A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 35. szám - A francia bünügyi statistika

138 A JOG tott illetőség felett is a telekkönyvi hatóságot az a községtelekkönyvi hatóság gyakorolja, melynek területén az illető erdő, legelő vagy nádas fekszik, nem pedig az a másik telekkönyvi hatóság, melynek területén azok az úrbéri jószágtestek feküsznek, melyek után az illetmény kiadatott, amiből azután az is következik, hogy a telekkönyvi átalakítás alkalmával a felek által kérelmezett birtokváltozások felett is a telekkönyvi hatóságot gyakorló biróság van hivatva határozni. — Az iratok a margittai kir. járásbírósághoz mint tkvi hatósághoz küldetnek. Azon esetben, midőn az illető ingatlan értéke 200 írton alul van, a tulajdonjog előjegyzés igazolása iránti perben az a kir. járásbíróság illetékes, melynek területén az igazolási per tárgyát képező ingatlan fekszik. (1893: XVIII. t.-c. 1. §. .. p.) A m. kir. Curia (1897. május 21. 2,486. sz. a.). Sz. György felperesnek R. Mihály és József alperesek ellen előjegyzett tulajdonjog igazolása iránti perében a beregszászi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság és a beregszászi kir. törvényszék, mint birtokbiróság között felmerült illetőségi kérdés elintézése tárgyában következő határozatot hozott: Jelen tulajdonjog előjegyzés igazolása iránti perben az a kir. járásbíróság, mint sommás biróság mondatik ki illetékesnek, melynek területén az igazolási per tárgyát képező ingatlan fekszik. Indokok: Helyes ugyan a beregszászi kir. törvényszéknek az a kijelentése, hogy az 1881: LIX. t.-c. 6. §. az 1868: LIV. t.-c. 44. §-ának azt a rendelkezését, hogy a telekkönyvi előjegyzések igazolásáról, valamint az előjegyzés által biztosított tulajdoni és szolgalmi jogokról az a telekkönyvi hatóság ítél, melynél az előjegyzés történt, nem változtatta meg akként, hogy az ily pereket a birtokbiróságok hatásköréhez utasította volna; de mivel az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 2. pontja értelmében az 1868: LIV. t.-c. 44. §-ában a telekkönyvi hatóságokhoz utasított perek, ha a per tárgyának értéke járulékok nélkül 200 frtot meg nem halad, a sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatásköréhez tartoznak, tekintettel arra, hogy a fenforgó esetben annak az ingatlannak a vételára, melyre vonatkozóan az előjegyzés igazolása iránti per folyamatba tétetett, 30 frtot tesz ki és így a 200 frton alul ez a per többé már nem az 1868: LIV. t.-c. 44. §-ában kijelölt telekkönyvi hatóság, hanem az 1893: XVÍII. t.-c. í. §. 2. pontja szerint illetékes sommás biróság hatáskörébe tartozik, a fenforgó illetőségi összeütközés kérdésében tehát a terület szerinti illetékes kir. járásbíróság, mint sommás biróság birói illetékességét kellett megállapítani stb. A perujitás és a semmiségi kereset az 1893 : XVIII. t.-c. 222. íj-ának 4. bekezdése szerint uj keresetnek levén tekintendő, a S. E. T. életbe lépte előtt meginditott és befejezett, de a S. E. T. életbe lépte után beadott keresettel megújított perben, a további eljárás nem a polg. tvkvi rttás, hanem a S. E. T. szerint eszközlendő. A m. kir. Curia (1897. július 21. 644. sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely B. Péter felperesnek S. Zsigmond ellen 241 frt 09 kr. és jár. iránt az ócsai kir. járásbíróság mint ker. biróság előtt lefolytatott és alperes által megújított sommás perében a budapesti kir. ítélő tábla és a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék között felmerült, a fenforgó esetben a felebbezési biróság gyakorlására a budapesti kir. ker. és váltótörvényszéket mondta ki illetékesnek. Mert a sommás eljárást szabályozó 1893. évi XVIII. t.-c. 222. §. 4. bekezdése szerint, a perujitás és a semmiségi kereset az idézett szakasz szempontjából uj keresetnek lévén tekintendő, az 1892. dec. 28-án 6,396/p. sz. a. keresettel meginditott, és a m. kir. Curiának 1896. dec. 11. l,765./v. sz. a. hozott ítéletével befejezett, de alperes által a S. E, T. életbe lépte után 1897. febr. 8-án 1,279. sz. a. beadott keresettel megújított perben a további eljárás nem a polg. trv. rendt., hanem a S. E. T. szerint eszközlendő, miből folyik, hogy az ujitott perben 1897. március 11-én 2,117. sz. a. hozott első bírósági Ítélet ellen beadott felebbezések elbírálása nem az alapperben másodfokban eljárt kir. ítélőtábla, hanem a S. E. T. 125. és 134. §§. értelmében az illetékes budapesti kir. ker. és váltótörvényszék az illetékes. Ha a végrehajtató a végrehajtást a marasztaltnak csupán közpénztárból felveendő követelésére kívánja vezetni, ez esetben, ha a végrehajtás foganatosítására az azt elrendelő biróság nem illetékes, a végrehajtásnak a végrehajtási tvény 84. §-a szerinti foganatosítására az idézett t.-c. 18. §-a szerinti illetékes járásbíróság keresendő meg. A magyar királyi Curia (1897. évi május hó 26-án 2,825. sz. a.). Azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely T. Lajosnak V. István és társai elleni végrehajtási ügyében a hódmezővásárhelyi kir. járásbíróság és az orosházai kir. járásbíróság között felmerült, következő határozatott hozott: Jelen végrehajtási ügyben a végrehajtás iránti megkeresés foganatosítására az orosházai királyi járásbíróság illetékesnek mondatik ki. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 84. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy ha a végrehajtató a végrehajtást a marasztaltnak csupán közpénztárból felvehető követelésére kívánja vezetni, a kiküldött kirendelése mellőzendő, nem zárja ki azt, hogy az esetben ha a végrehajtást elrendelő biróság az idézett törvénycikk 18. §-a szerint a végrehajtás foganatosítására nem illetékes, az idézett 18. §. szerinti illetékes bíróságot keresse meg a végrehajtásnak a 84. §-ban foglalt rendelkezések szerinti foganatosítására, és pedig annál kevésbbé, mivel az 1884. évi LX. törvénycikk 133. §-a szerint az utalványozás tekintetében szükséges további lépéseket amúgy is a 18. §. szerint a végrehajtás foganatosítására illetékes biróság, nem a végrehajtást elrendelő biróság van hivatva teljesíteni. Az iratok az orosházai kir. járásbírósághoz küldetnek. A nőnek nyilvános helyen történt testi bántalmazása a házastársi kötelességnek szándékos magaviselet általi megsértését képezi s mint ilyen a H. T. 80. §-ának a) pontja alá esik. (A m. kir. Curia 1896 június hó 2 J-án 2,677.) A jegyesek közt, vagyonátruházásra vonatkozó jogügyletről kiállított magánokirat alapján, habár ez okirat a közjegyzői törvény meghozatala előtt állíttatott is ki, ennek életbeléptetése után bekebelezések vagy előjegyzések el nem rendelhetők. (A m. kir. Curia 1897 május hó 14-én 91/97.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha eladás és átvétel ugyanazon helyen történik, szóval, ha helyi vétel esete forog fenn, akkor a vevő az áru oly tulajdonságára alapított kifogással, mely az átvételnél rögtön felismerhető, csak rögtön az átvétel után élhet sikerrel, mert később előterjesztett e nemű kifogása tekintetbe nem jön s az áru nem kifogásoltnak vétetik. A komáromi kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság (1896. évi július 15-én 2,925. sz. a.) B. Géza felperesnek B. Manó 521 frt 32,kr és jár. iránti rendes perében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja, alperes viszonkeresetének helyt adva, felperes fizetési kötelezettségét a viszonkeresetbe vett 126 évi 16 krra nézve megállapítja és kimondja, hogy ezen összeget a vétel tárgyát képezett kukorica árverés vételárából történt levonását felperes tűrni tartozik, stb. Indokolás: Felperes az 1895. évi június havában alperesnek métermázsánként 7 frt kialkudott vételárban eladott az 1895. évi június hó 20-án ez által átvett 88 m. mázsa és 76 kilogr. kukorica vételárát követeli. Alperes azt, hogy a vételi ügyletet megkötötte, a hozzá küldött árut lemázsálva magtárába elhelyezte, elismeri és a •/. alatt másolatban csatolt felperes által kézhez vett levéllel igazolja, hogy ezen árut már másnap, vagyis 1895. évi június hó 21-én mint nem szerződésszerűt felperes rendelkezésére bocsájtotta, rendelkezésére bocsájtását 1895. évi június hó 23-án kelt levelében is fenntartotta, majd a 27. 3'/. 4-/. alatti közjegyzői okiratok pedig azt, hogy a romlásban levő árut kir. közjegyző közbenjöttével 1895. évi július ?3-án elárvereztette. Felperes vitatta, hogy a mikor alperes a B. alattiban az átvételt elismerte, az áru elleni kifogását abban meg nem jelölte, az áru minősége ellen többé kifogást nem tehet, továbbá azt is, hogy ugy a •/• mint a C7- alatti levélben foglalt rendelkezésre bocsátás teljesen hatálytalan, hatálytalan pedig azért, mivel megtekintés után vette meg az árut, igy az ellen kifogást nem is tehet s mivel maga sem állítja, hogy az egész árut átvizsgálta, már pedig ez okból sem volt jogosítva az egész árut rendelkezésére bocsájtani. Az 1875. évi XXXVII. t.-c. 346. §-ának rendelkezése szerint vevő a más helyről küldött árut azonnal megvizsgálni sa mennyiben az a kikötött vagy törvényes kellékeknek meg nem felel, arról eladó felet azonnal értesíteni csak annyiban köteles, amennyiben az a rendes üzleti kezelés szerint lehetséges, alperes vevő pedig ugy az átvizsgálást mint rendelkezésre bocsájtást mindjárt az átvételt követő napon, tehát késedelem'nélkül joghatályosanteljesitette még az esetre is, ha az összes árut át nem vizsgálta, mivel az egy csomóban volt, annak zsákokra rakott kukoricának egészséges része a romlásban levő résztől pontosan el nem választható. Nem vehető figyelembe felperes azon ellenvetése sem, hogy mivel alperes a magtárhelyiségben elhelyezve volt és előre megtekintett kukoricát vette meg, minőség-hiány miatt többé nem kifogásolhatja, nem pedig azért, mert alperes a kukoricát nem fajbeli minőség, hanem dohosság miatt előállott romlottsága miatt kifogásolta, felperes pedig még csak nem is állította, hogy alperes romlásban levő árut vett meg tőle. Az ekként joghatályos módon történt kifogásolás és rendelkezésre bocsájtás következtében a kukoricának szerződésszerű minősége tekintetében felperesre háramlik a bizonyítás terhe. És bár a felperes által hivatolt és kihallgatott tanuk azt bizonyítják, hogy as alperes részére szállított kukorica jó minőségű és hibátlan volt de mert felperes 67. alatt' csatolt levelében maga elismer annyit, hogy a szállítás után visszamaradt kukorica fülledt szagú volt és az alpereshez szállított kukorica között pár zsákkal fülledt szagut maga is talált, továbbá mert az ily szagú, tehát romlásnak indult áru középminőségü árunak rem tekinthető, alperes a nem szerződésszerű árut a rendelkezésre bocsájtás és kifogásolás folytán a vételár fizetése iránt indított keresetével elutasítandó volt. Es mert felperes maga is elismeri, hogy a vételárból 100