A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 35. szám - A francia bünügyi statistika

244 A JOG vádolva. Feltűnő a gyermekgyilkosságok szaporodása, hacsak annak nem tulajdonítható ez, hogy az állandó felmentések, az ily bűncselekmények apadásának útját állják. A francia statistika a gy i 1 k o ss ág o k inditó okainak megoldásával is foglalkozik s végre hosszú megfigyelés után azon meg nem akadott álláspontra jut, hogy a gyűlölet és bosszú helyébe pontos észlelés szerint a vagyon elleni támadás eró's érzése lépett. Nem kevesebb mint 29 egyén lett halálra ítélve, e közül 14-en végre is lett hajtva. Megdöbbentő' az életfogytiglani kényszermunkára elitéltek száma, mely 128-rarug. A feltételes elitélés bűncselekményeknél csak ritkán vétetett igénybe, mig 1892-ben 61, 1893-ban 3(5, addig az utolsó évben 25 egyénnek adatott. Ellenben a rendőri bírósági bűneseteknél 21,377 elitélt, azok közül 4,175 nő élvezte a B e r e n g e r-féle törvény jótéteményét. Egy sokat megvitatott tárgy képezi Franciaországban a közhivatalnokok ellen elkövetett becsület sértések és támadások szaporodását, mert nem kevesebb mint 16,400 egyén lett az utolsó évi jelentés szerint ezen cselekmény miatt elitélve. Ha tekintetbe vesszük, hogy 1890-ben 14,500 egyén lett ezen bűncselekmények miatt elitélve, ugyan e számok szaporodást mutatnak, de kérdéses, vájjon ez a hivatalnokok tekintélye sülyedésének a következménye ? Lényegtelen és azért kevésbbé nyugtalanító azon szaporodás, melyet a 12—16 évi kiskorúak bűncselekményei mutatnak. Az alkoholizmus befolyását a bűncselekményekre érinti ugyan a jelentés, de nem ad számszerinti felvilágosítást. A bűnvizsgálatok tartamára szóló adatok nagyon kedvezők, habár a tetten kapás eseteiben alkalmazott gyakori letartóztatások nem eléggé megnyugtatók. Ha végre a minister a záradékban oda mutat, hogy a büntető igazságszolgáltatás budgetje cselekvő módon záródik le, ugy nincs abban dicséret, ezen fontos közigazgatási ágra né?ve óriási összeget képvisel a 3 millió franknyi pénzbüntetések, mig törvénykezési költségek fejében 4 millió frank lett behajtva. Végre még kiemeljük, hogy a bíróságoknak a visszaeső bűnösökkel való enyhe elbánás növekvőben van, a mi mindenesetre figyelemre okot ad. Mig az elmélet a visszaeső bűnösöket mind szigoruabban kívánná büntetni, sőt lehetőleg ártalmatlaná tenni, addig a gyakorlat ellenkező irányban indul. Nyilt kérdések és feleletek. A bagatell törvény gyakorlatához. (Felelet). A «Jog» 34-ik számában «Ali q ui s» által felvetett kérdésre: Az 1893. évben indított kérdéses bagatell ügvben — az 1893. évi XVIII. t.-c. 226. §-a értelmében — az 1877. évi XXII. t.-c. szerinti eljárásnak lévén helye, tanú a tanuságtételt egyáltalán nem tagadhatta meg a nélkül, hogy a bírságolást elkerülje, mert eme törvényben a tanúnak erre jog nem adatott. Tanuságtételre azonban nem bocsáttathatott volna a tanú az 1877. évi XXII t.-c. 48. §-ának f) pontja szerint — ha a bizonyító félnek — a kérdésben felvetett esetet tartva mindig szem előtt — lemenő ágbeli rokona, amint hogy meg vagyok győződve — ez esetben a bíró nem is bocsátotta volna tanuságtételre, annál kevésbbé kényszeritette volna pénzbirsággal tanuzásra. «Aliquis» elhallgatja, hogy a kérdéses ügyben a tanú a bizonyító félnek volt-e lemenő ágbeli rokona, vagy pedig a másik félnek, annyit mond csupán, hogy a «felperesnek volt fia», tudvalévő dolog azonban, hogy a perben a bizonyító fél nem mindig a felperes, hanem az alperes is lehet ilyen, — ha tehát nem a felperes, hanem az alperes volt a bizonyító fél, s ez hívta fel tanúul a felperes fiát, bizony annak tanúskodnia kell, ha pedig a tanuzást megtagadja, nem ugyan az 1868. évi L1V. t.-c. 206. §-a, hanem az 1877. évi XXII. t.-c. 50. §-a alapján — pénzbirsággal sújtható. Hogy az 1877. évi XXII. t.-cikkben a tanúvallomás megtagadásáról szó sincs, az az 50. §. szavait véve irányadóul — igaz, azonban amig egyrészről a törvény 48. §-ában taxatíve felsorolja azokat, akik tanuságtételre nem bocsáthatók, másrészről 50. £-ában parancsolólag mondja, hogy az elfogadott tanuk a biró által megállapított kérdésekre kihallgattatnak s vallomásukat esküvel — esetleg fogadalommal — megerősíteni kötelesek, nem lehet kétség az iránt, hogy a törvényhozó az 50. §-ban nemcsak az eskü vagy fogadalom letételt megtagadó tanút, hanem azt is, aki a tanuságtételt — mint a kötelezett esküt megelőző tényt — megtagadja, kivánta pénzbirsággal sújthatni. Az adott esetben tehát a tanúnak a tanuságtételt megtagadni joga egyáltalán nem volt, s ha mégis megtagadta, pénzbirsággal jogosan sújtatott, ha azonban a bizonyító félnek volt a lemenő ágbeli rokona, tanuságtételre nem lett volna bocsátható, — s habár a birság ellene nem az 1877. évi XXII. t.-c. 50. §. alapján, hanem az 1868. évi LIV. t.-c. 206. §-a alapján rovatott ki, ez ellen — tekintettel az 1877. évi XXII. t.-c. 57. §-ára — szerény nézetem szerint, jogorvoslattal nem élhet. Még csak azt jegyzem meg a kérdés ide vonatkozó részére, hogy az 1868. évi LIV. t.-c. 206. §-a jelenleg is érvényben váflj amint az, az 1883. évi XVIII. t.-c. 93. §-ából, s a 745/1894. J. M. É. sz. a. rendelettel kibocsátott sommás ügyviteli szabályok47. §-ából világosan kitűnik. Dr. Kozma Endre, kir. albiró Egerben. Vegyesek. Törölhető-e egy ügyvédjelölt az ellene folyamatlan levő fegyelmi eljárás tartama alatt a névjegyzékből ? Ezen kérdést a bécsi legfelsőbb törvényszék igenlőleg oldotta meg a következő eset alkalmából. Az alsó-austriai ügyvédi kamara választmánya egy ügyvéd azon jelentésére, hogy a nála gyakorlaton levő jelölt irodájából kilépett, ezen jelölt törlését rendelte el, dacára hogy ellene fegyelmi eljárás volt folyamatban. A kamara ügyésze ezen határozat ellen jogovoslattal élvén, a felebbezési bíróság kimondotta, hogy a jelentés tudomásul vétele és az ügyvédjelöltnek a névjegyzékből leendő törlése tekintetében csupán az ellene folyamatban levő fegyelmi eljárás befejezte után hozható határozat. Ezen másodfokú határozat ellen most már a kamara válaszmánya élt előterjesztéssel és a fegfelsőbb törvényszék a kamarai választmány határozatát a következő érdekes indokolással hagyta helyben: A felebbezési bíróság azon nézete, melynél fogva az ügyvédi rendtartás intézkedése, hogy a gyakorlatról lemondó azon ügyvédnél, ki ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, a lemondás csak az eljárás befejezte után vehető tudomásul, az ügyvédjelöltekre is megfelelően alkalmazandó: nem helyeselhető, mert egyrészt egy ügyvédnek, másrészt egy ügyvédjelöltnek az illető névjegyzékből való törlésének előfeltételei mások és a törlés megtagadásának következményei is mások. Ugyanis hogy ha a törvény értelmében egy ügyvéd lemondásának tudomásul vétele megtagadtatik, akkor ez ennek következtében eddigi székhelyén mindaddig gyakorló ügyvéd marad, mig a fegyemi eljárás befejezve és a lemondás elfogadva nincs. A vonatkozó ügyvédi névjegyzékben foglalt bejegyzés tehát a valóságnak megfelel. Máskép van ez ám egy ügyvédjelöltnél. Egy ilyen ugyanis az ügyvédjelöltek névjegyzékébe való felvételt az ügyvédi rendtartás értelmében csak akkor igényelheti, ha, eltekintve a bírósági gyakorlat megkezdéséhez szükséges követelmények kimutatásától, a gyakorlatot egy ügyvédnél megkezdette. A jelöltnek minden kilépéséről az ügyvédnek a kamarához jelentést kell tennie és ezen kilépés a névjegyzékbe bevezetendő. Hogyha ezen bevezetés illetve a jelöltnek a névjegyzékből való törlése az ellene folyamatban levő fegyelmi eljárás okából megtagadtatnék, akkor ennek azon meg nem engedhető következménye lenne, hogy az illető mint egy bizonyos megjelölt ügyvédnél joggyakorlaton levő jelölt maradna bejegyezve, habár a jelölt mint ilyen már nem szerepel, esetleg egyáltalán nincs is joggyakorlaton. A bejegyzés tehát a valódi tényállásnak nem felelne meg. Ezenkívül tekintetbe veendő még, hogyha a jelölt később, azonban a fegyelmi eljárás folyama alatt, egy más ügyvédnél lép be joggyakorlatra, a joggyakorlat ismételt megkezdésének bejegyzése, a kilépés bejegyzésének hiánya miatt nem lenne eszközölhető, és ez esetleg a beszámítható joggyakorlat megállapítása tekintetében nehézségeket és kételyeket is okozhat. A kecskeméti ev. ref. jogakadémián a beiratások szept. 1—8-ig, az alapvizsgálatok szept. 1—15-ig tartatnak.-Az előadások szept. 10-én kezdődnek. Beigtatási dij 10 frt. Félévi tandíj 15 frt. Tápintézeti dij egy hóra 7 forint. Curiai és táblai értesítések. Az e rovat alatt közlött értesítéseket előfizetőinknek dijtalamtl szolgáltatjuk. Az ide vonatkozó levelezést tévedések kikerülése végett kérjük mindig kiadóhivatalunkhos. Kassa dr. N. V. Zigmann S. s ts. bűnügy érk. 7200/97. sz. a. n. e. eld. Schédius. — Bokor J. s ts. — özv. Oláh P.-né-féle ügy a C.-hoz nem érk. — özv. Oláh P.-né — Boros J. érk. ,2503/97. sz. a. n. e. eld. Avarfy. — Nagy-Kanizsa T. A. Molnár F. — Cs. kir. szab. déli vasút tsg. érk. 4572/97. sz. a. n. e. eld. Béres. — VarosyJ. — Kegleovics J.-né-féle ügy a C.-nál nem található. — Nagy-Kikinda dr. V. J. Steinic K. s fia — Nikolits érk. 1193/97. sz. a. n. e. eld. Asztalos. — Szécsény P. S. Parditka A. bűnügy érk. 7300/97. sz. a. n. e. eld. Székács. — Bablena M. — Józsa J. érk. 2577/96. sz. a. n. e. eld. Tergovtsits. — Turnay J. — Rosenfeld S.-féle ügy a C.-hoz nem érk. — Szécsényi tak.-pénztár. — Révay M. érk. 1852/97. v. sz. a. n. e. eld. Tury. - Ifj. Adorján K. — Adorján J. érk. 4885/97. sz. a. n. e. eld. Debrecenyi. — Antal J. — Szenográdi J.-féle ügy a C.-nál nem találtatik. — Szécsényi tak.-pénztár. — Bagotai F. érk. 5502/97. sz. a. n. e. eld. Tury. — Néh. Sántha J. hagyatéki ügy érk. 4602/97. sz. a. n. e. eld. Belus. — Szécsényi tak.-pénztár — vagyonbukott Kondor J. érk. 5169/97. sz. a. n. e. eld. Szalossy. — Luby M. — özv. Krámer D.-né érk. 4629/97. sz. a. n. e. eld. Oeffner. — Földiák Gy. — Széchényi tak.-pénzt. érk! 4183/97. sz. a. n. e. eld. Gottl. — Szirák Cs. K. B.-Gyarmati takpénztár — Strehlen érk. 5093/97. sz. a. n. e. eld. Hanák. Pap Sándor szász-régeni ügyvéd irodájában gyakorlott esetleg ügyvédi irodát önállóan is vezetni képes ügyvédjelölt azonnal alkalmazást nyerhet. Német és román nyelvben jártasok előnynyel birnak. i—3 Gyarmathy Ferenc székely-udvarhelyi ügyvéd irodájában egy ügyvédjelölt azonnal alkalmazást nyerhet. A dijjazás szabad egyezkedés tárgyát képezi. » . PALLA8 »éaZvÉ«vr»fl»A««'! NYOMDÁJA 0UDAPE6TFN