A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 2. szám - A közigazgatási biróság működésének megkezdése

6 megbízhatóságáért az utassal szemben, annak a vendéglőből való eltávozása után is felelős. A budapesti kir. törvényszék (1895. július 5-én 10,368 sz. a.) Rézler György ügyvéd felperesnek, dr. Bunczel Alfréd ügyvéd által képviselt R. Zsigmond alperes ellen 760 frt kártérítés fizetése iránti perében következőleg itélt: Ha felperes leteszi arra a főesküt, hogy a keresetben 1—19 sz. a. felsorolt tárgyak a 19 t. sz. a. emiitett bőröndben voltak, akkor, a mikor azokat 1891. október 7-én a nemzeti szállodában, az általa használt 85. sz. szobából, M. János kivitte és a becslő esküt arra, hogy az 1—19 t. sz. a. felsorolt tárgyak értéke 760 frtot tett ki, ugy alperes köteles felperesnek 760 frtot és ezen összeg után a kereset beadásától, vagyis 1891. december 23-tól számítandó 6°/o kamatot 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Ha pedig felperes az esküket le nem teszi, ugy keresetével elutasittatik. Jogában áll a felperesnek a főesküben felsorolt egyes tételeket az esküből kihagyni és a becslő esküt kisebb összegről letenni, a mely esetben felperes a kihagyott tételek értékének, illetve a ténylegesen leteendő becslő eskü összege és az ítéletben meghatározott becslő esküben foglalt összeg közötti különbözetösszeg erejéig keresetével elutasittatik. Érdekében áll tehát felperesnek ezen Ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt az eskü letétele végett határnapot kérni. Indokok: A perhez XXVII sz. a. csatolt bünperben kiderített tényállás szerint Rézler György kisvárdai ügyvéd felperes 1891. október 6-án Budapestre érkezvén, a nemzeti szállodában vett lakást. Másnap rövid időre elutazván, minthogy uti bőröndjét magával vinni nem akarta, a néhány napra szükséges dolgait külön egy plaidbe csomagolta, a bőröndöt pedig elzárt állapotban a benne levő ruhanemüek és egyéb értéktárgyakkal M. János szállodabeli bérszolgának azon utasitással adta át, hogy azt a portáshoz vigye be. A portással már előzetesen megállapodott volt, hogy ez távolléte alatt a bőröndöt megőrzi. M. János Rézler György előadása szerint a bőröndöt átvette és a szobából kivitte. Ezután Rézler György szobáját elhagyta és K. József házi szolgát oda utasította, hogy a plaidcsomagot hozza le a kocsihoz. Ez megtörténvén, R é z 1 e r György elutazott. Harmadnapra vagyis október 9-én Rézler György a szállodába visszatérvén, T. János portástól a bőröndjét követelte. Ez azonban kijelentette, hogy M. hozzá nem hozta a bőröndöt, M. János pedig tagadásba vette, hogy Rézler György bőröndjét átvette és a szobából kihozta volna. A végtárgyalás során Rézler György abbeli előadását, hogy M. a bőröndöt szeme láttára a szobából kivitte, hitével megerősítette. A hit alatt kihallgatott tanuk u. m. K. József házi szolga azt vallotta, hogy csak Rézler plaidcsomagját vitte le a kocsihoz és hogy ekkor a bőrönd a szobában már nem volt; H. Anna és D. Berta szállodabeli szobaleányok igazolják, hogy Rézler távozása után nyomban a Rézler által birt szobába mentek, de akkor ott bőröndöt nem láttak, végre T. János portás igazolja, hogy M. hozzá a bőröndöt nem hozta. Felperes Rézler György ezen tényállás alapján a szálloda tulajdonosa R. Zsigmondot az eltűnt bőrönd és tartalmának értékében elmarasztalni kéri. Alperes azzal védekezik, hogy a kereseti állitások valódisága esetére sem tartozik felelősséggel, mert felperes bőröndje akkor tünt el, a mikor a szállodát elhagyta, tehát oly időben, mikor felperes megszűnt az alperes tulajdonát képező szálloda vendége lenni, — egyébként tagadásba veszi, hogy a bőrönd a szállodában veszendőbe ment volna és hogy azt felperes M. Jánosnak avagy a szálloda portásának megőrzés végett átadta volna. Azt, hogy felperes a bőröndöt a szállodába való érkezése alkalmával magával hozta és szobájában elhelyezte, az alperes elleniratában nem tagadta. Végre tagadja, hogy a bőröndben a keresetben 1—18 t. sz. a. felsorolt tárgyak lettek volna és hogy azok 760 frt értéket képviselnek. Az alperesnek ezen védekezése azonban szemben a M. J. ellen lefolyt bűnvádi eljárás adataival, figyelembe nem vehető, mert a bünper során hit alatt kihallgatott tanuk vallomásai okszerű következtetést engednek arra, hogy a felperes bőröndje közvetlenül a szállodából történt eltávozása előtt M. János kezén veszett el. Különben magának az alperesnek a rendőrség előtt tett panaszából is ez derült ki. Minthogy pedig a szállodatulajdonos a vendég által a szállodában elhelyezett vagy a szállodatulajdonos alkalmazottjának átadott dolgokért a letéteményes felelősségével tartozik, az alperest a felperesnek a prts. 235 és 237 §-a értelmében oda itélt fő- és becslőeskü által meghatározandó kártérítésben marasztalni kellett. A felperesnek már a keresetben felajánlott eskü általi bizonyításnak azért kellett helyt adni, mert a per adatai szerint az eskü által bizonyítandó ténykörülményekről sem az alperes, sem harmadik személyek tudomással nem bírnak. Az eskü le nem tétele esetére, a keresetjog alapját képező ténykörülmények bebizonyitottaknak nem tekinthetők, ez esetre tehát felperest keresetével elutasítani kellett. A mennyiben pedig a felperes a főesküben felsorolt egyes tételekre az esküt le nem tenné, avagy pedig a becslő esküben meghatározott összegnél kisebb összegre tenné le az esküt, ez esetre a dolog természetéből kifolyólag a kihagyott tételek értékének, illetve a különbözet erejéig keresetével elutasítandó stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1896 január 7-én 6,535. sz. a.) a kir törvényszék ítélete megváltoztattató, felperes keresetével feltétlenül elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét arra a ténykörülményre alapította, hogy midőn alperes fogadójából ideiglenesen eltávozott, uti bőröndjét alperes szolgálatában állott M János bérszolgának azzal az utasitással adta át, hogy azt megőrzés végett a fogadó portásához vigye, minthogy pedig a bérszol^a a bőröndöt a portásnak át nem adta és az a bérszolga kezéén elveszett, tehát felperes, mint fogadós a személyzete tényeiért felelősséggel tartozván, felperesnek szenvedett kárát megtéríteni tartozik. , . A döntő kérdést tehát egyedül az képezi, hogy a fogadóst a szállójába hozott tárgyakért mely ideig terheli a felelősség? A dolog természetéből folyóan a fogadós mindaz ideig felelős az utas holmijáért, a mig az utas a fogadót el nem hagyta, már pedig felperes maga elismeri, hogy alperes vendéglőjét 1891. év október 7-én délután |2 órakor hagyta el, tehát ebből i okszerűen az következik, hogy a fogadóst a fogadó elhagyása idejében az utas tárgyai tekintetében a felelősség nem terhelheti, j annyival is inkább, mert az utas a fogadóba hozott tárgyat saját ' rendelkezése alá vévén, azt a bérszolga kezelése alá bocsátotta, I ha tehát felperes bőröndje a fogadó elhagyása idejében veszett el, ! azért a fogadóst felelősség nem terhelheti még akkor ^ sem, ha ' bizonyittatott volna az a tény, hogy felperes bőröndjét a bérszolgának átadta, mert felperesnek a fogadóból való távozása pillanatában a fogadós felelőssége megszűnt. Mindezeknél fogva az elsőbirósági Ítéletnek megváltoztatása mellett, felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A m. kir. Curia (1896. évi november hó 19-én 2,118. sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben felhozott indokai alapján s főleg azért: mert a per adataiból kétségtelen, hogy a kérdéses bőrönd a felperes eltávazásakor az alperes vendéglőjében az ott alkalmazott birlalásában visszamaradt; a vendéglős és az utas között keletkezett jogviszonynál fogva pedig a vendéglős az ily módon visszahagyott tárgyaknak megőrzéseért és alkalmazottjainak megbízhatóságáért az utassal szemben, annak a vendéglőből való eltávozása után is felelős stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Tőzsdei árukülönbözeti ügylet birói uton érvényesíthető követelés jogalapját nem képezi. Valamely köztörvényi kötelem létesüléséhez, érvényes kötelezettségi alap kívántatik meg, s ennélfogva az elismerés vagy elszámolás magában véve önálló kötelmet nem alapítván meg, a törvény oltalma alól kizárt ügyletek puszta elismerés vagy elszámolás által sem válhatnak érvényesekké s a kötelezett fél azoknak érvényét az elszámolásnak alapját tevő jogviszony természetéből meritett kifogásokkal megtámadhatja. A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik s egyszersmind alperes részére 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő 20 frt felülvizsgálati költségben marasztaltatik. Indokok: Mindenekelőtt megjegyeztetik, hogy az alperesi ügyvéd által a felülvizsgálati tárgyaláson felmutatott bizonyítványt, melylyel azt kívánja tanúsítani, hogy alperes mezőgazdasággal nem foglalkozik, az ügy elbírálásánál figyelembe venni nem lehetett, s az nyomban az alperesi ügyvédnek vissza is adatott; mert az 1893: XVIII. t.-c. 197. §. utolsó bekezdése értelmében az első és a felebbezési bíróság előtt nem érvényesített bizonyítékokat a felülvizsgálati eljárásban csak akkor hozhatni fel, ha valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazása forog kérdésben, a beadott bizonyítvány azonban magára a per érdemére vonatkozik. Áttérve a felülvizsgálati kérelemre, felperes a felebbezési bíróság ítéletét az 1893: XVffl. t.-c. 185. §. a) és c) pontja alapján anyagi és alaki jogszabályok helytelen alkalmazása miatt támadja meg; felperesnek az az első panasza, hogy eljárási szabály sértésével állapíttatott meg azon tény, hogy alperes mezőgazdasággal nem foglalkozik, mert az iratoknál levő zálogjogbekebelezési végzéssel tanúsítva van, hogy alperesnek számos telekjegyzőkönyvben felvett ingatlana van, figyelembe nem vehető, mivel ezzel a végzéssel nincsen megcáfolva a felebbezési biróság megállapítása. Lehet alperesnek számos ingatlana, de azért nincs kizárva, hogy ő mint állami hivatalánál fogva fővárosi lakos, mezőgazdasággal nem foglalkozik. Második panasza a felperesnek arra vonatkozik, hogy a felebbezési biróság mellőzte annak a lényeges ténynek a megállapítását, miszerint felperes bizományos, már pedig ennek megállapítása esetében felperesre mint bizományosra nem is tartozik, hogy megbízója minő ügyletet szándékozik kötni. Több ítéletben kimondotta ugyan a m. kir. Curia, hogy bizományossal szemben nem lehet ellenvetni, hogy a közvetítésével megbízott ügylet tőzsdei árkülönbözetre vonatkozik, azonban sem a tárgyalási jegyzőkönyvben, sem a felebbezési biróság ítéletének tényállásában nincsen nyoma annak, hogy az alperes által felhozott kifogásokra nézve felperes viszont azt vetette volna ellen, hogy ő a 2. és 3. a) kötések szrint kötött tőzsdei ügyleteknél mint bizományos járt el s alaptalan felperesnek az az állítása is, hogy az elsőbiróság felperes ebbeli minőségét megállapította volna,