A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 2. szám - A közigazgatási biróság működésének megkezdése

A. JOG mert az elsöbiróság Ítéletében ily megállapítás nem foglaltatik s az elsöbiróság ennek a kérdésnek mellőzésével egészen más alap­ból indult ki ítélete hozatalánál, jelesül abból, hogy nem látta bizonyítottnak azt, hogy a kötések árkülönbözetre vonatkoznak és hogy az A) a. közjegyzői okiratba felvett nyilatkozat feltétlen kö­telezettséget állapit meg. Csakis az indokolás azon részében, mely­ben a kereset történeti részét adja elő, említi fel azt, hogy az összeszámolás, melyre a kereset alapittatik, bizományi ügyletek­ből ered. A keresethez Ai alatt csatolt okiratban bizományi vételről és eladásról van ugyan szó, hasonlókép előfordul a 2. és 3'/. alat­tiakban is az, hogy alperes a vétel és eladásért felperesnek bizo­mányi dijt ^Commission) fizetni köteles. Habár a bizományi dij ^Provisio) szószerinti értelme szerint a beszerzéssel járó fáradság jutalmát jelenti, e kifejezésből magában véve a kötött ügylet bizo­mányi minőségére következtetés még nem vonható, mert gyakran a saját számlára kötött szállítási ügyleteknél is oly módon határoztatik meg a vételár, hogy a vételár összegéhez pótlék gyanánt néhány százalék mintegy a kereskedelmi üzletben rejlő tevékenység jutal­mául számíttatik, ez azonban a vételár egyik elemét képezvén, magában véve a bizományi viszonyt nem bizonyítja. Egyébként pedig jelen esetben a felek között nem vitás, hogy az A) alatti nyilatkozatban foglalt elszámolás a'2. és 3. /. alatti köté­sek eredményéből állott elő és hogy ezen 2. és 3. 7- alattin kívül más ügylet a felek között elő nem fordult. Ezeknek a kötéseknek tartalmából, különösen pedig azoknak eme kitételeiből: «En eladtam . . . iich verkaufte* «Én vettem . .. (ich kaufteV és abból, hogy azokban nincsen szó arról, hogy felperes csakis megbízást nyert a vételre és eladásra, határozottan meg­állapítható, hogy a felek közt nem bizományi viszony, hanem saját számlára kötött jogügylet forog fenn. Ezek szerint alaptalan az a panasz, hogy helytelenül állapította meg a felebbezési bíróság azt, hogy a szállításra irányuló szándék ki volt zárva. A felebbezési bíróság három körülményre alapítja ebbeli megállapítását, jelesül arra, hogy alperes mint állandóan alkalma­zott köztisztviselő mezőgazdasággal nem foglalkozik, továbbá az állítólag vett és illetve eladott gabonanemüek nagy mennyiségére, és végül arra, hogy a fedezeti váltók csakis a felmerülő árkülön­bözetek és a provízió biztosítására adattak. A felebbezési bíróság­nak ezt az indokolt megállapítását felülvizsgálati uton megtámadni nem lehet, mert a felebbezési bíróság ezeket az adatokat az 1893. évi XVIII. t. cikk 64. §-a értelmében szabadon mérlegelhette, és mert a fent kifejtett indokokból az okiratokkal való bizonyításra vonatkozó szabályok, jelesül az 1893. évi XVIII. t.-cikk 73. §-ának a megsértéséről sem lehet szó. Ebből a megállapításból helyesen következtette a felebbe­zési bíróság azt, hogy a fenforgó esetben a felek közt csakis tőzsdei árkülönbözeti ügylet jött létre, s helyesen alkalmazza azt a jog­szabályt, hogy az ily ügylet birói uton érvényesíthető követelés jogalapját nem képezi. A további kérdés már most csak az, hogy a 2. és 3 /. alatti kötések alapján létrejött Ai alatti elszámolási nyilatkozat képez-e önálló kötelem megállapítására elegendő jogalapot? Mellőzve az értékpapírokból felmerülő különleges jogviszo­nyokat, hazai jogunk szerint valamely köztörvényi kötelem léte­süléséhez érvényes kötelezettségi alap kívántatik meg, s ennél­fogva az elismerés vagy elszámolás magában véve önálló kötel­met nem alapítván meg, a törvény oltalma alól kizárt ügyletek puszta elismerés vagy elszámolás által sem válhatnak érvényesekké s a kötelezett fél azoknak érvényét az elszámolásnak alapját tevő jogviszony természetéből merített kifogásokkal megtámadhatja. Minthogy pedig az A) alatti nyilatkozatban foglalt elszámo­lásnak alapját kizáróan a 2. és 3 7- alatti kötések képezték, a fen­tebbiek szerint pedig ezek alapján felperest követelési jog nem illeti, ugyanez áll maga az Aj alatti nyilatkozatra is, a felebbezési bíróság tehát azzal sem sértett jogszabályt, hogy az A) alattiban foglalt elszámolást marasztalás alapjául szolgáló önálló kötelemnek el nem ismerte (1896. október 13. I. G. 204. sz. a.) Bűnügyekben. A férjnek bünrészessége nejének vagyonbukása alkalmából. >btk 416. §. 2. 3. pont.i A szolnoki kir. törvényszék (1895. ápril 26-án 1,941. sz. a.) csalárd bukás bűntettével, és vétkes bukás vétségével vádolt B. Jakabné szül. B. Teréz, B. Jakab és özv. B. Hermanné, szül. F. Katalin elleni büntetőügyben a következőleg ítélkezett: szabadon hagyott B. Jakabné szül. B. Teréz 32 éves, 50 frt értékkel biró, vagyonbukott, kun-szt-mártoni kereskedő; B.Jakab 35 éves, vagyon­talan házaló és özv. B. Hermanné szül. F. Katalin, 60 éves, 3'íO frt. értékkel biró, kereskedő, mindannyian izraelita vallásúak, büntetlen szarvasi lakosok közül B. Jakabné a btk. 414. §-ba ütköző csalárd bukás büntette, B. Jakab a btk. 41-í/l. §. ütköző csalárd bukás büntette s a btk. 416/2. 3). §-ba ütköző vétkes bukás vétség s B. Hermanné a btk. 414/1. §-ba ütköző csalárd bukás vádja alól felmentetnek, ellenben B. Jakabné a btk. 419/2. 3). §-ba ütköző vétkes bukás vétségében vétkesnek kimondatik; ezért a btk. 416. §. és 92. §. alapján az 1892. évi 27. t. cikkben meg­határozott célra 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizetendő s behajthatatlanság esetén 12 napi fogházra átváltoztatandó hatvan forint pénzbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok: B. Jakabné ellen ezen törvényszéknek 5,722. számú végzésével 1892. május 4-én a csőd elrendeltetett. B. Jakabné terheltetett azzal, hogy ő, illetve férje a csőd kitűzése előtt B. Hermannéhoz árukat vittek s azokat ott elrejtették, minthogy azonban e körülmény tekintetében terhelő vallomásként egyedül H. Erzsébet előadása tekinthető, ennek előadása pedig a 63. n. sz. alatti értesítésben foglalt azon körülmény által, hogy a B. Her­manné által lakott házban pince nincs, lerontatott; vádlottak a btkv. 414/1). §-ba ütköző csalárd bukás bűntett vádja alól — megjegyezve, hogy B. Jakab és B. Hermanné vagyonbukottak nem lévén, ők csak mint bűnrészesek szerepelhetnének — mind­hárman felmentendők voltak. B. Jakabné és Jakab előadása által beigazoltatott, hogy B. Jakabné törvényszerű kereskedelmi könyveket nem vezetett, évi mérleget nem készített s az évi forgalom 2,000—5,000 frtot tett ki, — ez alapon B. Jakabné ellen a btkv 416/2. 3). §-ba ütköző vétkes bukás vétsége beigazoltatott. Noha pedig a most emiitett vádlottak előadása által beigazoltatott az is, hogy a B. Jakabné kereskedését nem ő, hanem férje vezette, minthogy B. Jakab ellen csőd nem nyittatott s ekként olyannak tekintendő, mint más meghatalmazott, a mulasztásokérti felelőséggel csak a vagyonbukott terhelhető s igy B. Jakab a btk. 416/2. 3). §-ba ütköző vétség vádja alól felmentendő volt. A büntetés kivetésénél figyelembe vétetett a büntetlen előélet. A vagyoni marasztalásra nézve tett intézkedés az elitélésnek s vagyontalanságnak folyománya stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896 március 4-én 1,800. sz. a.) az első bíróság ítéletét részben megváltoztatja és vádlott B. Jakabné szül. B. Teréz főbüntetését a btk. 92. §-ának mellőzésével tizennégy (14) napi fogházban állapítja meg, egyebekben az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Enyhítő körülményül egyedül a büntetlen előélet forogván fenn, az említett elitélt vádlottal szemben a btk. 92. §-a alkalmazandó nem volt. B. Jakabné főbüntetése tehát fogházban I és tekintetei arra, hogy a bukás a hitelezőknek nagyobb megkáro­I sitásával járt, a fentebbi mértékben volt megállapítandó. Egyebek­I ben az első bíróság ítélete indokai alapján hagyatott helyben stb. A m. kir. Curia (1896. évi november hó 4-én 5,564. sz. a.) B. Jakab a btkv. 416. §-nak 2. és 3. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében mint bűnsegéd a btk. 69. §. 2-ik pontja alapján bűnösnek kimondatik és ezért az Ítélet foganatba vételetői számítva 14 napi fogházra és egy évi hivatalvesztésre, B. Jakabnéval I egyetemben az 1890. évi 43. t.-c. rendelkezései szerint a bűnügyi költségek megfizetésére Ítéltetik. Ezzel a változtatással a kir. Ítélőtábla ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: B. Jakab beismerte azt, hogy ő vezette a fele­sége nevén álló üzletet, ő volt az, a ki a hitelezőkkel való üzleti összeköttetéseket közvetítette. Beismeri különösen, hogy a cég bejegyeztetését ő eszközölte, de azért sem vagyonállapotot feltüntető könyveket nem vezetett, i sem mérleget nem készített. Tekintve már most, hogy B. Jakabné a könyvek nem veze­I tése és a mérleg nem készítése miatt mondatott ki bűnösnek; ! tekintve, hogy a btk. 416. §-ának 2. és 3. pontjaiba ütköző mulasz­: tások szándékosan történtek, ezeknél tehát a bünrészesség is megállapítható; tekintve, hogy a B. Jakabné és férje közt fenálló viszonynál fogva, hogy B. Jakab 1887. évben Szarvason megbukván, üzletet saját neve alatt nem nyithatott, nem szenvedhet kétséget, hogy az üzlet megnyitása, a cég bejegyzése, a könyvek vezetése | és a mérleg készítése elmulasztásából álló szándékos cselekménye­ket és mulasztásokat B. Jakabné a férjének befolyása alatt követte el: ennélfogva B. Jakabot, mint bűnsegédet bűnösnek kellett 1 mondani. A büntetés kiszabásánál a büntetlen előélet enyhítő, más­I részt az okozott kár súlyosítóul véve, az ítélet rendelkezései szerint j volt megállapítandó. Egyéb részeiben a kir. ítélőtábla ítélete a j felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott vonatkozó ! indokoknál fogva hagyatott helyben stb. A pénzügyi közigazgatósági biróság döntvényei. 72. szám. ' Abban az esetben, midőn köszénkiaknázási jog az adás­vételi jogügylet tárgya: az ily jogügylet illetékszabás szem­| pontjából ingó avagy ingatlan eladása iránt kötöttnek \ tekintendő-e ? Határozat: Abban az esetben, midőn kőszénkiaknázási jog az adás­I vételi jogügylet tárgya: az ily jogügylet illetékszabás szempont­' jából ingatlan eladása iránt kötöttnek tekintendő. Indokok: Általános jogi elv szerint a testetlen dolgok a melyek közé névszerint a vagyoni jogok és jogosítványok tar­toznak, a mennyiben magukban vétetnek ingóknak, a mennyiben pedig valamely fekvő jószágnak tartozékát képezik, ingatlanoknak tekintetnek. Annak a kérdésnek eldöntése tehát, vájjon hazai jogunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom