A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 31. szám - Nemzetközi ügyvédi congressus Brüsselben

kir. törvényszék ilélete megfelelő indokainál fogva helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1897. május 14. 1,804. sz. a. mindkét alsóbb biróság ítélete, a megelőzően 8,937. sz. alatt keletkezett elsőfokú határozattal együtt hivatalból megsemmisíttetik sazelsőbiróság a felperes kérelmének megfelelő szabályszerű eljárására es uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: Az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. ama rendelkezésének, hogy az életközösséget megbontó házasfél, az életközösség visszaállítására esetleg bírói határozattal köteleztessék szükségképen előfeltétele, hogyannak a házasfélnek akarata, kit házastársa szándéz osan és jogos ok nélkül elhagyott, első sorban az életközösségnek vissszaállitására irányuljon és ebből kifolyólag ez a házastárs határozott kifejezést adjon azon komoly szándékának, hogy házastársával, ha az visszatér, hajlandó az életközösséget folytatni s illetve házastársát visszafogadni. Minthogy azonban felperes a per során azt, hogy neje az életközösség visszaállítására bírói határozattal köteleztessék, egyáltalán nem kérelmezte, sőt a tárgyalásoknál kizárólag a házasság felbontását szorgalmazta; magában véve az a körülmény pedig, hogy felperes 189G. évi február 13-án tartott tárgyalásnál a már idézett törvénycikk 77. §-ára mint bontó okra hivatkozott, az életközösség visszaállítására vonatkozó bírói határozatnak hivatalból való kibocsátására alapul nem szolgálhat: az első biróság lényeges eljárási szabályt sértett meg azzal, hogy alperest a 8,937. számú határozattal felperes kérelme nélkül, az életközösségnek visszaállítására felhívta és utóbb eme szakasz alapján a házasságot és pedig a feleknek minden további meghallgatása nélkül felbontotta; a másodbiróság pedig azzal, hogy az első bíróságnak ez eljárását és ítéletét helybenhagyta s így az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-nak o) pontja alapján mindkét alsóbiróság ítéletét s a megelőzően 8,937/1896. szám alatt kelt elsőfokú határozatot hivatalból megsemmisíteni s az elsőbiróságot megfelelő szabályszerű eljárásra utasítani kellett. A H. T. gg. §-a alapján hozott ítéletben a kereset és a viszontkereset érdembeni elbírálást annál kevésbé nyerhet, mivel a bontó ok fenforgásának és minősitésének, valamint a házasság felbontásának és a vétkességnek kérdései csupán a ioo. §-ban előirt ujabb eljárás eredményéhez képest hozandó ítéletben oldhatók meg véglegesen. (A m. kir. Curia 1897. juuius 16. 2,805. sz. a.). Az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alkalmazásának akkor van helye, ha annak a házasfélnek kérelmére, a kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott, ez utóbbi az életközösségnek visszaállítására bírói határozattal köteleztetett s ennek a meghagyásnak a kitűzött határidő alatt eleget nem tett. — Az elhagyott házastárs kérelmének elsősorban szükségképen az életközösségnek visszaállítására kell irányulni és pedig azzal a szándékkal s illetve annak a komoly akaratnak kifejezésével, hogy a házassági élletközösséget megbontó házastárssal — ha az visszatér — hajlandó a házasságot folytatni. — A peres feleknek az a kijelentése, hogy a 77. §. a) pontjában megjelölt válási okott kölcsönösen elfogadják s a házasságot mindkét fél vétkességéből kérik felbontani, egyáltalán kizárja annak feltételezését, hogy bármelyik házastársnak az volt a szándéka és akarata, hogy az életközösség esetleg visszaállíttassák; a 77. §. a) pontjában körülirt eljárásnak nyilván színleges alkalmazása pedig a törvény célzatával ellenkezik. (A m. kir. Curia 1897. jun. 23. 2,545. sz. a.) Ha az adásvétel tárgyát képező ingatlan telekkönyvi számai a szerződésben megjelölve nincsenek s a vevő ennélfogva a tulajdonjog megítélése iránt indított keresetében tévesen jelölte meg a keresetbe vett ingatlant, de ez a tévedés a per folyamán kiderülvén, kereseti kérelmét oda módosítja, hogy nem a keresetben jelzett, hanem az eljárás folyamán megvettnek bizonyult ingatlan ítéltessék meg neki: ez nem képezi a kereset jogalapjának megváltoztatását, miért is e cimen a kereset el nem utasítható. (Magy. kir. Curia 1897. május 26. 3930. sz.) A végrehajtási eljárás folyamán indított igénypernek tárgyát egyedül az igényelt vagyonnak a foglalás alól való felmentése képezvén, annak értéke meghatározásánál is csak az a vagyoni érdek lehet irányadó, a mely az alperesként perben álló hitelezőt az igényelt tárgyakhoz a foglalással szerzett zálogjogának fennállásához köti. ÍA m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. 1897. június 22-én, I. G. 230.) Olyan esetben, midőn az eladott tárgynak az átvétel előtt fel nem ismerhetett hibája csak a tárgy értékére bir befolyással, de a tárgy a hiba dacára a vétel céljainak megfelel, a vevő nem követelheti a vétel hatálytalanítását, hanem esetleg a vételárnak aránylagos leszállítását. (A m. kir. Curia 1897. június 24-én 5178.) visszatartani, annál kevésbé azon munkadijat és költséget, mely részére nincs megállapítva. (M. k^C. 1897. május 14. 6248/96.) Az i8go: XIII. t.-c. 5. §-a, az eme törvény szerint állami kedvezményben részesíthető gyárakat ama vállalatok közé sorozza ugyan, melyek javára az 1881. évi XLI. t.-c. értelmében akár végleges, akár ideiglenes kisajátításnak van helye; az ugyanazon törvényszakasz további részében körvonalozott ingatlanokra eme törvényt azonban, mely a kisajátítás kedvezményét kifejezetten csak az 1881. évi XLI. t.-c. értelmében terjeszti ki a jelzett vállalatokra, már eme kitételnél, de intézkedéseinek általános voltánál fogva sem lehet az 1881: XLI. t.-c. 5. §-ában érintett oly külön törvénynek tekinteni, a mely a kisajátítási jogot is megadja a kedvezményezett gyáraknak s felmenti őket attól, hogy a kisajátítási jog engedélyezését az eme törvényen alapuló igényüknél fogva, a feltételek igazolása mellett, az imént hivatott törvényszakasz intézkedéséhez képest külön kérelmezzék. (A m. kir. Curia 1897. május 21. 424.) Az ügyvéd a megbízotti minőségben átvett összegre megtartási joggal nem birván, nincs jogosítva a részére megállapított munkadijat és költséget a fele részére behajtott összegből Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A K. T. S05. §-a, továbbá 208. §. i-ső és 2-ik pontja nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a beolvadó társaság vagyonának az uj társaság vagyonába a nélkül történt beolvasztása, hogy a beolvadó társaság hitelezőinek követelése biztosíttatott, illetve birói letétbe helyeztetett volna, nemcsak hogy nem szünteti meg az egyesitett társaságnak a hitelezővel szemben fönnálló kötelezettségét, de sőt ilyen szabálytalanság esetén, a mint ez a 208. §. 2-ik pontjából kitűnik, az egyesitett társaság kötelezettségén felül a kezelés körül szabálytalanságot elkövető igazgatóság tagjainak fokozatos egyetemleges felelősségét is megállapítja. Az egerszegi kir. törvényszék (1895. dec. 21. 5,517. sz. a.) H. Adolf csődtömege felperesnek «Dunántuli helyi érdekű vasút* részvénytársaság alperes ellen, 116,959 frt 86 kr. és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Alperes köteleztetik, hogy a kereseti tőkét stb. felperesnek megfizesse stb. Indokolás: Felperes arra alapítja keresetét, hogy a fenállott boba—jánosházi—sümegi, h. é. vasút részvénytársaság 1890. július 13-án tartott alakuló közgyűlése alkalmával az alakulandó Dunántúli h. é. vasút részvénytársaságba való beolvadását elhatározván, ez utóbbi társaságnak 1892. június 13-án tartott alakuló közgyűlésén az egyesülés véglegesen megtörtént, a minek következtében a boba—jánosházi—sümegi h. é. vasút részvénytársaság cége a z. egerszegi kir. törvényszéknél vezetett cégjegyzékből egyesítés folytán töröltetett. Mielőtt azonban az egyesülés megtörtént volna, H. Adolf a boba—iánosházi—sümegi h. é. vasút részvénytársaság ellen 116,959 frt 86 kr. tőke és jár. iránt 5,028. sz. a. keresetet indított. A dunántúli h. é. vasút részvénytársaság a beolvasztott boba—jánosháza—sümegi h. é. vasúttársaság összes activ és passiv vagyonát átvévén, azt külön nem kezeli, hanem saját vagyonával egyesitette, a nélkül, hogy H. Adolf, mint hitelező által már előzőleg érvényesített 116,959 frt 86 kr. iránti követelést a k. t. 208. §. értelmében biztosította volna; ugyanazért felperes azt a kérelmét adta elő, hogy a biróság a beolvasztó alperes részvénytársaságot arra kötelezte, hogy ez az 5,028. sz. keresettel érvényesített 116,959 frt 86 kr. tőkét s annak a kereset indításától járó 6° 0 kamatot birói letétbe helyezze stb. Alperes beismerte felperesnek az egyesülésre vonatkozó kereseti állításait; nem vette tagadásba, hogy a beolvasztott részvénytársaságnak összes vagyonát és terheit átvette; beismerte azt, hogy a felperesi követelést nem biztosította, beismerte azt, hogy H. Adolfot a követelésnek a bejelentésére külön fel nem hivta; beismerte továbbá azt is, hogy H. Adolf még 1891. évben a fenállott boba—jánosházi—sümegi h. é. vasút részvénytársaság ellen 5,028. sz. a. felhívási keresetet adott be, melyben nevezett felperes a számadás be nem adása esetén a beolvadt részvénytársaságot 116,959 frt 86 kr. tőkének és kamatának megfizetésére való köteleztetését kérte, azonban alperes azon az alapon, hogy a kereseti követelés nem fix összegre irányul; hogy arra vonatkozóan a beolvasztott részvénytársaság az 5 és 7. 7. alatti okiratok tanúsága szerint felperessel már elszámolt; hogy felperes jogelőde a kereseti követelést az egyesülésnek hírlapi közzététele dacára a törvényes időben be nem jelentette s igy a kereseti igény elévült, hogy alperesnek a felperesi követelésről tudomása nem volt: kifogást emelt felperesnek kereseti jogosultsága ellen és felperest keresetével elutasítani kérte. A mi ezeket az alperesi kifogásokat illeti, a kir. törvényszék a két első kifogásnak fontosságot nem tulajdonított egyrészről azért, mivel a kereskedelmi törvény a követelésnek fix vagy nem fix minősége közt különbséget nem tesz; más részről mivel a kereseti követelés fenn vagy fenn nem állásának a kérdése nem e helyütt, hanem a 2004/93. sz. jogerős végzéssel számadásra kötelezett alperes, mint a beolvasztott részvénytársaság jogutóda által folyamatba tett számadási perben döntendő el. A mi a harmadik kifogást illeti, habár a kir. törvényszék az egyesülés szabályszerű közzétételének a megtörténtét, miután azt a cégjegyzéket vezető biróság hivatalból ellenőrizni tartozik,