A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 31. szám - Nemzetközi ügyvédi congressus Brüsselben

I A JOG 123 a bekivánt hirdetmény becsatolásának elmulasztása dacára beigazoltnak találta s eképpen bizonyítottnak vette alperesnek a felperes által tagadásba nem vett azt az állítását, mely szerint H. Adolf az egyesülést tárgyazó hirdetménynek harmadszori közzétételétől számított ti hó alatt a beolvasztó társaságnál követelését be nem jelentette, ennek a kifogásnak nem tulajdonított a kir. törvényszék fontosságot, mert ez a ténykörülmény a felperesi kereset elutasításának indokául csak abban az esetben szolgálhatna, ha a hitelező személye alperes előtt ismeretlen lett volna. Az ügy eldöntésénél fontossággal egyedül az az alperesi kifogás bir, vájjon volt-e alperesnek, mint a beolvasztott részvénytársaság jogutódának az egyesülés alkalmával a felperesi követelésről tudomása vagy nem ? mert a mennyiben erről alperesnek tudomása volt, tartozott volna az egyesülés előtt, tekintet nélkül arra, hogy a hírlapi hirdetménynek a harmadszori közzétételétől számított ti hó alatt a hitelező jelentkezett-e, a követelést biztosítani, illetve azt az erre illetékes kir. törvényszéknél készpénzben letenni. Alperes állítja ugyan, hogy a beolvasztott társaság könyveiből a felperesi követelés ki nem tűnvén, arról tudomása nem lehetett; minthogy azonban H. Adolf a beolvasztott részvénytársaság ellen az 5,028. sz. felhívási perét már 1891. szept. 25-én tehát az egyesülést jóval megelőző idővel tette folyamatba; minthogy alperes saját beismerése szerint a beolvasztott részvénytársaságnak összes activ és passiv vagyonát átvette, minthogy az üzlet átvételnek a k. t. 2. ti—28. 200. §§. értelmében leltár és mérleg mellett kell történnie, s azokban a tartozásoknak is fel kellett sorolva lenniők s így védelmezendő, hogy a jelen peres természetű tartozás is felvéve volt, a mely vélelemmel szemben alperes annak ellenkezőjét nem bizonyította, ezeknél fogva a kir. törvényszék a fenforgó körülményekből bizonyítottnak találta azt a ténykörülményt, hogy alperesnek a felperesi követelésről az egyesülés alkalmával tudomása volt, s igy tartozott volna a k. t. 208. §-ának 1. pontja értelmében a felperesi követelést biztosítani, minthogy pedig ezt tenni elmulasztotta, minthogy a 2004. sz. jogerős végzéssel jogutódnak kimondott alperes jogelődjének a beolvasztott részvénytársaságnak a tartozásáért felelős és felperes a számadási per eldöntése előtt követelése erejéig biztosítást követelni jogosult: alperest az ítélet rendelkező részének megfelelő módon marasztalni kellett stb. A győri kir. ítélőtábla 11896. márczius 24. 395. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A k. t. 208. §. szerint két vagy több részvénytársaság egyesülése esetében a beolvadó társaság vagyonainak elkülönített kezelését a beolvadó társaság hitelezőinek a kezelő igazgatóság laz uj társaság igazgatósági) tagjai egyetemlegesen felelősek, a törvény felhozott rendelkezéséből folyik, hogy felperes annyiban, a mennyiben mint a beolvadó boba—jánosháza— sümegi h. é. vasút részvénytársaságnak hitelezője sérelmesnek találja az alperes részvénytársaság igazgatósági tagjainak azt az intézkedését, hogy a nevezett beolvadó részvénytársaság vagyonát tényleg a dunántúli h. é. vasút részvénytársaság vagyonába beolvasztották, mielőtt felperes követelését kielégítették vagy biztosították volna, e miatt egyedül csak az alperes részvénytársaságnak az elkülönített kezelését egyetemlegesen felelős igazgatósági tagjai ellen fordulhat és nem követelheti azt, hogy követelését maga az elkülönített kezelésért nem felelős uj társaság biztosítsa. De nem követelheti felperes követelésének biztosítását azon alapon sem, hogy követelése az ennek behatása iránt folyamatban levő számadási per befejezéséig veszélyeztetve van, mert egyéb előfeltételek hiányától eltekintve a veszély valószínűségét kimutatni meg sem kísérletté. A m. kir. Curia: (1897. május 21. 693. sz. a.) a másodfokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb., a benne felhozott indokoknál fogva és azért, mert a k. t. 205. továbbá 208. §. 1 és 2. pontja nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a beolvadó társaság vagyonának az uj társaság vagyonába a nélkül történt beolvasztása, hogy a beolvadó társaság hitelezőinek követelése biztosíttatott illetve birói letétbe helyeztetett volna, nemcsak hogy nem szünteti meg az egyesitett társaságnak a hitelezővel szemben fennálló kötelezettségét, de sőt ilyen szabálytalanság esetén, a mint ez a 208. §. 2. pontjából kitűnik, az egyesitett társaság kötelezettségén felül a kezelés körül szabálytalanságot elkövető igazgatóság tagjainak fokozatos egyetemleges felelősségét is megállapítja; mert ebből folyólag téves a másodfokú bíróság ítéletének felperes elutasítására felhozott az az indokolása, hogy mivel a beolvasztás felperes követelésének biztosítása előtt történt, felperes nem a részvénytársaság, hanem csakis a kezelő igazgatósági tagok ellen fordulhat, téves pedig annál is inkább, mert a kereskedelmi törvénynek nincs olyan intézkedése, a mely az igy egyesitett részvénytársaságok részére ilyen vagy hasonló kedvezményeket nyújtana, s a mely megfosztaná a mulasztást elkövető részvénytársaság ellen érvényesíthető ebbeli jogától a hitelezőt csak azért, mert a részvénytársaság a k. t. 205. §-ban előirt kötelezettségének eleget nem tett. Végül, mert ugyancsak az utóbbi szakasz szerint a beolvadó társaság hitelezői követelésének birói letétbe helyezése iránti rendelkezés feltétlenül lévén kötelező az egyesitett részvénytársaság irányában, a mi egyéb iránt magából a dolog természetéből is önként folyik, nem volt szükséges arra, hogy a követelés behajtása tekintetében a veszélyeztetés valószínűségét felperes bármi módon kimutassa stb. A váltóeljárás 34. §ában kimondatott az a szabály, hogy távollevőnek ügygondnoka az aláírást csak feltételesen tagadhatja, mint jogkorlátozó intézkedés szorosan magyarázandó s igy csupán az ismeretlen tartózkodásu alperes ügygondnokára alkalmazható. (A m. kir. Curia 1897. május hó 21-én 665/896.) Bűnügyekben. Habár tényként bizonyult is az, hogy vádlott a tőzsdén kötéseket csinált, mégis, — minthogy vádlott bejegyzett kereskedő volt, ki gabonában nagyban ügyleteket kötött, minthogy vádlottnak mint terménykereskedőnek üzlete köréhez tartozott a gabonatőzsdén ügyleteit értékesíteni, minthogy vádlott üzlete természeténél fogva tőzsdei kötéseit nem szoríthatta meg kizárólag csak a tényleg vásárolt útban vagy készletben volt gabonanemüekre, hanem üzlete körébe az úgynevezett különbözeti üzleteket is bevonhatta: — ilyen körülmények közt egymagában abban, hogy vádlott tőzsdei kötéseket csinált, melyek a gabonaárak hullámzása folytán oly veszteséggel jártak, hogy végeredményükben részben vádlott bukását eredményezték, a Btk. 416. t;-ának i-ső pontjában körülirt vétkes bukás esetének tényálladéka fel nem ismerhető. A győri kir. törvényszék (1896. évi július hó 30-án 3,489. sz. a.) vétkes bukással vádolt R. Adolf elleni büntető ügyben következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék R. Adolf vádlottat a btkv 416. §-ának 1. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja alól felmenti, a btkv 416. §-ának 2. pontjába ütköző vétkes bukás vétsége miatt pedig a további eljárást beszünteti. Ellenben a btkv 416. § 3. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében vádlottat bűnösnek mondja ki s ezért a btkv 57., 89. és 91. §-ai alkalmazásával, a btkv 416. §-a alapján a foganatba vételétől számított két (2) havi fogházra s egy (í) évi hivatalvesztésre ítéli, stb. Indokok: Vádlott R. Adolf ellen saját kérelmére az 1890. évi október hó 14-én a győri kir. törvényszék 5,497/p. 90. számú végzésével csőd nyittatott. A csődeljárás folyamán fedezetlen maradt 81,804 frt 55 kr. s a hitelezők követeléseikre 19 508 %>-ot kaptak, mig a többi rész kielégítést nem kapott, R. Adolf vádlott ellenében a bünvizsgálat levezettetvén, ennek, valamint az 1893. év november 20-án megtartott főtárgyalás alapján vádlott a btkv 416. §-ának 3. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétsége miatt négy havi fogházra Ítéltetett, mig a btkv 416. §-a 1. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja alól felmentetett. A kir. Ítélőtábla azonban 3,776/93. sz. Ítéletével a kir. törvényszék ítéletét feloldotta s pótlásokat rendelt el, mely pótlások foganatosíttatván, a mai napon megtartott főtárgyalás folyamán R. Adolf ellenében ismét a btkv 416. § 1., 3. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétsége miatt emeltetett vád, mig a btkv 416. §-ának 2. pontjára fektetett vád elejtetett. A btkv 416. §-ának 2. pontjára fektetett vád elejtetvén, ez irányban a további eljárást be kellett szüntetni. A szakértői véleménynyel vádlott véleménye ellenében beigazoltnak vétetett ugyan, hogy vádlott tőzsdejátékot folytatott, de miután egyáltalán nem nyert beigazolást, hogy vádlott bukását eme tőzsdejáték vagy pazarlása, gondatlan üzletvezetése vagy rendes üzletköréhez nem tartozó merész üzletek idézték volna elő, a btkv 416. § 1. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja alól fel kellett őt menteni. Minthogy azonban vádlott beismerésével s a szakértők véleményével beigazolást nyert, hogy mint kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett kereskedő vagyoni állapotáról mérleget sohasem készített; minthogy beigazolást nyert, hogy fizetésképtelenségét tudva, ujabb és ujabb adósságokat csinált s a csődkérvény beadását elmulasztotta, ennélfogva vádlottat a btkv 416. §-ának 3. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében bűnösnek kellett kimondani s az ítélet rendelkező része értelmében elitélni. A büntetés kiszabásánál súlyosító körülményül vétetett a fedezetlen összeg nagysága, ellenben enyhítő körülménynek vétetett s a 91. § alkalmazását indokolja vádlott büntetlen előélete, hajlott kora s különösen jelen bünpernek vádlott hibáján kivül hosszú lefolyása stb. A győri kir. Ítélőtábla. (1896. évi július 30. 3,489. sz. a.) A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének jogorvoslattal meg nem támadott megszüntető részét nem érinti, felebbezett részét azonban részben és pedig akként változtatja meg, hogy vádlottat a btkv 416. §-a 1. pontjában körülirt vétkes bukásban is bűnösnek nyilvánítja s a fogházbüntetés tartamát egy (1) évre felemeli, egyebekben azonban a kir. törvényszéknek Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Vádlottat azért kellett a btkv 416. §-ának 1. pontja alapján is bűnösnek kimondani, mert beismeréséből és