A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 30. szám - A magánjog köréből - Még egyszer a 16-ik §-ról

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 30. számához. Budapest, 1897. július hó 25. Köztörvényi ügyekben. Felperes nem zárható el attól, hogy a néhai örökhagyónál gazdaasszonyi minőségben végzett teendőin felül az örökhagyó körül annak súlyos betegeskedése folytan teljesített rendkívüli munkálkodásáért és ápolásáért a rendes bérén kívül még külön díjazást is követelhessen. A szombathelyi kir. törvényszék (1896 évi február hó 29-én 2526 sz. a.) N. Zsófia felperesnek K. Judit férj. B. Józsefné, mint B. József örököse alperes ellen 1620 írt töke és jár. iránti rendes perében következő ítéletet hozott: Felperesnek 75 frt bér hátralék iránti keresetére vonatkozólag a birói illetékesség leszállittatik. Az 1545 frt és jár. iránt támasztott keresetével pedig elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét 75 frtot részint hátralékos bére, részint felmondási időre járó illetményét alperes mint néhai B. József volt gazdája örököse ellen vette keresetbe. A cseléd és gazda közti jogviszonyt szabályozó 1876 évi XIII. t.-c. 115. §-a a köztük felmerült kérdések elbírálását a közigazgatósági hatóság hatásköréhez utalván azon követelés a rendes bíróság elé nem vonható, miért is a kifogásolt illetékességet a kereset ezen részére leszállítani kellett. Egyébb keresetével azonban felperes el volt utasítandó, mert felperes alperest mint néhai B. József örökösét vonta perbe és mivel a hagyaték átadását nem igazolta, szükséges lelt volna a netáni ismeretlen igénylőknek kinevezendő ügygondnok által, valamint a többi jelentkezett örökösöknek perbe vonása is, melynélkül a hagyatékot terhelő ítélet nem hozható. De elvolt utasítandó felperes keresetével már az okból is, mert keresetét azon körülményre alapítja, hogy néhai B. József volt gazdáját, kinél mint gazdaasszony szolgált több időn át, súlyos betegségében ápolta, mely szolgálatot szegődéses gazdaasszonyi munka körén túlesvén, azért a szolgálat teljesítéséhez mérten külön díjazást igényelhet. Tekintve azonban, hogy a fennebb hivatkozott 1876. évi XIII. t.-cikk 35. §-ának rendelete szerint a cseléd szakmányától egészen messze nem eső oly szolgálatot is teljesít, melyre nem szegődött, ha az erejét vagy képzettségét tul nem haladja, azt teljesíteni tartozik és külön díjazást nem igényelhet. Mivel pedig a gazdaasszonyi szolgálat gazdája ápolásának kötelezettségét már magába foglalja és mivel leiperes maga sem állítja, hogy azért külön dijazás neki igértetett volna, alaptalan keresetével elutasítani kellett stb. A győri kir. ítélőtábla (1896. évi május hó 29-én 1231. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét azzal a részleges változtatással, hogy felperest keresetének 75 frtra irányuló részével arra vonatkozó birói hatáskör hiányában utasítja el, egyebekben helybenhagyja stb. Indokok: Felperesnek ki nem fizetett s részben a felmondási időre járó cselédbér követelése az 1876 évi XIII. t.-c. 115. §-a értelmében a közigazgatási hatóságok hatáskörébe van utalva. A kereset ide vonatkozó részének elbírálása tekintetében tehát a bíróságok nem illetékességének, hanem birói hatáskörének hiánya gátolja, mely hatáskör hiány az 1868. évi 54. t.-c. 8. §-ának ai pontja ugy annak 51. §-a értelmében a rendes eljárásban a hivatalból figyelemmel veendő, eltérőleg az illetékesség kérdésétől, melynek hiánya rendszeréül csak a félnek kellő módon előterjesztett kifogása alapján vehető tekintetbe. Az elsőbiróság Ítéletének ide vonatkozó része tehát megfelelőleg módosítandó volt. A kereseti követelésnek egyébb részeit illetőleg érdemben ugyan a mennyiben felperes kimutatná, hogy alperes az örökhagyónak vagyonát birtokba vette, felperes jogosítva volna ellene követelését a m. kir. Curia 42. sz. polgári döntvénye értelmében a hagyatékbirói átadása előtt és alperes saját vagyonára vezetendő végrehajtás célzatával érvényesíteni anélkül, hogy az összes örökösöket a perbe idézni tartoznék. Annak a kérdésnek vizsgálata mégis, vájjon alperes B. József hagyatékát birtokba vette-e vagy semr és ezzel kapcsolatosan a keresetindítás alaki helyessége, vagy helytelensége a most elbírált esetben alárendelt jelentőségű. Mert felperes keresetének 1545 frt ápolási dijra és járulékaira vonatkozó részével még abban az esetben is ellenne utasítandó, ha keresetét helyesen indította volna meg. Amennyiben felperes a ki elhalt B. Józsefnek 40 éven keresztül állandó fizetéssel ellátott gazdaasszonya volt, a szolgálatából kifolyólag a melynek köre a szolgálatadó gazda személyes gondozására és ápolására is kiterjed, ezekért a szolgálatokért külön díjazást csak külön kikötés alapjául követelhetne, ily kikötést azonban nem igazolt stb. A magyar királyi Curia (1897 évi május hó 11-én 4195. sz. a.) Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik és a keresetbe vett cselédbérre nézve a birói hatáskör a kereseti követelés többi részére nézve pedig felperesnek követelési jogosultsága megállapíttatik és ehhez képest az elsőbiróság a netalán szükséges bizonyítási eljárás teljesítése után a kereseti követelés mennyisége felett hozott ujabb Ítélet hozatalára utasittatik stb. Indokok: Tekintettel, hogy a fenforgó esetben nem a cseléd és a gazda között fennállott és az 1876 évi XIII. t.-c. által szabályozott viszony és ebből folyó követelés, hanem az örökösödés és ezzel kapcsolatosan alperes fizetési kötelezettségének kérdése képezi elbírálás tárgyát. Tekintve továbbá, hogy felperes nem zárható el attól, hogy a néhai örökhagyónál gazdaasszonyi minőségben végzett teendőin felül az örökhagyó körül annak súlyos betegeskedése folytán teljesített rendkívüli munkálkodásáért és ápolásáért a rendes bérén kivül még külön díjazást is követelhessen. Mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a hátralékos cselédbér iránti követelésre nézve a birói hatáskört, a kereset többi részére nézve pedig felperesnek követelési jogosultságát megállapítani, és ugy a követelés valódisága és mennyisége, mint alperesnek mint örökösnek fizetési kötelezettsége tekintetében netalán szükséges bizonyítás eszközlése után az eljáró kir. törvényszéket ujabb ítélethozatalára utasítani kellett. A nő rendszerint csak férjétől követelhet tartásdijat. Mégis oly esetben, midőn önálló vagyonnal nem bíró fiu az apai házhoz az apai vagyonba az apa beleegyezésével viszi nejét férjhez és a fiu tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában érvényesiti, másfelől pedig az önhibáján kivül különélésre kényszeritett nő vagyontalan és keresetképtelen, a férj apját is terheli a fia nejének eltartása iránt kötelezettség, a mikor ennek a jogi felfogásnak a magyar királyi Curia több ízben hozott határozataiban kifejezést adott. A nagyszülő unokája eltartására csak abban az esetben kötelezhető, ha a szülők a tartás iránti kötelezettségüket teljesíteni képtelenek. A gyámhatóság a gyermektartási díj összegét az esetben állpitja meg, ha a tartás iránti kötelezettség nem vitás, míg ha az ez iránti kötelezettség vitás,s ennek következtében az ügy birói eldöntés alá kerül, ez esetben a bíróság a midőn a kötelezettség fennállása felett határoz, ugyanakkor a tartásdíj mennyiségét is a szülőknek társadalmi és vagyoni viszonyaihoz mérten meghatározza (1877: XX. t.-c. 11., 13. §.) (A m. kir. Curia 1897. április 23. I. G. 56. sz. a.) Az, hogy a felek társadalmi és vagyoni viszonyainak mily tartásdíj felel meg, ténykérdést képez. Magától értetődik, hogy a megítélt ideiglenes nötartásdij fizetése iránti kötelezettség megszűnik a házassági életközösség helyreállításával. (A m. kir. Curia 1897. május 4. I. G. 72. sz. a.) Tekintettel arra, hogy az örökösök az örökhagyó halálával már törvénynél fogva lépnek minden jogokba, melyek az örökhagyót illeték és annak halálával el nem enyésztek, az a körülmény, hogy a jelzálogos követelések az örökösökre még telekkönyvileg átruházva nincsenek, nem fosztja meg őket attól, hogy e követeléseket az adós ellen érvényesítsék, hanem csak arra jogosítja fel az adóst, hogy a fizetést a zálogjog törlésére alkalmas okirat kiadása ellenében teljesítse. (A m. kir. Curia 1897. április 22. I. G. 53/1. sz. a.) A telekkönyvi intézményre fennálló jogszabályok értelmében a telekkönyvi bejegyzések hatályának alapfeltételét az képezi, hogy a bejegyzés alakilag törvényszerűen, jelesül valamely bejegyzésre alkalmas okirat alapján létesüljön és továbbá, hogy a bejegyzés alapjául szolgált okirat tartalma, az anyagi jog szempontjából érvényes legyen. Mig az első kelléknek, az alaki kelléknek hiánya, a telekkönyvi bejegyzés által vagyoni érdekeltek részéről, tehát még oly egyén részéről is megtámadható, a ki maga a telekkönyvben bejegyezve nincs; addig az anyagi jog szempontjából meríthető kifogások érvényesítése bizonyos korlátok közé van szorítva. Jelesül az utóbbi szempontból meríthető kifogások, rendszerint csak azok, illetve azok általános jogutódai (univers. successor) részéről érvényesíthetők, a kiknek nyilvánkönyvi joga a bejegyzés által érintetik, és