A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 30. szám - A magánjog köréből - Még egyszer a 16-ik §-ról

118 A JOG különösen jogutód (singül, successor) ily kifogással egyedül akkor élhet, ha elődjének megtámadási joga reá átruaázottnak tekintendő. (A m. kir. Curia 1897. május 12. I. G. 80/1. sz. a.) A felmondásnak megtörténtével a szolgálati szerződés megszűntnek még nem tartandó, mert az 1884: XVII. t.-c. 92. §. rendelkezése szerint a felmondás csak olyan idöhatározmányra vonatkozik, a melynek feltétele alatt szolgálati szerződés felbontható de annak magában véve még a szerződést megszüntető hatálya nincsen. (A m. kir. Curia 1897. április 21. I. G. 4-8. sz. a.) Állandó curiai gyakorlat szerint azokban az esetekben, a midőn több, 200 frton alóli összegre irányozott keresetnek együttes összege a 200 frtot meghaladja és a több keresettel inditott perek egyesittetnek, a felebbezési bíróságok Ítélete felülvizsgálati kérelemmel megtámadható, és ha a kereseteknek együttes összege az 500 frtot meghaladja, a felülvizsgálat fölött a Curia határoz. (A m. kir. Curia 1897. április 14. I. G. 52/1. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Valamely jogügylet megkötésénél az abban részt nem vett 3-ik személy javára is jogok érvényesen kiköthetek. Tisztán ujitási szerződés a követelés jogalapjának vagy főtárgyának felcserélése által 3-ik személy hozzájötte nélkül csakis az eredetileg szerződő felek közt létesülhet. A temesvári kir. törvényszék mint váltóbiróság (1896. évi január hó 7-én 20,9(52. sz. a.) «S. és A.» cég felperesnek «L. B.> cég alperes ellen 300 frt töke és jár. iránti váltóperében következőleg itélt: Az 1895. évi június hó 6-án 12,815/95. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kívül helyezése melleit felperes keresetével elutasittatik stb. In d o ko k: Alperes azzal védekezik, hogy felperesnek összes 1,316 frt 20 krt kitevő követelésére vonatkozólag felperessel akként kiegyezett, miszerint neki 3 drb és pedig egyenként 300 frtról, 350 frtról és300 frtról összesen 950 írtról szóló 1895. év október, november és december 20. napján lejárandó dr. S. Henry és K. Ede giróivalellátott elfogadványait tartozott átadni. Felperes alperesnek fenti kifogását figyelmen kivül hagyni kéri, mert ezen egyesség nem alperessel, hanem dr. S. Henryvel lett megkötve és mert különben ezen egyesség az ebben kikötött határnapig, azaz f. é. május 31-ig a megállapodáshoz képest teljesítve nem lett a kikötött 3 váltót mint elfogadó nem dr. S. Henry, hanem alperes fogadván el és R. Edének forgatmánya ezen váltókon hiányozván. Alperes erre megjegyzi viszonválaszában, hogy a 27. alatti nyilatkozat szerint a fenti egyezség az ő érdekében és tényleg ő vele és csak alakilag lett dr. S. Henrikkel megkötve. Az, hogy az egyességi váltókon nem dr. S. Henry hanem alperes szerepel mint elfogadó, az egyességnek érvényességét nem érintheti még pedig annnyival kevésbbé, minthogy felperes a 4-7. a. levél tanúsága szerint az egyességi váltókkal csakis R. Edeforgalmányának hiányából kifogásolta, különben alperes rögtön mihelyt felperes neki a hiányos egyességi váltókat visszaküldötte, ezeket azonnal azaz f. év június hó 2-án R. Ede forgatmányával kiegészítve, felperesnek megküldötte. Végül alperes megjegyzi, hogy ha felperes őt kellő időben az elküldött egyességi váltók hiányosságáról értesítette volna, alperes még a 27. alatt kikötött időben az egyességi váltókat kiegészítve felperesnek vissza s illetve megküldhette volna. Felperes végiratában még előadja, hogy nem létezik jogszabály, mely őt arra kötelezné, hogy alperest az elküldött váltók hiányosságáról értesítse, különben felperes otthon nem lévén, alperest előbb nem is értesíthette. Végre a felperes kiemeli, mivelhogy dr. S. Henrik az egyességet szabályszerűen nem teljesítette, attól jogosan elállhatott. Alperes ellenizatában ennek bizonyítására, hogy alperes a 27. a. egyesság megkötésénél tényleg közreműködött, kéri dr. S. Henriket F. Endrét és B. Ádámot mint tanukat kihallgatn. Tekintve, hogy a 2 '. alatti nyilatkozatból az tűnik ki, hogy felperesi dr. S. Henrikkel alperesnek 1,416 frt 10 krt tevő adósságaira nézve, melyben a kereseti adósság is benfoglaltatik, akképen egyezett ki, hogy nevezett dr. S. Henrik mult évi május hó 31-ig 3 drb. 950 frtról szóló váltókat vagy pedig azoknak értéket köteles felperesnek elküldeni, tekintve, hogy ezen egyrészről adósságátvállalás (expromissio) másrészről pedig egyesség természetével biró szerződés ujitási szerződést képez, a melynek folytán az előbbi felperes és alperes közt fennállott kötelem annyival inkább megszűntnek tekintendő, minthogy az újított szerződésben 1895. évi május hó 31-ig meghatározott teljesítési határidő felbontó feltételnek nem tekinthető és ennek folytán felperes a kereseti váltóra többé nem mehet vissza, tekintve, hogy 27. alattiból is kitűnik, hogy az alperes érdekében köttetett és ennél fogva alperes az abból meríthető kifogásokat jogosan érvényesítheti, tekintve végre, hogy a felperes által vitatott elállási jog a keresk. törvény értelmében csakis az adásvételi szerződések késedelmes teljesítésének esetében gyakorolható, minden más esetben pedig csakis a szerződésnek teljesítése követelhető, de különben is alperes a rendes kereskedő gondosságával a kiegészített egyességi váltókat felperesnek kellő időben viszsza, illetve megküldötte, ezek alapján felperest keresetével elutasítani kellett stb. A temesvári kir. ítélőtábla. (1896. évi május 4-én 1,272. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és az 1895. évi június hó 6. napján 12,815. sz. a. kibocsájtott sommás végzés hatályának fenntartása mellett alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 300 frt tőkét, ennek kamatait stb. megfizesse. Indokok: Valamely jogügylet megkötésénél az abban részt nem vett harmadik személynek javára is jogok érvényesen kiköthetők lévén, amennyiben a 2-j. alattiban foglalt megállapodás annak tartalma szerint az alperes érdekében jött létre, sőt abban maga az alperes is kötelezett félként van megnevezve, nem jöhet figyelembe felperesnek az a kifogása, hogy mivel a megállapodás közte és dr. S. Henrik között létesült, abból az alperes mint harmadik személy jogokat nem származtathat, illetve arra kifogásokat nem alapithat. Megérintve még azt, hogy tisztán ujitási szerződés (novatio) a követelés jogalapjának vagy főtárgyának felcserélése által, harmadik személy hozzájötte nélkül, csakis az eredetileg szerződő felek közt létesülhet és igy a 2'/. alatti megállapodást, melyben nem csupán az alperesnek, mint eredeti adósnak ujitott kötelezettsége, hanem harmadik személyek, úgymint dr. S. Henrik és R. Ede részéről is kötelezettség átvállalása iránti Ígéret foglaltatik; helyesen minősítette az elsőbiróság részben ujitási (novatio) részben átvállalási (expromissio) szerződésnek, e perben eldöntendő kérdést az képez, vájjon a peres felek között létrejött vételügyletből származó korábbi kötelem a 2 /. alatti megállapodás folytán megszűntnek tekintendő-e vagy pedig nem? Ide vonatkozóan alperes viszonválaszában beismerte, hogy részben váltókon, részben pedig nyilt számlán alapuló 1,416 frt 20 krnyi összes tartozása teljes kiegyenlítéséül általa felperesnek 1895. évi május hó 26-án megküldött 3 drb 950 frt értékű váltó nem a 27. alattiban foglalt feltételeknek megfelelően volt kiállítva, amennyiben a váltókat elfogadóként nem dr. S. Henrik, hanem az alperes irta alá és azok R. Edének forgatmányával ellátva nem voltak. Tekintve, hogy a megállapodástól eltérően kiáílitott váltókat felperes elfogadni nem tartozott, és ekként ő csak jogával élt, midőn azokat 1895. évi május hó 31-én ügyvédje utján az alperesnek visszaküldötte; a visszaküldés körül pedig felperest azért nem terheli késedelem, mert a Brünnben 1895. évi május 28-án kézhez vett váltóknak a Budapesten székelő felperesi ügyvéd közvetítésével történt visszaküldésére legalább is 3—4 napi időtartam szükségeltetett, de különben sem létezik oly jogszabály, mely szerint felperes a váltókat alperesnek azonnal visszaküldeni tartozott volna, a visszaküldés körül esetleg fennforgó késedelemből tehát felperesre nézve joghátrány nem származhatik, tekintve, hogy a 27. alatti megállapodás szerint az abban foglalt feltételeknek megfelelőleg kiállított váltókat az alperes 1895. évi május hó végéig tartozott volna felperesnek visszaküldeni, a felperes által visszaküldött és utólag R. Ede forgatmányával ellátott váltókat azonban alperes csak 1895. évi június hó 2-án, tehát a kikötött záros határidő eltelte után küldötte meg ismét a felperesnek, a kinek ügyvédje már ezt megelőzőleg 1895. évi május hó 31-én kelt s 47. alatt csatolt levelében alperest felperesnek az egyességtől való elállásáról és arról értesítette, hogy felperes az alperes elleni eredeti követeléséhez ragaszkodik, mihez felperesnek annál inkább joga van, mert az ujabban megküldött és a tárgyalási jegyzőkönyvhöz 7 •/., 8 /., 9 /• alatt eredetben becsatolt váltókon elfogadóként ismét az alperes, nem pedig dr. S. Henrik szerepel; tekintve, hogy a fennforgó esetben nem önálló kötelem teljesítéséről, hanem az alperes terhelő korábbi kötelezettségnek megújításáról, illetve átvállalásáról van szó, már pedig, ha e célba vett oly szerződés bármely okból létre nem jön, a korábbi kötelezettség érvényében továbbra is fenn áll. Tekintve, hogy a 27. alattiban foglalt megállapodásnak felfüggesztő feltételét képezte, hogy az abb an meghatározott módon kiállítandó váltók felperesnek a kikötött záros határidő alatt megküldessenek és pedig annyival inkább, mert felperes az újításból illetve átvállalásból származó követelését csakis az uj váltók alapján érvényesíthette volna. Mindezekből kétségtelen, hogy a 27. alattiban foglalt, de az alperes mulasztása miatt teljesedésbe nem ment megállapodás folytán alperesnek eredeti kötelezettségét megszűntnek tekinteni nem lehet, következőleg, hogy felperes eredeti követelésének részszövetsége fejében kiállított kereseti váltó alapján az alperest jogosan beperelhette. Ezeknél az indokoknál fogva kellett az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, és alperest, mint minden törvényes kellékekkel ellátott kereseti váltó elfogadóját, a váltótőke és ennek kamata fizetésére a váltótörv. 23. §-a alapján kötelezni stb. A magyar királyi Curia (1897. évi május hó 21-én 829. sz. a.). A másodfokú bíróság ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik stb.