A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 28. szám - A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. [Mutatvány Balogh, Illés és Vargha a "Bűnvádi perrendtartás magyarázata" cimű művének I. kötetéből] [5. r.]

Á JOG A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. Irta: dr. BALOGH JENŐ, igazságügyi ministeri osztálytanácsos; buda pesti tud. egyetemi magántanár. * (Vége.) Mindezeknek előre bocsátása szükséges volt a bonyolult angol vádrendszernek megértéséhez. Elméletileg ma is áll a tétel, hogy mindenkinek joga van bármely angol békebiró vagy «grand jury» előtt vádló gyanánt fellépni. Gyakorlatilag azonban a dolog egészen másként jelentkezik. [5) Mindenekelőtt bizonyos az, hogy igen jelentékeny számú büntetendő cselekmény esetében az angol rendőri hatóságok hivatalból nyomoznak, és ilyenkor valamely rend őrügynök vagy rendőr («Police Constable» vagy «Sergeant») a vádló («pr osec utor»), tehát tényleg hatósági közeg képviseli a váda t.10) Azokban az esetekben, melyekben magánegyén lépett fel «prosecutor» gyanánt, ál 1 a m i vagy községi hivatalnokok támogatják őt a vádirat szerkesztésében. Szabály szerint a vádiratot az illetékes bíróságnak egyik hivatalnoka, és pedig az esküdtbiróságnál a «clerk of indictments», békebirósági üléseknél pedig a «clerk of Peace» szerkeszti, és a «prosecutor»-nak csak arra van joga, hogy közhivatalnok által az ő nevében készített vádiratot utólag megtekintheti. Csak kivételesen, különösen ha a vádirat szerkesztése nagyobb technikai nehézségekbe ütközik, vagy ha a «prosecutor» azt óhajtja, hogy a «bill» kiváló gonddal legyen szerkesztve, akkor < solicitor»-ja által egy ügyvédet: «barrister» informáltat, a ki azután a vádiratot szerkeszti.") A vádirat benyújtása után a «prosecutor»-nak nincs többé activ perjogi szerepe. A «grand jury» eljárása alatt nem kell perbeszédet tartania,12) ezentúl tulajdonképen nem más, mint «első koronatanú* (the principal witness of the Crown), még a vádhatározatban («bill of indictment») sincs felemlítve, csak a tanuk névsorában szerepel az első helyen. A főtárgyaláson a «private prosecutor* csak névleg vádló, a maga személyében egyáltalán nem gyakorol vádlói jogokat; a mennyiben jogi képviselője nem jelenik meg az itélő-jury előtt, a «prosecutor» nem bir kérdezési joggal, ha pedig a jury megállapította a vádlott bűnösségét, a bíró a prosecutor-nak további meghallgatása n é 1 k ü 1, tehát a büntetés megállapítására irányuló indítvány nélkül, hozza meg Ítéletét. Sőt az angol eljárási gyakorlatnak egyik közvetlen ismerője : dr. Schuster Ernőia) londoni «barrister at la\v» tanúsítja azt is, hogy ha az, aki prosecutor gyanánt fellépett, nem szerepel tanú gyanánt (p. ha nincs közvetlen tudomása a büntetendő cselekmény elkövetéséről) és nem jelenik meg a békebiró előtt, akkor az utóbbi «egy rendőrügynököt, a ki tanúságot tett, vagy akárkit, a ki a vizsgálat során tanukép megjelent, — fogja kötelezni arra, hogy a «recognizance» aláírása által a vád képviseletét magára vállalja ? Es ez bizonyítja: mennyire megegyez a tényekkel és a dolog lényegével Lord Brougham-nek már Gneist által (Selfgovernment. 3. kiad. 432. 1.) idézett mondása, mely szerint az angol állampolgárnak az a kötelessége, hogy a népvádat képviselje, tulajdonképen nem más mint az általános tanuzási kötelezettség (Bűnvádi perendtartásunk 192. §. második bekezdés): a «binding over to prosecuta: annyi mint, «bir,ding over to give evidence». y) A fennebbiek alapján természetes, hogy mindazok a kiváló continentalis processuaüsták, 14 a kik az angol vádjogot behatóan tanulmányozták, egyetértenek abban, hogy a «private prosecutor» l") Egybehangzólag ekként tüntetik fel a jelenlegi angol eljárási gyakorlatot az azt évtizedeken át tanulmányozott Franqueville id. m. II. köt. 280. 1. és dr. Schuster Ernő londoni ügyvéd — (Barrister at Law) Schmidt id. müvének 88—89. lapján közölt vázlatában. Az ilyen eseteknek («police p r o s e c u t i o n s») számáról az angol igazságügyi statisztika nem tartalmaz tüzetes adatokat, dr. Schuster azonban ugy értesült, hogy azok "igen számosak". u) L. dr. Schuster közléseit Schmidt id. m. 87. 1. 12j Már egy fél század előtt megírta G1 a s e r («Das englischeschottische Strafverfahren» cimü művének előszavában 9—11. 1.). hogy a grand jury működése sem a normann hódítást követő időben nem volt, sem ez idő-szerint egyáltalán nem tekinthető biztosítéknak az alaptalan vád alá helyezés ellen. A vád-jury nem hallgatja meg a feleket, előtte nincs contradictorius eljárás, hanem csak a vád tanúinak egyoldalú kikérdezése. Az eljárás lényege a következő: Az ülésszak kezdetén az elnöklő biró valamennyi beérkezett «bill»-t bevezető beszéddel («charge») a grand jury elé terjeszti és azokra esetleg észrevételeket tesz. A vád-jury ezután visszavonul tanácskozó-termébe, vizsgálat alá veszi a vádiratokat és főnökének 1 «foreman«) vezetése alatt megesketi és kihallgatja a vádnak egyes tanúit, («These gentlemen hear somé of the \vitnesses»), végül szótöbbséggel határoz a vád alá helyezés kérdésében. A mennyiben legalább tizenkét igenlő szavazat nem adatott be, a grand jury elutasítja a vádiratot «throw out the bill» ; ellenkező esetben rávezetik, hogy azt igaznak, jogosultnak találták: «a true bill». s ezzel a vád alá helyezés jogerősen el van rendelve. L.ISCephen, Digest 119—125. és 177-181. 1.; S h i r 1 e y-H u nt e r id. m. 103. és köv. 1. 1S) Közölve Schmidt id. m. 88. 1. Ugyancsak S c h u s t e r közli azt is, hogy a prosecutor elmaradása a főtárgyalásról egyáltalán nem fordul elő az angol bírósági gyakorlatban; nemcsak azért, mert a mulasztást elkövető magánegyén a «recognizance»-ban lekötött összeget volna köteles fizetni, hanem mert a bíróság megsértése — «Contempt of Court» — miatt elzárással is büntethető volna. ") P. G 1 a s e r. Handbuch 134-135.1. — S c h m i d t id. m. 88. I. ügyfél, nem a dolog lényegét tekintve, hanem csak szerkesztése körül - igazi vádlói tevékenységet kellene is kifejtenie, azt helyette az esetek többségében közhivatalnokok és hatósági közegek végzik; végül a főtárgyaláson, ahol reá a bizonyítékok előterjesztése, továbbá a keresztkérdezés és a vádbeszéd tartása körül igazi vádlói teendők várnának, a «prosecutor» teljesen háttérbe van szorítva s a vádnak igazi képviselője: az az ügyvéd, a kit nem mint a magánvádló meghatalmazottját, hanem mint közmegbizottat kell tekintenünk. Megállapítható a fennebbiekből az is, hogy az angol perjog, melyre oly sokan szoktak a tiszta vádpernek mintája gyanánt hivatkozni, jelenleg érvényben levő alakjában több irányban leplezett inquisitorius jelleggel bir. Különösen ki kell itt emelnem, hogy: a) a rendőri közeg büntettek, valamint súlyosabb, illetőleg a közrendet érintő misdemeanours eseteiben rendszerint hivatalból nyomoz és a «recognizance» aláírásával magára vévén a vádlói jogokat, a hí v at alb ó 1 való e Íj á r á s n ak kétségtelen példáját tünteti fel; az egész pert tulajdonképen a rendőrség v i s z i.»16) b) az angol biró, aki hamis eskü esetén hivatalból észleli a büntetendő cselekményt és ex officio kötelez valamely magánegyént, hogy «perjury» miatt vádat emeljen; vagy az a békebiró, a ki p. az information-t tett magánegyén elmaradása esetére rákényszeríti valamely tanura vagy rendőri közegre azt, hogy a vád képviseletét vállalja magára, csupán a nyomozó rendszerbe illő alak. A vádrendszernek puszta formája az, hogy valamely ilyenképen utasított rendőr szerepel a főtárgyaláson »prosecutor gyanánt. c) A «private prosecutor» elmaradása vagy vádelejtése nem eredményezi az eljárás megszüntetését, hanem a bíróság uj vádlót rendelhet. d) A «prosecutor» nem ura a vádnak, sőt köteles azt fentartani. A vád elejtéséhez az előkészítő eljárásban a békebiró engedélye grand jury-nak vádhatározata után pedig az itélőjury részéről tett formaszerü kijelentés szükséges. Különösen a •<felony> miatt indított ügyekben, a vád képviseletének szándékos abbanhagyása már magában véve is «felony> volna. Másrészt a közhatóság a «private prosecutor» akarata ellenére is útját vághatja az eljárás folytatásának, nevezetesen az «Attorney GeneraL a «nolle prosequi» kiadásával előidézheti az eljárás megszüntetését. d) Maga az angol jogi felfogás sem tekinti a prosecutort ügyfélnek, mert ő tanú gyanánt, eskü alatt számtalan esetben kihallgattatik, pedig az angol eljárási jog nem ismeri a félnek eskü alatti kihallgatását. T) Befejezésül reá kell mutatnom azokra a tényezőkre, melyek az annyira sajátszerű angol vádjog mellett elo'mozditják a vádképviseleti teendőknek relatíve megfelelő végzését; másrészt pedig leplezetlenül fel kell tárnom azokat a v i s s z aéléseket és mulasztásokat is, a melyeknek okai nem annyira angliai különleges viszonyokban, mint inkább magában a népvád intézményében rejlenek. Annak, hogy Anglia ezideig a bűnügyeknek nagyobb részében nélkülözni tudta közhatóságoknak vádló gyanánt fellépését, nézetem szerint három fő oka van : 1. Az igazságügyi rendőrségnek kitűnő szervezettsége, melynél fogva ezek a hatósági közegek nagy buzgósággal, kiváló intelligentiával és sok sikerrel működnek közre a közrendet érintő büntetendő cselekmények felfedezése és üldözése körül ; 2. az angol társadalomban elterjedt az a közfelfogás, mely a büntetendő cselekményeket az összesség megsértése gyanánt tekinti és igy minden állampolgárt egyformán hivatottnak és kötelezettnek tart arra, hogy e büntettek megtorlására közreműködjék ; 3. azok az egyesületek,17) melyeket az annyira agilis és összetartó angol társadalom különböző jog és érdekkörök védelme végett alakit, s melyek az őket legközvetlenebbül érdeklő ügyekben gondoskodnak a vád szakszerű képviseletéről. Talán semmi sem jellemzi inkább a népvád rendszerének fogyatkozásait, semmi sem domborítja ki élesebben e rendszer ») L. G 1 a s er, Handbuch 135. 1. •«) Ugy látszik az angol illetékes jogászi körök is visszásság gyanánt ismerték fel azt az eljárási rendszert, mely szerint valaki akarata ellenére is kijelölhető vádló gyanánt. Ezzel szemben az 1883 évi törvényjavaslat (Criminal Code Indictable OfTences Procedure), mely S t e p h e nnek közvetlen közreműködésével készült (s melyet a bevezetés VII címében, a külföldi törvényhozás rovatában ismertetek) 38 cikkében ezt rendeli: «When any one is committed for trial, the justice holding the prehminary inquiry shall bind over to prosecute somé person w i 11 i n e to be so bound and bind over every witness for the prosecution whose de position has bee n taken. (Part III sect 38 B i nd i n g over to prosecute and to give evidence 17. 1 ) «) Ezeknek alakítására főleg két hatalmas tényező szolgált alapul • az emberszeretetnek magasztos érzése és a helyesen felfogott társadalmi önérdek, mindkettő oly hatalmasan lévén kifejlődve Angliában mint sehol a continensen. Az allruisticus philanthropia különösen az elhagyatott társadalmi osztályok érdekeinek védelmét karolta fel ezen a téren is