A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 28. szám - Szabad-e a kir. közjegyzőnek ajándékot elfogadni? - Az uj porosz kereskedelmi törvény

A JOG árnyoldalait, mint az a tény, hogy habár az angol törvényhozás a jelen században számos intézkedést tett az állampolgárok vádképviseleti teendőinek könnyítése végett, mégis — és dacára az angol társadalom összetartásának, és a continentálisnál fokozottabb jogérzetének, — olyan bűncselekmények eseteiben is, melyek a jogrendet jelentékenyen veszélyeztették és szélesebb körben okoztak feltűnést, a vád képviseletére hivatott magánegyének nagy mulasztásokat vagy felháborító visszaéléseket követtek el.18) Ellenben, — örvendetes különbségül a római birodalom utolsó évszázadaira nézve fennebb (2 alatti vázolt állapotoktól, — Angliában nem észlelhető a hamis és alaptalan vádaskodásoknak nagyobb mérvű elharapózása. S ezt nem annyira az 1859. évi *Malicious Prosecutions Act>-ban megállapított súlyos jogi felelősség vagy a váddal való zsarolási kísérletre szabott szigorú büntetések gátolják meg, mint inkább az, hogy a rendőri hatóságok és a békebirák az alaptalan feljelentéseket nem támogatják ; továbbá, hogy a törvényes alap nélkül indított eljárást az <Attorney (ieneral* a «nolle prosequi* kibocsátásával jogérvényesen megakaszthatja; végre, hogy az angol ügyvédi kar emelkedett tisztességérzettel megtagadja a közreműködést minden olyan vád tekintetében, mely rosszhiszeműnek vagy «vexatious»-nek látszik.11') Nyomatékosan hangsúlyoznom kell azonban, hogy az angol vádjog minden visszássága, fogyatkozása és részben inquisitorius szervezete mellett több imposans jelenséget is tüntet fel. Maga a társadalmi együttérzés, az összesség irányában fennálló állampolgári kötelességeknek ez irányban is teljesítése és a büntetőjog közjogi jellegének praegnans kidomboritása oly hatalmas intézmények,, melyeket a legteljesebb méltánylással kell felemlíteni.t0) Ha az eddigi összehasonlító tanulmányokból le akarjuk vonni azokat a tanulságokat, melyekre hazai tételes jogunk és igazságügyi szervezetünk szempontjából súlyt kell helyeznünk,— mindenekelőtt az a tény domborodik ki, hogy az elméleti értelemben vett tiszta vádrendszer csak kezdetleges társadalmi alakulat mellett valósitható meg, s megvalósítása azzal a következménynyel járna, hogy a büntetendő cselekmények megtorlása egészen a magánegyéneknek változó akaratától, tehát olyan kiszámíthatatlan, esetleges körülménytől függne, a mire a büntetőjog közjogi jellegének elismerése és az anyagi igazság elvének érvényre emelkedése után a társadalmi megtorlást absolute lehetetlen alapítani. Fejlődöttebb viszonyok mellett csakhamar felismerésre jut az is, hogy az általános állampolgári vádjog számos fogyatkozást tüntet fel és olyan visszásságokkal jár, melyek sértik a jogérzetet. Eltekintve tehát azoktól az esetektől, melyekben — a bűnvádi eljárás czéljának megvalósítása végett — mellőzhetlenül szükség van a hivatalból való eljárásra, — gondoskodni kell szakképzett, objectiv és pártatlan közvádló hatóság felállításáról s az ez által elkövethető mulasztások, tévedések és visszaélések correctivuma gyanánt meg kell adni a sértettnek a pótmagánvád jogát. Ausztria és külföld. Az uj porosz kereskedelmi törvény. Egy nagyon széleskörű és sok helyesléssel fogadott törvény látott napv lágot az eiősén átdolgozott 473. §-ból álló kereskedelmi törvényben, a tengeri jog a 474—905. §§-ig változatlan maradt i, melybe egy 284-ból álló törvény szolgál bevezetésül. A mily szükséges volt ezen átdolgozás tekintettel a polgári törvénykönyvre, ép oly sajnálatos, hogy avval egyike azon törvényeknek melyek Németország és Ausztria között közösek 1900. jan. 1-én megszűnésének néz elébe; az uj kereskedelmi törvénynek a kereskedő segédekről és kereskedő tanoncokról szóló fejezete pedig már 1898. év elején lép állítólag életbe. Az uj törvénykönyvnek tartalma, amelyről e helyütt természetesen csak nagyon általános átnézet adható, Ausztriában, már nem ismeretlen; többek között dr. S t e i n b a c h E. ^Rechtsgeschafte der Wirthschaftlichen Organisation» cimü kitűnő értekezésében többször hivatkozik javaslatára különösen a versenytilalmat illetőleg (74. és 75. §§.) Figyelemre méltó azonban, hogy a Steinbach által javaslatával ajánlott semmiségi keresete az állami hatóságoknak a részvény társaságokat illetőleg, mely törvénytelen, a birodalmi gyűlés tanácskozásaiban elvettetett: a törvény á09. §. nem ismeri. Hogy miként alakult át az uj törvény a régihez képest, már annak tartalomjegyzékéből is kivehető. Az első könyv a 7. részben egy uj fejezetet nyert mely «a kereskedelmi ügynökökről* szól, a második könyv szabályozza «a kereskedelmi társaságokat és csendes társaságot és pedig először a nyilvános kereskedelmi társaságot, a betéti társaságot a rész18) Különösen az alsóbb néposztályok tagjai és a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények eseteiben gyakoriakká váltak az egyezkedések, valóságos vásár a vád képviseletében eljáró magánegyén és valamely vagyonos terhelt között. ,9J L. G I a s e r. Anklage, Wahrspruch und Rechtsmittel 29. és köv. I. 2°) Az angol közvádló-hatóságok szervezésére irányuló törvényhozási törekvéseket s azoknak eddigi eredményét külön fogom tüzetesen ismertetni. vény társaságot, a részvényeken alapuló betéti társaságot; a harmadik könyv a kereskedelmi ügyletekre vonatkozik és z9. §-ban -általános szabályok»-at ad, (az eddigi 271—336 szakaszok helyetti 9 §-ban kereskedelmi vételt szabályozza az eddigi (337—359) ezután következnek a többi fejezetek, melyhez járul még egy fejezet a behatóbban szabályozott ^közraktári ügyletről*. A legjellemzőbb vonása az uj törvénykönyvnek az, hogy szabványai a kereskedelmi osztály valóságos jogává alakíttattak át; ellentétben az előbbi felfogással, aránylag csak nagyon kevés szabványa van az uj törvénynek, mely nem a kereskedelmi osztályhoz tartozó egyénekre vonatkoznék. Ez által különösen az országos gazdasági tanács kívánsága teljesült, melynek képviselője 1896. év nyarán meghivatott abirodalmi igazságügyi tanácsba ezen javaslatok feletti tanácskozásokra. A «tárgyilagos» és <alanyi» kereskedelmi ügyletek szerencsétlen módszere ezzel elhagyható volt; «kereskedelmi ügyletek a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzletének folytatásához tartoznak*; kereskedő, a ki kereskedelmi ipart üz, azaz egy oly ipart, melynek tárgya az 1. § 9. pontjában megjelölt valamely üzletág. Kereskedelmi iparnak vétetik továbbá «egy oly ipari vállalat is, mely jellege és terjedelménél fogva egy kereskedelmi módon berendezett üzletvezetést követel meg akkor is, ha az 1. 4}. követelményei nem forognak fenn, ha a vállalat cége a cégjegyzékbe be van vezetve, melyre ez az illető szabályok szerint kötelezve van. A kereskedelmi jognak ezen érdekes továbbfejlődése tehát tudakozódási irodákra, kölcsönkönyvtárakra, vendéglőkre, kertészetekre, közvetitő intézetekre stb. vonatkozik, melyek terjedelmüknél fogva kereskedelmi üzletvezetést követelnek meg. E mellett azonban ama fontos kivétel fordul elő, hogy földművelés- és vadászatra sem az 1., sem a 2. § nem vonatkozhatik (kivéve az ezen foglalkozásoknál előforduló bizonyos «mel!ékiparokat»); az őstermelésnek ezen legfontosabb faja tehát kedvezőbb helyzetben van, mint a többi, pl. a téglavetés, melynél az iparszerüleg űzött mellékfoglalkozások az 1. § szerint tulajdonosaikat kereskedőkké teszik. Eltekintve sok jogszabály élesebb kiképzésétől mint pl. a cégjogról és azon kereskedelmi jog terén való gazdag joggyakorlatnak leggondosabb értékesítésétől figyelemre méltó továbbá, hogy a bizományi ügyletről hozott uj szabályok ezen törvénykönyvbe felvétetett. Továbbá, hogy a kereskedősegédek és kereskedőtanoncok jogviszonya behatóbban és a német ipartöryény rendelkezéseinek megfelclőleg szabályoztatott, a főnök kötelességei a mostani social-politika szelleméből kifolyólag lényegesen megnehezittettek, különösen a 82 és 62. §§-ok szerint, melyek értelmében, ha a főnök a tanoncok egészsége, erkölcse és kiképzése iránti kötelességeit megszegi, meg is büntethető «Kereskedelmi ügynökök* alatt a törvénykönyv azokat érti, kik -<anélkül, hogy mint kereskedősegédek alkalmazva lennének, másoknak kereskedelmi üzlete részére ügyleteket közvetítenek, vagy mások nevében megkötnek s hivatalos tőzsde ügynökök mellőztetnek, a tőzsdetörvény azonban a tőzsdeügynököknek megengedi, hogy «áruk és értékpapírok tőzsdeárfolyamának hivatalos megállapításánál közreműködjenek.* Az eddigi törvénykönyv 275. §-ának kivétele megszűnt (hogy t. i. ingatlanok felett kötött szerződések nem kereskedelmi ügyletek) azonban az ingatlanoknak a kereskedők közötti forgalmában is megtartandók a polgári törvénykönyv szabályai. Ellenben polg. trkv. azon szabálya, hogy kezesség s adóssági igéret írásban történjék, nem vonatkozik az adós kereskedelmi ügyleteire. Ezen szempontok kiemelése elég az átnézethez; a bevezető törvényről még csak azt kell mondanunk, hogy a régi szabályokat mint pl. az ipartörvényben, a szövetkezeti törvényben a korlátolt felelő sseggel biró társaságokról szóló törvényben megszünteti, és az uj joghelyzetnek megfelelő határozmányokkal egésziti kiNyilt kérdések és feleletek. Szabad-e a kir. közjegyzőnek ajándékot elfogadni? E kérdésre vonatkozólag a következő észrevételt kapta egyik laptársunk. Tekintetes Szerkesztőség ! Engedjen meg, ha én is becses lapjának mult számában megjelent vezércikkéhez néhány szót szólok. Hogy a közjegyzőnek — persze nem mint birói kiküldött minőségben — ajándékot elfogadni szabad — ámbár kijelentem, hogy sohasem voltam azon kellemes helyzetben, hogy valaki ilyennel megkínált volna — ezt a törvény nyilván megengedi. Az emiitett cikkben több törvényt idéztek; de épen azt, mely az ajándék elfogadását megengedi, idézni elfelejtették. Ez pedig az 1878. V. t.-c. 465. és 466. §§. A 465. §. igy rendelkezik: Azon közhivatalnok, a ki a hivatalánál fogva teljesítendő cselekményért . ajándékot . . elfogad . . . két évig terjedhető fogsággal büntetendő. A 466. §. pedig igy szól: Az előbbi §. intézkedése nem vonatkozik ... a közjegyzőknek a díjszabályzaton felül önként adott jutalmakra stb. Ehhez, azt hiszem, nem kell commentár. Bdnffay Simon, pécsi kir. közjegyző.