A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 26. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [17. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 26. számához. Budapest, 1897. június hó 27. Köztörvényi ügyekben A kir. Curiának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján hozott döntvényei. (Polgári ügyekben.) V. szám. Abban az esetben, ha sommás perben a kereset tárgyának értéke a 200 frtot meg nem haladja, ellenben a viszonkereset 200 frtot meghalad, felülvizsgálatnak a S. E. 180. §. a) /ontja értelmében van-e helye} (Vonatkozással egyrészről a kassai kir. ítélőtábla 6. számú, másrészről a győri kir. ítélőtáblának 3. számú ellentétes polgári teljes ülési döntvényeire.) Határozat. Abban az esetben, ha sommás perben a kereset tárgyának értéke a 200 frtot meg nem haladja, ellenben a viszonkereset 200 frtot meghalad, a S. E. 180. §. a) pontja értelmében felülvizsgálatnak helye van. Indokok: A. S E. törvény a felebbviteli jogorvoslat rendszerének megállapításánál mind a felebbvitel megengedésére, mind a felebbviteli birói hatáskör megállapítására nézve a per tárgyának értékét veszi alapul. A most idézett törvény külön kifejezett rendelkezést nem tartalmaz ugyan a tekintetben, hogy a felülvizsgálati értékhatár megállapításánál a viszonkereset tárgyának értéke is számításba veendő, de még sem lehet kétséges, hogy annak helyes értelmezése szerint a viszonkeresetre nézve ugyanazokat a felebbviteli szabályokat kell alkalmazni, mint a melyek általában a keresetre nézve meg vannak állapítva. A viszonkereset is valódi és anyagilag önálló kereset; tehát tartalmilag mindazokkal az alkatrészekkel kell birnia, a melyek minden keresetnél lényegesek. A viszonkereset csak alaki tekintetben nem önálló, a menynyiben egy már előzően megindított, illetőleg folyamatban levő pert feltételez. A viszonkereset tárgyilag egyenlő hatályú a keresettel; mert az azzal érvényesített követelés tekintetében a felek közt uj pert létesít, — a perben álló feleknek viszonya a bírósághoz a keresetnél és viszonkeresetnél egyenlő, a jogok és kötelességek, melyek a perviszonyból származnak, a viszonkeresetnél ugyanolyanok, mintha az egészen elkülönítve, mint kereset indíttatott volna, eltérések tehát csak a perbeli cselekményeknél jelentkeznek, a mennyiben ezek a kereset cselekményeivel egyidejűleg alaki kapcsolatba hozandók, illetve egyesitendők. A kereseteknek eme külső egyesítése által tehát a dolog lényege mi változást sem szenved, mert mindazok a jogszabályok, a melyek a keresetre és az abból keletkezett perre nézve érvényesek, a viszonkeresetre és a viszonkereseti perre is alkalmazást nyernek, azokkal a módosulásokkal, a melyek a két pernek alaki egyesítéséből önként következnek, a melyek azonban, hacsak a törvény kifejezetten másként nem rendelkezik, nem a viszonkereset lényegére és tartalmára, hanem csak a perbeli cselekmények módjára és alakjára vonatkoznak. Hogy a sommás elj. törvény összhangban az 1868 : LIV. t.-c, valamint az 1881 : LIX. t.-c. ide vonatkozó elveivel, a viszonkereset jogi természetére nézve a most jelzett álláspontot foglalja el, nem szenved kétséget, s kitűnik mind a törvénynek kifejezett egyes rendelkezéseiből, mind annak szelleméből. így különösen a s. e. törvény 27 §. 4. pontja szerinti pergátló kifogás ép ugy vonatkozik a viszonkeresetre, mint a keresetre, — a 31. §. szerint kapcsolatban a 148. §-sal a kereset változtatása tekintetében a keresetre és a viszonkeresetre egyező szabályok állanak fenn, a 103. §. szerint, a midőn részitélet hozatalának helye van, külön hozható részitélet a viszonkereset tekintetében is; a viszonkeresetre hozott ítélet ép ugy itélt dolog erejével bir, mint a keresetre hozott ítélet; nyilvánvaló tehát, hogy törvényeink szerint a viszonkereset ugyanazon tekintet alá esik mint a kereset, miből önként következik, hogy a törvény különös rendelkezése nélkül a viszonkeresetre hozott Ítélet elleni perorvoslatokra és igy a felülvizsgálatra nézve sem lehet más szabályt alkalmazni, mint a mely fennáll a keresetre hozott ítéletre. Ettől az állásponttól való eltérésre nem szolgálhat elfogadható okul az a körülmény, hogy akkor, a mikor a törvény a 180. §. a) pontjában a felülvizsgálat megengedhetőségéről a 181. szakaszszal kapcsolatosan rendelkezik, «a kereset tárgyának értéke» kifejezést használja, mivel ebből semmiképen sem lehet azt a következtetést levonni, hogy a felülvizsgálat megengedhetőségét csupán a felperesi kereset tárgyának értéke határozná meg. A most jelzett kifejezés ugyanis az 1893: XVIII. t.-c. szerint teljesen azonos a per tárgyának értékével, a mi kitűnik abból, hogy az 1. §. 1-ső pontjában a sommás birói hatáskör megállapításánál a «kereset tárgya>< «a per tárgya* felváltva használtatnak, a 2. és 5. pontokban per tárgya» említtetik, a 3. §. a «peres tárgy értékének* megállapításáról szól, a 4. §-ban a felebbvitel megengedhetőségének meghatározása (126., 181. §§.), valamint a felülvizsgálat vagy felfolyamodás eldöntésére hivatott bíróság megállapítása végett (186., 214. §§.) a «per tárgyának értéke* hozandó tisztába, tehát a 181. §-ban használt «kereset tárgyának értéke* és a 186. §-ban foglalt e kifejezés «azon perekben, melyek tárgyának értéke* teljesen azonos értelemben használtatnak a per tárgyának értékével. Már pedig ahoz kétség nem férhet, hogy ez utóbbi kifejezés ép ugy vonatkozik a felperes keresetére, mint az alperes viszonkeresetére, és igy a 181. és I86i JÍS-ban előforduló kifejezések semmi támpontot sem nyújtanak arra, hogy a felülvizsgálati értékhatár megállapításánál csupán a kereset tárgyának értéke lenne tekintetbe veendő az esetben is, ha ez 200 frton alul marad, mig a viszonkereset tárgyának értéke ezt az összeget meghaladja. Ezek szerint a viszonkeresetre vonatkozólag sem lehetnek más jogorvoslati szabályok irányadók, mint a melyek a keresetekre hozott ítéletekre állanak, s ennélfogva a felülvizsgálat megengedésének kérdésében is mindig a magasabb akár kereseti, akár viszonkereseti összeg irányadó. De ugyanebből következik, hogy valamint a perorvoslatok tekintetében a kisebb viszonkereseti összeg a nagyobb kereseti összeg sorsában részesül, ugy megfordítva is, tehát a nagyobb viszonkereseti összeggel kapcsolatban a felülvizsgálat mindenkor a 200 frton aluli kisebb kereseti összegre is kiterjed. A s. e. törvény 23. §-a szerint ugyanis, ha alperes a főügygyel együtt tárgyalható viszonkeresetet terjeszt elő, a bíróság a viszonkeresetnek elkülönített tárgyalását elrendelheti ugyan, és a viszonkeresetet a keresettől elkülönítve döntheti el; azonban az ekként elkülönített viszonkeresetre sem hozhat végitéletet, hanem csak részitéletet, a mint ez a 23. §. 3. pontjában idézett 103. §. rendelkezéséből kétségtelenül kitűnik; a sommás törvény e részben nem tesz különbséget a keresettel tartalmilag összefüggő, és attól teljesen független viszonkereset közt, valamint a között sem, hogy a viszonkereset a keresettel együttesen tárgyaltatott-e vagy sem, és hogy a viszonkereseti követelésnek csak egy része alkalmas-e a részitélettel való külön eldöntésre, avagy az egész viszonkereset. A s. e. törvény rendszere szerint pedig a felülvizsgálati értékhatár megállapításánál nem a részitéletnek, hanem az egész kereseti vagy viszonkereseti követelésnek az értéke irányadó. Valamint tehát akkor, ha egy keresetben foglalt több követelésnek csak egyikében hozott a biró részitéletet, a perorvoslat alkalmazásánál nem a részitélet tárgyát képező követelésnek, hanem a kereset tárgyának egész értéke irányadó, ép ugy áll ez a szabály akkor is, a midőn viszonkereset esetében a biró a teljes kereseti vagy a teljes viszonkereseti követelésre, avagy azoknak csak egy részére nézve hozott részitéletet. Áll ez még abban az esetben is, midőn a magasabb (kereseti) összeg felől hozott birói ítéletben a felek megnyugodván, az jogerőssé válik, mig a kisebb (viszonkeresetij összeg iránt hozott Ítélet ellen perorvoslattal élnek; a perorvoslatok tekintetében ilyenkor is a magasabb (kereseti) összeg mérvadó. Megerősíti a törvénynek ezt az értelmezését annak 14ő. §-a is, a mely a részitéletek között különbséget nem tesz, és azzal a végitéletet állítja szembe, a mely utóbbi ellen benyújtott íelebbezés beérkeztéig, vagy azon Ítélet jogerőre emelkedéséig a felebbezési biró a felebbezési tárgyalást a részitéletre nézve felfüggesztheti, a nélkül, hogy különbséget tenne a jogilag összefüggő, vagy egymással ily kapcsolatban nem álló ügyek közt. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1897. évi május hó 7-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 8-án tartott teljes ülésben.