A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 25. szám - Sommásügyi jogorvoslatok forgalma a budapesti kir. táblánál - A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. [Mutatvány Balogh, Illés és Vargha a "Bűnvádi perrendtartás magyarázata" cimű művének I. kötetéből] [2. r.]

Tizenhatodik évfolyam. 25. szám. Budapest, Í897. június 20. Szerkesztőség: TT y Előfizetési árak: V.. Rudolf-rakpart 3. az. LA _ I í I ( w He'yben' va^ vidékre bér" r ^^^^ X >J J ^^Jl mentve küldve: ^ Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Kiadóhivatal: <ezel6tt MAGTAR ÖGYVÉDI KÖZLÖNT> Fé, « _ 8« - « „ HHTIUI' AZ IGIZSÍCÜGT ÉRDKKErNEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGYAR ÜGIfÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZJECYZÓI UK íUZLÖNTR F_á__ « ««-. V., Rudolf-rakpart 3. sz. r-gesz « _ » Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják LW . , , Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek Kéziratok vissza nem adatnak. ii»wM»k T . .« , - ,tLIIIBD „A,, legcélszerűbben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MOR. ^ , , , , . Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal Adóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: Sommás ügyi jogorvoslatok forgalma budap.:sti kir. táblánál. Irta: Szokolay István bpesti ügyvéd. — A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. Irta: dr. Balogh Jenő igazságügyi miniszteri osztálytanácsos; budapesti tud. egyetemi magántanár. — Az eskü kérdéséhez. Irta : dr. Lemberger Ármin, ba]ai ügyvéd. — Jogsegély Ausztriával. Irta: Frank Lajos, kir. tszéki biró Balassa-Gyarmaton. — A haszonkölcsönbe kapott ingónak a kikötött időn tul való használata képezhet-e sikkasztást ? Irta L e h o c k y Sándor, eperjesi kir. tszéki biró. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: Polgár József, pestvidéki tszéki biró. — Belföld. (A hírlapok utcai darusításának szabályozása. — A járásbíróságok személyzetének szaporítása.) — Ausztria és külföld. (Osztrák összeférhetetlenségi törvényjavaslat. — Az olasz nemzeti jogi kongresszus napirendje.) — Nyilt kérdések és feleletek. lA telekkönyvi jog köréből. (Kérdés.) Irta Tó hát hí. — A kötelmi jogból. (Kérdés.) Irta dr. Graber Gyula, ügyvéd Budapesten.) - Irodalom. (Öröklött s szerzett vagyon, tanulmány ujabb irodalmunkból. Irta: Zsögöd Benő. egyet, rendes tanár.) - Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. -- r elsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Sommásügyi jogorvoslatok forgalma a budapesti kir. táblánál. Irta: Dr. SZOKOLAY ISTVÁN bpesti ügyvéd. A kir. táblák ügyforgalmában, ez idő szerint, legújabb reform-codificatiónk kifolyásául, kiváló figyelmet igényelhetnek a sommás ügyekre vonatkozó perorvoslatok, nevezetesen a felülvizsgálati kérelmek. Ezen forgalom megismertetésére következő hivatalos adatok jutottak rendelkezésünkre. 1. A lefolyt évben a budapesti táblához beérkezett felülvizsgálati ügy 245. Ezekből visszautasittatott 66 ; hatáskör hiányából áttétetett 11 : helybenhagyó határozat 92 hozatott; egészben megváltoztattatott 17 ; részben pedig 8. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 204. §. 2-ik bekezdése értelmében egészben feloldó határozat hozatott 13 — részben feloldó és helybenhagyó 1; más módon nyert elintézést 2 ügy. Elintéztetett 1895. végéig 210, felülvizsgálat és elintézetlenül maradt :->5. 2. Felfolyamodások forgalma a budapesti kir. táblánál a lefolyt évben következő volt : 1894. évről elintézetlenül fennmaradt 1. Újonnan beérkezett 41 s igy elintézendő felfolyamodás lett 42. Az elintézések következőleg alakultak. Harmadfokon helybenhagyó határozat hozatott 18. Részben megváltoztató határozat egy sem keletkezett. Egészben megváltoztató Ill-ad fokon 6 hozatott. Feloldó (megsemmisítő) Ill-ad fokon 2 keletkezett. Más módon nyert elintézést 13 felfolyamodás. Összesen 1895. évben 39 felfolyamodás nyert elintézést; és igy az év végéig 3 felfolyamodási ügy maradt elintézetlenül. A mi a felülvizsgálatokat s felfolyamodásokat felterjesztő törvényszékek ebbeli ügyforgalmát illeti — megjegyezzük a következőket. Felülvizsgálati felterjesztés legtöbb származott a budapesti törvényszék köréből t. i. 82, miből 4 maradt elintézetlenül. Ezután következik a budapesti váltó-kereskedelmi törvényszék 48 ügydarabbal s 12 hátralékkal ; a szolnoki 29 felülvizsgálattal, miből 8 hátramaradt; az egri törvényszék 20 felterjesztéssel, 5 hátralékkal ; pestvidéki 17 felterjesztéssel s 2 hátralékkal; a kecskeméti törvényszék által 13, a balassagyarmati által 11, ipolysági által 10, a székesfehérvári által 9, kalocsai által 3, besztercebányai által 2 és a ceglédi járásbíróság által 1 felülvizsgálati ügy lett felterjesztve. Lapunk mai száma A budapesti V. ker. járásbíróságtól — ugy a jászberényitől felülvizsgálati ügy nem terjesztetett fel. Felfolyamodási ügy a budapesti táblához érkezett legtöbb a szolnoki törvényszék köréből, t. i. 11; a budapesti váltó-kereskedelmi törvényszéktől 6 ; budapesti törvényszéktől 5 ; a besztercebányaitól és pestvidékitől 4—4 ; egritől és kecskemétitől 3 - 3 ; székesfehérváritól 2, b.-gyarmati törvényszéktől, a bpesti V ker. járásbíróságtól és a jászberényitől egy-egy. A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. Irta: dr. BALOGH JENŐ, igazságügyi ministeri osztálytanácsos; budapesti tud. egyetemi magántanár. (Második cikk.) A dolog természeténél fogva legegyszerűbb és az illető népjog fejlődésének különböző fokozatait tekintve sorrendben, kétség nélkül legrégibb szervezet az, hogy a bűncselekmény miatt a közvetlenül sértett, esetleg ennek hozzátartozói vagy a vele társadalmi közösségben élők emelnek vádat. Ez a szoros értelemben vett magánvád és egyúttal a tiszta vádper korszaka. Hivatalból való eljárás nincs; és a vádló feltétlen <dominus litis . A második fejlemény: az általános állampolgári vádjog, legalább a bűncselekmények egy részére nézve a közjogi jellegnek felismerésével jár és vele egyidöben a köz bűntettekre nézve ahivatalból való eljárásnak bizonyos módozatai vagy a váddal való szabad rendelkezésnek megszorítása is rendszerint határozottan megállapíthatók. Az eddig elért fejlődés legmagasabb fokozatának az az alapgondolat szolgál alapjául, hogy a jogrendet veszélyeztető vagy sértő cselekményeknek megtorlása nem bizható az egyesek tetszésére, hanem olyan állami f e 1 a d a t, melynek kifogástalan betöltése vádrendszer mellett külön állandó vádhatóságnak felállítását teszi szükségessé. Ezen fejlődési fokozat idejében is azonban még mindig fenmarad az a kérdés, hogy a közvád képviselete az állam vádhatóságának kizárólagos joga legyen-e, vagy rész adassék abban legalább bizonyos esetekre nézve és bizonyos módozatok mellett az egyes állampolgároknak, különösen a sértettnek, esetleg jogutódjának?; továbbá, hogy a közvád emelhetése bizonyos bűncselekményekre nézve a sértettnek panaszától télessék-e függővé ? Általános állampolgári vádjog s ezzel szemben az államügyészség vádmonopoliuma, ez a fejlődésnek két szélsősége. Az előbbi szervezet a bűncselekmények megtorolhatásának feltételeit teljesen az egyesek kezébe teszi le, az utóbbi egészen kizárja az állampolgárokat az erre való közreműködésből. Maga a természetszerű fejlődés vezetett négy más alakzatra, mely e szélsőségek közt közvetítsen, ezek: az együttes és a subsidiarius állampolgári vádjog, a mellékvád vagy együttes magánvád és a pótmagánvád. A végből, hogy a most érintett eltérő alakzatok közül legalább a legfőbbeket egymással jellemzően szembeállítani lehessen: vázolnunk kell a vádképviseletre vonatkozó tételeket egyes régi népjogokból, továbbá a görög és a római, az angol, a francia és a skót jogból, végre hazai törvényünkből. 1. Biztos adataink1) vannak a felől, hogy az ó germán, pl. a frank jogban, — melyet legjellemzőbb példa gyanánt legyen szabad kiemelni — a bűncselekményeknek azon eseteinél is, melyek a közbékét sértették, a fejlődésnek első fokozatán a megtorlás kizárólag a sértettnek vagy hozzátartozóinak vádeme») V. ö. Hajnik id. m. lOi-105. és 377. 1. — H é 1 i e id. m. I. köt. 216. és köv. 1. — Normand Droit criminel 50—56. 1. — G a r r a u did. m. 33—38 I. Mittermaier, Strafverfahren I. köt. 67—72. I. — Godefroi. De iis delictis, qui non nisi ad laesorum quaerelam vindicantur (Amstelodami 1837) 5—27. 1. — Zöpfl. Deutsche Rechtsgeschichte (3. kiadás, Stuttgart 1858.) 924—942, különösen 928—929; és 952—967, különösen 953. és köv. 1. — Schröder. Lehrbuch der deutschen Rechtsgeschichte (2-ik kiadás. Lipcse, 1894.) 81—87, különösen 83; 348. és köv., különösen 3i9., 727., különösen 732—733. 1. — Z a c h aria. Handb. I. köt. 123—132. I. — G 1 a s e r. Handbuch I. köt. 55. I. — G e y e r. Lehrbuch 43. és köv. I. 12 oldalra terjed.