A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 23. szám - A bányatulajdon jogi minősége

ISO A JOG tulajdonnal (Sacheigenthum). Ezt a hibát nem kerülte ki az 1881. évi boszniai bányatörvény sem (1. 75. §.) Szerencsésebben oldotta meg a kérdést az 1865. évi porosz bányatörvény. Ennek 50. §-a (Das durch die Verleihungsurkunde begründete Bergwerkseigenthum gehört zu den unbeweglichen Sachen.) elejét akarja venni annak, hogy a bányatulajdont valóságos dologi tulajdonnak minősítsék. A törvény tulajdonképen csak az ásványok nyerésére és felhasználására vonatkozó s a tulajdon módjára biztosított jogot tartja szem előtt, melyet a szokásos szólásmód szerint bányatulajdonnak nevez — és igen helyesen mondja a törvény indokolása, hogy a pusztán tételes törvényen alapuló bányatulajdon közel áll a földtulajdonhoz, de legsajátságosabb lényegénél fogva különbözik a dolgokra vonatkozó polgárjogi tulajdontól. Célja nem az ásványtelepek birtokának létrehozása, fentartása és elősegítése, hanem az ásványoknak a telepbőli eltávolítása és forgalomba hozatala; és csakis azért, hogy ez a közgazdasági cél eléressék, teremt az állam a bányamivelők részére egy különös jogot, mely gyakran, mint előjog másnak tulajdoni jogába is belenyúl (pl. kisajátítás esetében). Ez a jog megszűnik, mihelyt a bányász specifikus tevékenysége véget ér; a mi a bányászatnál a dologi tulajdon tárgyaival azonosítható: az épületek, a bányaberendezés, a gorcterek stb. csak az eszköz másodrendű jelentőségével bir.» Az 1868. évi szász bányatörvény különbséget tesz a bányamivelési jog és annak tartozékai (bányaépületek, bányatulajdon) közt; mindkettőre nézve az ált. polgári törvénykönyvnek a földbirtokra vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmaztatni (48. és 49. §§.). A bányamivelési jog telekkönyvezése iránt az 1887. évi márc. 18-ki törvény intézkedik. Az 1886. évi francia bányatörvényjavaslat fentartja az 1810. évi törvény elvi álláspontját, mindazáltal arra törekszik, hogy szabatosabb szövegezés utján feltüntesse a dolog természetében fekvő különbségeket, melyek a bányatulajdon és az ingatlanokra vonatkozó közönséges tulajdon közt fenforognak. A javaslat a 41. art.-ban meghatározza a bányatulajdon jogi jellegét és tartalmát, a 44. art. pedig megállapítja a bányatulajdonnak ingatlan minőségét, kimondván, hogy a bánya ingatlan sa föld felszínétől elvá- i lasztott tulajdont képez, a melyre — a bányatörvény korlátain ' belül — a közönséges jognak a természetöknél fogva ingatlan dolgokra vonatkozó szabályai alkalmazandók. — A 45. art. felsorolja azokat a dolgokat, melyek részint tartozéki minőségüknél, részint rendeltetésöknél fogva szintén ingatlanoknak tekintendők s a bányától elkülönítve sem el nem zálogosíthatok sem le nem foglalhatók. A 46. art. szerint ingó dolgok: a nyert bányatermékek és az anyagszerek. Hasonló az elvi álláspontja az 1894. évi francia javaslatnak. A bányatulajdon joga magában foglalja a kizáró jogot az engedélyokmányban megnevezett ásványok természeti telepének kiaknázására, s az e végből szükséges munkálatok foganatba vételére, (art. 29.) A bánya ingatlan tulajdont alapit meg, mely különbözik a felszíni területre vonatkozó tulajdontól, s mely alá van vetve azoknak a szabályoknak, melyeket a közönséges jog a természetöknél fogva ingatlan dolgok tekintetében megállapít; a mennyiben ezek a szabályok nem ellenkeznek a bányatörvény különszerü szabályaival, (art. 32.) A bánya tartozékát képező, avagy a bánya céljára rendelt dolgok szintén ingatlannak tekintendők, s a bánya nélkül sem el nem zálogosíthatok, sem le nem foglalhatók, (art. 33.) A nyert bányatermékek ingóságnak vannak minősítve, (art. 34.) Az 1890. évi magyar javaslat az alanyi értelemben vett bányatulajdonról — a mennyiben az adományozás utján szereztetett — a 74. §-ban, a mennyiben pedig engedélyezésen alapul a 47—54. §§-ban, a tárgyi értelemben vett tulajdonról az 55. §-ban intézkedik; 'a bányatartozékok fogalmának meghatározását pedig 73. §-ban adja. Ez a három §. a következő rendelkezéseket tartalmazza: 55. §. Az adományon vagy engedélyen gyökerező bányatulajdon ingatlan dolog. 73. §. A bányaüzemhez szükséges minden állat, gépes egyéb készülék stb. a bányamű tartozékát képezik. Ez a tartozék külön foglalás alá nem vehető. 74. §. Adományozás által az adományos kizárólagos jogot nyer az adományozott telken található mindennemű ásvány fejtésére és birtokbavételére. Ha már most azt a kérdést akarjuk megoldani, milyen szempontokat fogadjon el irányadóul az alkotandó magyar bányatörvény a bányatulajdon kérdésének szabályozásánál: minden habozás nélkül kijelenthetjük, hogy a bányászat érdekeinek csak az olyan törvény fog megfelelni, melyben határozottan kifejezésre jut az intenció, hogy a bányatörvény a bányatulajdont ugyanabban a jogi védelemben kivánja részesíteni, a melyet a polgári jog a közönséges tulajdon számára biztosit, de azt — a tárgy jogi tartalma és hatályának tartama tekintetében fenforgó különbségnél fogva — mégsem tekinti azonosnak a közönséges polgárjogi tulajdonnal. Ma már vitán kivül áll, hogy a bányászat fontos érdekeinek megfelelően azokat a jogokat, melyeket a bányavállalkozó a bányamivelési engedély (adomány) erejénél fogva gyakorolni jogosítva van, azokkal a dolgokkal együtt, melyek az említett jogok gyakorlásának eszközét képezik, oly vagyonnak kell tekinteni, melynek öncélú rendeltetése s ez okból teljes jogi önállása van. Oly vagyon ez, mely a jogi forgalomnak egy különös tárgya s e részben — a dolog természete által indokolt kivételekkel — ugyanaz alá a jogi szabályozás alá kell esnie, melyet a magánjog a közönséges polgári tulajdon, nevezetesen az ingatlan javak tekintetében megállapít. A bányászat hitelének megalapítása végett szükséges, hogy az állami hatóság engedélyén (adományán) alapuló bányamivelés jog — a gyakorolás szempontjából térszerint elhatárolva (bányatelek), — továbbá a bányamivelési jog gyakorlása végett szükséges testi dolgok (müberendezések, külépületek és felszíni területek) valamint a bányamivelési joggal egybekapcsolt reáljogok (bányaszolgalmi jogok, más bányabirtok irányában fennálló szolgálmányok iránti jogok és felszíni területekre vonatkozó szolgalmi jogok), melyek egy bányaműnek mindmegannyi alkotó részei, a bányajog céljainak megfelelően berendezett telekkönyvezés önálló tárgyát képezzék. Szükséges, hogy a közönséges polgári jognak a dologi jogszerzésre és az ingatlan vagyon forgalmára vonatkozó rendelkezései a bányatulajdonra is alkalmazást nyerjenek; — különösen szükséges, hogy a bányatulajdonos igénybe vehesse mindazokat a petitorius és possessorius kereseteket, melyek az általános magánjogban a birtok és a tulajdon védelmére vannak rendelve. Mindamellett nagy tévedés volna a bányatulajdont a közönséges polgárjogi tulajdonnal azonosítani. A technikai értelemben vett bányatulajdon — mint láttuk — magánjogi, közjogi és közgazdasági elemek egybeolvadásából képződött. jellemmé jegecedik, nagy tévedés volna biographiáját olybá tekinteni, mint a mely egyedül felel meg az illető jellemnek. Ezért nem lehetséges, legalább ma még, a bűntettes úgynevezett typusát adni. Mert milyen jelentőséget is lehetne tulajdonítani a bűntettesek bizonyos számánál, vagy a becsületes emberek bizonyos töredékénél észlelhető, együtt csak nagy ritkán előforduló, a legtöbbször csak szétszórtan jelentkező ilyes anomáliáknak ? Éles Ítélettel mutatta ki Tar de: Eombroso és hivei okoskodásának a gyöngéit. A tévedés abban áll, mondja, hogy itt összezavartatik a normális typus az átlagos typussal. Vegyünk egy népfajt, egy állatfajt például, a hol az átlagos életkor a felnőtt kornak alatta marad s ebből az következik, hogy az esetben, ha abból a fajból minden egyes megegyeznék élettartam tekintetében, az átlagos typussal, és semmi anomáliát nem mutatna, akkor egyikök sem szaporodhatnék tovább és ez volna a normális állapot. Vagy vegyük egy tömeg közepette az átlagos intelligenciát, az átlagos felvilágosodást, az átlagos moralitást. Hová sülyedne le ezen normalitás színvonala ? A század elején az átlagos műveltség az irni, olvasni nem tudásban állott, A magasabb képzettség ma is anomália, mert a legkevésbé általános és legkevésbé elterjedt. Ebből folyólag a tudatlanságnak, az erkölcstelenségnek egészségesebb és normálisabb dolognak kellene lenni, mint az erénynek és tudománynak. Vannak, a kik mint G o uzer, Lombrosóhoz csatlakozva, elfogadják, hogy a congenitalis vagy szerzett anomáliának megvan a maga szerepe az emberi cselekedetek eltérítésében azok normális útjától, mindazáltal hozzáteszik, hogy ezek többé-kevésbé kedvező körülmények lehetnek tetteink létrehozásánál; a talaj, melyből a bűnös tett kisarjadzik, egészen más. Ha a talaj Gouzer felfogása szerint a társadalom, ha társadalom nem léteznék, a bűntett üres szó maradna. A nemzetek közti viszonyok világosan mutatják, milyenek lennének az egyesek közti viszonyok is a társadalmi köteléken kivül. Nem lenne sem jó, sem rossz, sem erény, sem bün, csak haszon és kár. Abban is egyetért Tarde-dal Gouzer, hogy az anormalis nem azonos jelentésű a bűnössel. Vegyünk egy megfontolatlan, izgatott vagy épen iszákos embert. Bizonyos, hogy ez az ember, ha cselekvésre kényszeritik, ugy fog viselkedni, a mint jelleme magával hozza. Ha verekednie kell, hévvel tűzzel verekszik, de viszont, ha nemes cselekedetről van szó, azt ugyanazzal a lelkesültséggel fogja véghez vinni. Semmiben sem különbözik az úgynevezett normális embertől, mint abban a hajlamában, hogy messzebb ragadtatja magát ennél ugyanazon indító okok hatása alatt. Könnyebben túllép a megengedett határon, de viszont könnyebben szárnyal fel bizonyos emelkedettségre is. Ellenben az úgynevezett normális ember is bír bizonyos kielégítésre váró szükségletekkel és szenvedélyekkel. Már most két dolog állhat elő, vagy rendelkezik azon eszközökkel, melyekkel ezeket tisztességgel kielégítheti, vagy nélkülözi azokat. Ismét aztán, ha az ember és kívánsága tárgya közt akadály merül föl, csak két dolgot lehet képzelni, vagy azt, hogy szükségletei és szenvedélyei kevésbé erősek ez akadálynál, s akkor megfékezheti azokat; vagy azt, hogy erősebbek az akadályoknál s akkor tulteszi magát rajtok. Ily szempontból nézve a dolgot, mondja Gouzer, el lehet mondani, hogy nincs ember, a ki a bűntett elől védve lenne. Mindenki elbukhatik, mindenki ugyanannyi jóra képes, mint rosszra, s minél erősebb egyikben, annál erősebb lehetne a 'másikban. Adandó esetben, a kik legelőbb térnek a jóra, lennének legelsők a rosszban is. Az ember épen jó tulajdonságai fogyatkozásaival bír. Ez nem azt jelenti, hogy bármelyikünk cselekedeteiben ugyanannyi lenne a jó, mint a rossz. Csak azt, hogy a lehetőség mindkét irányban ugyanaz.