A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 23. szám - Ujabb irányzatok a büntetőjog elmélete terén

178 A JOG 1890. évben volt polgári: 45 s bűnvádi 38; — 1895. évben polg. 51, bünv. 39; — 1892-ben polg. 47, bünv. 36; - 1893-ban polg. 46, bünv. 36; — 1894-ben polg. 50, — bünv. 36; — 1895-ben polg. 54, bünv. 39; — és 1896. évben polg. 57. s bűnvádi 36. A birói létszámnak ezen alakulása teljességgel nem felel meg az ügyforgalom mozzanatainak s az igazságügyi szükségleteknek ; nem még a kivételes 1887—1888. években sem a 32—33 és 38—38 birói létszámmal. Mert akkor is nem a létszám egyenlősítése, hanem a bűnvádi szakbirák számának emelése lett volna indikálva ; miután a beérkezések s elintézendők összegei nem voltak egyenlők. 1887-ben polgári bejövetel: 9,359, bűnvádi 9,900, elintézendő polgári 11,030 s bűnvádi 12,848; 1888-ben bejövetel polgári 10,490, bűnvádi 11,400, elintézendő polg. 13,254 s bűnvádi 14,840. Az 1892—93. években némileg kedvezőbben alakultak a bűnvádi mozzanatok. 1892. évben a polgári bejövetel : 12,740 s a bűnvádi 11,820, 1893-ban pedig a polg bejövetel 13,110 s a bűnvádi 12,100. Ezen alig egy ezernyi forgalmi különbözet azonban teljességgel nem indokolhatta azt, hogy a birák számában a bűnvádi szak hátrányára oly nagy különbözet legyen, mint a melyet a 47 36 s 1893. évben a 46 36 létszámok képviseltek. Még jobban feltűnik igazságügyi, nagyon sokszor a pénzügy által uralt politikánk visszássága a többi évek adataiból. 1891-ben 51 39 biró működése mellett polgári ügybejövetel 10,430 és bűnvádi 10,440 volt ; 1890-ben pedig, a mikor 45 polgári és 38 bűnvádi biró működött, a polg. bejövetel volt 10,910, bűnvádi 12,400 ; elintézendő polgári 14,782 s bűnvádi 15,358. 1894-ben, midőn a bűnvádi előadók száma 14-el volt kisebb a polgáriakénál, a polg. beérkezés volt 12,240 s a bűnügyi 12,139. Az utolsó években különösen feltűnő volt ezen baj. 1895- ben 54 polgári s 39 bünv. előadó mellett polgári bejövetel: 9,774 s bűnvádi 12,800, elintézendő 17,498 és 17,300 ; 1896- ban 57 polgári és 36 bűnvádi előadónál polg. bejövetel 6,525, bűnvádi 11,906; elintézendő polg. 12,595 s bűnügyi: 16,942. És mindamellett, hogy ily nagy' különbség volt a birói létszámban, hosszas idő óta, úgyszólván rendesen j óval több elintézés került ki a bűnvádi tanácsokból, mint a polgáriakból. 1882. évben elintéztetett polgári 10,316, bűnvádi 14,836 . 1883-ban polgári 8,775 s bűnvádi majd még egyszer annyi' 16,126; 1884-ben 8,448 polg. s bűnvádi 10.0 !5; 1885-ben némi eltérés fordult elő : polg. 8,489 intéztetvén el, bűnvádi pedig 7.847; 1886 ban polg. 8,100 s bűnvádi 8,842. A lefolyt évtizedben is igy alakultak az elintézések az 1894. év kivételével, a melyben 12,576 polgári és 11,677 bűnügy nyert elintézést. Különben 1887-ben elintéztetett polgári 8,266, bünv. 9,408; 1888. évben p:lg. 9,834, bünv. 11,157; 1889-ben polg. 9,448, bűnvádi 12,078; 1890-ben polg. 10,636' u- 19 9Q7- 1891-ben polg. 10,184, bünv. 81,232; 2.189 bunv. 12,297 1891 1 U\ y 1893 ban polg. 11,347, büT líl76 0l88925-beUnnpo,g. 1,428, bünv 12 264; végre a lefolyt 1896. évben polgár. 9,678 s bűnvádi 12,325 Ennek megfelelőleg. habár a bejövetel s az elintézendő összege - mint fe.it láttuk - a bűnügyekben jóval nagyobb vot a megfeszített tevékenység folytán a hatra lek egy pár év kivételével, a lefolyt évtizedben a bűnvádiaknál kisebb számot képviselt. Ily kive el.aZ 1887. év, melyben 2,764 polgár, s 3 440 bunvad. hatralek fordult elő; továbbá az 1888. év 3,420 polg. s 3 683 bunv. hátralékkal - és az 1896. év, melyben polg. hatralek volt 3.517, bűnvádi 4 557, de a melyben az ügybejövetel utóbbiaknál majd még egyszer annyi volt. (6,525-11,906) Ellenben 1895-ben volt polg. hat ralek 6,0/0, bűnvádi 5 036 ' 1894 ben kevesebb volt az elintézés, de sokkal kevesebb is a hátralék t. i. szemben 7,724 polgárival csak 4,500 ; 1893-ban polgári 8,060, bűnvádi 3,738; 1892-ben polg. 6,297, bűnvádi 3.014; 1891-ben polgári 4,392, bünv. 2,296 ; 1890-ben polgári 4,146, bünv. 3,088 és 1889-ben polg. 3,872, bűnvádi 2,985. . , - • •' ; A polgárjogi ügyeknek a fentiekben erintett kedvezményezett helyzetének okát, illetve forrását azon hagyományos igazságügyi politikánkban véljük feltalálhatni, a melyben a jogi fontosság, a jogszolgáltatási érdekeltség tekintetében ősidők óta tulnyomóságot adtunk szemben a bűnvádiakkal a polgárjogi ügyeknek s bíráskodásnak; erre több időt s tanulmányt fordítottunk s azt tökéletesebb jogi szervekkel láttuk el. Már pedig elvitázhatlan tény, hogy a bűnvádi igazságszolgáltatásban a társadalomnak s emberiségnek sokkal magasabb jogérdekei képviseltetnek. Nem igen lehet kedvezőbben nyilatkoznunk — a statistikai adatok alapján — a váltó-kereskedelmi curiai ügyforgalom eredményéről s kifolyásairól sem. A baj forrása itt is az ügybejövetel nagy emelkedése, a mely az utolsó évtized 8 első éveiben több mint 7 százzal képviseltetett. 1887. évben a bejövetel még csak 1,199 volt, 1894-ben pedig 1,920 s 1893-ban 1.950; 1892-ben 1,891; 1891-ben 1,613; 1890-ben 1,860; 188P-ben 1,530; 1888-ban 1.364. Az utolsó két évben a beérkezés tetemesen csökkent; 1895-ben 1,781 re és 1896-ban 1,422-re. Ezen tehernek a jogrendszer fejletlensége mellett a birói létszám nem volt képes megfelelni. A hátralékok rendkívül felszaporodtak, minek éppen e szakban a legsúlyosabb jogszolgáltatási kifolyásai vannak. Mig 1887-ben csak 127 s 1888-ban 243 volt a hátralék. 1895-ben az 770 re növekedett, fokozatosan, 1890-ben 800; 1891 ben 980 volt; 1892-ben már meghaladta az ezret ; 1893 1894. pedig tul volt a másfél ezerén. Csak a lefolyt évben kezdett kevesbülni, — leszállván 950-re. Tehát mig az évi bejövetel ezen évtized folyamán csak 7 százzal emelkedett (1894-ben) ami 1896 ban kétszázra csökTÁRCA. Ujabb irányzatok a büntetőjog elméiele terén. r-A- «Jog» eredeti tárcája. Irta: VÁRNAI SÁNDOR. Budapest. Ismeretes, hogy a büntető sociologia terén ujabban két elmélet foglal mindinkább tért, melyek közül egyik a bűntettben atavicus, a másik regressiv állapotot lát. Mondjuk ki előre, hogy sem egyik, sem másik nem felel meg a valóságnak, mikor a büntettet végleg megállapított fogalomnak tekinti, mert midőn mindkettő bizonyos különös aberratiót lát a bűntettben, mely csak némely egyéneknél található, ezzel kielégitőleg elismeri azt is, hogy ezeknek bizonyos különös hajlandóságokkal kell világra jönniük, a minek cáfolatát azonban, mint látni fogjuk, nem lesz nehéz producálni. Az atavismus ugyanis azt állítja, hogy a bűntettes valóságos vad, a modern civihsatióba tévedt ős-ember. Elődeink bűnösebbek voltak nálunk, oly fogyatkozásokkal, ösztönökkel, szenvedélyekkel és hajlamokkal, milyeneket a modern bűntetteseknél látunk azonban első pillanatra is észrevehető az argumentum merő önkényessége. Mert valóban minő jogon állithatni voltaképen -ízt hogy acnminalitás mértéke nagyobb volt őseinknél, mint nálunk ? Semmi positiv adattal erre nézve nem rendelkezünk. Az utolsó büntető anthropologiai congressus óta a L o m b r o s otéle tanok hitele tényleg erősen megingott. Egymásután emelték ellene a kritika hatalmas fegyverét oly férfiak, mint Térde Gouzer, Legrain, Dürckheims még mások. De különösen kétes világításba helyezték az olasz iskola büntetőjogi elveit s annak kiindulási pontját, az abstract bűntettes typusát, az «uomo delin<juente»-t az ujabb biológiai kutatások. Mindenesetre jellemző, hogy a lombrosianus evangélium, a I «nuove scuole» eszméi elől Belgium és Franciaország oly makacsul i elzárkózik; mig az oroszok, németek és hollandusok egy Drill, Benedikt, Tarnovszky, No e eke, von Ham el, Telgersm a, ennek olybuzgó hivei és követői. Sőt igazság szerint ugy áll a dolog, hogy még e felhozott nagy nevek közt is nem egyettalálunk olyat, kik Lombroso iskolájának nem hogy feltétlen bámulói volnának, de sőt az ellen a legerélyesebb harcot folytatták, mint Benedikt, mások pedig mint Drill és Ham el, inkább javítottak és módosítottak tanain. Aztán meg ott van a német Liszt, az orosz Zsakreszkój, e tuttiquanti,a kik nemzetiségük dacára épen nem sorozhatok Lombroso feltétlen hivei közé, só't ellen| kezőleg. Mindezek az elméletek igazság szerint legkevésbé sem mondhatók ujaknak. A társadalom-védelem eszméje rég átment már Lombroso előtt, mint magaGarofalo is beismeri, a francia büntetőrendszerbe s a francia Code pénal egész Európában talán az egyetlen, mely nem egy jogelméletből, hanem a közérdek védelméből indul ki. Egyébiránt az egész ujabb criminologia nem egyéb, mint a büntetőjogtudomány felfrissülése, egyfelől az anthropologia és psyehiatria, másfelől a statistiká és a törvényszéki orvostan ujabb vívmányainak hatása alatt, erős sociologiai irányzattal. Úgyde hol látjuk az anthropologia, a psyehiatria, a statistiká, a törvényszéki orvostan és sociologia bölcsőjét másutt, mint Franciaországban és Belgiumban? Mi volna ma az embertan Broca nélkül, ki első teremtette meg, Boucher de Perthes, Lortetés Quatrefages nélkül, kik föltámasztották a barlanglakó embert s a született bűntettes atavistikus typusához a legerősebb érveket szolgáltatták. Es hol állna a psyehiatria ma Esquirol, Morei