A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 22. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [14. r.]

L72 A JOG e) Ha a külföldi bíróság a honos i tot tat honosítása eló'tt ágytól és asztaltól elválasztotta, a magyar bíróság a házasságot í el bonthatja, ha az ágytól és asztaltól való elválasztás oly tény alapján mondatott ki, mely a magyar törvény értelmében is bontó ok s ha az ágytól és asztaltól való elválasztást kimondó ítélet jogeró're emelkedésétől legalább két év már elmúlt; ennyi idő lefolyását követeli ugyanis a 141. §. az ágytól és asztaltól való elválasztásnak felbontásra való átváltoztatásra, midőn a 107. §-ra hivatkozik, melyben e határidő meg van állapítva. f) Feltűnő, hogy házassági törvényünk a honositottnak a honosítás előtt létre jött tények alapján kifejezetten csak felbontásra ad jogot; érvénytelenítésre azonban nem; ebből azonban nem szabad arra következtetnünk, mintha a honosított, külföldön kötött házasságának érvénytelenítését a magyar bíróság előtt nem kérhetné. Az a rendelkezés ugyanis, hogy magyar állampolgár házassági perében csak magyar bíróság Ítélete hatályos, áll a honositottnak törvénytelenitési pereire is, és abból a körülményből, hogy ez a törvényben külön felemlítve és tüzetesen kifejezve nincs, csakis azt következtethetjük, hogy a honositottnak érvénytelenítési pereiben a törvénynek a rendelkezései épen ugy alkalmazandók, mint bármely más magyar állampolgárnak érvénytelenítési perében. Ha ugyanis ezt a következtetést el nem fogadnók: akkor azt kellene feltételeznünk, hogy a honositottnak érvénytelenítési perében előbbi hazájának bírósága illetékes az eljárásra, ez azonban ellenkeznék a 114. § általános rendelkezésével. 4. A H. T. már idéztem 117. §-a azokat az eseteket határozza meg, melyekben a férje jogán külföldivé vált magyar nő, házassági perében a magyar bíróság védelmét veheti igénybe külföldisége dacára is. Az 1879: L. t.-c. 34. §-a értelmében ugyanis a magyar nő elveszti magyar állampolgárságát, ha külföldihez megy férjhez. Visszanyeri azonban honosságát, ha házassága érvénytelennek nyilváníttatott (37. §), sőt el sem veszti magyar állampolgárságát, ha magyar állampolgárhoz férjhez menvén, férjétől bíróilag elválasztatott (35 §). A honossági törvény eme rendelkezéseivel áll okszerű kapcsolatban a 117. §. kettős rendelkezése. Igaz ugyan, hogy a magyar nő védelmére szolgáló eme rendelkezések ellentétben állanak a már idézett 116. §. határozmányaival, mert megtörténhet, hogy a magyar biróság ítélete nem hatályos abban az államban, melynek polgárává lett: ámde az a körülmény, hogy az idegen állam a magyar biróság ítéletét az adott esetben hatályosnak el nem ismeri, arra nézve, kinek az itélet védelmére szolgál, t. i. a magyar nőre nézve semmiféle jogi hátrányt sem von maga után; sőt ellenkezőleg annak érdekeit védi, midőn őt a honosítási törvény adta előnyök megszerzésében elősegíti. E védelemben azonban a férje honossága alapján külföldivé vált nőt a H. T. csak addig részesiti, mig férjét külföldre nem követte, mihelyt férjét külföldre követte és igy nem csak jogilag, hanem Jényleg is külföldivé lett, a magyar törvény leveszi róla az ő védő kezét. A magyar nő érdekei védelmére szolgáló eme 117. §-t azonban hiányosnak kell tekintenünk, mert a) a külföldihez férjhez ment magyar nőnek csak érvénytelenítési és b) a külföldivé vált magyar férfi magyar nejének csak bontási per indítására ad jogot. A honosítási törvény rendelkezéseivel és a külállamok törvényeinek respectálásával nem ellenkezett volna, haa magyar nő érdekei védelme szempontjából az a) pont esetén a bontási, a b) pont esetén pedig az érvénytelenségiper indítása is a magyar bíróságok hatáskörének tartatott volna fel; a felmerülhető körülmények pedig határozottan megkövetelték volna, hogy e kérdés a törvényben ekként oldassék meg. A kérdés gyakorlati lévén, gyakorlati példákkal kívánom azt illusztrálni. Mindennapi dolog, hogy Magyarországon lakó külföldiek, különösen osztrák honosok, itt magyar honosságú nőket vesznek házastársul és aztán a házastársi együtt élést is itt folytatjak ; de igen gyakran megtörténik aztán, hogy a külföldi férj itt hagyva nejét, hazájába visszatér, többé vissza nem jő és neje irányában a hásastársi kötelességeket nem teljesítvén, bontó okul szolgáló ténykedést tanúsít. A magyar nő a férjhez menetel által külföldivé lett, elhagyó házastársát a külföldre soha sem követte ugyan, de azért a 117. első bekezdése értelmében itt csak érvénytelenítési per indítására van joga, bontási per indítása végett azonban e törvény alapján a magyar bírósághoz nem fordulhat. Az is gyakran megtörténik, hogy magyar férfi itthon magyar nőt vévén házastársul, a házasság megkötése előtt elkövetett tényei miatt kivándorolni kénytelen, külföldivé lesz s neje, ki őt nem követi, most már a 117. §. második bekezdése alapján itthon bontó pert indíthat ugyan, de érvénytelenítési pert nem. — Mi történjék már most, ha például a férfi a házasság megkötése előtt börtönre volt itélve, a nő e körülményt csak a férjnek külföldre költözése után tudja meg, midőn már férje más állam polgára lett? — Ha a férj itt marad, akkor a nő a H. T. 54. §. alapján megtámadhatná a házasságot és ennek érvénytelenítését kérhetné, természetesen a hazai biróság előtt; de mert férje más állam polgárává lett, most már e joga nincs meg, mert ily körülmények közt az idéztem törvény az itthon maradt nőnek csak bontási per indítására ad jogot. Mindkét esetben a magyar nő, aki jogilag külföldi ugyan, de tényleg külföldivé lenni szándéka soha sem volt, mert hazáját elhagyni nem akarta és nem akarja: a törvény szó szerint való alkalmazása mellett az érvénytelenítési, illetőleg a bontási per keresztül vezetése végett férjét honában köteles felkeresni és a házassági pert ott elintéztetni. És ha a házasság külföldön fölbontatott, ugyanaz a magyar nő, ki most már újra magyar állampolgárrá lett, a bontást a 115. §. értelmében még a hazai biróság előtt is kieszközölni tartozik, hogy a köteléktől megszabaduljon. Nem tehetem fel, hogy a törvényhozó a 117. §-t ekként kívánta volna értelmezni, mert ugyanazok a méltányossági okok, melyek az első esetben az érvénytelenítési, másik esetben a bontási pert a hazai biróság elé utalják, ugyanezek az okok követelik, hogy az első esetben a bontási (117. § első bekezdés), a második esetben pedig (117. §, második bekezdés) az érvénytelenítési per, szintén a hazai biróság elé tartozzék; annál is inkább, mert a hatáskör ilyetén megállapítását a magyar nő érdekeinek védelme ily esetekben is megköveteli; e §-oknak pedig kizárólag e védelem szolgált indokul. S azután a 117. § ily kiterjesztő értelmezésének indokául felhozható még az is, hogy ugy az érvénytelenítésnek, mind pedig a felbontásnak végeredménye teljesen azonos: t. i. az érvénytelenítést, vagy a felbontást kimondó jogerős birói hazározat után nincs házasság; az ítéletek tényleges következménye mindkét esetben ugyanaz, megszünteti a tényleg fennállott házasságot, és csak az ítéletek jogi hatálya különböző, mert az érvénytelenítő ítélettel az is ki van mondva, hogy nem is volt házasság, a bontó itélet azonban a jogilag is, tényleg is fennállott házasságot szünteti meg. Bíróságaink méltányossága a kiterjesztő magyarázat által az érintettem hiányon segíthet, mi ha be nem következnék, itt is csak nemzetközi szerződések í\ta\ lehet a bajon segíteni s azt hiszem, nem lenne nehéz az egyes államokkal oly conventiót létesíteni, mely reciprocitás mellett, ily esetekben a nő előbbi hazai bíróságát mondaná ki illetékesnek. Ezekben kívántam házassági jogunk nemzetközi vonatkozású rendelkezéseit gyakorlati szempontból megismertetni és nagyon örülnék, ha a felvetett kérdések a szaksajtóban bővebben is megvitattatnának, hogy aztán a döntésre hivatottak a controvers kérdéseket mielőbb eldöntenék, a felmerülhető ellentéteket pedig megszüntetnék. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) Irta : POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. Mindezek folytán csak természetes, hogy a szakasznak következő szövegezését hozzuk javaslatba: «Az i g az ol á s i k é r e 1 m e t, a mennyiben e nélkül el nem intézhető, tárgyalás utján kell elintézni, és ehhez képest oly esetben, ha az igazolás helytadása esetén szóbeli tárgyalás tartandó, az igazolás kérdését előzetesen kell tárgyalni és eldönteni. Ha azonban az igazolás megadása esetén szóbeli tárgyalás nem tartandó, a kir. tszéknélaz igazolási kérelem tárgyalása kiküldött biró elé utasítandó. A k ik üldött biróatárgyal ás ésanetáni bizonyítási eljárás befejeztével az iratokat a törvényszéknek határozat hozatal végettbeterjeszti. A harmadik bekezdés a fent javasolt módosítással meghagyandó. 468. §. Ezen szakasznál igen actualis kérdést képez az, váljon az ellenmondás ne engedtessék-e meg oly ítéletek ellen is, habár némi szigorítással egybekötve, a midőn alperes az első érdemleges szóbeli tárgyalásra nem jelent meg, és igy az itélet mégis csak contumacia alapján hozatott meg. Mert ha állanak azok az okok, mint a hogy állanak, hogy a restitutió szigorúbb feltételekhez levén kötve, a makacssági Ítéletek ellen sokszor siker nélkül vétetnek igénybe, és igy a pervesztes félnek csupán a perújítás marad fen, a midőn a bizonyítás már őt terheli, továbbá, hogy az ellenmondásnak nagy előnye az igazolás ^ felett az, hogy a bíróságot nem terheli az igazolás tárgyalása és eldöntésének munkájával, hogy nem késlelteti az érdemleges eldöntést, hogy nem oly költséges akkor, miután mindezek állanak azon quasi makacssági ítéletekkel szemben is, a melyek nem ugyan a perfelvételi határnap, de oly szóbeíi tárgyalás elmulasztása alapján hozattak, a midőn alperes az ügy érdemére vonatkozólag még a per tárgyalásába nem b o c s á t k o z o 11, m i s e m á 11 h a t u t j ában a n nak, h ogy az e 11 en m ondá s a z i 1 y i t é 1 e t e k r e is kiterjesztessék. * Előző cikkek 1897. évi 1., 3., 4., 5,6.,8., 9., 11, 12., 15., 18, 19. es 2U. szamokban.