A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 1. szám - A bizonyítékok szabad mérlegeléséről

2 A JOG által is ellenzett arra vonatkozó esküt, hogy alperes utasítást adott felperesnek, a meghatalmazásnak H. Gyula nevével leendő kitöltésére, mint felperes most emiitett védekezésével ellentétben állót, mellőzni, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. október 18-án 2,158. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy felperesnek 57 frt és 15 kr tőkét, ezután 1890. évi október 1-től számítandó 6«/d kamatot stb. fizessen meg. Indokok: Felperes, mint H. Gyula engedményese követeli a kereseti összeget. Alperes a «C» alatt másolatban csatolt engedmény eredetijének megtekintése után az okirat valódisága ellen kifogást nem tett, az a kifogása pedig, hogy az engedmény a kereseti követelésre nem vonatkozik, meg van cáfolva az okirat tartalmával, mely szerint H. Gyula az összes 1875. évi június hó 4-től egész 1880. évi július 4-ig terjedő időből származó dij- és költségkövetelését engedményezi felperesre, továbbá alperesnek abbeli hallgatólagos beismerésével, mely szerint a kereseti követelés az A) alatti költségjegyzékben kitüntetett időből, vagyis az engedményben megjelölt határokon belüli időből származik. Alperes azért, mert az engedményen levő és annak valódiságát bizonyító feljegyzés az engedmény i okirat kelte után 12 év múlva történt, az okiratot aggályosnak tekinti ugyan, ez a körülmény azonban egymagában véve az egyébként nem kifogásolt okiratot aggályossá nem teszi. Alperesnek az engedményezés és igy felperes kereshetőségi joga ellen tett kifogása tehát alappal nem bir. De teljesen alaptalan alperesnek az a további kiíogása is, hogy az ügyvédi dij és költségkövetelés csak is ügyvéd által követelhető, mert az ügyvédi dij és költség, mint minden más követelés, bárkire is engedményezhető lévén, az engedmény alapján azt az engedményes követelni és igy nem fizetés esetén perelni jogosítva van. Ami továbbá alperesnek azt a kifogását illeti, hogy felperes jogelődjét perléssel meg nem bizta, ez a kifogás szintén alaptalan, mert alperes beismeri, hogy az A) alatt csatolt költségjegyzékben emiitett per vitele végett, felperesnek egy általa aláirt, egyebekben azonban kitöltetlen megbizást átadott, a mely megbízás folytán pedig, miután alperes nem is állította, hogy a megbízandó személyre vonatkozólag felperesnek bármi utasítást adott, felperes a per vitelére bármely ügyvédet és igy jogelődjét is megbízni jogosítva volt. A mi végre alperesnek azt a kifogását illeti, hogy felperes a kereseti összeget ez idő szerint azért sem követelheti, mert jogelődje a perből kifolyólag el nem számolt és a képviseletről le nem mondott, hogy tehát a kereseti követelés időelőtti, szintén alaptalan, mert alperes nem tagadta felperesnek a válaszban foglalt azt az állítását, hogy a perből mi sem folyt be és miután nem is állította, hogy akár felperesnek, akár jogelődjének a megbízás adásakor, avagy később per vitele tekintetében a perköltségre bármi előleget adott, felperes jogelődjének a perből kifolyólag elszámolni valója nincsen, mert a képviseletről való le nem mondás az ügyvédet és a jelen esetben az engedmény alapján felperest nem fosztja meg attól, hogy a perköltséget a megbízás adótól követelhesse. Az előadottak szerint alperes kifogásai figyelembe vehetők nem lévén, őt az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a mennyiségileg nem kifogásolt tőkének, a nem kifogásolt kamatnak fizetésére kötelezni kellett, stb. A m. kir. Curia (1896. november 10-én 19. sz. a.) A budapesti kir. ítélőtábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. A győri kir. ítélőtáblának i-ső számú büntető határozata. P. Ignácnak több mezőgazdasági szeszfőzdéje volt. Az 1893. év folyamán feljelentések érkeztek a kir. pénzügyigazgatóságokhoz, melyek szerint P. Ignácz szeszfőzdéiből 1893. év folyamán, szabályszerű beje lentés és igazoló bárca kiváltása nélkül, több ízben szesz szállíttatott el. E feljelentések folytán a pénzügyi hatóság tényleirásokat vett fel P. Ignác ellen, vizsgálatot ejtett meg és feltételes idézést kézbesittetett neki. A vizsgálat befejezte után a fenforgó jövedéki kihágás miatt 1,157. sz. alatt iktatott vádkeresetében P. Ignácot vádo[ta s mint tettest elmarasztalni kérte. E vádkereset alapján, a győri kir. törvényszék, 1,257. szám alatt kelt ítéletével, az 1888 : 24. t.-c. 96. §-ába ütköző jövedéki kihágás miatt P. Ignácot vétkesnek ki is mondotta s több rendbeli pénzbüntetés megfizetésében elmarasztalta. A kir. ítélőtábla 1,846/894. sz. alatt kelt végzésével azonban a kir. törvényszék Ítéletét feloldotta, s elrendelte annak a megállapítását: hogy volt-e a P. Ignác szeszfőzdéinek bejelentett üzletvezetője? A m. kir. pénzügyministerium ugyanily irányú utasítást adván a kir. pénzügyigazgatóságnak, ez a vizsgálatot P. Ignác bejelentve volt üzletvezetője, K. Jónás ellen, 1896. évi július 18-án, tehát két évre a jövedéki kihágás fölfedezése után folyamatba tette, de akkor már, miután K. Jónás időközben ismeretlen helyre költözött, ellene többé eljárni nem lehetett. A pénzügyigazgatóság ujabb vádkeresetében is P. Ignácot, mint vádlottat marasztaltatni kérvén, a győri kir. törvényszék 2,675/896. szám alatt kelt Ítéletével az 1888: 96. t.-c. 2. §-a szerint minősített jövedéki kihágásból kifolyólag őt mint feltétlen szavatolót, több rendbeli pénzbüntetés megfizetésében elmarasztalta Ennek az ügynek P. Ignác felebbezése folytán 2,698/896 » alatt történt felülvizsgálata alkalmával, kimondotta a kir. Ítélőtábla, a határozattárba felveendő következő határozatot. Határozat: A szeszfőzde vállalkozója, illetőleg a szabadraktár tulajdo nosa, ha az üzletet nem maga vezeti, az 1888 : 24. t.-c. 85. által' meghatározott szavatossága alapján, abban az esetben, ha a tettesnek tekintendő üzletvezető, illetve annak helyettese felelősségre nem vonatott s terhére a pénzbüntetés meg nem szabatott, pénzbüntetés megfizetésében nem marasztalható elIndokok: A tilos szeszfőzési müveletek és a szabályszerű bejelentés nélkül való szeszelszállitások által elkövetett jövedéki kihágásoknak tetteséül, ha a vállalkozó az üzletet nem maga vezeti, az 1888 : 24. t.-c. 85. §-a értelmében, a szeszfőzdének bejelentett üzletvezetője tekintendő. A harmincadutasitás 621 és következő szakaszai szerint pedig, de természetszerűleg is jövedéki csonkítás esetén,elsősorban a tetteseket és bűnrészeseket kell felelősségre vonni. Az 1888 : 24. t.-c. 85. §-a akként rendelkezik ugyan, <hogy a szeszfőzde vállalkozója, ha az üzletet nem maga vezeti, az üzletvezető vagy annak helyettese terhére megszabott pénzbüntetésért föltétlenül szavatol;» s a harmincadutasitás 621. §-ának 2.) pontja is rendeli hogy a jövedéki kihágás tényálladékának fölvételénél gondosan kipuhatolandó, hogy mely személyeknél találhatók fel a kihágásból folyó kezesség megállapítására előirt feltételek, s ugyanazon utasítás 667. §-ának rendelkezéséből kitűnik hogy az eljárás során minden érdekelt, s igy a szavatos is kihallgatandó: mindazonáltal ezeknek a rendelkezéseknek nem tulajdonitható az az értelem, hogy jövedéki csonkitások esetében, a tettesek és bűnrészesek felelősségre vonása nélkül, a szavatoló vállalkozó egyedül is, és pedig közvetlenül legyen felelősségre vonható, s a törvény szerinti pénzbüntetés megszabásával egyidejűleg annak megfizetésében marasztalható; mert ez csak abban az esetben foghatna helyt, ha a vállalkozó a tettesekkel és részesekkel a pénzbüntetésért egyetemleges felelősséggel tartoznék. Úgyde a pénzbüntetés megfizetése iránti kötelezettség, mint tiltott cselekményből folyó kötelezettsége magánjogszabályai szerint, csak azokat terhelheti egyetemlegesen, a kik a jövedéki kihágást, mint tettesek vagy részesek elkövették. A szavatosnak a tettesekkel és bűnrészesekkel való egyetemleges kötelezettsége pedig csak abban az esetben állhatna elő, ha azt valamely külön törvény határozottan elrendelné. A szeszadó törvény (1888 : 24. t.-c.) azonban mint a vádbeli esetre alkalmazandó külön törvény, ily egyetemleges kötelezettséget megállapító rendelkezést nem tartalmaz. Sőt a hivatkozott törvény 15 és 85. §-aiban foglalt rendelkezés, éppen az ellenkezőre enged következtetni. A szeszadótörvény 15. §-a értelmében ugyanis, a vállalkozó jövedéki csonkítás esetében a szeszadóért «közvetlen> szavatossággal tartozik, a minek az az értelme, hogy az adót az állam közvetlenül a vállalkozótól követelheti, mig ellenben a vállalkozónak a pénzbüntetésért való szavatossága a szeszadótörvény 85. §-a értelmében nem közvetlen hanem «föltétlen», a mi alatt csupán az értendő, hogy a szavatosság jogvita tárgyává nem tehető, magát a szavatossági kötelem terjedelmét illetőleg azonban ez a törvényszakasz semmi külön intézkedést nem tartalmaz. E szerint mivel a szeszadótörvény, mint a vállalkozó szavatos kötelezettségét szabályozó külön törvény, a vállalkozónak az üzletvezető tettessel való egyetemleges kötelezettségét meg nem állapítja, sőt ellenkezőleg az idézett 85. §-nak szövege szerint is a vállalkozó elmarasztaltathatásának előfeltételét az képezi, hogy a pénzbüntetés az üzletvezető, illetve annak helyettese terhére kiszabatott legyen: a kir. ítélőtábla kimondja, hogy a szeszfőzde vállalkozója, a szeszadó-törvény 85. §-a által meghatározott szavatosság alapján, a tettesnek tekintendő üzletvezető terhére meg nem szabott pénzbüntetés megfizetésében el nem marasztalható. Győr 1896. november hó 26-ik napján. Hitelesíttetett 1896. évi december hó 3-ik napján. Vági Mór. Dr. Tassy Pál. elnök. előadó Vádlottnak az a cselekménye, hogy a néhány órai használatra kölcsön kapott kabátot a meghatározott időben nem adta vissza sértettnek, hanem azt tovább is használta és kissé elkoptatta, magában véve a sikkasztás tényálladékát nem alkotja meg. (M. kir. Curia 1896 nov. 5. 1,927. sz.) Büntető törvénykönyvünk egyik sarkalatos tételét képezi az a szabály, hogy ugyanazon vádlottra egy Ítéletben többnemu szabadságvesztés büntetés ne alkalmaztassák, nevezetesen a pénzbüntetések átváltoztatásának is ily értelemben kell megtörténnie, mely okoknál fogva — az ujabb birói gyakorlat szerint - » pénzbüntetés mindenkor arra a szabadságvesztés büntetésre vál-