A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 18. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [11. r.]

72 A. JOG Hogy sértett iszákos, sőt részeges volt s hogy nejével és gyermekeivel durván bánt, őket ütlegelte s előbbit több izben megöléssel fenyegette s vele házassági együttélésük ideje alatt folytonosan civakodott, másfelöl pedig, hogy vádlott szorgalmas, tevékeny s férje és gyermekeivel szemben gyöngéden viselkedő nő volt, igazolják a végtárgyaláson és a vizsgálat során kihallgatott tanuk. Terhelt vallomásából kétségtelenül kitűnik, hogy ő férjét meg akarta ölni, de másfelől kétségtelen, hogy mialatt az ölést elhatározta, oly lelki állapotban volt, mely a higgadt megfontolást, mint a praemeditatio mellőzhetlen feltételét kizárja. Vádlott cselekménye tehát a btk 279. §-ba ütköző s a 281. §. 3. bekezdése szerint minősülő házastárson erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettét képezi. A mi az elkövetett bűntettnek vádlott ellenében beszámithatását illeti, e tekintetben figyelembe veendő, hogy vádlottnak nagymérvű akadályt kellett legyőznie, hogy tettét végrehajthassa. Az ajtó zárva találása után az ablak vasrostélyának felfeszitése s a 3. szobába behatolása, lámpa gyújtása, megfigyelése annak, hogy férje alszik-e, a fegyvernek a szobából kivitele, íejsze hozása, az ölésnek nagy körültekintéssel, óvatossággal, hidegvérrel, kiszámított tervszerűséggel és kegyetlenséggel véghez vitele, továbbá vádlottnak a bűncselekmény legapróbb részletére visszaemlékezése, azoknak ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán tiszta értelmes, folyékony előadása, mind oly ténykedések illetve körülmények, melyek terheltnek a bűncselekmény elkövetésekori akarati öntudatosságára következtetnek, illetve annak öntudatosságát igazolják. Ezek mellett figyelembe veendők azonban a vádlott elmeállapotát megfigyelő orvosok véleményei. Az ad 40. n. sz. a. tszéki orvosi vélemény szerint vádlott a megfigyelés tartama alatt 1895. febr. 27-től számított 12 napon keresztül nagy fokú izgatottságban s különféle abnormális tünetekben szenvedett, melyekre visszaemlékezni nem tudott. Ezen orvosi vélemény szerint vádlott a cselekmény elkövetésekor búkórban (melancholia! szenvedett, mely őt beszámithatlanná tette. A letartóztatottak és elitéltek megfigyelő osztályán felvett ad 44. és az igazságügyi orvosi tanács ad 45. n. sz. a. véleményei szerint vádlott sem elmezavarban, sem öntudatlan állapotban nincs, azonban vádlottnál olyan jelenségeket észlelnek, melyek összeségükben a hystericusoknál észlelni szokott idegrendszerbeli ingerlékenységre, a neuropathikus állapotra mutatnak vagy valószínűséggel azt következtetik, hogy vádlott a cselekményt kóroselmével, kényszerképzet ellenállhatlan erejének befolyása alatt követte el. Ezek folytán a kir. törvényszék nem találta vádlott cselekményét beszámithatónak, miért is stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (189(5. február 18. 4,650. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és vádlottat a néhai férje K. István ellenében elkövetett s a btk 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében bűnösnek kimondja és ezért a btk 281. §. 3. bekezdése alapján, a 92. §. alkalmazásával egy évi börtönbüntetésre és 5 évi hivatalvesztésre ítéli stb. Indokok: a kiderített adatoknak megfelelő tényállás alapján helyesen állapította meg az elsőbiróság, hogy vádlott akarata ugyan oda irányult, hogy férjét megölje, de a fenforgó körülmények között az előre megfontolt szándék kizárva van s hogy vádlott cselekménye ezekhez képest a btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettét képezi; nem fogadhatja azonban el a kir. itélő tábla azt, hogy a vádbeli cselekmény vádlottnak be nem számitható, és pedig azért, mert a kir. törvényszék ítéletének indokolásában a tényállásnak s a kiderített adatoknak mindenben megfelelőleg maga is kifejti, hogy vádlott férjétől a tett elkövetését megelőzőleg szenvedett durva bántalmazás után határozta el magát arra, hogy férjét megöli s hogy ezen szándékát a fenforgó akadályok elhárításával, körültekintő gondossággal s nagy kegyetlenséggel hajtotta végre s hogy cselekményének minden, még a legapróbb részleteire is visszaemlékszik, mert vádlott saját vallomása szerint bántalmazása után csak másfél óra múlva tért vissza a lakó házukhoz és pedig akkor, midőn már ott minden lecsendesedett, férje is elaludt és férjének ezt az állapotát használta fel arra, hogy bűnös cselekményét akadálytalanul végrehajthassa; mert vádlottnak a cselekmény elkövetése előtt s annak folyamata alatt tanúsított higgadt és józan magaviselete semmiféle támpontot sem nyújt arra, hogy elmebeli tehetsége a cselekmény elkövetése idejében akként lett volna megzavarva, hogy akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt volna; mert a kivett orvosszakértői vélemények nem feltétLn bizonyossággal, hanem csak valószínűséggel állapítják meg vádlottnak a tett elkövetése idejébeni kóros elmeállapotát; mert a valószínűségre alapított orvosi szakvélemény a jelen esetben döntő sulylyal azért nem birhat, mert a 45. sz. a csatolt igazságügyi orvosi tanács egy részről feltétlenül megállapítja, hogy a letartóztatottak és elitéltek megfigyelő osztályán folytatott megfigyelés vádlottnőnél nem derített ki olyan tüneteket, melyek jelenleg fenálló elmebajra utalnának, de olyanokat sem, melyek arra vallanának, hogy vádlott nő a bűncselekmény előtti időben elmezavart vagy öntudatlan állapotban lett volna, más részről azonban vádlottnőnek kóros illetve nagy fokban ingerlékeny idegrendszerére s arra való tekintettel, hogy vádlottnőn a vizsgálati fogságban a rajta kitört s látszólag hevenylefolyásu 12—14 napig tartott elmezavart állapotban volt, kimondja, hogy vádlottnő tettét kóros állapotban követte el, mely kóros elmeállapota a tömeges és súlyosnál súlyosabb külső ingerek következtében fejlődött, viszgálati fogságában teljes zavarodottságig fokozódott, és ez idő szerint teljesen lezajlott Az igazságügyi tanács ezen most vázolt és a letartóztatottak, és elitéltek megfigyelő osztályának orvosszakértőivel mindenben megegyező szakvéleménye szerint csak az van megállapítva, hogy vádlottnőnek elmeállapota a cselekmény elkövetését megelőzőleg zavart nem volt és hogy az észlelt s a vizsgálati fogság második hónapjában teljes elmezavartságig fokozódott kóros elmeállapota a cselekmény elkövetése idejében nem volt olyan fokú, hogy vádlott akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt volna; erre mutat különösen az, hogy az említett orvosszakértői vélemények szerint az elmezavartság csak a vizsgálati fogság második hónapjában állott be. Habár ezekből folyólag a kir. ítélőtábla is megállapíthatónak tartja, hogy férjének durva és kegyetlen bánásmódja, sőt életveszélyes fenyegetése folytán a félelem és rettegés behatása alatt, a különben is ingerlékeny idegrendszerü vádlott nagyfokú izgatott és elkeseredett állapotban volt a cselekmény elkövetése idejében s hogy ekként véres tette horderejének megítélésében korlátozva is volt. Mindezek azonban a btk. 76. §-nak alkalmazását indokolttá nem teszik. Egészen téves a kir. törvényszéknek a btk. 77. §-ára alapított érvelése, illetve a beszámilhatásnak ezen szakasz alapján való meg nem állapítása, mert a most említett 77. §-a a szabad akarat megszüntetésének azon eseteiről rendelkezik, melyben arra nem a tettes értelmi állapota, hanem külső következtetése záratik ki. Igaz ugyan, hogy nemcsak physikai, hanem psychikai erő is beszámítást kizáró okot képez; de a jelen esetben, eltekintve minden egyébtől, ez a beszámítást kizáró ok már azért sem foroghat fenn, mert vádlott midőn véres tettét elhatározta, s azt végrehajtotta, férjének hatalmi körén kívül volt, s reá nézve közvetlen életveszély többé tenn nem forgott. Ezek szerint beszámithatást kizáró ok fenn nem forogván, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával, vádlottat a házastársán elkövetett s a btk. 278. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében bűnösnek kellett kimondani stb. A m. kir. Curia (1897. márc. 11. 5,749 sz.-a.) tekintve, hogy az orvosi vélemények értelme szerint el kell fogadni, miszerint a vádlottnál constatált muló elmezavar kitörésére okul, a különben is hystericus nőszemélynek kegyetlen zaklattatása szolgált, ellenben az ezzel megindított kóros állapot a vizsgálati fogság, a bűn vizsgálat és a cselekmény erkölcsi viszhatása alatt csak fokozódott, ezek azonban önmagukban a baj inditó okául nem szerepelnek. tekintve, hogy azon tény, mely szerint vádlott vizsgálati fogságában csak két hó múlva esett vissza dühöngésbe, nem szól amaz indokolt feltevés ellen, hogy ő már a tett elkövetésekor is elmezavarban lehetett, mert az akkori dühöngés a cselekmény által kiváltatván, e miatt állhatott be egy időre a lehangoltsági stádium; tekintve, hogy az elmebetegek is képesek céltudatos cselekvésre, tehát a vádlott körültekintő és óvatos eljárása az elmezavar kizárására adatul tel nem hozható ; tekintve, hogy azon egyedüli tény, mi az elmezavar kizárására szolgálhatna — mely szerint vádlott cselekményének minden mozzanatára visszaemlékezni képes, nem elegendő arra, hogy az alaposan indokolt és bő észleletekre alapított orvosi szakvélemények félre tétele mellett vádlott ép elmével cselekvőnek Ítéltessék: a kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával, ezen és az abban felhozott indokokból az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben sfb. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Hoffmann és Geiger e. Szabadka, szabadkai tszék, bej. máj. 18., félsz., máj. 31., csb. Oláh Ferenc, tmgg. Billitz Hugó. — Sámuel Cornél e. Újpest, bpesti tszék, bej. máj 30., félsz. jun. 23., csb. Lauffer Gyula, tmgg. dr. Tótth István. — Diamant Mór e. Budapest, bpesti keresk. és váltótszék, bej. máj. 24.. telsz, jun 24 , csb. dr. Lackó Antal, tmgg. dr. Berger Miksa. — Deutsch testvérek e. Budapest bpesti keresk. és váltó tszék. bej. máj. 24., félsz. jun. 24., csb. dr. Tomcsányi László, tmgg. dr. Nyíri István. — Bernáth Sándor e. Budapest, bpesti tszék, bej. jun. 25.. félsz jul. 21., csb. Hajdú Imre, tmgg. dr. Zuna Béla. — Jovanovits Vladimír e. Fehértemplom, fehértemplomi tszék, bej. jun. 14., félsz. jul. 5., csb. Horváth Géza, tmgg. dr. Bottlik Dezső. — Schlesinger Mihály e. Budapest, bpesti keresk. és váltó tszék, bej. jun. 1., félsz jul. 1., csb. Kazacsay Gerő, tmgg. dr. Szirmai Rikárd. — Krausz Dávid e. Pécs, pécsi tszék. bej. jun. 8., félsz. jun. 16., csb. Bogyay Pongrác, tmgg. dr. Deutsch Antal. — Gasparáz Tamás e. Buccari. buccarii járás. bej. május 1., félsz. —, csb —. tmgg. Pintarics M. — Gerő Antal e. Villány, pécsi tszék. bej. jun. 1, félsz. jun. 9., csb. Pongrácz, tmgg. dr. Ráthy Béla. Pályázatok: A nagy-tapolcsai jbiróságnál aljegyzői áll. máj. 12. — A nagyvárad-vidéki jbiróságnál al bírói áll. 12. — A halmii jbiróságnál albirói áll. máj. 13. — Az újvidéki tszéknél albirói áll. máj. 13. — A kolozsvári tszéknél aljegyzői áll. máj. — A lévai jbiróságnál a 1 j egy ző i áll. máj. 14. — A billedi jbiróságnál albirói áll. máj. 14. FAUA8 RÉ82VÉNYTÁR8A8Á0 NYOMDÁJA BUDAPESTEN