A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 18. szám - A királyi Curia sajtóügyi gyakorlatából

Tizenhatodik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1897. május 2. A JOG Szerkesztőség: Jt f\ Előfizetési árak: V., Rudolf-rakpart 3. sz. £^ ^ | | J f v Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 50 kr Fél « _ 3 « — « Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÚGYVÉDI KÖZLŐNT) „ „ . , l0 BETILAP ÍZ lfiAZSACÜGY ÉRIOTNEÍ KÉPVISELETÉRE Á MiGTiR CGTfÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÍZJECTZÖI ÍAR ÍCZLÜNTE. . >., luidolf-rakpart 3. sz. ' Egész « _ 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr- KÉVAI LAJO,S ~^ STILLER MÓR Az e!őf)zctési pénzelt u , Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. legcéls^rü'/ben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a poatautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. T\/T ^ „ : ^ i ^ : „ „ „ „ ^. » _ _ küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM: A királyi Curi;i sajtóügyi gyakorlatából. Irta:Harmath j Lajos ügyvéd Brassóban. — A magyar házassági jog nemzetközi vonatkozása rendelkezései. Irta: Tóth Gáspár budapesti ügyvéd. — A birtokállapot védelme a tulajdonjoggal szemben. Irta : [. dr. C s a p 1 a k y Lipót, kir. albiró Ungváron Irta : II, Hubert Ottó, kir. albiró Huszton. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: Polgár József, pestvidéki kir. tszéki biró. — Belföld. (A közigazgatási biróság döntvényei.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtási törvény köréből. Irta: dr. Grün Sándor ügyvéd Ungvárt.) — Sérelem. (A közigazgatási biróságról.) — Irodalom. (A bűnvádi perrendtartás magyarázata. Irta: dr. Atzél Béla.lugosi kir. alügyész.) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: A cigány klarinétos. Irta: Eiserth István, kir. ügyész Lőcsén. MM LÉKLET: Jogesetek tára. — Kelsőbirósági határozatok és döntvenyek — Kivonat a *Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok) A királyi Curia sajtóügyi gyakorlatából. Irta : HARMATH LAJOS, ügyvéd Brassóban. A királyi Curia egy a marosvásárhelyi esküdtbíróság előtt letárgyalt sajtó-ügyben lbiJG december 15-én 11,115. szám alatt következő határozatot hozott: «A kir. törvényszék ítélete az esküdtek határozatával együtt megsemm;siitetik; a bűnvádi eljárás a B. T. K. 116. §-a alapján megszüntettetik . Indokok: az 1880. évi XXXVII. t.-cikk 7. §. 3-ik bekezdése és a sajtó-rendtartás VIII. cikke értelmében a nyomtatványok büntetésre tartalmáért a tettesek és részesek együttesen felelősek. Továbbá a B. T. K. 115. és 116. §§. a magánfél indítványának oszthatatlanságát állapítják meg, melynél fogva az indítványnak előterjesztése a közreműködők egyike ellen az eljárásnak megindítását valamennyi ellen maga után vonja, és viszont az indítványnak a közreműködők egyikére nézve történt visszavonása az eljárás megszüntetését eredményezi a többiek ellen is. Minthogy pedig magánvádlók a lap kiadótulajonosa t. i. G. János és fia cég ügyvezetője ellen a sajtórendtartás 34. §. e) pontja ellenére indítványt nem tettek, s ellenében az eljárást a vizsgálóbíró sem terjesztette ki, sőt eme mulasztást a magánvádlók elfogadva, vádlevelüket is csak a többi közreműködők ellen adták be, miáltal a kiadótulajdonos elleni vádjogukról lemondtak: ezeknél fogva a bűnvádi eljárás a többi közreműködők irányában is azonnal megszüntetendő volt volna, a mennyiben a magáninditvány oszthatatlanságát egyenlőképen sérti, akár az indítvány a közreműködők egyikére nézve visszavonatik, akár elő sem terjesztetik.» A kir Curia ebben a határozatában tehát azt az elvet állítja fel, hogy a magánvád elő nem terjesztése, vagy annak, ha már előterjesztetett, visszavonása fogalmilag és jogi hatályára nézve azonos. A Curia nézete szerint tehát az a ki más ellen bűnvádi panaszt emelt, de utóbb azt visszavonta, egyenlő tekintet alá esik azzal, a ki bűnvádi panaszt egyáltalában nem emelt. Ugyanezt az elvet mondja ki a kir. Curia a 14. számú döntvény indokolásában: «tekintve, hogy a bűnvádi eljárás megindítására szükséges magáninditvány elmulasztása és az előterjesztett indítványnak megengedett visszavonása (116. §.) a büntetés megszűnésére nézve egyenlő hatálylyal bír, s azért fogalmilag mindkettő egyenlő tekintet alá esik.» Utóbbi esetben a kir. Curia azzal a kautélával él, hogy a magánvád elmulasztását és annak visszavonását csak a büntetés megszűnésére nézve mondja egyenlő hatályuaknak; az általunk érintett sajtó-ügyben azonban már tovább megy, s apodiktice kimondja, hogy a magáninditvány oszthatatlanságát egyenlőképen sérti akár az indítvány a közreműködők egyikére nézve visszavonatik, akár eló' sem terjesztetik. Nézetünk szerint a kir. Curia által felállított elv, bái melyik kijelentést vegyük is szemügyre, a pozitív törvénynyel ellentétben áll. Ezt az állításunkat akarjuk az alábbiakban indokolni. A B. T. K. 115. §. szerint: «ha valamely bűntett v. vétség elkövetésénél többen működtek közre (tettesek,részesek), és a bűnvádi i Lapunk mai száma eljárás valamennyi ellen csak a magánfél indítványára indítható meg: az indítványnak előterjesztése azok egyike ellen az eljárásnak megindítását valamennyi ellen maga után vonja.» E szerint tehát már a törvényhozó is gondolt arra az esetre, hogy a magánfél, a kinek jogában áll a bünvádat valamennyi közreműködő ellen indítványozni, azt ellen-, vagy rokonszenvből nem fogja lenni, hanem indítványát csak egy némelyik ellen fogja előterjeszteni. A törvényhozó bölcsesége előre látta ezt a lehetőséget, s azért ily esetekben a bünvádat azokra is hivatalból kiterjeszti, a kik ellen indítvány nem tétetett. Mi a következménye már most annak, ha a vizsgálóbíró elmulasztja a vizsgálatot azokra a közreműködőkre is kiterjeszteni, a kik ellen indítvány nem tétetett ? A Curia nézete szerint ily esetekben a bűnvádi per jogos vád hiányából megszüntetendő. De vájjon helyes, észszerű gondolkozás-e azt imputálni a magánvádlónak, hogy mivel ő indítványát nem minden közreműködő ellen terjesztette elő, ezen omissio által vádját azok ellen is visszavonta, a kik ellen azt tényleg előterjesztette ? Hiszen a magánvádló nyíltan kifejezte akaratját akkor, a midőn azon személyek ellen, kik őt sajtó utján becsületében megsértették, vádat emelt. O saját érdekében ennél tovább nem akart menni. Előtte ösmeretesek voltak azok az egyének, a kik a rágalmazó cikket sajtó utján közzétették; ö neki csakis az állott érdekében, hogy azok, a kik őt rágalmazták, büntetést szenvedjenek. Az ő megsértett becsülete ezzel a satisfactióval teljesen meg volt elégedve. A magánvádló nem a köteles figyel em és gondosság elmulasztása, hanem egy positiv cselekmény elkövetése, a rágalmazó cikk megírása és sajtó utjáni közzététele által lett megsértve. A magánvádló nem tudta jogérzetével összeegyeztetni azt, hogy harmadik egyén (kiadótulajdonos, nyomdász) ellen emeljen, vagy bár ellene is emeljen panaszt, mikor meg volt győződve arról, hogy a nyomdatulajdonos még csak tudomással sem bírt a rágalmazó cikkek közzétételéről. A B. T. K. miniszteri indokolása találóan mondja : « . . . . a törvény által felelőssé tett iparos sok esetben nem bírja azon képességet, mely az ó' intézetében nyomtatott irodalmi mü rejtett, elasticus és finom célzásának felismerésére szükséges. Ily esetben tehát nem a bűntett szándékos elkövetése, sem az iparága kellő vezetésére szükségelt figyelem elmulasztása, hanem a magasabb irodalmi képzettség hiánya miatt büntettetnék az iparos.» A magánvádló ebből az okból s mivel másfelől azt is tudta, hogy az eljárás a B. T. K. 115. §. alapján a kiadó laptulajdonosra is ki fog terjesztetni, s hogy ez hivatalból is, az ő indítványa nélkül is a törvény alapján meg fog történni, ép azért nem emelt vádat egyúttal a nyomdász ellen is. Már most ha a vizsgálóbíró elmulasztotta a vizsgálatot a törvény parancsa dacára a nyomdatulajdonosra is kiterjeszteni : miféle logikával lehet azt mondani, hogy ezen mulasztás által magánvádló indítványát visszavonta? Hiszen ö megtette azt, a mit az ő ét dekében megtenni jónak és célszerűnek látott, ő ennél tovább menni sem szükségesnek, sem célszerűnek nem tartotta, a többi azután a hivatali közegek kötelessége volt. 0 indítványát sem nyíltan, sem hallgatag vissza nem vonta, s eljárásából, ténykedéséből neki ily célzatot imputálni, rádisputálni egyáltalában nem lehet. A B. T. K. 115. §. szövege egyenesen utal arra a lehetőségre, hogy a magánvádló némely esetben nem fogja valamennyi közreműködő ellen a bűnvádi eljárást indítványozni. A törvény ezt az eshetőséget egyenesen kiindulási pontul veszi, a nélkül, hogy a magánvádlónak ezt a mulasztását valamely sanctio alá helyezné, sőt önmaga kívánja a mulasztást, a vádnak valamennyi közrmüködőre való kiterjesztése által reparálni. Igaz, hogy a B. T. K. 116. §. szerint a vádnak visszavonása a közreműködők egyikére nézve az eljárás megszüntetését eredményezi a többiek ellen is; tagadhatían továbbá az is, hogy a 115. és 116. §§. között szervi összefüggés van s igy azoknak dispoziciói csakis együttvéve és nem elkülönítetten vehetők figyelembe: ámde ezzel szemben az is való tény, hogy az indítvány előterjesztése egy cpmmissiv cselekmény, melyhez activ ténykedés szükséges, míg az indítvány eló' nem terjesztése egyszerű omissio, egy belső eszmei elhatározás, melyhez a törvény semmi következményt sem köt. 12 oldalra terjed.