A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

68 A JOG fizettetett ki, mely kifizetések a pénztárkönyv 1 (56., 217., 228., 2,88. a napi biztosi könyv 234., 285., 296., 356. és a segédkönyv II. füzet 21., 60., 69. és 119. lapjain szabályszerűen elköny vettettek, mig a betéti fó'köny 54. lapján az 1892. évi május 13-án a 89. n. sz. a. csatolt könyvecskében pedig az 1891. dec. 4-én eszközölt kifizetés elkönyvelve nincsen. M inthogy pedig vádlottak maguk beismerik, hogy ifj. M. Lajos e betétre mind a 325 frtos és pedig az 1891. dec. 4-én kifizetett 100 frtot a betéti könyv felmutatása nélkül felvette; minthogy a vádlottak ama védekezése, miszerint ők a kivételt később a betéti könyvbe beirni elfeledték és igy tévesen vettek ki arra ujabb 100 frtot, a védekezés tarthatatlanságával és a betéti főkönyv tartalmával megcáfolva van: e helyen bizonyítva van, miszerint a pénzintézettől itt 100 frt jogtalanul elvonatott és erre vonatkozólag a pénzintézet könyveibe valótlen tételek vezettettek be. 3. Ugyancsak a becsatolt kereskedelmi könyvekkel, az 59. 86. és 125. n. sz. a. fekvő szakértői jegyzőkönyvekkel, valamint a S. Ármin és H. Kálmán tanuk előadásával, a K. Árpád tagadása dacára bizonyítva van, miszerint a váltókölcsönkönyv III. füzetében (XII) a 132. lapon, minden hivatkozási szám nélkül Sz. Teréz név alatt 1892. január 1-től keltezett 1,500 frtos egyenleg minden előzmény nélkül van elővezetve és ugy ez, valamint a váltólejárati könyv 23. és 69. lapjain olvasható ama bejegyzés, a hol a Sz. Teréz 1,500 frtos váltójáról tétetik említés, csak azért írattak utólag be, hogy e bevezetésekkel a váltótárcába később elhelyezett 1,500 frtos váltó ottléte megmagyaráztassék. A mely váltó pedig utólag azért helyeztetett el a váltótárcába, hogy ez által a pénzhiány kevesbittessék. A vádlottak védekezésével szemben, részben a védekezésük tarthatatlanságával, részint a szakértői könyvekkel bizonyítva van az is, hogy e valótlan bevezetések nem elnézésből, hanem szándékosan teljesíttettek, tehát K. Árpád és ifj. M. Lajos, mint egy magánintézet hivatalnokai, valótlan tételeket vezettek be a kereskedelmi könyvekbe. Minthogy azonban a jogtalan vagyonelvonás minden esetekben a beszerzett adatok szerint oly módon történt, hogy vádlottak a birtokukban volt idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonították ; minthogy a könyvekbe valótlan tételek oly célból vezettettek be, hogy ez által jogtalan vagyonelvonás palástoltassék s igy e jogtalan cselekmény csak a szándékolt másik bűncselekmény véghezvitelére, elpalástolására eszközül használtatott fel. Minthogy a büntető törvénykönyv nem tartalmaz intézkedést arra nézve, hogy a magánhivatalnok, a ki hűtlen eljárása elpalástolása céljából a könyvekben hamisítást eszközöl, a célbavett bűncselekményen felül még külön a könyvhamisitás miatt is megbüntettessék'; minthogy továbbá a kereskedelmi könyvek meghamisítása mint különálló büntetendő okirathamisitás a vádlottak terhére azért nem róvható, mert a btk. 401. §-ában körülirt okirathamisitás létrejöttéhez megkívántatik, miként az okirat, a mellett, hogy a jogviszonyban levőnek feltüntetett fél helyzetét a hamisítás által a valóságtól eltérőleg és reá nézve hátrányosan változtatja meg, ezenfelül épen a jogviszonyra vonatkozólag és épen annak megkárosítása végett bizonyítékul használtassék fel; a jelen esetben pedig a vádlottak, — mint a takarékpénztár hivatalnokai, — a pénzintézet nevében vezették a kereskedelmi könyveket és igy a vád tárgyát képező elkönyvelések által köztük és a takarékpénztár között vagyoni jogviszony meg nem állapíttatott; ezen felül a vádlottak által a könyvek eme tételei a takarékpénztár ellen bizonyítékul fel nem használtattak és pedig annál kevésbbé, mert ugy amérleg elkészítése, mint a könyvek egyszerű sommázata ilyennek nem tekinthető: K. Árpád és ifj. M. Lajos vádlottak a megállapított tényállás dacára a vádba tett cselekmény, mint a btk. 401., 413. §. 2. pontja alapján nem marasztalhatók. Ez okokból és tekintettel arra is, miszerint az ellenük sikkasztás büntette miatt folyamatba tett eljárás a vád visszavonása indokából már jogerősen megszüntettetett, más irányban pedig vád ez idő szerint nem emeltetett: K. Árpád és ifj. M. Lajos vádlottak az ellenük emelt vád és következményei terhe alól felmentendők voltak stb. A debreceni kir. itélő tábla (1896. február 11. 273. sz. a.) az első bíróság ítélete indokainál fogva helyben hagyatik stb. A m. kir. Curia 1897. febr. 23. 4,733; sz. a.j mindkét alsóbb bíróság Ítéletének megváltoztatásával K. Árpád és ifj. M. Lajos a btk. 401. §-ába ütköző s a 403. §-nak 2. pontja szerint minősülő magánokirat hamisításának bűntettében bűnösöknek mondatnak ki és ezért az idézett 403. §. alapján, a92. §. alkalmazásával egyénenként 9 havi börtönre Ítéltetnek stb. Indokok: Az első fokban eljárt kir. törvényszék Ítéletének indokaiban a vizsgálat s a bizonyitéki eljárás adatainak megfelelőleg tüzetesen előadott az a tényállás, mely szerint K. Árpád vádlott, mint a p. ládányi takarékpénztár könyvelője és ifj. M. Lajos vádlott, mint ama takarékpénztár pénztárnoka egymással összejátszva, a nevezett takarékpénztár kárára többrendbeli pénzösszegeket jogositlanul elraktak és saját céljaikra fordítottak ; egyszersmind pedig a takarékpénztárban vezetett kereskedelmi s üzleti könyvekben több helyütt szándékosan valótlan bejegyzéseket tettek, illetve hamisításokat követtek el, e helyütt is elfogadtatik bebizonyitottnak. ' PALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Figyelemmel a btkv. 95. §-ára, mely szerint több törvénysértés esetében a büntetőtörvénykönyvnek az a rendelkezése alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet állapítja meg; minthogy vádlottak a jogtalan vagyonelvonás mellett egyszersmind a fennebb emiitett hamisításokat a takarékpénztár jogviszonyaira vonatkozólag e pénzintézet sérelmére s vagyoni kárára követték el s az általuk szándékosan meghamisított könyveket a pénzintézet irányában tényleg használták is; minthogy ekkép vádlottak ellen a jogtalan vagyonelvonás mellett a btk. 401. §-ba ütköző, a 403. í?-nak 2. pontja szerint minősülő és ez utóbbi §. szerint súlyosabban büntetendő magánokirat hamisításának büntette bizonyítva van: figyelemmel a kereskedelmi könyvek között létező összefüggésre és kapcsolatra, vádlottak a jelen Ítélet rendelkező része szerint egyrendbeli bűntettben mondatnak ki bűnösöknek stb. Közjegyzői rendtartási ügyekben. Az 1886. évi VII. t.-c. 5. §. c) pontjának azon intézkedéséből, hogy azon közjegyzői jelölt, ki az ügyvédi vizsga letétele után egy évi közjegyzői gyakorlatot mutat ki, helyettes gyanánt alkalmazandó, mig ellenben biró, ügyész vagy ügyvéd csak két évi gyakorlat után lehet közjegyzői helyettes, -- nem következik az, hogy ha valamely ügyvéd, a kitett két évnél kevesebb gyakorlat utan közjegyző jelölt gyanánt alkalmaztatik, ezen kevesebb ügyvédi gyakorlati ideje felényi értékben a közjegyzői jelölti gyakorlati idejéhez hozzá számittassék és a gyakorlati idő ekként számíttatván, az illető közjegyzői helyettes gyanánt legyen alkalmazható. Az i8g6: VII. t.-c. 1. §-a csakis az ügyvédi, birói és ügyészi külön gyakorlat összeszámítását engedi meg, de nem intézkedik arról, hogy ezen állásokban eltöltött négy évnél kevesebb gyakorlat fele érték arányban az esetleges közjegyzői gyakorlathoz hozzászámitassék, amiből következik, hogy az ilyféle számitásnak az 5. §. esetében sem lehet helye. A temesvári kir. közjegyzői kamara (1896 évi november hó 7-én 469. sz.) P. Mátyás kir. közjegyző által dr. S. István kir. közjegyző helyettesi minőségben leendő bejegyeztetése iránti ügyében következő határozatot hozott: A kérelem nem teljesíthető. Indokok: Kérvényező kérvényében csatolt okmányokkal beigazolta ugyan, hogy nála közjegyzői gyakorlaton levő dr. S. István öt és fél havi önálló ügyvédi és az ügyvédi vizsga letételét követő hat és fél havi közjegyzői gyakorlattal bír, minthogy azonban az 1886. évi VII. t.-c. 5. §-ának c) pontjában nyíltan nincs kimondva, hogy az ügyvédi és közjegyzői külön gyakorlat összeszámítandó, kérelmével elutasítandó volt. A magyar királyi Curia (1897. évi március hó 19-én 1,266. sz. a.) A közjegyzői kamarának neheztelt határozata helybenhagyatik, az 1896. évi VII. t.-c. 5. §-a c l pontjának azon intézkedéséből, hogy azon közjegyzői jelölt, ki az ügyvédi vizsga letétele után egyévi közjegyzői gyakorlatot mutat ki, helyettes gyanánt alkalmazandó, mig ellenben biró, ügyész, vagy ügyvéd csak két évi gyakorlat után lehet közjegyzői helyettes, nem következik az, hogy ha valamely ügyvéd a kitett két évnél kevesebb gyakorlat után közjegyzői jelölt gyanánt alkalmaztatik, ezen kevesebb ügyvédi gyakorlati ideje felényi értékben, a közjegyzői jelölti gyakorlati idejéhez hozzászámitassék és a gyakorlati idő ekként számíttatván, az illető közjegyzői helyettes gyanánt legyen alkalmazható, a mi kitűnik abból, hogy amidőn az 1896. évi VII. t.-c. 1. §-a arról intézkedik, hogy a közjegyzővé leendő kineveztetéshez minő elméleti és gyakorlati kellékek kívántatnak meg, a közjegyzői gyakorlattal biró egyénre az ügyvédi, illetve birói gyakorlati vizsga letétele után két évi gyakorlatot, ügyvédekre, birokra, ügyészekre nézve négy évi gyakorlatot állapítván meg, csak is az ügyvédi, birói és ügyészi külön gyakorlat összeszámítását engedi meg, de nem intézkedik arról, hogy ezen most emiitett állásokban eltöltött négy évnél kevesebb gyakorlat fele érték arányban, az esetleges közjegyzői gyakorlathoz hozzá számitassék, amiből következik, hogy ilyféle számitásnak az 5. §. esetében sem lehet helye. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Fraenk E. e. Piski-Telep, dévai tszék, bej. máj. 31., félsz. jun. 19., csb. dr. Pajor Kálmán, tmgg. dr. Hosszú Sándor. — Miadragovits Lázár e. volt budapesti lakos, bpesti tszék, bej. máj. 14., félsz. jun. 2.. csb. Lauffer Gyula, tmgg. kisbaári Kis Ferenc. — Kovács István e. Losonc, balassa-gyarmati tszék. bej máj. 10.. félsz. máj. 25., csb. Köröm László, tmgg. dr. Keszler Lipót. — Politzer és Grünstein e. Besztercebánya, besztercebányai tszék, bej. máj., 28., félsz. jun. 3., csb. Traeger Zsigmond, tmgg. dr. Rippely Ede. — Beteg Katalin e. Kibed, maros-vásárhelyi tszék, bej. jun. 15., félsz. jul. 13., csb. dr. Tolnay Benedek, tmgg. Beder Sándor. Pálvázatok: A sásdi jbiróságnál aljegyzői áll. ápril 30. — A zentai jbiróságnál aljegyzői áll. máj. 4. — A győri Ítélőtábla kerületében több joggyakornoki áll. máj. 4. — A nagyváradi kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. máj. 6. — A mármaros szigeti ügyészségnél kir. a 1 ü g y é s z i áll. máj. 6. — A hajdúnánási jbiróságnál j á r á s b i r ó,i áll máj. fi. — Az orosházi jbiróságnál a 1 b i ró áll. máj. 6. — Az igali j bíróságnál j á r á s b i r ó i áll. máj. 6. NYOMDÁJA BU0APE8TE*-