A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

132 A JOG beleértése mellett a szükséges számú esküdt feltalálható, ezen esküdtek pedig azzal a kiválósággal is birnak, hogy intelligentiájuk magasabb, mint a kisebb községeknek intelligentiája általában s igy az esküdtszéki eljárás jobb s ugy a közönségre mint az államkincstárra nézve olcsóbb kezekbe volna letéve. Igazán nehéz nem gúnyolódni akkor, a mikor lát az ember az esküdtbirósági törvényjavaslathoz csatolt táblázatban olyan törvényszéki székhelyeket, a hol annyi esküdtképes korban levő férfi nincs, mint a hány esküdt igényeltetnék a törvényjavaslat indokolása szerint. így Csíkszeredán csak 297. Ar.-Maróthon csak 396. Erzsébetvároson csak 445 esküdtképes korú férfi népesség I van, de magyar anyanyelvű s irni és olvasni tudó és esküdtképes korú férfiú teszem azt Lö'csén csak 140, Erzsébetvároson 116, Ar.-Maróthon 130, Rózsahegyen 66. Fehértemplomon 95, Karánsebesen csak 77 van. (Ugy látszik, hogy Erzsébetváros és AranyosMaróth mindkét irányban vezet.) Ha már most figyelembe vesszük, hogy a magyar nyelven beszélő irni és olvasni tudó esküdtképes korú férfiaknak a fele nem bir a megfelelő' censussal vagy egyéb okoknál fogva nem alkalmasak az esküdtségre, akkor azt fogjuk látni, hogy ezen tszéki székhelyek egy vagy két esküdtcsoportnál többet nem képesek szolgáltatni, hogy egy évig sem viselnék el a terhet. De váljon érdemesek-e ezek a fészkek arra, hogy miattuk szenvedjen az egész ország népessége ? szenvedjen miattuk az egész intézmény ? mert hisz kétségtelen, hogy ez volt a közvetlen s legközelebbi ok arra, hogy az esküdtbirósági hatáskör a btő törvény csak egynémely §§-aira alapíttatott meg, és szenvedjen miattuk az állam pénztára? Én azt hiszem, hogy a fenforgó körülmények között némely vidékek szintén fogják kérvényezni a törvényszéki székhelyeknek megfelelő helyen való végleges elhelyezését, miként azt kérelmezni fogja Bars vármegye mind három r. tanácsú városa Léva, Körmöcbánya és Újbánya, és a megye népességének több mint kétharmada a rájuk nézve kényelmetlen, sokszor megközelithetlen helyen Ar.-Maróth községben elhelyezett törvényszéket illetőleg. Mellékes azután, hogy minden megyében legyen-e törvényszék avagy több vármegyének legyen egy törvényszéke, mert hiszen erre és arra is látunk más példákat hazánkban, hogy egy megyében több törvényszék van, vagy több megyére kiterjedőleg egy törvényszék végzi a törvénykezési teendőket; mellékes, hogy megye székhely és törvényszéki székhely együtt legyen, ha nem lehet együtt. Mert hiszen erre is látunk példákat hazánkban. Mellékes, hogy a törvényszék a geographiai középponton legyen-e, mert az igazi középpont a kereskedelmi, ipari, művelődési és közlekedési gócpontokon található fel ma már, ha ezek mindjárt nem is a megye középpontján feküsznek. Az emberi sziv az emberi testnek nem fekszik a középpontján, ki merné mégis tagadni azt, hogy a testi szervezet gócpontja, tehát középpontja az emberi sziv. Sérelmes az esküdtbirósági törvényjavaslatnak azon intézkedése is, a mely az esküdtek főlajstromának és helyettes lajstromának az úgynevezett évi lajstromoknak összeállítására vonatkozik, — mely egy bizottságnak — legyen az azután egy tszéki elnök, 2 törvszéki biró, 2 törvényhatósági bizottsági tag; avagy egy tszéki elnök 1 trvszéki biró és 3 törvényhatósági bizottsági tag — jogot ad ahhoz, hogy az esküdteket kiválassza, helyesebben mondva kiválogassa. Az ilyen kiválogatás, akár az államhatalom képviselje a bizottságban a többséget, akár a municipium, veszélyes, mert módot nyújt ahhoz, hogy a politikai irányzat az évi lajstromokra is rá üsse bélyegét, vagy legjobb esetben az évi lajstromba törvénytudó lateinerek fognak bele kerülni, ami szintén hátrányos az esküdtszéki intézményre, de sértő is, mert azok, akik az évi lajstromokba évek során át be nem jutnak, kutatni fogják mi az oka az ő mellőzésüknek és méltán neheztelni fognak a bizottságra, ugy mint az intézményre. Nincs igazságosabb és helyesebb módszer, mint a kisorsolási módszer, és váljon miért van ez mellőzve a Törvényjavaslatban ? Távol áll tőlem gyanúsítani az igazságügyi kormányzatot, hogy a politikai harcoknak akart volna utat nyitni ezen a téren s igy nem egyéb indoka ezen intézkedésnek mint az, hogy nem bizik a vidéki, úgynevezett falusi esküdtek kellő intelligentiájában, s hogy nem akarván bele menni egy-két törvényszéknek eddigi fészkeikből alkalmas metropolisba való áthelyezésébe, inkább tehát egy császár metszést eszközöl az intézmény méhében, az évi lajstromok egybeállitási módozatában. Hogy a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat 16. §. 2. pontjában mi a jogsérelem, azt nálam már erre hivatottabb egyének a sajtószabadság által közvetlenebbül érdekeltek fogják kimutatni, annyit azonban concedálnunk kell az igazságügyi kormánynak, hogy a mikor a nyomtatványok utján magánegyén ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségei között az esküdtszéki eljárás alul kiveszi a nyílttéri közleményeket : akkor az igazságügyi kormány a sajtószabadság ellen igazán nem követ el merényletet, mert szorosan véve a dolgot, a sajtónak nem is volna szabad olyan közleményeket felvenni, a mely másoknak becsületét és hírnevét kissebbiti, s a melyért a felelősséget el nem vállalja, s ugy tesz mint az egyszeri asszony, a ki vetélytársának azt mondá, hogy szeretném azt mondani neked, hogy rossz vagy, de nem mondom, s mert másrészt csakugyan mit tartozik az ország nagy közönségére, hogy X. vigéc Y. | disznókereskedőt gyávának s lovagias elégtételadásra képesnek 1 tartja-e, vagy sem ? minthogy a nyiltéri közlemények nagyobbrészt ilyen dolgokról szólnak. Ezek volnának a cimben hivatkozott két törvényjavaslatra vonatkozó észrevételeim, ezekre hivom fel figyelmét mindazoknak, a kik a törvények készítésében részt vesznek, s a kik velem, mint a ki ismerni tanultam nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki viszonyokat is, s ez utóbbiakra is súlyt tudok fektetni — egyetértenek. A haszonbérbe adó törvényes zálogjoga (1881: LX. t.-c. 72. §.) Irta : dr. CSAPLAKY LIPÓT kir. albiró Ungvártt. A napokban egy igen érdekes, még pedig oly kérdésben kellett határoznom, a mely kérdésben előző esetet nem találtam, ugy vélem nem lesz érdektelen a jogászközönségre, ha azt közlöm. A tényállás a következő: A. haszonbérlő bérelt Ungmegyében egy birtokot a hozzá tartozó lakóház és gazdasági épületekkel együtt. A. ellen B. végrehajtást vezet, B. lefoglaltatja A.-nak a haszonbérlethez tartozó lakóházban lévő bútorait, azonkívül a haszonbérlet'területén lévő egyéb ingóit. Miután A. nem fizet, B. a lefoglalt ingókra az árverést kitüzeti és megtartja, az árverés alkalmával C. haszonbérbe adó elsőbbséget jelent be egy évi haszonbéri összeg erejéig a befolyandó vételárra, a kir. végrehajtó a vételárat bírói letétbe helyezte és annak felosztására sorrendi tárgyalást tűztem. A sorrendi tárgyaláson C. haszonbérbe adó kérte, törvényes zálogjoga alapján, hogy az egy évi haszonbéri összeg az egész vételárra soroztassék és elsőbbsége az egész vételárra kimondassék, ezzel ellentétben B. végrehajtató kérte, hogy a lakóházban lefoglalt butornemüek vételára tekintetében C. haszonbérbe adó elsőbbsége mellőztessék, mert azon bútornemüekre C. haszonbérbe adónak a törvény értelmében elsőbbsége nincs, mert azokra törvényes zálogjoggal nem bir, e felfogással ellentétben C. haszonbérbe adó azt vitatja, hogy a jelen esetben a haszonbérletben a bérlet is benn foglaltatván, neki, mint egyszersmind bérbe adónak, a lakóházban lévő bútorokra is törvényes zálogjoga van. Felek ezzel érveléseiket befejezték. Az 1881: LX. t.-c. 72. §-ának második bekezdése a következőket mondja: < Törvényes zálogjog illeti a bérbeadót a kibérelt helyiségben lévő ingóságokra félévi bérösszeg erejéig, a haszonbérbe adót pedig a haszonbérelt jószágon lévő vagy ahhoz tartozó terményekre, gazdasági felszerelvényekre és lábas jószágokra egy évi haszonbérösszeg erejéig.* A törvény idézett szövege és rendelkezése világos, minden kételyt kizáró. A törvény e világos rendelkezéséből kifolyólag, nézetem az, hogy a jelen esetben C. haszonbérbe adó törvényes zálogjoga az A. által haszonbérelt birtokon lévő lakóházban elhelyezett és B. által előzőleg lefoglalt butornemüekre ki nem terjed és azokra elsőbbséggel nem bir. Nézetemet a következőkkel indokolhatom: a törvény egész világosan és taxatíve sorolja fel azon ingókat, a melyekre a haszonbérbe adó törvényes zálogjoggal bir, e felsorolás szorosan magyarázandó és másra, mint a mi a törvényben mondva van, nem vonatkoztatható, a törvény értelmében pedig a haszonbérbe adónak a bútorokra törvényes zálogjoga nincs; eltekintve azon állítás helyes vagy helytelen voltától, hogy a haszonbérletben a bérlet is benn foglaltatik, még sem állithatni, hogy a bútorokra nézve a haszonbérbe adó törvényes zálogjoggal birna, mert minden esetre legalább is méltánytalan lenne, hogy egy magas összegű haszonbér nyerjen kielégítést, a haszonbérlethez tartozó lakóházban elhelyezve volt bútorok árából akkor, a mikor a lakóház bére a haszonbér igen csekély, számszerűleg meg nem állapított részét teszi és akkor, a mikor a kérdéses bútorokra B. végrehajtató foglalás íolytán jogot nyert. De nem is lehetne az 1881: LX. t.-c. 72. §-ából kimagyarázni a véleményemmel ellentétes álláspontot még akkor sem, ha helyesnek tartjuk azon elvet, hogy a haszonbérletben a bérlet is benn foglaltatik, mert az esetben többet magyaráznánk a törvénybe, mint a mi abban foglaltatik, mert a bérbe adó a bérösszeg tekintetében csak félévi bérösszeg erejéig bir törvényes zálogjoggal, ebből kifolyólag elsőbbséggel, pedig ott a bérlet a fő dolog, ha tehát a haszonbérbe adónak engednénk törvényes zálogjogot és illetőleg elsőbbséget a bérlethez tartozó lakóházban lévő bútorokra, akkor egyben azt is ki kellene mondanunk, hogy a kérdéses bútorokra egy évi haszonbérösszeg erejéig bir törvényes zálogjoggal a haszonbérbe adó, pedig a haszonbérletnél az nagyon is mellékes kérdés, hogy ahhoz lakóház tartozik-e vagy sem, és igy a haszonbérbe adónak mint egyszersmind bérbe adónak kétszer oly nagy jogot engednénk akkor, a mikor a bérlet mellékes, mint a mily jogot enged a törvény a bérbe adónak akkor, a mikor a bérlet a fő dolog. Minden esetre lebegett a törvényhozó előtt is az általam elmondotthoz hasonló eset és a törvényhozó mégis arra vonatkozólag nem intézkedett, mert nem akart intézkedni, mivel oly esetben a lakóház bérét mellékesnek tartotta. Véleményem szerint ott, hol a haszonbérlethez lakóház