A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

Tizenhatodik évfolyam. 17. szám. Budapest, 1897. április 25. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Előfizetési árak: Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendók. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) f _ 8 « _ « HETILAP AZIGAZSÍGflGT ÉRDEKEIM KÉPTISELETÉRE A MAGTÁR ÜGTTÉDI, BÍRÓI. ÜGYÉSZI ÉS íflZJEfiTZfil ÍAR ÍÍZlMB. EgéM , _ 6 « - « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek üryvtdek. lencélsatriP/ben bérmentesen Felelős szerkesztő^Dr^STILLER MÓR. p^autalványnyal _ _ . , , , küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Előfizetési felhívás. — A közjegyzői törvény reviziójáról. Irta: Zimányi Alajos, budapesti kir. közjegyző. — Észrevételek a bűnvádi perrendtartás életbe léptetése és az esküdtbiróságokról szóló törvényjavaslatokhoz. Irta: Csebi Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. — A haszonbérbe adó törvényes zálogjoga. Irta: Csaplaky Lipót, kir. albiró Ungvártt. — Sajtóvétségek. Irta : dr. Rónai János ügyvéd Balázsfalván. — A házasságtörés bontó okáról. Irta : Göldner Károlv. brassói kir. tszéki biró. — Belföld. (A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bízott" ság értekezlete. — A debreceni ügyvédi kamara évi jelentése az ügyvédek helyzetéről.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Kinek van igaza"- Irta: dr. Révai Lajos budapesti ügyvéd.) — Irodalom. iA magv. törvények tájékoztató kimutatása. Összeállította: Osváth (ivula vizsg. jegyző.) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKI.LÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatoki Előfizetési felhívás! Április hó i-től előfizetést nyitottunk lapunkra Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése március hó végével lejárt, tisztelettel kérjük sziveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megujitani. Az előfizetések a «Jog» kiadóhivatalához Buda pest V., Rudolf-rakpart 3. sz. alá küldendők. A közjegyzői törvény reviziójáról. Irta: ZIMÁNYI ALAJOS budapesti kir. közjegyző. A jogintézmények mindegyike évek hosszú sorozata alatt lényeges változásán ment keresztül, és különösen a birói és az ügyvédi functió jelenleg nagyban külömbözik régibb korbeli alakjáról. Az államélet és ezzel a jogviszonyok fejlődése folytán mind a birói, mind az ügyvédi intézményre vonatkozó törvények a javulás felé már több izben revízió alá kerültek, de még most sem mondhatók tökéleteseknek; a minthogy mind az ügyvédi rendtartásnak mint a birói szervezetnek ujabb revíziója folytonosan sürgettetik. Mit mondjunk a közjegyzői intézmény és törvény reviziójáról. Erről mélyen hallgat mindenki, pedig ez a revizó sokkal sürgősebb, mint bármelyik más jogintézményé, a mennyiben ezzel az intézménynyel a jogügyletek keletkezését a jövőre kihatólag közhitelességgel erősíthetjük meg, és elejét vehetjük annak a végtelen nagyszámú jogi bonyodalmaknak, a melyek sokasítják a jogsérelmet. A közjegyzői intézmény már életbeléptetésekor rosz volt, hazai jogviszonyainkhoz nem illő, nem alkalmas, idegen jellegű és már életbe léptekor reá fért volna annak azonnal való revíziója, és a hazai jogélethez való helyesebb alkalmazása. Ez nemcsak nem történt meg, hanem amely intézkedések erre nézve időközben nem is tervszerüleg, hanem csak felmerült esetek alkalmából történtek, azok ezt az intézményt mindenkor csak rontották, a hazai jogélet szükségleteihez nem hozták közelebb, és ennélfogva azt a közbizalmat, ami ez intézménynek életképességét és feltételét képezi, gyengítették, a közhitelesség joghatályát nem fejlesztették. Ennek az intézménynek fejlődését sok körülmény különféle ok hátráltatja, mely okoknak megfigyelése a törvényhozóra nézve fontossággal bír azért, mert a közjegyzői törvény revízióját messze időre nem lehet halasztani, mivel a jogügyletek kötésénél a jogi közhitelesség szükségességét az általános forgalmi és jogfejlődési viszonyok mind nagyobb és kiterjedtebb hatálylyal követelik; tisztázni és eloszlatni kell az akadályozó okokat, melyeket tehát a törvényhozónak ismernie kell. Egyik fő és lényeges oknak tűnik az az elterjedt téves vélekedés, mintha a közjegyzőnek a jogügyletek kötésénél való részvételét kényszer alkalmazásával csak a szerződési szabadság tönkre tételével lehetne megállapítani. Kényszer ! — Ez a szó — ennek a szónak merev értelmezése borzalommal tölti el a törvényhozás tagjainak nagy részét; a kényszer combinatiója darázsfészek a codificator kezében. Pedig éppen ugy mint a méregnek az orvos által való okszerű alkalmazása a betegnek életét menti meg : éppen ugy a kényszer a törvényhozó kezében annak okszerű alkalmazása mellett a jogélet biztosságának lényeges eszköze lehet. Az életjelenségek minden porcikájában ott áll két egyénnek, többeknek, számtalanoknak érintkezése, mindegyiknek joga, szabadsága. Milyen lenne ezek közt az állapot, hogyha kiki a maga akaratát szabadon, korlát vagy kényszer nélkül alkalmazná? Már ennél a gondolatnál oda jutunk, hogy a kényszert egymás irányában önként elfogadjuk, — társaságot, államot alkotunk, egymás jogait, szabadságát összeegyeztetjük, törvényt alkotunk arra, hogy kiki a maga szabadságát csak annyiban érvényesíthesse, a mennyiben ez által a másiknak szabadsága is megmarad. ( >tt vagyunk, hogy önként belátjuk, miszerint maga a törvény nem egyéb mint kényszer, és hogy nincs oly törvény a melyben ne volna kényszer a szabadság korlátolására. Hagyja meg a törvény a jogügyletek kötésénél kinek-kinek szabad cselekvését, szabad akaratát, de óvja meg a törvény a másik félnek erre való jogát is; mert nagyon sokan nem teljesíthetik szabad akaratuk nyilvánítását részint egyéni, részint társadalmi helyzetüknél fogva. A kiskorú, a gondnokság vagy mások befolyása alatt álló egyén a jogi személyek, testületeknek egyes tagjai, alapítványok, községek nem bírnak jogi képességgel a szabad akaratnak feltétlen nyilvánítására, és jogügyletek szabad megkötésére. Ezek valamikép felettes hatóságnak, az államnak oltalma alatt állanak. Az államnak tehát nemcsak joga, hanem magas feladata is az ilyenek jogügyleteinek megkötésénél egkövetelni azt, hogy ilyenek a jogi tudomány és törvényben mjártas egyének közbejárása mellett kössék meg a jogügyletet. Az államnak ezen a sarkalatos jogán alapszik a közjegyzőnek hivatottsága. És éppen az állami gondoskodásnak e részben való hiányában fekszik a közjegyzői törvény szervezetének föhiánya. Innen van az az anomália, hogy a közjegyzők irodájában jogügylet kötések alig történnek, legnagyobb részben zugirászok, a községi jegyzők, vagy is a jogi tudományt nem ismerős egyének készítik, akik a törvény hiánya vagy elnézése folytán szabadon, minden felelősség nélkül annyira befolyásolják az ügyfeleket, hogy ezek a szakértő ügyvédet, de kivált a közjegyzőt tartózkodásból kerülik. De ezen kivül a közjegyzői törvény revíziója azért is szükséges, mert a közjegyzői állás és hatáskör jelenlegi szervezete mellett közjegyzői irodában, a hol jogügyletek kötése alig fordul elő — a munkálat nagy része krajcárosan díjazott hitelesítésekből — valamint az uj örökösödési törvény folytán a hagyatéki ügyekben nagy részben szükségtelen díjtalan, ingyen teljesítendő munkálatokból áll, és a felette sok ingyen munkálattal járó irodai kiadások és költségek felemésztik az egyéb csekély dijakat, a mely dijak beszedéséről és biztosításáról a törvény semmikép, vagy rosszul intézkedett. A közjegyzői állás tehát, a tevékenységnek bár melyik ágát tekintsük, éppen nem áll azon a fejlődési fokon, a melyen a jogi közhitelesség fontos céljának megfelelhetne, sőt ebben a szervezetében a közjegyzői állás discreditálásának magva rejlik annyira, hogy számosan vannak már is, a kiknek vélekedése szerint a közjegyzőség Magyarországban felesleges, mert itt a jogügyletek kötésénél mások, — ügyvédek, — községi jegyzők, — zugirászok a szabad szerződéshez szokott közönség kívánatára könnyebben eljárnak ; a hitelesítéseket, valamint az örökösödési, és perenkivüli egyéb ügyeket kisebb esetekben a községi elöljáróság, egyebekben a királyi bíróságok is mind elvégezhetik, a közönség ezekhez levén szokva. Ily nézetek arra a következtetésre vezetnek, hogy ezek szerint a közjegyzőség mint szükségtelen intézmény eltörlendő volna még azért is, mert a közjegyzőség fogalmához hozzá van kötve a kényszernek az a helytelen fogalma, a mely a kötések szabadságát, a szabad akaratot korlátozná, semmivé tenné. Vájjon tehát csakugyan eltörlendő-e a közjegyzői intézmény, vagy pedig a közjegyzői törvény revízió alá veendő, módositandó-e ? Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.