A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

130 A JOG A kötések szabadságának, a szabad akaratnak nincs nagyobb veszedelme, mint e kötések körüli korlátlan szabadság, mert ezzel számtalan esetben vissza él az olyan, a ki teljesen jogi cselekvési képességgel bir, a másik ügyfél pedig vagy az ö hatalma alatt van, vagy kiskorú, vagy pedig más okból közoltalom alá tartozik. És viszont a szabad akarat jogi érvényesítésének nincs nagyobb garantiája, nincs tökéletesebb biztositéka, mint a jogügyletek keletkezésekor a felveendő szerződésnek végrehajtó erővel biró közokiratba való felvétele. És ez a célja tulajdonkép a közjegyzői intézmény fentartásának. De éppen erre vonatkozólag hiányzik az állami gondoskodás a közjegyzői törvényből, — e miatt van az ország elárasztva nagyszámban szabálytalan okiratokkal, melyekből keletkezik ajogsérelmek sokasága, pedig mind ez az állam céljával ellenkezik. .Minél fogva a közjegyzői intézményt és törvényt éppen nem kell eltörülni, hanem inkább az állami célhoz, és a magyar jogélet szükségleteihez alkalmas módon revideálni, — módosítani. Hogy miből álljon ez a módosítás, azt kifejteni nem egy rövid cikk keretébe tartozik; mindazáltal a bőségben rendelkezésünkre álló gyakorlati tapasztalati adatok nagyon érthetően reá mutatnak arra, hogy Magyarországban a hazai jogéletnek, a forgalmi, és társadalmi viszonyoknak olyan közjegyzői intézmény felelne meg, a melynek szervezete következő fővonásokban állitható fel, és pedig: a) Minden első folyamodásu bíróság mellé (törvényszék, járásbíróság) egy közjegyzői állás coordinált, önálló hatáskörrel rendszeresiltessék. b) ennek a közjegyzőnek hivatása abban álljon,hogy jogügyletek kötéséről végrehajtható jogerővel biró közokiratot vegyen tel; más részről pedig, hogy mindennemű perenkivüli jogügyet, fia annál birói döntés alá tartozó vitás kérdés nem fordul elő, közhitelesség joghatályával onállólag elintézze. c) ily közjegyzőség a telügyelet tekintetében saját kamarája hatóságának és külön fegyelmi bíróság illetőségének legyen alávetve. d) a közjegyző részére munkálkodásaért, az államkincstártól függetlenül, de a kincstár minden megterheltetése nélkül olyan díjazás szabályoztassék, mely az iroda felszerelésének, az iroda személyzet ellátásának, a közjegyző társadalmi és tudományos állásának szükségleteivel, ugy a forgalmi és drágasági viszonyokkal összhangban van. e) a közjegyző akadályoztatása esetén a helyettesítés a jogkereső közönség érdekének megóvására való tekintettel szabályoztassék, és a megüresedett közjegyzői állások betöltésére a pályázók közül első sorban közjegyzői helyettesek vétessenek figyelembe. Ezen szervezeti főbb irányelveknek indokolását legilletékesebben a gyakorlati szakismeretekkel biró hivatott egyén szolgáltathatja. Minélfogva a közjegyzői törvény revíziója esetén lényegesen szükséges, hogy a revíziót eszközlő bizottságba gyakorlati szakértő is meghívassák, meghallgattassák, mert e kérdésnél a gyakorlati szakismeretekben nem jártas egyén — bármily nagy jogtudós legyen is, nem ismerheti a gyakorlati életnek erre vonatkozó nyilvánulásait, és a legjobb akaratú tudós codifikator sem tudhatja nagy theoreticus ismereteit akkép törvénybe igtatni, hogy ez a mi sajátlagos jogviszonyainkkal teljesen összhangzásban legyen. Számos példa mutatja, hogy a theoreticus nagy tudós igen hajlandó idegenből átültetni oly törvényt a mely ott lehet jó, és az ottani viszonyoknak megfelelő, de a mi viszonyainkkal nincs összhangban. Észrevételek a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése és az esküdt bíróságokról szóló törvényjavaslatokhoz. Irta : CSEBI POGÁNY VIRGIL, lévai kir. járásbiró. A birói szervezet, illetékesség és fellebbvitelről szólló s e szaklap f. évi 6-ik és 7-ik számában megjelent cikkemben foglalkoztam azon kérdéssel is, hogy ha hazánkban az első fokú bíróságok: u. m. kir. törvényszékek és kir. járásbíróságok könnyebb administratio s a jogkereső közönség kényelme szempontjából egységesittetnének s az egységesített első fokú bíróságok száma 300-ban állapíttatnék meg, s e bíróságok részint mint egyes, részint mint társas bíróságok intéznék el elsöfokulag az összes törvénykezési ügyeket: miként lehetne ezen kisebb bíróságoknál az esküdt bíróságokat létesíteni. E tekintetben először is reá mutattam azon körülményre, hogy az első fokú bíróságok végleges székhelyeinek megállapításánál a közigazgatási kerületek — megyék és járások — határaitól el kellene tekintenünk s a körülbelül 50,000 léleknek lakterületére kiterjeszkedő első fokú egységesített bíróságot, ezen kerületnek legélénkebb, — legmegközelithetöbb, — legmagyarabb városába vagy községébe kellene elhelyeznünk, a hol az esküdtképes polgároknak legnagyobb számával találkozhatunk. Továbbá reá mutattam arrá a körülményre is, hogy közönséges bűncselekményeknél, a hol nemzetiségi, vallási és politikai szempontok nem zavarják az igazság mérlegét, — a visszavetési jognak oly tág gyakorlata, mint a milyen érvényben van még az eddigi sajtóesküdtszéki eljárásnál, — felesleges. Végül kiemeltem, hogy ha mindezek dacára találkoznék oly törvénykezési székhely, a hol elegendő számú esküdtképes éppen nem volna, addig a meddig e lehetőség be nem következnék, valamely szomszédos első fokú törvényhely bízatnék meg amannak területére is az esküdtbirósági ügyek elintézésével. Ugyanazon cikkemben megemlitettem továbbá azt, hogy a legutolsó népszámlálás szerint Magyarországban már is 100 drb. járásbirósági székhely van, a hol a lakosság száma meghaladja a 10,000-et, 76 a hol a lakosság száma 5- 10,000 közt, és 129 a hol a lakosság száma 2,500—5,000 közt van. Joggal feltehettem, hogy 2,500 lakos között legkevesebb 100 esküdtképes polgár található s ugy számítottam ezek után, hogy ezek négy csoportra felosztva '/., évenként felváltva teljesítenék esküdti feladatukat, s hogy legfeljebb 10—12 tárgyalásban kellene részt vennie évenkint az egyes csoportoknak, tehát 5—6 tárgyalásban évenkint az egyes esküdteknek s igy ezen áldozat a helyben lakó esküdtektől mégis elvolna várható. Mikor én ezen cikkemet megírtam, — ami hónapokkal a közlés előtt volt — akkoriban még sem az 1896. évi 33. t.-cikk nem volt közismeretü, mert a törvénytárban később jelent meg; sem az esküdtbirósági és a bűnvádi perrendtartási életbeléptetési törvényjavaslat sem volt ismeretes. Innen van az, hogy én részben üres szalmát csépeltem, a mikor az esküdtek visszavetésének korlátozását ajánlottam, mert a visszavetési jog szemben az eddigi sajtóesküdtszéki eljárással korlátoztatott, talán nem egészen helyesen, most már a sajtó esküdtszéki ügyekre vonatkozólag is, az 1896. évi 33. t.-cikk 343. §-a 10-ik bekezdésében majdnem oly mértékre, amint én azt cikkemben szükségesnek jeleztem s innen van az is, hogy tárgytalanná vált az általam javasolt modus vivendi az esetre, ha az esküdtbíróság ezeknek dacára egyik vagy másik törvényszéknél meg nem alakíttathatnék, mert az esküdtbirósági törvényjavaslat 34. §-a felfedezte ugyanazt a modus vivendit, kijelentvén, hogy ily esetben több határos kir. törvényszék területe egy esküdtbirósági területté alakitható. Ámde nem volt még akkor úgyszólván sejthető sem, hogy mely bűncselekmények fognak tartozni az esküdtbiróságok elé ? Es feltehető volt, hogy az esküdtek csak a bíróság székhelyéről fognak behivatni. S ez az oka annak, hogy az én számitásom alapját a bírósági székhely esküdtképes népességének száma s a bűnügyi tárgyalásoknak megközelítőleg a fele képezte. E számításomnál kiindultam abból is, hogy ha komolyan akarjuk az esküdtszékeket életbe léptetni á közönséges bűncselekményekre is, akkor oda fogjuk utalni mindazon bűncselekményeket, a melyeknél nem a jogászilag képzett ész működésének és a holt törvény szakaszainak, hanem a társadalmi felfogásnak és szivérzetnek kell megnyilatkoznia, a hol a lelkiismeretnek a holt törvényszakasz bilincseitől meg kell szabadulnia. Az ily bűncselekmények pedig felölelik körülbelül a büntető törvénynek illetve az abba ütköző bűneseteknek a felét. Kiindultam továbbá e számításomnál abból is, hogy ha figyelembe vesszük azt, miszerint a létért való küzdelem az egyén tevékenységét oly sokoldalulag s olyannyira veszi igénybe, hogy azt lehet mondani, s azt bizonyítja a tapasztalat is, miszerint annak minden perce drága, amit a közügyben kell feláldoznia, ugy nem tehettem fel azt, hogy majdan az esküdtek az egész törvényszéki területről, tehát sok mértföldnyi távolságról sokszor természeti akadályokkal is küzdve fognak behivatni. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetésére vonatkozó törvényjavaslat és az esküdtbirósági törvényjavaslat azonban felvilágosit arról, hogy én e számadásomban csalódtam. Mert mig egyrészt most már 50,000 lélekre terjedő tanultabb és módosabb magyar vidéken ezrével fog rendelkezésére állani az esküdtképes polgárság, de felvilágosit arról is a törvényjavaslat, hogy a bűncselekményeknek csak elenyésző csekély száma kerül majdan az esküdtbiróságok elé, hogy úgyszólván csak szoktató lesz ez intézmény és jó szerencséje vagy szerencsétlensége lesz annak, a ki egy emberöltőn keresztül, esküdtbirósági jogát gyakorolhatja. A mondottak bizonyítására szolgáljon az itt felhozott példa: A lévai kir. járásbíróság területén, a hol egy rendezett tanácsú és 4 régi mezővárossal 35 magyar községgel és 10 tót községgel megközelítőleg 50,000 lélekkel találkozunk, körülbelül 3,000 képviselő választásra jogosult egyén van. Ugy vélem, hogy 10 frt adócensus mellett e 3,000 választónak legalább fele fog birni azon feltételekkel, a melyek az esküdt képességhez megkívántatnak. A lévai kir. járásbíróság területén az 1896-ik évben előfordult 196 törvényszéki bűneset között csak 18-at találtam olyat, amely az esküdtbíróság elé jutna, ha ennek fele mint bűnvádi eljárásra alkalmatlan a vizsgálat befejeztével meg nem szüntettetnék. Alég kisebb ez az arány az esküdtbirósági törvényjavaslat indokolása szerint, a hol évenkint 1,000 ügynek tárgyalás alá kerülése helyeztetik kilátásba, s tehát ebből 50,000 lélekre megközelítőleg 3—4 ügy esik. így tehát a többször emiitett cikkemben hivatkozott 300 első fokú törvényhely mindegyikénél aggály nélkül szerveztethetnek az esküdtbíróság, s igy semmi nehézség sem forog fenn immár, hogy az első folyamodásu bíróságok egységesen szerveztessenek! De mindazonáltal, hogy a bűnvádi perrendtartás életbe-