A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

A JOG vádlottat az ítélet rendelkező részében meghatározott gyújtogatás miatt bűnösnek kimondani kellett stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1896. január 22. 82. sz. a.). Az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztattatik, vádlott az ellene emelt vád és következményének terhe alól felmentetik és azonnal szabadlábra helyeztetni rendeltetik, egyszermind a kir. törvényszék arra utasittatik, hogy az igazságügyi orvosi tanácsnak 1895. évi november ló-én kelt 336. sz. véleményét hiteles másolatban az illetékes közigazgatási hatósággal kellő intézkedhetés céljából közölje. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint vádlottnak a vádbeli cselekmények elkövetésére semmi indoka sem volt, beismerése pedig a céltudatosság és a kártérítési szándék, valamint a bekövetkezett cselekmény felismerésének teljes hiányát feltáró olyan vallomásnak tűnik fel, mely azt tükrözi vissza, hogy vádlott az általa elkövetett gyujtogatásokból, valamint a vizsgálat és végtárgyalásokon körülötte történtekről tiszta fogalommal nem bir, összvédekezését és feleletének legnagyobb részét az jellemzi, hogy cselekményeit nem tudta meggondolni, nem tudta, mit tett és miért tette, vádlottnak tehát ama rövid időközönként egymásutánban és lélektani indok teljes hiányában elkövetett gyujtogatásai és az ezekre vonatkozó teljes tájékozatlanságot és öntudati homályt feltüntető vallomásából, valamint az igazságügyi orvostanács ama véleményéből, hogy a vádlott korához hasonló egyéneknél nemi fejlődésüknél fogva gyakran fordulnak elő az emlékezési folyamat felfüggesztése által jellegzett öntudati homályok és zavarok, melyek főleg a cselekvésben nyilvánulnak, azt kellett megállapítottnak venni, hogy vádlott a vádbeli cselekmények elkövetésekor elmetehetségében meg volt zavarva és a miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt. — Ugyanazért vádlottat a btkv. 765. §-a alapján az ellene emelt vád és következményének terhe alól felmenteni és azonnal szabadlábra való helyezését elrendelni kellett stb. A m. kir. Curia (1897. évi február hó 11-én 4,032. sz. a.): Habár vádlott a vizsgálat és végtárgyalás folyamán eszközölt kihallgatásánál, valamint az orvosi megfigyeléseknél korához és műveltségéhez képest kellő értelmi felfogást, helyes itélő- és következtető képességet tanúsított s a végtárgyalásnál tett vallomása szerint teljes tudatával bir annak is, hogy a gyújtogatás oly tiltott cselekményt képez, mely szigorú büntetést von maga után s a mely által másoknak nagy kár okoztathatik : habár tehát vádlott ezen vallomásában a cselekményeiből származható eredményt helyesen felismeri, de ugyanazon vallomásában azt állítja, hogy szolgálatadóját megkárosítani nem akarta, arra és családtagjaira nem haragudott, mert vele jól bántak, ottani helyzetével meg volt elégedve, s ezt B. Mózes és leánya is megerősítik, tehát a bosszúállás esete kizártnak tekintendő ; miután továbbá vádlott azt vallja, hogy a tűzben nem gyönyörködik, sőt attól fél, a gyujtogatásra valami ellenállhatatlan vágy nem ösztönözte s nem bir semmi tudattal arról, hogy tettét mily célból s mily indító okból követte el, s állítása szerint a gyújtások véghezvitelénél egyátalán semmi utógondolata nem volt, semmi rossz szándék nem vezette, mindezek figyelembe vétele mellett s tekintettel azon körülményre, hogy vádlott az 1895. évi szeptember 8-án már délelőtt és délután ismételve sürgette és kérte, hogy engedjék őt a padlásra, csakugyan felküldték, az ott volt írásokat és könyveket meggyújtotta, arra lehet következtetni, hogy tudatán kivül valamely ellenállhatatlan ösztön vezette a gyújtások elkövetésére s miután a megfigyelő orvosok véleménye szerint kórtanilag ki nem mutatható okok vádlottnál a szellemi működés összhangját időlegesen megzavarhatták, és nála kóros indulatok vágyak, ösztönök keletkezésére vezethettek; miután az igazságügyi orvosi tanács felülvéleménye szerint is feltehető, hogy vádlottnál az epilepsiának öntudati homály állapotokban nyilvánuló, de még a görcsös rohamokban kifejezésre nem jutott — kezdetleges szaka állott be s miután a szakértői vélemények szerint nem tekinthető kizártnak, hogy vádlott a gyújtásokat ily homály és zavar alatt követte el, amely állapot a btkv. 76. §-a szerint a cselekmény beszámithatóságát kizárja, ezekhez képest a debreceni kir. Ítélőtábla ítélete ezen és az abban előadott indokoknál fogva helybenhagyatik. Két külön tényálladékkal biró büncselekvényt a cél egysége egy bűncselekménybe össze nem olvaszt. A m. kir. Curia (magánokirathamisitás bűntettével eszmei halmazatban levő közokirathamisitás büntette miatt vádolt A. Ilka és társai elleni bűnügyben) . . . két külön tényálladékkal biró bűncselekményt a cél egysége egy bűncselekménybe össze nem olvaszt stb. (1897. febr. 11. 2,600/B. sz. a.) Gyilkosság vádja esetében a sértett fél kérelmére biztosítási végrehajtás elrendelhető. (A m. kir. Curia: 1896 szeptember 15. 8,589. sz. a.) A zsarolás tényálladékának teljességéhez megkívántatik, hogy a fenyegetés által a megtámadottnak ellenálló képessége legyőzesség, míg tehát a megtámadott az ellenállásai fel nem hagy, a cselekmény csakis a kísérletnél marad. (A m. kir. Curia: 1896 dec. 3. 250. sz. a.) Ujrafelvételnek akkor van helye is ha a bizonyittatni kivánt körülmenyek által a beszámítás enyhítésére van kilátás. (A m. kir. Curia: 1896 december 30. 11,429. sz. a.) Az a körülmény, hogy a hitelező perrel való fenyegetés mellett zaklató módon követeli kiegyenlítését olyan adósságnak, a melyet az adós már megelőzőleg kifizetett, nem jogosítja fel ez utóbbit, hogy a jogtalan követeléssel fellépő hitelezőt gyalázó kifejezésekkel illesse, s azért ily esetben a becsületsértés vádja alól a Btk. 263 §. 5. pontja alapján való felmentésnek nincsen helye. IA pécsi kir. Ítélőtábla 1897. febr. 8. 29Í/B. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az a körülmény, hogy a felfolyamodás német nyelven adatott be, a felfolyamodás visszautasítására elegendő alapul nem szolgálhat, hanem megfelelő határidő kitűzése mellett felfolyamodó utasítandó hogy felfolyamodását helyesen felebbezését az állam hivatalos nyelvén szerkesztve adja be. A m. kir. Curia 11897. febr. 16. 5,664. sz. a.): a b.-gyarmathi ügyvédi kamara választmányának a H. Samu felebbezése illetve felfolyamodása visszautasítását tárgyazó 223. és 274. sz. végzései feloldatnak s utasittatik az ügyvédi kamara választmánya, hogy a 223. sz. a. német nyelven beadott felfolyamodást, helyesen felebbezést, a felebbezési határidőnek megfelelő záros határidő kitűzése mellett H. Samunak azzal a felhívással adja vissza, hogy azt az állam hivatalos nyelvén szerkesztve adja be, mert különben felebbezésétől elállottnak fog tekintetni s a felebbezésnek törvényes alakban leendő beadása után az iratokat ide újból terjessze fel; mert az a körülmény, hogy H. Samu a 189. sz. határozat elleni felfolyamodását német nyelven adta be, a felfolyamodás visszautasítására elegendő alapul nem szolgálhat, hanem megfelelő határidő kitűzése mellett felfolyamodó utasítandó lett volna, hogy felfolyamodását, helyesen felebbezését az állam hivatalos nyelvén szerkesztve adja be; miért is stb. Az 1887 :28.t.-c. 3. §-a csakis az illetékességét állapítja meg a nélkül, hogy ott külön vétségminősités foglaltatnék s ennélfogva a vétség elbírálása tekintetében a kamara az ügyvédi rendtartást veszi irányadóul. Az id. t.-c. delictum sui generist nem állapit meg s azt sanctióval el nem látja, minek folytán az ügyvéd illetékes fegyelmi bíróságának maradt fentartva a büntetés alkalmazása. A fegyelmi panasz emelése tekintetében a bíróság épen ugy mint más fél, magánpanaszosnak tekintendő, a kinek indítványozási joga nem zárja ki a kamara ügyészének inditványozási jogát, mert a kamara ügyésze hivatalból tartozik őrködni a felett, hogy az ügyvéd az ügyvédi tisztességbe ütköző fegyelmi vétsége megtorlatlanul ne maradjon s az ügyvédi kamarát pedig a törvény nem szándékolta oda korlátozni, hogy csakis azon esetben lásson fenforogni fegyelmi vétséget, a mely esetet a bíróság vagy hatóság sérelemnek vél, s ekként egy beadványban előforduló egyes sértő kitételt kiszakítva bíráljon el hanem a beadványban foglalt összes fegyelmi vétséget megállapítani látszó kitételekre kell az ügyész vádlási jogának kiterjednie. lA m. kir. Curia: 1896. dec. 19. 488/96. fegy. sz. a.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Stöckler Jetti e. Bpest (IV. Sütő-u. Károly laktanya] bpesti tszék, bej. máj. 21.. félsz. jun. 18., csb. Hajdú Imre, tmgg. dr. Krammer József. — Weisz Rezső e. Bpest (VII. Károly-körut 5. sz.) bpesti ker.- és váltótszék, bej. máj. 11.. félsz. jun. 10., csb. dr. Szentgyörgyi Imre, tmgg. dr. Halász Frigyes. — Haas Jakab e. Arad, aradi tszék, beji máj. 15.. félsz. jun. 1., csb. dr. Schartner Sándor, tmgg. dr. Nagy Sándor. Berkovics Jakab e. Beregszász, beregszászi tszék, bej. máj. 4., félsz. jun. 2., csb. Szűz Lajos, tmgg. Szopó József. — Stankovits Dániel e. Kiszetó. temesvári tszék, bej. máj. 15., félsz. máj. 19., csb. Kirvay Döme, tmgg. Lázár Szilárd. — Marmorstein József e. Kaposvár, kaposvári tszék, bej. máj. 20., félsz. jun. 10., csb. Percei Ákos, tmgg. dr. Stein Mór. — Holcer Dániel e. Szeged, szegedi tszék bej. máj. 31.. félsz. jul. 19., csb. dr. Kecskeméty Dániel, tmgg. dr. Szivessy László. — Fischer J. (Izidor; e. Besztercebánya, besztercebányai tszék, bej. máj. 20.. félsz. máj. 24., csb. Traeger Zsigmond, tmgg. Porges Samu. — Biener B. és Laszky e. Békés-Csaba, gyulai tszék, bej. jun. 8.. félsz. jul. 5., csb. Balogh Samu, tmgg. Kocsiszky János. — Rosenberg Bertha e. Budapest, (VII., Dob-u. 88. sz.) bpesti keresk.- és váltó-tszék, bej. máj. 27., félsz. jun. 24., csb. dr. Gallia Béla, tmgg Oesterreicher Samu. Pályázatok: A belényesi kir. jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 30. — A kecskeméti közjegyzöségnél közjegyzői áll. máj. 3.— A kun-szent-miklósi közjegyzöségnél közjegyzői áll. máj. 3. — A szatmárnémeti tszéknél aljegyzői áll. máj. 4. PALLAS RÉ92VÉNTTAR8ASAO NYOMDÁJA BUDAPESTÉ*