A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

'\ JOG 63 a. levélben maga felperes is saját ügynökének tekint és a kivel a i (>• . alatti árjegyzékek szerint, de saját beismerése szerint is állandó üzleti összekötetésben állott. De felperes azt sem bizonyította, hogy bora elveszett, sőt M. János tanúnak abbeli vallomásával, hogy ö azt mint vevő átvette, annak ellenkezője van bizonyítva. A kereset tehát alaptalan stb. A m. kir. Curia 1897. január 28. 759. sz.a.) mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával tartozik alperes 624 írt 34- krt bor és 49 frt 29 kr. hordók egyenértéke fejében, összesen tehát 673 trt 63 kr. tőkét felperesnek megfizetni, stb. Indokok: A per adataiból kétségtelen ugyan hogy alperes a felperesnél a keresetben említett bort meg nem rendelte sőt annak hozzá küldése ellen kifejezetten tiltakozott is; az is beismert és M. Jánosnak tanúvallomásával még külön bizonyított tény, hogy a felperes által az alperes címére 1892. május 7-én feladott 3 hordó bort alperes nem, hanem M. János vette át, hogy tehát alperes a bornak vételáráért és a hordók értékéért sem az áru megrendelése, sem annak átvétele és elszámolása cimén felelőssé nem tehető; mindazonáltal az alsóbb bíróságok ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti összegnek stb. fizetésére kötelezni kellett azért: mert a perhez C. D. alatt csatolt leveleiben, de a tárgyalás rendén is beismerte, hogy a felperes által az ő címére küldött borra vonatkozó értesítő levelet (avisot) nem felperesnek, mint az áru teladójának, hanem Mi Jánosnak szolgáltatta ki s e cselekménye által mig egyrészt felperest megfosztotta annak lehetőségétől, hogy az alperes által meg nem rendelt s ez által ez okból átvenni megtagadott bor felettmásként rendelkezzék, másrészt M. Jánost abba a helyzetbe juttatta, hogy ez a felperes borát a vasúttól átvehette és azzal mint sajátjával rendelkezhetett. Xem menti fel alperest a felelősség alul sem a M. János tanú saját cselekményét igazoló vallomásával bizonyított az a tény, hogy a kérdéses bort ő, t. i. M. János a felperes K. Sámuel nevü utazó ügynökének megbízása folytán, sőt állítólag magának telperesnek már Pécsett előre adott beleegyezése alapján vette át és tartotta meg és hogy a M. János és H. Viktor tanúvallomása szerint azon alkalommal, midőn felperes megbízottja M. Jánossal ennek tartozására nézve elszámolt, az alperes címére küldött, de tényleg M. János birtokába került borok és hordók vételára is elszámolás tárgyát képezte, mert felperes az elszámolásnál jelen nem volt, alperes pedig, miután harmadik tanuja K. Sámuel a felperessel való perben állása miatt ki nem hallgattathatott, felperes tagadásával szemben perrendszerü más módon nem bizonyította, hogy felperes a bornak M. János által történt átvételét s a vételárnak ennek terhére elszámolását utólag elfogadta vagy jóváhagyta volna stb. Ha a felek között szerződés alapján a közkereseti társasági viszony létrejött, — az a körülmény, hogy a társaság cégét még be nem jegyeztette és üzletét tényleg még meg nem kezdette, a k t. 87. íj-a értelmében csak azt a jogkövetkezményt vonja maga után, hogy harmadik személyek irányában a társasági viszony még nem bir joghatálylyal ; magára a szerződő felekre nézve (befelé) azonban ez a viszony, melyet a felek maguk között már a szerződés megkötése által létesítettek, amennyiben ez a szerződés egyébként joghatályos, kölcsönösen kötelezővé vált és igy felperes az emiitett viszonyra alapított keresetet jogosan indította meg a joghatályosan kikötött tőzsdei választott bíróság előtt. A budapesti áru- és értéktőzsde választott birösága (1896. dec. 11. 293. sz. a.). Dr. Neumann Rafael ügyvéd által képviselt S. Béla felperesnek dr. Kelemen Gyula ügyvéd által képsek H. Gusztáv alperes ellen társasági szerződés teljesítése és jár. iránti perében a következő végzést hozta : Á bíróság magát ez ügyben illetéktelennek mondván ki, felperest keresetével illetékesség hiányából elutasította stb. Indokok: A közkereseti társaságok tagjai között a társasági, illetőleg egyesülési viszonyból felmerülő peres kérdések tekintetében intézkedő 1881 : LIX. t.-c. 94. §-ának c. pontja a ker. törv. 64. §-ában megállapított közkereseti társaság fogalmából indul ki, melynek értelmében közkereseti társaság keletkezik, ha két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös cég alatt korlátlan és egyetemleges kötelezettség mellett folytat. A kereskedelmi üzlet folytatása tehát a közkereseti társaság keletkezésének a törvény értelmében lényeges kelléke. A kereskedelmi üzlet folytatása előtt ennek következtében közkereseti társaság nem keletkezik. Minthogy az A. alattival létesíteni szándékolt közkereseti társaság a kereskedelmi üzletet beismerten meg nem kezdte, az A. alattival létesíteni szándékolt közkereseti társaság a törvény értelmében keletkezettnek és megalakitottnak nem tekinthető. Ennek következtében ezen választott bíróság illetékessége az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. c. pontja alapján, mely közkereseti társaságok tagjai között az egyesülési viszonyból felmerülő peres kérdések tekintetében intézkedik, meg nem állapitható. De meg nem állapitható ezen választott bíróság illetékessége az emiitett törvényhely d. pontja alapján sem, mert az A. alatti alapján szabályozott jogviszony az ott taxatíve felsorolt jogesetek egyike alá sem subsummálható. Törvényes jogalap hiányában ennélfogva az illetékességet leszállítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. január 7. 3,396. sz. a.), az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a keresetet az eljáró bíróság hatásköréhez tartozónak mondja ki és a nevezett bíróságot további törvényszerű eljárásra utasítja stb. Indokok : Az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. c. pontja szerint a tőzsdei választott bíróság hatásköréhez tartoznak a közkereseti társaságok tagjai között a társasági viszonyból felmerülő peres kérdések, ha a felek magukat ennek a kivételes bíróságnak akár az ügylet megkötése alkalmával, akár később írásban kifejezetten alávetették. A jelen kereset alapjául szolgáló A. alatti szerződés szerint a peres felek egymással közkereseti társaság alakítása iránt szerződtek és az e viszonyból eredő peres kérdésekre nézve magukat az eljáró tőzsdei választott bíróságnak írásban kifejezetten alávetették. A felek között tehát az A. alattival a közkereseti társasági viszony létrejött ; az a körülmény pedig, hogy a társaság cégét még be nem jegyeztette és üzletét tényleg még meg nem kezdte, a kereskedelmi törvény 17. §-a értelmében csak azt a jogkövetkezményt vonja maga után, hogy harmadik személyek irányában a társasági viszony még nem bir joghatálylyal ; magukra a szerződő felekre nézve (befelé) azonban ez a viszony, melyet a felek maguk között már az A. alatti szerződés megkötése által létesítettek, a mennyiben ez a szerződés egyébként joghatályos, kölcsönösen kötelezővé vált és igy felperes az emiitett viszonyra alapított jelen keresetét jogosan indítván meg a fentebbiek szerint joghatályosan kikötött tőzsdei választott bíróság előtt, az eljáró biróság helytelenül nyilvánította magát a kereset elbírálására illetéktelennek, ugyanazért végzése a fentebbi módon megváltoztattatott stb. A ni. kir. Curia (1897. évi március 2. 160. sz. a.) a másod biróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. Habár vádlott a vizsgálat és végtárgyalás folyamán eszközölt kihallgatásnál, valamint az orvosi megfigyeléseknél korához és műveltségéhez képest kellő értelmi felfogást, helyes itélő és következtető képességet tanúsított és a végtárgyalásnál tett vallomása szerint teljes tudatával bir annak is, hogy a gyújtogatás oly tiltott cselekményt képez, mely szigorú büntetést von maga után és amely által másoknak nagy kár okoztathatik, mégis a vád alol felmentendő volt, mert az igazságügyi orvosi tanács felülvéleménye szerint is feltehető, hogy vádlottnál az epilepsiának öntudati homály állapotokban nyilvánuló, de még a görcsös rohamokban kifejezésre nem jutott — kezdetleges szaka állott be és miután a szakértői vélemények szerint nem tekinthető kizártnak, hogy vádlott a gyújtásokat ily öntudati homály és zavar alatt követte el, a mely állapot a btk. 76. i?-a szerint a cselekmény beszámithatőságát kizárja. A marmarosszigeti kir. törvényszék (1895. dec. 20. 4,032. sz. a.). N. Zseni (13 éves) a V. Hersch sérelmére elkövetett, a btk, 422. §. 1. pontjába ütköző három rendbeli gyújtogatás büntette helyett a btk. 85. §. 2. pontja szerint büntetendő, azonban a btk. 92. §-nak alkalmazásával egy évi és 6 hónapi fogházra ítéltetik ; a S. Hermán kárára állítólag elkövetett gyújtogatás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik stb. Indokok: A vizsgálat adatai, különösen pedig a vádlott előadásából merített tényállás szerint, vádlott f. évi. szept. 6-án, ki akkor a sértett V. Hersch házában lakó B. Mózes szolgálatában állott, egy gyufával V. Herschnek házikertjében gyékénynyel és deszkával betakart 5 zsup szalmát, mely egy ünnepi sátortól egy méternyi távolságra állott, a sátor pedig közvetlen a lakó háza mellett volt, meggyújtott, mely gyújtás következtében az ünnepi sátor és a ház fedelének egy része elégett ; a tüz azonban észrevétetvén, eloltatott; — szept. 7-én ugyanazon háznál vádlott esteli 10 óra tájban a lakóháztól szintén mintegy egy méternyi távolban levő istállón levő szénahányó luk mellett levő szalmába egy égő gyufát dobott, ettől tüz támadt, de V. Hersch sértett és vádlott szolgálatadója B. Mózes által észrevétetvén, a tüz hamar eloltatott. Szept. 8-án vádlott ugyanazon helyen délután 4—5 óra tájon szolgálatadója B. Mózes lakásának padlására felment, ott egy szál gyufát meggyújtott, azt a padláson levő papircsomóba tette, az ettől keletkezett tüz a háziak által észrevétetvén, eloltatott. Tekintve, hogy vádlott a fentebb leirt tényállásban felsorolt tüzesetek elkövetését beismerte ; tekintve, hogy ezen gyújtogatások más-más napokon történtek és egy külön akaratelhatározás folyományaként jelentkeznek, ezeknél fogva vádlott ellen a W. Hersch sérelmére elkövetett 3 rendbeli gyújtogatás bizonyítva van. Hogy pedig a vádlott a cselekmény bűnös voltának megismerésére elegendő belátással birt, az kitűnik vádlottnak ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán előadott értelmes és következetes előadásából ; továbbá az orvosszakértői 12. n. sz. alatti véleményekből, mely szerint vádlott a felismerési és szabad elhatározási képességének életkorának megfelelő kellő mértékével bir s hogy ki van zárva, hogy tényének elkövetésekor valamely kóros állapot folytán öntudatzavar és ennek következtében a felismerő képesség időleges felfüggesztése lett volna jelen, de tekintve, hogy az orvosszakértőknek ezen véleményét az igazságügyi tanács felülvéleménye sem cáfolja meg, ezekre való figyelemmel, minthogy vádlottnak cselekménye beszámítható, ezért