A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

A JOG 127 egyrészt abban, hogy az igazságügyi intézmények még teljesen kiépítve nincsenek és másrészt, hogy az országban igen nagy az ügyvédek száma és ezen nagy szám következtében inkonvenienciák állanak elő'. A t. minister ur nem beszélt tehát egész nyíltan, de ha beszédét átültetjük azon modorba, mint melyet 1896. sseptember 18-iki beszédjében az ügyvédektől követelt, hogy t. i. szóljunk azon nyelven, a melyet az országban mindenki megért, akkor kétségtelen, hogy a t. minister ur a bírósági ügyforgalom tulnagy szaporodásának egyik okát abban találja, hogy az ügyvédek számának szaporodása szaporítja a bírósági ügyforgalmat, vagyis az ügyvédek veszik rá a feleket, hogy pereljenek. Hogy a minister ur beszédjének mi volt az értelme, kitűnik az utána felszóllak Taraj ossy Sándor, Visontay Soma és Gyó'ry Elek képviselők beszédjéből, kik közül az utolsó a minister beszédjére azt a megjegyzést tette, hogy bár hiszi, hogy a minister gyanúsítani nem akart, de kijelentésének mégis az az értelme, hogy az ügyvédek suggerálják a pereket. A minister ezután f. hó 13-án tartott beszédében tiltakozott az ellen, hogy az ügyvédi kart megámadni akarta volna, mert ő csak annyit mondott, hogy ügyvédi állapotaink is befolyással vannak arra, hogy a népség arányához tulnagy a perek száma és a bírósági ügyforgalom. Tek. Választmány! Semmi kétség, hogy a félre értett szavait magyarázó minister ugyanazt mondta, mint a hogy szavait értették azok, ki ellene támadtak és így bár a felszólalt képviselők és ezek közül különösen Gyó'ry Elek, a budapesti kamara érdemes elnöke alaposan reflektált a minister vádjaira, nekünk is illik azokra nyilatkozni, főleg miután a felszólaló képviselő urak az érvek szőlőjében tallózásra elegendő fürtöt hagytak. Mindenekelőtt bátrak vagyunk ő Nagyméltóságát figyelmeztetni, hogy a bírósági ügyforgalom nagy száma még nem bizonyítja, hogy az ország lakossága a bíróságot tűlsok ügyben veszi igénybe. Az ügyforgalom száma elsősorban az ügykezeléstől is függ. Ez pedig nálunk meglehetősen rossz és semmi kétség, hogy a ki az ügykezelési szabályokat készítette, az bizony a gyakorlathoz értő ügyvéd nem volt; de az sem szenved kétséget, hogy miután az igazságügyministeriumban a birák tevékenységét az elintézett ügyszámok sokasága szerint is bírálják, maguk a bíróságok is kénytelenek az ügyforgalmi számok nem természetes szaporítását elősegíteni. Schmidt Károly képviselő ur igen helyesen jegyezte meg hogy a beadványi számok nagy szaporodását az uj örökösödési eljárás, mely ingatlan vagyon léte esetével szaporította a kötelező hagyatéki eljárások számát, nemkülönben a fizetési meghagyási és az uj sommás eljárás ok_ozta. Hozzá tehette volna, hogy különösen a tlkvi beadványok számát a tlkvi betétszerkesztés áldásos működése is növelte, amennyiben a betétszerkesztés magával hozza, hogy a tikvekben alakilag még fennálló, de tényleg megszűnt bejegyzések helyesbítése végett ezer és ezer számra menő jelentések szaporítják a bírói ügyforgalmat. Kérjük meg ő Nagyméltóságát, hogy miután a bíróságok már úgyis nagyon sok kimutatással vannak megnyomorítva, talán nem lesz valami túlságos munkaszaporulat, ha az ország összes iktató hivatalainak meghagyatnék, hogy az ügyvédek beadványainak számáról különös (lehetőleg egyszámu) jegyzéket vezessenek és akkor meg fogja látni ő Nagyméltósága, hogy bizony nagyon rosszul áll az ügyvédek szénája. Mert most ő Nagyméltósága azt hiszi, hogy az ügyvédeknek kitűnő dolguk van és ez az ok, hogy az ügyvédek nem nagy számban lépnek át a szerényen dotált birói pályára. Nagy tévedésben van e tekintetben ő Nagyméltósága, mert bizony közvetlen elődje alatt meglehetős nagy volt az átlépés és ha most megakadt, annak oka, hogy ő Nagyméltósága a birói pályáról lépett át a curulisi székbe és igy magával hozta az ügyvéd ellen ott lévő aversiót, ugy hogy ha ügyvédi szempontból rendezhetnők a dolgot, kimondatni óhajtanok, hogy gyakorló ügyvéd ne lehessen országgyűlési képviselő és ügyvédi pályán nem működött bíró ne lehessen igazságügyminister. Mert tényleg ugy van a dolog, a hogy azt Sík Sándor kartársunk az országos ügyvédgyülésen mondta: «A hatalom haragos szemmel nézi az ügyvédséget.* Az ok igen egyszerű. A hol a hatalom birtokosainak ünnepélyesen kell szólni, a hol tehát a népszerűségük forog kockán, ott nagy hanggal felhívják az ügyvédeket, hogy ^szóljanak ékesen, szóljanak lelkesen>, de mert ezt tényleg megteszik és igy zavarják a hatalmasok kényelemszeretetét vagy bárminő indokból elfoglalt cirkulusaikat, gyűlölettel viseltetnek az ügyvédek iránt. Pedig a mint a budapesti kamara tisztelt elnöke nagyon helyesen mondta, hogy ha a közélet bármely terét tekintjük, ott találjuk az ügyvédet első sorban a politikai, a kulturális, a társadalmi törekvésekben, és minden kezdeményezésnél ő a serkentő és vezető elem. Csak vegyük ki Kossuth Lajos és Deák Ferenc ügyvédek nevét századunk történetéből és nem kétségtelen, hogy országunk a hátramaradottságban ott áll, hol ma Galíciát és Bukovinát látjuk. S kérdezzük ő Nagyméltóságát, váljon anyagi tekintetben miként áll a magyar ügyvédi kar? Ne a szerencse, összeköttetés vagy vagyon és képesség kiválasztottjairól beszéljünk, hanem a kar túlnyomó részéről. Ha igy kell a kérdésre felelnünk, a magyar ügyvédi kar ott áll, hol azt a budapesti kamara érdemes alelnöke az országos ügyvédgyülésen constatálta, hogy a kar jelentékeny része egyenesen a pauperismus szélére jutott. Sérelem. A verseci kir. járásbíróság gyakorlatából. A verseci kir. járásbíróságnál 1897. évi ápril hó 5-én letárgyalt 836/897. sz vétségi ügyben egy unikum számba menő ítélet hozatott. E napon az ezen jbságnál a vétségi ügyek elbírálásával megbízott kir. aljárásbiró oly ítéletet hozott, hogy avval szemben nem tudja az ember: nevessen-e, avagy bosszankodjék,— vádlott pedig megisza a levét! Ugyanis panaszos panaszolja, hogy ö saját udvarán volt, vádlott pedig az övén s igy egymással civódtak, mire vádlott egy ásót fogót és azt panaszosnak a közöttük levő embermagasságnyi kerítésen keresztül neki döfte, mely döfést elkerülte ugy, hogy félre ment. Ezt igazolta panaszos és egy tanu. Kérdem most már, hogy a veszélyes fenyegetés miben áll, mert az eszköz melylyel vádlott döfött, ha a kerítésen keresztül nem is döfött volna, mely a döfést amúgy is fentartotta, nem alkalmas arra, hogy vele sérülés eszközöltessék; nem eszközölhető sérülés, mert panaszos vádlottnak nézve, láthatta és tényleg — vallomása szerint — látta is a döfést és igy elkerülte, mert ahhoz, míg az a kerítésen áthatolt elegendő ideje is volt. Nem nevetséges-e ezen ítélet ? Azonban ne csodálkozzunk ily Ítéletek hozatalán, midőn a tárgyalás folyamán a bíróval «bruder» lábon álló ügyvédek folyton «hallod-e», *tudod-e,> «ezt neked igy kell tenned* féle kifejezéseket használnak ugy, hogy az ily szólásmódot a bíróval szemben nem használható ügyvéd hátrányban van. Igy történt ez velem ez esetben; a bírónál jelentkeztem védőként; később elő is vette az ügyet, azonban miután a bizonyítási eljárás befejezve volt és csak jkvbe vétele volt hátra, elhivattam más bírónál tárgyalni és ezt az időt felhasználva a vétségi biró Trucza Demeter kir. alj bíró, az ítéletet nyomban kihirdette, vádlottat 7 napi elzárással büntetvén. Vádlott nem tudva mit tegyen ügyvédje távollétében, a többi ügyvédek és a biró reábeszélésére belenyugodott az Ítéletbe, s igy nekem most egy szerencsétlen, jogilag nem indokolt Ítéletet le kell nyelnem, mert tovább nem vihetem. Jelen sérelemmel az igazságügyi kormány és felsőbb bíróságok figyelmét akarom felhívni, hogy lássák, mily roszakarattal szemben kell az ügyvédnek harcolnia, de lássák igen tisztelt kartársaim és vonják le belőle a hasznot, ha van haszon. Dr. Popovics Miklós, ügyvéd, Versecen. Irodalom. A bűnvádi perrendtartás magyarázata. Irta: dr. Fclber Arthur kir. alügyész. Ára 3 frt 50 kr. Igen örvendetes jelenség, hogy az uj bűnvádi eljárás életbelépte előtt oly sűrűn foglalkoznak jogászaink a törvény commentálásával. Jó előkészület az ilyen irodalmi feldolgozása a törvénynek, annak életbeléptetésére. A valódi commentárt valamely törvényhez természetesen a gyakorlat adja csak meg, de ezt elősegíti bizonyára az irodalmi előkészítés. Dr. F e 1 b e r könyvén meglátszik, hogy szerzője a gyakorlat embere is, nemcsak elméletileg is iskolázott fő. Practikus útmutatásai folytán dolgozata hasznavehető segédkönyvnek fog bizonyára bizonyulni. A mü második kötete tartalmazni fogja az esküdtszékek szervezetéről és a bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvény magyarázaiát is. A munkát legközelebb bővebben ismertatni fogjuk. A magyar köz- és magánjog folyóirata. Szerkesztik: dr' Sgalitzer Gyula és dr. Szakolczay Árpád. Ezen német nyelven megjelenő folyóiratnak most megjelent füzete dr. Tóth Gáspártól, a magyar házassági jognak nemzetközi vonatkozásairól közöl érdekes cikket. A becstelenités és a bíróság előtti megkövetés a debreceni városi régi jogban. Irta: becsenyei Széli Farkas. Debrecen városi könyvnyomda 1897. (Kézirat gyanánt.) A debreceni kir. tábla nagytudományu tanácselnöke ezen kis füzetben ujabb rendkívül érdekes adatot szolgáltatott régi hazai városaink jogához. Különös előszeretettel foglalkozik birói karunk e disze, hazai jogunk e régi torrásaival és meg van azon elégtétele, hogy munkálkodása által sikerült felkutatni az avas iratokból nem egy érdekes intézményét régi jogunknak és igy régi jogi életünkbe világot vetni. E kis füzetke is a cimben foglalt intézményeket világítja meg számtalan, az actákból vont idézetekkel, melyek szerző páratlan ügyszeretetéről és hangyaszorgalmáról tanúskodnak. Mindenesetre ismertetni fogunk egyik-másik részt alkalmilag ezen érdekes füzetkébó'l, mit olvasóink bizonyára köszönettel fognak venni. A szabad jogvédelem biztositékainak törvényes szabályozása tárgyában a budapesti ügvvédi kör külön szakbizottsága javaslatot dolgoztatott ki dr. Szilágyi Arthur Károly budapesti ügyvéd által, mely széles irodalmi és törvényhozási alapon bizonyítja a védelem szabadságának szükségét. A kis dolgozat mind alapossága mind nyelvezetének emelkedettsége által szerzőnek dicséretére válik és csak azon kívánságot hangoztatjuk ez alkalomból, vajha az illetékes körök e füzetke álláspontját méltányolnák is — a közügy érdekében. Vegyesek. Igazságügyi kinevezések. A m. kir. igazságügyminister előterjesztése folytán ü Felsége által kineveztettek: Kiss András nagyvárad-vidéki járásbirósági albiró a szegedi és dr. Oláh Miklós mármarosszigeti ügyészségi alügyész a debreceni törvény-