A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

L26 A JOG végreh. törvény 232. §-a teljesen illusoriussá és érthetetlenné válik. Illusoriussá válik azért, mert annak a félnek, ki ellen biztosítás elrendeltetik, perorvoslattal élhetési jogkedvezményt biztosit, de ugy, hogy vele ne élhessen nem csak, hanem hogy tökéletesen minden védelemtől és védekezéstől el legyen zárva. Timeo Danaos et dona ferentes! a törvény biztosítja azon télnek, ki ellen a bizt. végrehajtás elrendeltetett, a telfolyamodási jogot, de a mint azzal védekezni, élni akar, ugy a védekezési lehetőség tőle egy másik § vétója alakjában elvonatik; s ez így helytelen, de érthetetlen is. A végrehajtási törv. 232. §-a nem azt mondja, hogy csak az e 1 s ő b i r ó s á g által elrendelt, biztosítási végrehajtást rendelő végzés támadható meg felfolyamodással, nem is azt mondja, hogy a kir. tábla által hozott biztosítást rendelő végzés a 232. §-ának alapján sem támadható meg, általánosságban intézkedik, hogy azon fél, ki ellen biztosítási végrehajtás elrendeltetett, tehát akár az első, akár másodbiróság által, az ezen § a) és b) pontja esetében a felfolyamodás jogkedvezményét igenis igénybe veheti, azaz ki van mondva, hogy az esetre, ha az e. f. bíróság a végrehajtást el nem rendeli, és ezen végzés felfolyamodás folytán a kir. tábla által megváltoztatik ugy, hogy a bizt. végrehajtást a kir. ítélőtábla rendeli el csak, a kir. ítélőtáblának ezen végrehajtási ügyben hozott végzése igenis a 232. §-a) és b) pontja esetében azon fél által, ki ellen csak a kir. ítélőtábla rendelte el a biztosítást, felfolyamodással megtámadható. Nem lehet tehát nézetem szerint azt állítani, hogy a kir. ítélőtábla végrehajtási ügyben per absolute végérvényesen dönt, mert a 232. §. kivételt tartalmaz. De a végr. eljárás 140. §-a sem indokolja feltétlenül azon nézetet, hogy a kir. tábla által hozott biztosítási végrehajtást rendelő végzés felfolyamodással a 232. § a) és b) pontja esetében megtámadható nem volna. Mert az 1881. LX. t.-c. a végrehajtási eljárást készpénzbeli követelés, ingók és ingatlanoknál külön-külön szabályozza, a 140, §-al pedig az ingatlanokra vezetendő végrehajtásnál mikénti eljárást szabályozza, itt tehát első sorban azon irányban is merülhet fel kétely, váljon a 140. §.intézkedése ingatlanokra elrendelt és vezetett végrehajtási eljárásnál alkalmazást nyer-e, erre azonban e helyütt nem reflektálok — hanem igenis utalok a 140. § tartalmára, szószerinti szövegére és abból vonható logicai következtetésre. Mindezt összevetve s szem előttt tartva kitűnik, hogy a kir. Ítélőtábla csak a végrehajtást el rendelő végzésre határoz végérvényesen, de ott, hol az e. b. a. végrehajtást el nem rendelte és ezen el nem rendelő kérdés kerül felfolyamodás utján a kir. táblához elbírálás végett, ott a kir. tábla akkor a midőn az e. b. a végrehajtást e! nem rendelő végzését megváltoztatja s a végrehajtást igenis elrendeli, végérvényesen nem határozott, hanem igenis ezen végzése felfolyamodással megtámadható. A bűnügyekben való körözés kérdéséhez Irta: VIRÁGH GYULA m. óvári kir. albiró. dásu vádlottaknak s «Kendó'ri Közlöny* utján való kinyomozására vonatkozik. Ezeknél fogva a pécsi kir. jbiróság büntető osztályának fenti átiratára hivatalos uton polemizálni nem csak hogy nem egyezik meg a hivatalos eljárás szabályaival és komolyságával, de nincs is reá mit felelni; ezen átiratot az utókornak megörökitendő irattárba helyeztem. Azonban ezen az uton helyén valónak találom érdemleges feleletet adni a fenti átiratra, nehogy hallgatásommal azt hitessem el, miszerint a pécsi kir. jbiróság büntető osztályának vezetője meggyőzött, — ezért : első sorban kérdem : t. Collega urat mi az a nyomozás, ha az nem, hogy a hazai összes kir. bíróságokhoz átiratot intézünk egy ismeretlen tartózkodásu vádlott lakhelyének kipuhatolása végett, mint ahogy s amire az ön megkeresése is célzott ; mert szerintem a 2,265/880. I. M. sz. rendelet 52. §-a arra irányul csupán, hogy az illető szökésben lévő vádlott tartózkodási helyének kipuhatolása végett illetékességi helyén s azon község elöljárósága utján tudakozódunk, ahol utóbbi időben tartózkodott. De ha az állna, amit a pécsi kir. járásbíróság mond utóbbi átiratában, hogy t. i. a 2,265/880. I. M. sz. rendelet értelmében járt el előbbi megkérésével, tisztelettel konstatálom, hogy az nem lakhely után nyomozás, hanem körözés volt s igy a 2,2ti5/880. I. M. sz. rendelet 52. §-ának ezen intentióját, - a mennyiben annak intentiója is a körözés lett volna, — a fenti három miniszteri rendelet hatályon kivül helyezte, minthogy ezek később adattak ki, — mely miniszteri rendeleteknek az volt a célzata leginkább, hogy a kir. bíróságokat rendőri funktióktól megkímélje. Azonban a pécsi kir. járásbíróság átiratának a másik érdekesebb passusa igy hangzik : «a 43,783/883. I. M. sz. rendelet a bűnügyekben való körözések körül fennálló gyakorlat módosítása tárgyában hozatott, a kir. járásbíróságok hatáskörébe pedig bűnügyek nem tartoznak, hanem vétségi és kihágási ügyek» ! No erre már nem felelni, de azt a szerény kérdést vagyok kénytelen megkockáztatni : «a vétségi és kihágási ügyeket a pécsi kir. járásbíróság a judikaturának melyik osztályához sorozza, ha nem a bűnügyekhez? !» Ezt a kérdést azért bátorkodtam ilyen uton szellőztetni, mert 1,093/897. R. sz. átirata quasi ugy hangzik, mintha tudatlanságom folytán lennék abban a téves hiszemben, hogy a vétségi és kihágási ügyek is bűnügyek. Belföld. Az igazságügyminiszter országgyűlési nyilatkozata az ügyvédekről a nagyváradi ügyvédi kamara évi jelentésében igen éles elbírálást nyert. Ugyanis a következőket olvassuk e jelentésben. Az országgyűlésen imént lefolyt igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával előadottak kívánatossá teszik, hogy az ügyvédi kamarák, az országgyűlési tárgyalás folyamán felhozott eszméket és dolgokat ne engedjék maguk mellett egyszerűen elsiklani, hanem saját nézeteiket is nyilvánítsák. Sőt nézetem szerint kívánatos volna, ha a tek. Választmány elhatározná, hogy ezentúl évenkint, az országgyűlés igazságügyi költségvetése feletti tárgyalásáról, a kamara valamelyik tagja referáljon, hogy igy az ügyvédi kamara is hozzájáruljon ahhoz, hogy a közvélemény a jogi kérdésekben is jobban tájékoztassák. Az első, mi nekünk az igazságügyi költségvetési vitánál szemünkbe ötlik, a ministernek az ügyvédek elleni kirohanása képezi. Hogy ezen ministeri kirohanást teljesen méltányolhassuk, kérem a tek. Választmányt, szíveskedjék figyelmét a mult év szeptember hóban tartolt országos ügyvédgyülésre fordítani, hol is az igazságügyminister szeptember 18-án az ország minden részéről összesereglett ügyvédeket azzal üdvözölte, hogy az igazságszolgáltatás terén szükségelt reformok tekintetében a magyar ügyvédségnek nevezetes szerep jutott, a mennyiben az ügyvédségnek hivatása a reformok iránti lelkesedést a nagy magyar közönségbe bevinni. ígérte a minister, hogy az ügyvéd-gyűlésen felmerülő eszméket és teendő ennuciációkat alapos tanulmányozás tárgyává teendi és mennyiben azok az ország nagy érdekével összeegyeztethetők lesznek, megvalósításukra fog törekedni, mert a magyar kormányazügyvédségnek Magyarország kulturális és vitális érdekeire kiható, nagy fontosságának teljes tudatában van és igy mindent, ami az ügyvédség emelésére, gyarapítására szükséges, igen-igen szivén viseli. Az igazságügyminister e szép szavait az ügyvédek nagy éljenzéssel fogadták, a mint az úgynevezett harmadik fogás beszédjére az éljenzés akkor is ráillik, ha az éppen nem a teritett asztalnál hangzik fel. Mert hogy az igazságügyminister ur beszédje tényleg nem volt egyéb, mint az úgynevezett harmadik fogás sablonos mondókája, kitűnik abból, hogy midőn f. évi március 11-én az országgyűlésen a bíróságnál egyre szaporodó hátralékok kérdése felmerült, a minister ur ugy nyilatkozott, hogy a beadványok szaporulata az ország nemzetgazdasági fellendülésében és forgalom gyarapodásában leli magyarázatát, de azért kétségtelen, hogy az ügyforgalom túlságosan nagy és azért keresni keli a baj forrását. (3 e forrást nem népünk perlekedési betegségében találja, hanem A pécsi kir. jbiróság büntető osztályának vezetője 84c/897. B. sz. alatt átiratot intézett az összes hazai kir. bíróságokhoz egy lopás vétsége miatt vádolt és szökésben levő egyén tartózkodási helyének «saját hatáskörében* leendő kipuhatolása végett. Én ezen nyomozó levélre 664/897. B. sz. átiratommal azt válaszoltam s illetve arról értesítettem a pécsi kir. jbiróságot, hogy a 34,812/889. I. M. sz. rendelet értelmében nyomozás a • Rendőri lapok* utján eszközlendő ; — mire ismét 1,093 897. B. sz. átirattal a következő választ nyertem : • Hivatkozással a 664/897. B. sz. értesítésére közöltetik, hogy az 1883. évi december 16-án 43,784. sz. a. kelt igazságügyi rendelet a bűnügyekben való körözések körül fennálló gyakorlat módosítása tárgyában hozatott, a kir. jbiróság hatáskörében pedig bűnügyek nem tartoznak, hanem vétségi és kihágási ügyek, melyekben az 1880. évi augusztus 15-én 2,265. I. M. R. sz. rendelet 52. §. értelmében a kir. jbiróság a vádlottat nem körözteti, de tartózkodási helyének kipuhatolása iránt tesz intézkedéseket, mely intézkedés abban állott, hogy e kir. jbiróság a tek. cimet a 848/897. B. sz. alatt megkereste.* — Az általam hivatkozott 34,812 889. I. M. sz. rendelet határozottan kimondja, hogy a «körözések s illetve nyomozások a Rendőri Közlönyben* teendők közzé, s nem küldendők meg a bíróságoknak is.» A pécsi kir. jbiróság által hivatkozott 43,783'883. I. M. sz. rendelet pedig, mely ugyancsak erre vonatkozik, egyebekben igy hangzik : «Minthogy tehát a fentebbiek szerint a nyomozó leveleknek a kir. bíróságokhoz való megküldése a közbiztonságra és az igazságszolgáltatásra nézve semminemű haszonnal nem jár s az illető bíróságoknak csak felesleges munkát okoz, az 1884. évi január 1-től kezdve büntető ügyekben a nyomozó leveleknek a kir. bíróságokhoz való szétküldése iránt fennálló gyakorlatot felfüggesztem.» Végül az igazságügyminiszter által 1884. március 22-én 11,837/385. I. M. számú rendelet szintén az ismeretlen tartózko-