A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 15. szám - Tapasztalataink a törvénykezés terén. (A budapesti ügyvédi kamara jelentéséből)
A JOG 59 cége alatt lévén a cégjegyzékbe bevezetve, és mint ilyen állván lenn, az ezen üzlet folytatása céljából alakult társaság a keresk. törv. 125. §-a szerinti betéttársaságnak nem tekinthető, amiért is ezen társaság feloszlása folytán a keresk. törv. 146. §-a, illetőleg 108. §-ában emiitett (elszámolásnak helye nincs, mert az a körülmény, hogy alperes üzleti könyvei, az alperes ellen folyamatban levő bünvizsgálat folytán, a büntető bíróságnál feküsznek, nem zárja ki azt, hogy alperes az általa adandó számadás elkészítéséhez ezen üzletikönyveket a megfelelő módon használhassa, stb. A budapesti kir. ítélőtábla 1896. évi szeptember 17-én 2,077. sz. a.i A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felhivót keresetével elutasítja stb. Indokok: Az a körülmény, hogy a peres felek és S. Antal közt az Ai alatti szerződés szerint létrejött betéti társaság a cégjegyzékbe nem lett bevezetve, a miként az elsőbiróság végzésének indokaiban megállapította, a szóban levő társas üzlet csupán egyéni cége alatt vezettetett be a cégjegyzékbe, a felek közt létrejött betéti társaság egymás közti jogviszonyán és a szerződő felekre nézve A) alatti szerződés tartalma szerint betéti társaságnak minősülő társaság ebbeli jellegén mit sem változtat. A kereskedelmi törv. 132. §-a értelmében, a társasági tagoknak egymás közti jogviszonyaira nézve mindenek előtt a társasági szerződés szolgál irányadóul, a mennyiben pedig abban a tagok jogviszonyai iránt intézkedés nem foglaltatik,a törvényben megállapított eltérésekkel a közkereseti társaság tagjainak, egymás közti jogviszonyaira nézve mindenek előtt a társasági szerződés szolgál irányadóul, a mennyiben pedig abban a tagok jogviszonyai iránt intézkedés nem foglaltatik, a törvényben megállapított eltérésekkel a közkereseti társaság tagjainak egymás közti jogviszonyait szabályozó intézkedések nyernek alkalmazást. Az Ai alatti szerződés alperes számadási kötelezettsége iránt semmi kikötést nem tartalmazván, alperesnek ezt a kötelezettségét a törvény alapján sem lehetett megállapítani, mert a keresk. törv. 135. §-a értelmében a kültag az üzletvezető beltagtól első sorban csak az évi mérleg közlését követelheti, jogában állván ennek helyességét a társasági könyvek és egyéb iratok alapján megvizsgálni, mert ugyanezen §. 2-ik bekezdése szerint az illetékes törvényszék a kültag kérelmére a mérlegnek és egyéb adatoknak közlését, a társasági könyveknek és iratoknak felmutatását elrendelheti ugyan, de az erre vonatkozó kérelem előterjesztése a ker. eljárás 43. §-ának o pontjából kitünőleg peren kivüli útra tartozik, végre mert mindezekből folyólag felhivónak, mint kültagnak első sorban a mérlegnek s egyéb iratoknak közlését, a társasági könyvek és iratoknak felmutatását peren kivül kellett volna kérnie, de felhívottól számadást csak másodsorban, vagyis abban az esetben volna joga követelni, ha a társasági könyvek és az ezek alapján készült mérleg a kezelésről teljes felvilágosítást nem nyújtanának, már pedig az előbb emiitett jogával felhívó nem élt, számadást tehát ezúttal nem követelhet. — stb. — A magyar királyi Curia 1896 évi december hó 16-án 1,302 sz. a.' Tekintve, hogy a felhívott ellen a felhívó feljelentése folytán éppen a köztük fenállott társasviszonyból kifolyólag a felek beismerése szerint bünvizsgálat van folyamatban, melyhez a felhívott által a társas üzletről vezetett könyvek is csatoltattak; tekintve továbbá, hogy ezen bünvizsgálat befejezése előtt a fejek közt fennforgó vitás számadás viszony, melyre esetleg a folyamatban levő bünvizsgálat is kiterjed, tisztába nem hozható, ezeknél fogva mindkét alsóbbiróság végzésének megváltoztatásával ezen polgári peres ügyben a további eljárás a bünvizsgálat jogérvényes befejezéséig a perrendtartás 12 §-a értelmében felfüggesztetik. stb. Az ipartörvény 97. ij-ának rendelkezéséből, a mely szerint egyfelől a főnöknek segédje irányában, ha ezt törvényes ok nélkül bocsátotta el, a felmondási időre járó illetményére nézve feltétlen fizetési kötelezettsége van megállapítva, másfelől pedig ki van mondva, hogy a segédnek ezt az illetményét a főnök a szolgálatból való kilépése előtt köteles kiadni, nyilvánvaló, hogy a segédnek a felmondási időre járó illetménye nincs függővé téve a kártérítéshez való igény érvényesithetésének feltételeitől, hanem az a segédet a törvény alapján vékielégitésül feltétlenül megilletvén, az elbocsátás tényével azonnal esedékessé válik. Ez az elv akkor is all, a mikor a felek a felmondás időtartamát szerződéssel a törvényesnél hosszabbrajtették. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1897. január 7. I. G. 346. sz. a.) Helyi ügyleteknél a vevő az áru minőségére alapított kifogását köteles azonnal és késedelem nélkül megtenni. A kifogás aélkül átvett áru utólag, habár rövid idő múlva is, joghatályosan nem kifogásolható, hacsak oly hiányok fenn nem forognak, melyek az átvétel alkalmával felismerhetők nem voltak. (M. kir. Curia: 1897. február 9. 173. sz. a.) A magyar államnak az egyedáruság tárgyát képező só termelésére és értékesítésére irányuló vállalatai az ipar és keresk. törvény rendelkezései alá eső bányaipart és kereskedelmi üzletet nem képeznek, tehát az állam a só-egyedáruság körébe eső vállalatok tekintetében kereskedőnek nem tekinthető. (A budapesti kir. Ítélőtábla, 1897. márc. 2. 320. sz. Ha a váltó ellenértékét áru átadása képezte és a váltó érvényesithetésének feltétele a kikötött ellenérték átadása volt, ugy az eladó nem követelheti a váltó értékét, ha az árut ki nem szolgáltatta. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy az eladó a vevőnek ténykedése folytán az áru átadását mennyiben mellőzhette, a váltóper keretébe nem tartozik. (M. kir. Curia 1897. február 9. 67. sz. a.j Ezen kitétel: -fizetendő Szentesen az osztrák-magyar bank mellékhelyénél a telepest nem nevezi meg, mert a mellékhely fióktelepnek tekinthető nem lévén, a mellett megjelölendő lett volna azon cég vagy személy, a ki Szentesen a bank oly megbízottjaként van alkalmazva, a kinél, illetve a ki által a fizetés teljesítendő. (M, kir. Curia 1897. február 23. 661. sz. a.) Bűnügyekben. A btk. 260. §-ának előfeltétele, hogy a terheltnek vádja az ennek elbírálására illetékes hatóság vagy biróság előtt valótlannak bizonyult légyen. A btk. 351. íj ába ütköző zsarolás vétségének elkövetési cselekménye: a rágalmazó vagy becsületsértő állitásnak nyomtatvány utjáni közétételével való fenyegetés. A fenyegetés lényege pedig az, hogy a fenyegetettben a fenyegetés leendő foganatosítása iránt aggodalmat keltsen. A szolnoki kir. törvényszék 11896. július 14. 5,843. sz. a.) Zsarolással és egyéb büntetendő cselekményekkel terhelt D. Salamon elleni bűnügyben a kir. törvényszék illetékessége leszállittatik; az eljárás e helyütt beszüntettetik s jogerő után az iratok a budapesti büntető törvényszékhez, mint a sajtóügyekben illetékes bírósághoz áttétetni rendeltetik. Indokok: tekintve, hogy a vádlott által bemutatott kőnyomatu jelentés, melynek a Hortobágy—Berettyó belvizeket szabályozó társulat kormánybiztosához történt benyújtásával, illetve vádlott szerint a jelentésnek 100 példányban történt közétételével a panaszolt bűncselekmények elkövettettek, a btk. 63. §. szerint nyomtatványoknak, illetve sajtóterméknek tekintendő, a melyeknek utján elkövetett bűncselekményeknek elbírálása a sajtóügyekben eljárni hivatott kir. törvényszékek, illetve jelen esetben a budapesti kir. büntető törvényszék illetékessége alá tartozik, azért az illetékesség leszállításával az eljárást e helyen megszüntetni stb kellett. A budapesti kir. ítélőtábla í 1S96 szepl. 23. 8,738. sz. a. 1 a kir. törvényszék végzését megváltoztatja, a kir. törvényszék illetékességét megállapítja s a kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: L. Gyula nem a miatt emelt panaszt, hogy D. Salamon a nyomtatványnak tekintett kőnyomatu jelentést közzétette, hanem a miatt, hogy ennek a jelentésnek panaszos felsőbb hatóságához benyújtása által panaszost büntetendő cselekményekkel vádolta, hogy továbbá panaszos ellen a btk. 351. §-ban meghatározott zsarolást követte el az által, hogy őt abból a célból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, rágalmazó állításának nyomtatvány által való közzétételével fenyegette. Ezek a cselekmények a kir. törvényszék hatásköréhez tartoznak; a kir. törvényszék tehát nem volt jogosítva illetékességét leszállítani azért, mert nézete szerint panaszos a panasz tárgyává tett cselekményeken kivül még más, a sajtóbiróság hatásköréhez tartozó cselekményt is elkövetett. A m. kir. Curia í 1897. márc. 5. 1252. sz. a mind a két alsó biróság végzése megváltoztattatik és a följelentés félretétetni rendeltetik. Indokok: L. Gyula följelentésének és 6. sz. a. 1 felebbezésének egybevetettt értelme szerint azzal terheli D. Salamont, hogy ez őt felettes hatóságához intézett beadványában csalással, okirathamisitással és más büntetendő cselekmények elkövetésével vádolta és ellenében ugyanazon beadványában, továbbá az adott kitérő, valamint az 1. n. számhoz 27. alatt csatolt levélben zsarolást követett el és ez alapon terhelt ellen a btk. 260. és 351. §-aiba ütköző vétségek miatt a bűnvádi eljárás megindítását elrendeltetni kéri; megjegyezvén, hogy a kőnyomatu beadványnak egyébként történt terjesztése által elkövetett rágalmazás és becsületsértés megtorlása végett az e részben illetékes sajtóbirósághoz fordult. A btk. 260. tj-ának előfeltétele, hogy a terheltnek vádja az ennek elbírálására illetékes hatóság vagy biróság előtt valótlannak bizonyult legyen. Ámde nem csak ez nincs bizonyítva, hanem még a kérdéses beadvány és a feljelentőnek saját kérelmére elrendelt fegyelmi eljárás iratai sem mutattattak be ez ideig; ellenben a 3. sz. a. szerint megállajiitható, hogy a jelen feljelentés megtételekor még a fegyelmi vizsgáját sem volt foganatosítva. Ily körülmények között a btk. 260. §-ára alapított följelentés tekintetében méganyomozat sem lévén elrendelhető, a hozott alsóbirósági határozatok megváltoztatása mellett a följelentés — mint idő előtti — félre teendő volt. A btk. 351. §-ába ütköző zsarolás vétségének elkövetési cselekménye: a rágalmazó vagy becsületsértő állitásnak nyomtatvány utján közétételével való fenyegetés.