A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 15. szám - Tapasztalataink a törvénykezés terén. (A budapesti ügyvédi kamara jelentéséből)

60 A JOG A fenyegetés lényege pedig az, hogy a fenyegetettben a fenyegetés leendő foganatosítása iránt aggodalmat keltsen. Ámde a jelen esetben a terhelt nem sértő állításainak sajtó utján leendő közzétételével fenyegette L. Gyula főmérnököt, hanem mágából ennek följelentéséből és 6. n. sz. a. felebbezéséből kitetszó'en, terhelt eme sértő állításait sajtó utján közétette; tehát ily zsarolás helyett esetleg a rágalmazás vagy becsületsértés vétségét követte el; a melynek megtorlása iránt L. Gyula már az esküdtbirósághoz fordult; s a netaláni ujabb önálló közzétételért oda fordulhat. De nem foglal magában zsarolásra célzó fenyegetést a terheltnek S. Bélához intézett és a jelen feljelentésben reprodukált levele, valamint ugyanannak a L. Gyulához intézett és a másolatban a feljelentéshez 27. alatt csatolt lev°le sem; minélfogva a feljelentés e panaszra vonatkozóan is félre volt teendő. A kir. posta- és távírda igazgatóság a btk. 164. i;-ában körülirt hatóságnak nem tekinthető, ennélfogva az ott történt feljelentés nem állapítja meg a btk. 260. §-ába ütköző, hanem megállapítja a btk. 258. £-ába ütköző rágalmazás vétségét. (M. kir. Curia: 1897 február 18. 3,187. sz. a.) Ha az egy szándékból, egy cél elérésére irányzott több rendbeli cselekedetek a Btk. több különböző rendelkezéseit sértik is, azok összhatásukban egy büntető csele* ménynyé alakulván, a btk. 95. §-a rendelkezéséhez képest, minden halmazat megjelölése nélkül a súlyosabb tétel szerint egy cselekménynek minősitendök és a szerint büntetendők. Ha vádlottak tartozási kötelezettsége megszűnésének bizonyítására az üzleti könyvek meghamisittattak es ily irányban használtattak, magánokirathamisitás állapítandó meg. — Bizonyító erővel bíró üzleti könyvek meghamisítása. — A hűtlen kezelést egyéb büntetendő cselekményektől az választja el, hogy a hűtlen kezelő nem akarja a kezére bízott idegen vagyont eltulajdonitani, hanem azt kár okozására, vagy jogtalanul vagyoni haszonszerzésre használja. iM. kir. Curia: 1897 március 4. 11,586. sz. a.i Kath. hitközség által alkalmazott felekezeti tanító nem tartozik a törvény által alkotott ama testületek, hatóságok tagjai közé, a kik ellen elkövetett nyilvános rágalmazás vagy becsületsértés a btkv 262. íj. rendelkezése alá volna vonható. (M. kir. Curia: 1897 febr. 24. 1,342/97. B.) Az 1889. évi VI. t.-c. 61. és 50. Jj-ai alapján büntetendő a polgári tisztviselő, ha helyi alkalmazásra előjegyzett nyugdíjas tisztnek házassága kötésénei a katonai hatóság engedélye nélkül közreműködik. E szakaszok alapján azonban a bűnösség a btkv általános szabályai szerint csak akkor állapitható meg, ha a polgári tisztviselő tudta vagy tudnia kellett, hogy az a nyugdíjas tiszt, kinek házasságkötésénél közreműködik, helyi alkalmazásra elő van jegyezve. (M. kir. Curia: 1897. február 18-án. 918. sz. a.) Ugy a bevégzett, mint a megkisérlett magzatelhajtásnak első és lényeges feltétele a terhesség. Vádlottnak arra alkalmatlan és ezért bizonyitékot nem képező beismerése által nem lehet bizonyítottnak elfogadni azt, hogy vádlott társa valóban terhes volt; minthogy ha terhes nem volt, magzatelhajtásra irányzott szándékkal elkövetett bár arra alkalmas cselekmény sem bevégzett sem megkisérlett magzatelhajtást meg nem állapit és csak a bűntelen vélt bűntett (delictum putativum 1 fogalma alá esik: vádlottak a vád alól felmentendők voltak. A budapesti kir. törvényszék (1895. március 6. 17,848. sz. a.) Sz. Istvánné és K. Mária bűnösöknek mondatnak ki a btk. 285. S-aba ütköző magzatelhajtás bűntettében és ezért Sz. Istvánné 10 havi, K. Mária 6 havi börtönre és 3—3 évi hivatalvesztésre Ítéltetnek, stb. Indokok: A vizsgálat során K. Mária beismerte, hogy 1893. év nyarán, miután érezte, hogy havi baja két izben elmaradt s terhesnek gondolta magát, azért elment Sz. Istvánné szülésznőhöz, ki neki fahéjcseppet adott be, hasát kámforos zsírral kente s meleg fürdőt ajánlott; méhébe egy fémpálcával behatolt s magzatját elhajtotta és ezért neki 30 frtot fizetett, ezt Sz. Istvánné is beismerte az előnyomozat során. Vádlottak ezen beismerő vallomásukat a végtárgyalás során indokolás nélkül visszavonták; de tekintve, hogy sem a rendőrségnél, sem a vizsgálat során senki sem kényszeritette őket a beismerésre, tekintve, hogy azt a tárgyaláson is beismerte K. Mari, hogy ő terhesnek hitte magát, s hogy ezt akarta elhárítani, hogy Sz. Istvánné hasát kenegette neki, meleg fürdőt rendelt, tekintve, hogy Sz. Istvánné is beismerte, hogy a törvényszéki orvos véleménye szerint a vádlottak által bemondott eljárás a magzatelhajtásnak szokásos módja s arra teljesen alkalmas, a fentiek szerint kellett ítélni stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. dec. 27. 7,458. sz. á;) a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja s vádlottakat a vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Ugy a bevégzett, mint a megkisérlett magzatelhajásnak első és lényeges feltétle a terhesség. A 15. n. számú orvosi vélemény sem a terhességnek, sem az elvetélésnek nyomait meg nem állapíthatta. A végtárgyaláson kihallgatottszakértő orvos ezt a véleményt magáévá tette azzal a hozzáadással, hogy a havi baj más okból is elmaradhatott, nemcsak terhesség folytán s hogy a 2 hónapos magzatot Sz. Istvánné szülésznő sem volt képes megállapítani; annál kevésbé állapíthatta meg azt K. Mária.Ennek az a vallomása azért, hogy miután havi baja elmaradt, terhesnek tudta magát, csak azt bizonyítja, hogy terhesnek hitte magát, de nem azt, hogy valóban terhes volt. A terhesség fennállására K. Máriának a vizsgálat alatt tett egyéb vallomása sem nyújt támpontot, mert a bűnös szándékra akkor beismerésben volt vádlott a műtét következményeit csak akként adta elő, hogy vérzése, milyen a havi tisztuláskor szokott lenni, visszatért. Minthogy ily körülmények között vádlottaknak arra alkalmatlan és ezért bizonyítékot nem képező beismerése által nem lehet bizonyítottnak elfogadni azt, hogy K. Mari valóban terhes volt; minthogy ha terhes nem volt, magzatelhajtásra irányzott szándékkal elkövetett, bár arra alkalmas cselekmény sem bevégzett, sem megkisérlett magzatelhajtást meg nem állapit és csak bűntelen vélt bűntett 1 delictum putativum) fogalma alá esik: a kir. tövényszék ítéletének megváltoztatásával vádlottakat a vád és következményeinek terhe alól fel kellett menteni. A m.kir. Curia 11897. márc. 3. 3,961. sz. a.) a m. kir. ítélőtábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Bűncselekmény fenforgása esetében a felett határozni első sorban az illetékes büntető bíróság van hivatva, a fegyelmi bíróság tehát hívatlanul bocsátkozik a panasz érdemi elbírálásába. A b.-gyarmathi ügyvédi kamara (1896. nov. 8. 165 sz. a.) dr. I.. Mór ügyvéd az 1874-dik évi 34. t.-c. 47. §-sába ütköző fegyelmi eljárás egyidejű elrendelése mellett vád alá helyeztetik stb. A m. kir. Curia (1897. febr. 20. 51. sz. a. 1: Az ügyvédi kamara határozata hivatalból megsemmisittetik s utasittatik az első fokban eljárt fegyelmi biróság, hogy a feljelentést a kir. ügyészséghez tegye át. Indokok: Minthogy dr. L. Mór ügyvéd terhére rótt abban a cselekményben, hogy a füleki kir. járásbíróság előtt folytatott sommás alapper folyamán ö G. Samu felperest képviselte, az ujitott perben pedig ugyanő az ellenfél H. Mór képviseletében jelent meg a tárgyalásra s ennek érdekében védelmet terjesztett elő, tehát ennek tanácscsal szolgált, a btk. 482. §-ba ütköző s a kir. törvényszék hatáskörébe utalt vétség jelenségei merülnek fel; minthogy bűncselekmény fenforgása esetében a felett határozni első sorban az illetékes büntető biróság van hivatva, a fegyelmi biróság tehát hívatlanul bocsátkozott a panasz érdemi elbírálására, ennélfogva stb. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Rösenbacher Vilmos e. Zágráb zágrábi tszék, bej. ápr. 1., csődvagyon képv. és gondnok dr. Devcsics V ü. — Kozma Lajos e. Eperjes, eperjesi tszék. bej. máj. 15., félsz. jun. 2.. csb. dr. Körtvélyessy Dezső, tmgg. dr. Balpataky Imre. — Frölich H. Hugó e. Budapest ÍV. Váci-körut 60. sz.), bpesti keresk. és váltótszék, bei. máj. 11. félsz. jun. 1(1.. csb. dr. Imre Manó, tmgg. Keleti Mór.— Nagybobróci önsegélzö szövetkezet e . székhely Nagybobróc. rózsahegyi tszék, bej. máj. ló., félsz. máj. 28., csb. Pollág Gyula. tmgg. dr. Holéczy József. - Galbavi Márton e. Pöstyén, nyitrai tszék, bej. máj. 4., félsz, jun. 4., csb. Névery Ignác, tmgg dr. Skarniczel Gyula. Rottler Károly e. Pécs, pécsi tszék, bej. máj. 1., félsz. máj. 13... csb. Bogyay Pongrác, tmgg. ifj. Némethy József. Pálvázatok : A marosvásárhelyi Ítélőtábla kerületében (7) hét dijas joggyakornoki áll. ápr. 21. — A pécsi Ítélőtábla kerületében (3j három sdij. joggyakornoki áll. ápr. 21. — Az aradi jbiróságnál aíbirói áll. ápr. 21. — A lugosi kir. ügyészségnél ügyészi áll. ápr. 21.— A bpesti büntető tszéknél albirói áll. ápr. 23. — A bpesti keresk - és váltó-tszéknél albirói áll. ápr. 23. — A nagybecskereki jbiróságnál albirói áll. ápr. 24. — A szatmári tszéknél albirói álU ápr. 24. — A lugosi jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 26. — A szegedi tvszéknél birói áll. ápr. 26. — A gyulai tszéknél albirói áll. ápr. 26. — A nagykikindai kir. ügyészségnél ügyészi áll. ápr. 26. — A mármarosszigeti jbiróságnál aljegyzői áll. ápr. 26. — A mármaros-szigeti tszéknél aljegyzői áll. ápr. 26. - A mármaros-szigeti tszéknél albirói áll. ápr. 26. — A tamási jbiróságnál albirói áll. ápr. 26. — A zalaegerszegi tszéknél albirói áll. ápr. 26. — A pancsovai tszéknél aljegyzői áll. ápr. 27. — A szászkabányai jbiróságnál albirói áll. ápr. 27.— A szegedi tszéknél albirói áll. ápr. 27.— A pancsovai tszéknél albirói áll. ápr. 27. — A gyulai tszéknél aljegyzői áll. ápr. 27. — Az iglói közjegyzőségnél közjegyzői áll. ápr. 27. — A szegzárdi tszéknél aljegyzői áll. ápr. 27. — A fehérgyarmati jbiróságnál ideiglenes albirói áll. ápr. 27. FÁLLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTÉ*-