A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 15. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [10. r.]

A JOü 117 paragrafusok közé szorittassék, — a másik abban a meggyőződésben él, hogy a paragrafusok az anyagi igazság megvalósításának eszközei. Az előbbi a theoretikus, a másik a gyakorlati jogász, s amaz az íróasztalnál, emez az életben képződik. Megengedem, hogy theoretikus szempontból az a helyes felfogás, hogy ugyanazon biró előbb mondja ki a repositiót és marasztalja el a jogos tulajdonost a költségben, — azután külön ítélje meg a tulajdonjogot és marasztalja el a birtokost a költségben. De hogy gyakorlati jogász ily esetben, midőn a keresetek egyesítése s együttes eldöntése meg van engedve, szívesen veszi alkalmazásba a törvényadta lehetőséget, hogy a két kérdést együtt birálja el, — ez az én felfogásom, s azt hiszem nem állok egyedül. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. 355. §. A mennyiben a kárösszeget megállapító végzés ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal biró felfolyamodásnak van helye, ezzel kapcsolatosan kimondandó, hogy az csakis a kielégítési é s n e m a biztosítási végrehajtásra vonatkozik, miután méltánytalan lenne perben nem álló harmadik személyeket a per érdekében valami kár eltűrésére kényszeríteni, a nélkül, hogy megadnák a kellő biztosítékot az iránt, hogy a szenvedett kár meg is fog téríttetni. 357. §. A szakaszhoz pótlólag hozzáteendő, hogy a szemle foganatosításáról jegyzőkönyvet kell felvenni és abban a szemle eljárás eredménye, a felek által netán előterjesztendő észrevételekkel együtt kimerítően előadandó. 358. §. Miként a 303. §-nál a tanudijakra, ugy ezen szakasznál a szemle költségek fedezésére nézve, megállapitandónak tartjuk, hogy ha annak elrendelése mind a két fél érdekében történt, a költségeket közösen tartoznak előzetesen fedezni. A tervezet szerint ha a fél a költségek letételét a szemle határnapja előtt nem igazolja, akkor a szemlét mellőzni kell, kivévén, ba a fél a letételt oly időben pótolná, hogy a szemle az eljátás késleltetése nélkül megtörténhetik. A félnek tehát joga van a szemle költségeit még a határnap előtti naponis letenni, miből önként következik, kogy a bíróság a szemle megtartásának mellőzését legfeljebb a határnapot megelőző napon mondhatná ki, tehát oly időben, hogy a szemléhez megidézett feleket erről már nem értesíthetné. Hogy ez nem helyes eljárás, azt bővebben indokolni teljesen felesleges, miért is e részben oly intézkedés teendő, hogy a bíróság, vagy a határnap kitűzése előtt — a mi leghelyesebb, — követelje be a költséget, vagy pedig ha a határnap kitűzése sürgős, ennek kitűzésével oly határidőt szabjon a félnek a költség letételének igazolására, hogy ennek leteltével még elegendő ideje maradjon a feleket arról értesíteni, hogy a szemle megtartása mellőztetett. XII. Fej e z e t. Szakértők. 359. §. A szakasz rendelkezése két irányban hiányos. Egyik hiánya az, hogy nem tartalmaz intézkedést arra az esetre, ha a felek birói felhívásra szakértőt nem neveznek, a másik pedig, hogy nem állapit meg semmi directivát, hogy mikor, mily körülmények között van jogosítva a biró egy szakértőt alkalmazni. Mindezen hiányossága a szakasznak pótlandó és pedig az első oly formán, hogy a mennyiben a felek valamelyike bírói (elhívásra szakértőt nem nevez, a szükséges szakértőt a bíróság hivatalból nevezi ki. A másikra nézve helyesen intézkedik az 1893 : XVIII. t.-c. 94. §-a, a midőn megállapítja, hogy egy szakértőt a bíróság csak akkor nevezhet, ha több szakértő nem mutatkozik szükségesnek, és a több szakértő által femerülő költség a per tárgyának értékével arányban nem állana. Sokkal fontosabb ennek a szabályozása, semmint az első látszatra feltűnik. Különösen szabályozni kell ezt azért és azon okból, mert a 374. §. szerint a szakértők meghallgatásának költségeit az a fél tartozik viselni, a kinek érdekében a bíróság a szakértők meghallgatását elrendelte. Ha tehát nem adatnék meg a bíróságnak ama jog, hogy kivételes esetekben csak egy szakértőt alkalmazhasson, u g y a bizonyító fél ellenfele, különösen ha marasztalás esetén a perköltségek megtérítésére sem képes, vagy ha a bizonyító fél esetleg oly szegény, hogy nagyobb és a pertárgyának értékével arányban nem álló összeget nemelőlegezhet, állhatatosan a több szakértő alkalmazásához fog ragaszkodni, csak azért, hogy ellenfelének *) Előző cikkek 1897. évi 1., 3., 4., 5., 6., 8., 9., 11. 12. sz. költségeket okozzon, vagy hogy az által a vagyontalan felet a per letételére, esetleg elvesztésére kényszerítse. 360. §. Az indokolásban helyesen ki van fejtve a segédszakértők illetve a felek szakértő képviselőire vonatkozólag, hogy a tervezet biztosítékot akar nyújtani a feleknek, ha közös megállapodás hiányában a bíróság indítványaikat a szakértők személye vagy, a mit még hozzá kell tennünk, azok száma tekintetében, nem vette figyelembe. Ezen perjogi szabály mellett más indokot a javaslat szerzője se hoz fel, ennélfogva minden félreértés és téves magyarázat kikerülése végett magában a törvényben is határozott kifejezést kell adni annak, hogy mindenik félnek csakis a fentebb előadott esetekben van joga a bíróságtól kinevezett szakértő mellé egy-egy szakértőt magával hozni. 363—367. §§. Ugyanazon célszerűségi okok a melyek, általunk a 353. §-nál felhozattak, szólnak itt is a mellett, hogyha a szemlét nem maga a perbírósága foganatosítja, a szakértő ellen beadott vagy előterjesztett kizárási kérelem felett első sorban a kiküldött vagy megkeresett biró határozhasson; a mely határozat sérelmességére a felek csupán a szóbeli tárgyaláson tehetik meg észrevételeiket, illetve kifogásaikat. Indokolt pedig ez annál is inkább, mivel egyrészt a tervezet maga is azt a helyes álláspontot foglalja el, hogy a kizárási kérelem felett hozott végzés ellen a felebbvitelt kizárja; másrészt pedig, mivel a 366. §. a véleményezés kötelessége alóli felmentést ugyancsak a kiküldött vagy megkeresett biróra ruházza, ha a szakértőt nem a per bírósága nevezte ki. A kiküldött vagy megkeresett biró a helyi viszonyok és körülmények közvetlen ismerete mellett legjobban fogja megítélhetni azt, hogy a kizárási okok valóban fennforognak-e vagy sem ? De ha általában ez el nem fogadtatnék, kivételesen meg kell engedni azt oly esetben, a midőn annak a kiküldött vagy meg keresett biró általi elintézését a fél maga kéri. 374. §. A szakértők dijainak előlegezésére is áll az, hogy ha ugyanazon szakértő meghallgatása mind a két peres fél érdekében lett elrendelve, hogy akkor annak illetményeit is közösen tartoznak nem ugyan viselni, mert ennek meghatározása a végitéletnek hagyandó fenn, hanem igenis előlegezni. A féltől és a 360. §. értelmében alkalmazott szakértők illetményeinek megállapítása és azok ki által leendő viselésére nézve nem osztjuk egészben a tervezet intentióját. Az ily szakértők alkalmazására a bíróság nem foly be. Ezeknek alkalmazása a felekre nézve nem kötelesség, hanem pusztán jog, és miután azt nem a bíróság rendeli ki,hanem a fél hozza magával, bizonyos, hogy a fél és szakértő a dijakra nézve maguk között már megállapodtak. Tehát nem forog fenn egyrészt szüksége annak, a mit a tervezet rendel, hogy annak illetményét a bíróság állapítsa | meg; teljesen indokolatlan, hogy ezen szakértők illetményeiben 1 is a pervesztes fél legyen elmarasztalható, pusztán azért, mert a bíróság a külön szakértő alkalmazását szükségesnek találta. A fél a saját szakértő képviselőjének dijait az eljárás során felszámithatja ugyan, de az ellenfél az ily szakértők alkalmazásából eredő költségekben csak annyiban volna marasztalható, h a a bíróság az egész Ítéletet, vagy annak valamely marasztaló illetve elutasító részét kizárólag ezen szakértő véleményére alapítja, mert ha annak közbenjárása csak informatív vagy ellenőrző jelleggel bírt, ugy annak megállapítására, váljon szükséges volt-e annak alkalmazása vagy sem, a biztos alap hiányzik. XIII. Fej ezet. A félnek eskü alatti kihallgatása és a felek esküje. 384. §. A 306. §-ban megvannak nevezve azon személyek, a kik, és minő ténykörülményekre tanukép ki nem hallgathatók. Habár a dolog természetéből következik, hogy a megjelölt személyek a szakaszban körülirt körülményekre eskü alatt épen nem, vagy ptdig a szükséges felmentés esetén hallgathatók ki, mindazonáltal nem lesz felesleges kimondani azt is, hogy a fél megesketése nemcsak a 318. §., hanem a 306. §. 1. és 2. pontjában meghatározott és pedig a 2. pont alattiban azon esetben, ha a fél a szükséges felmentést meg nem szerezheti, szintén mellőzendő. 386. §. A felek, illetve a peres felek képviselőinek megállapodása esetében sem engedhető meg, hogy a 306. §.1. és 2. pontjában megnevezett személyek az ott megjelölt körülményekre esküt tegyenek. A szakasz utolsó bekezdése tehát szintén kiegészítendő a 384. §-nál előadottaknak megfelelőleg. 387. §. A peres felek megállapodhatnak abban (386. §.) hogy valamely döntő ténykörülmények valóságát stb. eskütől tegyék függővé. Az eskü letételére a szakasz szerint, ha az nyomban ki nem vétetik, i határnap tűzendő ki, de arról a szakasz már nem intézkedik, hogy