A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 15. szám - Tapasztalataink a törvénykezés terén. (A budapesti ügyvédi kamara jelentéséből)

az eskületéti határnap elmulasztásának mik legyenek a törvényes következményei, holott ennek megállapítása a prtts keretébe tartozik. Ezen hiány pótlandó. 388. §. A tervezet szerint az esküre vonatkozó megállapodás erejét csakis azon esetekben veszti el, ha a személy, kinek esküt kell tenni elhalt, vagy esküvő képességét elvesztette. Ezek azonban nem merítik ki azon összes eseteket, midőn az esküre vonatkozó megállapodás nullificálandó, mert különös figyelmet érdemel azon a szakaszba okvetlenül felveendő eset, a midőn az esküt tevő fél lakhelye ismeretlenné vált és így az eskü letételi határnapra meg nem idézhető. Hogy mi történjék iákkor, ha az esküttevő fél ellenfele az esküre vonatkozó megállapodás hatálytalanítását, megsemmisítését kérelmezi, arról a tervezet nem intézkedik. Már pedig a peres eljárás mikénti folytatását a perjognak okvetlenül szabályoznia kell és pedig oly módon, hogy az esküttevő fél ellenfele az esküre vonatkozó megállapodás megsemmisítését és a további perrendszerü eljárás folyamatba tételét kérelmezheti. A mennyiben az eskü alatti kihallgatásra megidézett fél nem jelenik meg, a mulasztás következményei csakis oly esetben ítélhetők meg a 385. §. szabályai szerint, ha a fél személyesen lett megidézve, és ha a megállapodás nem az esküttevő fél személyes közbenjötte mellett történt, az idéző végzésben azon körülmények és tényállítások, a melyekre nézve a kihallgatás elrendeltetett, közölve lettek. Ezen feltételek felállítása nélkül nem lenne tanácsos a törvényes következményeknek alkalmazása, mert különben a fél az ügyvéd vagy megbízott mulasztása folytán pervesztessé válhat. Egy kivétel azonban megengedhető, és ez azon eset, a midőn a felet személyesen azért nem lehet, vagy nem lehetett megidézni, mert annak tartózkodási helye időközben ismeretlenné vált és a képviselő vagy megbízott azt záros és meg nem hosszabbítható határidő alatt be nem jelenti, vagy a fél az ujabban bejelentett helyen sem lesz feltalálható. Ilyen esetben a képviselő vagy megbízott utasítandó, hogy az ujabban kitűzött határnapon a felet törvényes következmények terhe alatt állítsa elő. Az erre vonatkozó uj szakasznak felvétele a tervezetbe ugy a perjogi, mint a gyakorlati követelményeknek felel meg. XIV. Fejezet. Előleges bizonyítás. 392. §. A peres eljárás szempontjából nem lehet közönyös, hogy előleges bizonyításnál az ellenfél az előleges bizonyítás neme és tárgyáról a meghallgatás, vagy pedig a mennyiben e nélkül rendeltetik el, a foganatosítás határnapja előtt tudomással bir-e, vagy sem. Meg kell tehát szabni azt is, hogy az előleges bizonyítás elrendelése iránti kérelmet a 135. §-ban meghatározott számú példányban kell benyújtani. Ha pedig a kérelem a járásbíróság előtt jegyzőkönyvbe mondatott, ugy az ellenfélnek a jegyzőkönyv hiteles másolata kézbesítendő. 394. §. A mennyiben az előleges bizonyítási kérelem a kir. törvényszék, mint a perbíróságánál adatott be, és a kir. törvényszék az ellenfél meghallgatását rendelné el, ugy szükséges arra nézve is intézkedni, hogy a meghallgatást ki foganatosítja. Leghelyesebbnek tartjuk, ha ennekteljesitésevégett a kir. tszék kiküldött birót rendel ki, mivel az ellenfélnek — miután a szóbeli tárgyalás kitűzését a tervezet és helyesen mellőzi, — a törvényszék tanácsában leendő meghallgatása nagyon célszerűtlen. A mi pedig a folyamodó fél költségére hivatalból kinevezett gondnok készkiadásainak fedezését illeti, oly esetben, ha a bizonyításnak a helyszínén való foganatosításával ilyenek előreláthatólag felmerülnek, kötelezőleg kell kimondani azt is hogy a folyamodó fél azt abiróság által megszabott összegben előzetesen letenni tartozik. 396. §. Félreértések kikerülése és szabatosabb meghatározás céljából a szövegbe felveendőnek tartjuk, hogy a mennyiben az előlegesen felvett bizonyítás ismétlése bármely okból lehetetlenné vált, ugy az előleges bizonyítás eredményét a biróság szintén a 277. §. szerint ítéli meg. (Folytatása következik.) Belföld. Tapasztalataink a törvénykezés terén. (A budapesti ügyvédi kamara jelentéséből.) Törvénykezésüuk a lefolyt 1890-ik évben csendesebb mederben mozgott, mint az előző 1894. és 1895-iki években, a midőn a sommás eljárás életbeléptetése és a házasságjogi törvények egészen uj, eddig szokatlan intézményeket honosítottak meg nálunk. Hogy az átmenet nem volt minden rázkódtatás nélkül, ezt előző évi jelentésünkben már jeleztük. Az 1896. év bizonyos tekintetben a pihenés éve volt, a mennyiben a törvénykezésnek nem kellett uj intézményeknek az életbe való bevezetésével megküzdenie. Bármennyire kívánatosnak tartjuk és sürgetjük is a korszerű törvénykezési reformok gyors keresztülvitelét, szükségesnek tartjuk itt megjegyezni, hogy azok életbeléptetésénél bizonyos tervszerűséget és beosztást elengedhetetlennek tartunk, ugy kell intézni a dolgot, hogy az a törvénykezés terén foglalkozók felvételi képességét tul ne haladja. Nem szabad szem elől téveszteni az életbeléptetéseknél azt, hogy bíráink általában tul vannak halmozva teendőkkel; naponként hallunk körükből felhangzó és általunk is alaposaknak elismert panaszokat, hogy a napi folyó teendők testet-lelket ölő munkája kifárasztja szellemüket és testi szervezetüket, elvonja őket a családi és társadalmi körökkel való érintkezéstől, arra meg éppen nem marad idejük, hogy fáradt szellemmel uj intézmények lényegébe behatolhassanak, azt a tudomány mai színvonalán álló tanulmányozás tárgyává tegyék, szóval, hogy az vérükbe menjen át és a gyakorlatba való átvitelnél már kezdetben megadják a helyes irányt. Nagyobbszabásu organikus törvényeink életbelépésénél rendesen több az ingadozás, az egymásnak ellentmondó határozatok i okkal nagyobb számban merülnek fel, mint a mennyinek hasonló esetekben jogosultságuk van, a mi részben a fentebb jelzett okokra vezethető vissza. A sommás eljárásról szóló törvény, mint hosszabb idő óta első nagyobbszabásu organikus alkotás, még nagyobb rázkódtatás és nehézség nélkül ment át a gyakorlatba. Az ezt követő házasságjogi törvényről azonban ezt már kevésbbé mondhatjuk. Ennek alkalmazásánál eltérő nézetek és ellentétes irányok merültek fel nemcsak a különböző bíróságoknál, hanem az egyes bíróságok kebelében is, ugy, hogy a jogkereső közönség ezen a téren nem csekély bizonytalanságban van. Nagyban elősegítette ezt az is, a mire mult évi jelentésünkben kimerítő fejtegetések kíséretében reá mutattunk, hogy házassági ügyekben eljárási irott szabályaink nincsenek, hanem oly gyakorlat alkalmaztatik a múltból, mely az anyagi törvénynyel összhangban nincsen s a mely úgyszólván napról-napra változik. Most pedig a büntető perrendtartás életbeléptetésének küszöbén állunk, mely az eddig ismeretlen perjogi institutumok egész tömegét öleli fel, a melyeknek csak lutólagos áttanulmányozása is tetemes időt, gondot, fáradságot vesz igénybe, és a melynél bizonyos, egyéb munkától ment nyugalom okvetetlenül megkívántatik. Mindezt szükségesnek tartottuk felemlíteni és reá Nagyméltóságod figyelmét felhívni. Kell, hogy a töi vények életbeléptetése oly áttekintő egységes conceptió szerint történjék, mely az összes nehézségekkel és akadályokkal számot vet és gondos kezekkel igyekszik azokat az útból elhárítani. A kir. Curia, a budapesti kir. Ítélőtábla, a budapesti kir. főügyészség ez évben a részükre emelt uj palotába költöztek. Az igazságszolgáltatás ezen uj fényes csarnoka tanúságot tesz arról, hogy az állam kormányzata nem kímélte a költséget akkor, midőn arról volt szó, hogy a bírói hivatás méltósága a külső díszben is kellő kifejezésre találjon. Áttérve a törvénykezés egyes részletkérdéseire, örömmel konstatáljuk, hogy ujabb törvénykezési rendünk folytán a kir. Curia hátraléka habár lassú ütemben, de fogyóban van, a minek üdvös hatása különösen két irányban fog mutatkozni. Először, hogy az ügyek gyorsabb elintézést fognak nyerni, másodszor, hogy módjában lesz a kir. Curiának egyes ügyekkel behatóbban foglalkozni és ezáltal azt a célját is minél inkább megközeliteni, hogy a jogegység fentartása körül szigorú őrséget álljon, különben éppen ez utóbbi tekintetben a kir. Curia a lefolyt évben dicséretes tevékenységet fejtett ki annyiban, hogy tizennégy polgári és hat büntetőügyi, tehát összesen husz teljes ülési döntvényt hozott, a minek a törvénykezésünk egységes irányának szilárdítására való jó hatása nem fog elmaradni. Nem célunk itt a hozott teljes ülési döntvények bírálatával foglalkozni, de lehetetlen azok közül különösen kettőt figyelmen kivül hagyni. Az egyik a 20 frton alóli kereskedelmi ügyekben való birói hatáskör megállapítása, a melylyel fentebb már foglalkoztunk. A másik az úgynevezett holtkézi törvények jogszabályáról szóló 63. számú döntvény, mely az ide vonatkozó törvényes intézkedéseket elavultaknak és hatálytalanoknak jelentette ki. A kir. Curia ezen határozata oly fontos politikai és közgazdasági érdekeket érint, oly mélyen belevág az állami és társadalmi szervezetbe, hogy méltán keltett feltűnést, a szaksajtóban, tudományos testületekben pedig alapos beható vitát. Részünkről szintén nem mellőzhetjük a Curia ezen határozatát hallgatással. Nincsen szándékunkban foglalkozni azzal, hogy e határozat bir-e az alsó bíróságokra kötelező erővel, de jeleznünk kell, hogy ezen teljes ülési döntvényt illetőleg alapos aggályaink vannak. Legalább is kérdéses, hogy egy legfelsőbb bírósági teljes ülési döntvényben valamely törvény, vagy törvényes intézmény fent, vagy fent nem állása felett határozhasson oly módon, a mint a kir. Curia tette egy közjogilag is bizonytalan jelentőségű kifejezés felhasználásával. E határozatból kétségtelenül kitűnik, hogy a kir. Curia ez esetben tulajdonképen a holtkézi törvényekérvénye [ felett határozott és azt mondotta ki, hogy azok érvénye megI szűnt; megszűnt pedig nem egy oly későbbi törvény folytán, mely