A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 15. szám - A késedelmes árverési vevő ellen a végreh. törvény 185. §-a alapján foganatositott árverés után van-e helye a végrehajt. törvény 187. §-a értelmében utóajánlatnak?

114 A JOG által kezükbe letett zászlót, melyen — a humanizmus, tárgyilagosság és igazság jelszavai messze láthatóan ragyognak. Kozma Sándor méltó utódot talált Hammersberg Jenő budapesti kir. főügyészben. Komolyság, erély és szigor a társadalmi kinövések és a valóban bűnösök iránt, — nála ritka tárgyilagossággal és elfogulatlansággal párosulnak a terhelttel szemben addig, a mig bűnössége elvitázhatlan tényekkel bizonyítva nincsen. Nem a hivatalszobából és Íróasztala mögött nézi a világot, hanem figyelemmel van a reális élet minden követelménye és embertársai legfőbb javai: becsületük és jó hírnevük iránt is. Es nem éri be ezen nézetek akadémikus fejtegetésével, hanem azoknak gyakorlati érvényt is iparkodik szerezni ; a mi az ő nézete, az váljék közkincscsé is és az alatta működő ügyészségek húsává és vérévé. Valódi örömünkre szolgál Hammersberg főügyésznek egy ujabb körrendeletét a nyilvánosság elé hozhatni, mely az egyéni szabadságnak Magyarországban nagy szolgálatokat tenni lesz hivatva, mely ércnél tartósabb emlékkövét képezi a főügyész nemes gondolkozásának és hivatása iránti magasztos felfogásának. Vajha bíráink is tudnának ily magas álláspontra helyezkedni, — sok köny fel volna szárítva, mely most lelkiismeretüket terheli, sokan áldanák működésüket, a kik ma létük romjain siratják a vakság és elfogultság hatalmi túlkapásait. Ezen körrendeletnek kivonatos szövege a következő : A budapesti kir. főügyésztől. 1,960. szám/f. ü. 1897. Körrendelet a budapesti kir. főügyész hatósági területén szervezett kir. ügyészségek vezetőihez. «Az 1896. évről szerkesztett bűnügyi statisztikai kimutatások áttanulmányozásából ujolag azt a tapasztalatot szereztem, hogy a kir. ügyészségek legnagyobb része a bűnvádi feljelentések elintézésénél nem gyakorolja azt a kötelességszerű gondosságot és objektív mérlegelést, a melyet a reájuk bízott feladat fontossága, az érdekelt egyéneknek alaptalan meghurcolástól megóvandó becsülelete és a büntető igazságszolgáltatás magasabb érdekei megkívánnak.* «A kir. ügyész a per első birája; ebből folyólag nem tekintheti a följelentést oly beadványnak, a melyet alapos megbirálás nélkül blanquettával lehet elintézni, arra bizakodva, hogy a vizsgálat során kiderül a tényállás s az ártatlan embert nem fogják elitélni.* «Már a feljelentés elintézésénél meg kell fontolnia az ügyésznek, hogy az egyéni becsület igen érzékeny tulajdon, a mely helyrehozhatlan kárt szenvedhet már a vizsgálat elrendelése által is, s hogy e ténynyel kapcsolatban a talán teljesen ártatlanul, bosszú vagy zsarolási célzattal feljelentett egyén vagyonában is érzékenyen károsodást szenvedhet.» «De meg kell fontolnia azt is, hogy a minden ok, alap vagy bizonyíték kilátása nélkül indított vizsgálatok nem csak feleslegesen terhelik a bíróságot és ügyészséget, de annak a valóban fontos bűnügyek befejezésére való idejét foglalván el, a büntető igazságszolgáltatás haladását is tetemesen gátolják.* «A statisztikai tapasztalatok azt mutatják, hogy az ügyek megoszlása nagyban és egészben azonos arányszámokat mutat; a hol tehát a helyesnek felismert aránynál kedvezőtlenebb arányszámokat találunk, ott a legnagyobb valószínűség szerint az elintézésben kell hibának lennie.* «Megerősiti e szabályt maga a kezemnél levő statisztikai összeállítás, a mely világosan mutatja, hogy a hol a följelentés stádiumában az ügyek felületesen kezeltetnek s minden feljelentésre vizsgálat inditványoztatik, ott az ügyek nagyobb százalékában a befejezett vizsgálat után kell az eljárás megszüntetését indítványozni s a mint a félretételi indítványok száma a feljelentések számának 5—30°/o a közt váltakozik, ugy váltakozik a megszüntetési indítványok száma is a befejezett ügyek számának 35—60-o/o-a közt.» «(Budapestet itt nem számítom, mert a rendőrségtől jövő feljelentések befejezett előnyomozattal kapcsolatban érkezvén, nagyobb tájékozást nyújtanak s itt a feljelentések őO°,o-a félretehető.)* «Hasonló eltéréseket mutat a felmentett és elitélt egyének száma közötti arány, mert az egyes külön törvényszékeknél a tárgyalásra vitt egyéneknek 20—55<y0-a mentetik fel. Ez viszont arra mutat, hogy számos kir. ügyészség nem jár el eléggé tárgyilagosan s elegendő terhelő adat nélkül is, vagy oly cselekmények miatt is tárgyalást vagy vád alá helyezést indítványoz, a hol a bíróság nem talál bűnöst vagy büntetendő cselekményt.* «Ez a túlzott vádlási irány nem felel meg a valódi igazság kiderítése iránti törekvésnek, a mi pedig a magyar ügyészségnek eddig hagyományos büszkesége volt, s ugyanez a helytelen irány nyilatkozik meg az ok nélküli felebbezésekben is, a miért már a felsőbíróságok is gyakran szót emeltek.* «Nem ajánlhatom tehát eléggé s újra meg újra a kir. ügyész urak figyelmébe a tényállás objectiv mérlegelését s minden túlzás kerülését* .... «Pedig az uj bűnvádi perrendtartás várható hatályba lépése épen most kiválóan szükségessé teszi a régibb idő óta folyamatban levő bűnügyek gyors befejezését.* ^Elvárom a kir. ügyész uraktól, hogy a kir. törvényszéki elnök urakkal egyetértőleg mindent kövessenek el arra nézve, hogy a folyamatban levő vizsgálatok nagy száma leapasztassék s a tárgyalásra váró ügyek Ítélettel láttassanak el. Legfölebb egyévi erőfeszítés és kettőzött szorgalom után bizonyára sikerülni fog normális viszonyokat elérni, s ez nemcsak a büntető igazságszolgáltatásnak, de maguknak az igazságügyi hatóságoknak is előnyére és megkönnyebülésére fogna vezetni*.. . . A budapesti kir. főügyész: Hammersberg Jenő. * És mindebből mi a tanulság ? Az, hogy nem ártana bírói karunkat az ügyészség és ügyvédség jelesebb tagjaival, a tudomány és humanismus apostolaival felfrissíteni, a végtárgyalások vezetését pedig ott, a hol ennek szüksége fenntorog - az anciennitásra való minden tekintet nélkül — avatottabb kezekre bízni és megvalósítani a régi Curia homlokzatán messzire tündökölt jelszót: justitia regnorum fundamentum. Hammersberg Jenő körrendelete egy uj, boldogabb jövő hírnöke, az uj bűnvádi eljárásnak méltó praeludiuma. Dr. Révai Lajos. A késedelmes árverési vevő ellen a végreh. törvény 185. §-a alapján foganatosított árverés után van-e helye a végrehajt, törvény 187. §-a értelmében utóajánlatnak ? Irta: MOLNÁR GÉZA kir. táblai biró Nagyvárad. A pécsi kir. Ítélőtábla 1896. évi július hó 13-án hitelesített 2-ik számú polgári határozatában, a temesvári kir. ítélőtábla pedig 1896. évi október hó 23-án hitelesített 3-ik számú polgári teljes ülési döntvényében ebben a fontos jogkérdésben már állást foglaltak, határozatilag kimondván azt, hogy a végrehajtási törvény 187. §-ában szabályozott utóajánlatnak a késedelmes árverési vevő ellen a végrehajtási törvény 185. §-a alapján foganatosított árverés után is van helye. Miután pedig épen a döntvény indokainak vizsgálásából a határozatokban kimondott jogelvvel ellenkező eredményre vélek juthatni, kívántam a kérdést az alábbiakban megvilágítani. Az 1881. LX. t.-c. 185. és 186. §-a a hitelező és adós érdekei megvédését a késedelmes árverési vevővel szemben, mig 187. §-a az utóajánlatot tevővel szemben különbözően (egymástól eltérően) szabályozza. Jelesen a végrehajt, törv. 185. §-a értelmében a tkvi hatóság a késedelmes vevővel szemben csak az érdeklett felek bármelyikének kérelmére rendelhet el ujabb árverést és a nélkül, hogy az eleve megtartott árverést az ujabbi árverés kitűzése előtt hatálytalannak nyilváníthatná, mig a 187. §-a értelmében utóajánlattétel esetében a lelekkvi hatóság az előbbi árverést hivatalból köteles az árverés elrendelése előtt hatálytalannak nyilvánítani s ujabb árverést rendelni el. Már a törvény rendelkezéséből tűnik ki az, hogy a késedelmes árverési vevő, utóajánlati eljárás esetében az általa előzően megvett ingatlanra vonatkozóan a 185. §-ában fentarlott jogát nem érvényesítheti. A törvény ily értelmezését indokolja a 185. §-ának az a rendelkezése, hogy a késedelmes árverési vevő jogai fentarthatása végett, a vételár lefizetésének késedelmezése esetében az alapárverést nem rendeli az ujabbi árverés kitűzése és megtartása előtt (miként teszi a 187. §-a esetében), hogy hatálytalannak nyilvánittassék. Nem rendeli pedig azért, mert fentartjaa késedelmes árverési vevőnek azt a jogát, hogy az árverés megkezdéséig a vételárt lefizethesse s ekként az alapárverés értelmében az ingatlant vétel utján megszerezhesse. Mig a 187. §-ának rendelkezése szerint utóajánlattétel esetében az ujabb árverést feltetlenül és hivatalból elrendelni kell, s ha az ujabb árverésen magasabb ajánlat nem tétetnék, az ingatlan az utóajánlatot tevő által megvettnek kell, hogy nyilvánittassék, ekként a késedelmes vevőnek a 185. §-ában megszabott joga fel nem éledhet, mert már elvesztette a terhére foganatosított visszárverés alkalmával. A törvénynek akkénti értelmezése, hogy a késedelmes árverési vevő ellen tartott árverés után a 187. §-ában szabályozott utóajánlati eljárásnál a késedelmes árverési vevőnek joga feléled, merőben jogsérelmes volna az utóajánlatot tevőre, mert ez csak az okból tehetett utóajánlatot, mert tudatában volt a törvény ama rendelkezésének, hogy a késedelmes árverési vevő a 185. §-ában előirt visszaváltási jogától elesett. Mig máslelől a késedelmes árverési vevő joga és kötelezettsége az utóajánlatot tevő joga és kötelezettségeivel összeütközésbe jönne. A törvénynek a késedelmes árverési vevő és utóajánlatot tevő személyére vonatkozóan a fenti megállapítások szerint különböző módon tett rendelkezéseiből önként foly, hogy a késedelmes árverési vevő mulasztása esetében a hitelező és adós érdekeit utóajánlati eljárással is védeni nem kívánta, amúgy is meg lévén