A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 15. szám - Az egyéni szabadság Magyarországon. (A budapesti főügyész legújabb körrendelete)

Tizenhatodik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1897. április Ily, Szerkesztőség: =W= J /*\ Előfizetési árak: < ^.Rudolf-rakparti, ü J (J IjT ***J£ ~ ^ ^ Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Kiadóhivatal: <"<15tt MAQTAR ÖGYyÉDI KÖZLÖNT> Féi . _ s« - « „ „ , ,r , „ HETILAP 4ZIGAZSÍGÜGY ÉRDESEINEK KÉPTISELETÉRE A MAGTÁR ÜGTTÉD1, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS IÖZJEGTZÖI KAR ÍÍZLflNTE. V., Rudolf-rakpart 6. sz. „, , „ ... , ,. .. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Egész « _ 6 i — Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOB Az etöfizetési pénzek Kéziratok vissza nem adatnak. ügyvédek. leacélsKrüV/ben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. poswutólványnyal Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Előfizetési felhívás. — Az egyéni szabadság Magyarországon. Irta: dr. R é v a i Lajos. — A késedelmes árverési vevő ellen a végrehajt, törvény 185. §-a alapján foganatosított árverés után van-e helye a végrehajt, törvény 187. §-a értelmében utóajánlatnak ? Irta: Molnár Géza. kir. táblai biró Nagyvárad. — A bérbőli kimozditás kérdéséhez. Irta: dr. Sonnenschein Simon ügyved Eperjesen. — Az irattári kezelés egyszerűsítésének kérdéséhez. Irta : dr. Fekésházy Gyula, tvszéki biró Temesvár. — A birtokállapot védelme a tulajdonjoggal szemben. Irta: dr. Frankfurter Sándor ügyvéd Miskolcon. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta : Polgár József, pestvidéki kir. tszéki biró. — Belföld. (Tapasztalatok a törvénykezés terén.) — Irodalom. (Adalék mezőgazdasági hitelpolitikánkhoz. Szerk. dr. F e 11 n e r Frigyes Budapest. Irta : dr. R. B.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok döntvények —Kivonat a "Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök, — Pályázatok). Előfizetési felhivás! Április hó i-től előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése március hó végével lejárt, tisztelettel kérjük szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a «Jog» kiadóhivatalához Budapest V., Rudolf-rakpart 3. sz. alá küldendők. Az egyéni szabadság Magyarországon. (A budapesti főügyész legújabb körrendelete). Az uj bűnvádi eljárás életbeléptetésének küszöbén állunk. A törvény óriási haladást jelent az eddigi állapotokhoz képest. De váljon be fog-e az a gyakorlati életben válni, meg fognak-e valósulni a hozzá kötött nagy remények ?. . . Ez három tényezőtől és azok összhangzatos működésétől függ : a bíróságtól, az ügyészségtől és a védői kartól. Ez utóbbi jövőben is nagyrészt csak passzív szerepet visz a szomorú drámában, melyben minden egyes vádlott legfőbb földi kincsei: becsülete, szabadsága, vagyona, sőt gyakran még élete is kockán forognak. A védői karnak jövőre is csak igen szerény szerepkör jut a bűnvádi eljárás legfontosabb stádiumában : a vizsgálatnál, a tényállás kiderítése körül. Már előre is kijelenthetjük és a tények nem fognak megcáfolni, hogy a védői kar kötelességeit az uj aera bekövetkeztével is ép oly híven, lelkiismeretesen és teljes szakavatottsággal fogja teljesíteni, mint azt még minden uj institutio behozatala alkalmával tanúsította. Ügyvédi karunk semmiben sem áll hátrább a külföldi barreaunál és rajta bizonyára nem fog múlni, hogy a törvény nemes intentiói mihamarább teljesen megvalósuljanak. Sajnálatunkra nem mondhatjuk ugyanezen dicséretet büntető bíróságainkról. Tisztelet a kivételeknek, — de a számos végtárgyalás, melyen jelen voltunk, arról győzött meg, hogy a végtárgyalást vezető bíráink nagyrészt rendkívül- gyengék és sem a kellő szakismerettel és elméleti képzettséggel, sem pedig a kívánatos tárgyilagossággal nem bírnak a tárgyalások vezetésére. Ezen pedig az uj törvény sem fog igen változtathatni. Midőn tehát az uj törvény a régi elemek gondozására lesz bízva, több mint valószínű, hogy az eredmény sem lesz kielégítőbb, és hogy ezek akkor is more patrio fogják folytatni ama rendszert, mely ma nemcsak a humanistát, de az elfogulatlan jogászt is hátborzongással tölti el. Vizsgálóbiráink és corrolariumképpen: vizsgálataink felületessége köztudomású, — semmi sem jellemzi, semmi sem ítéli el meddő munkásságukat találóbban, mint a felmentések aránytalanul nagy száma a végtárgyalások alkalmával. Minden j Lapunk mai száma ilyen felmentés azonban egyúttal arcul csapását jelenti az emberiség geniusának, .sírkövét egy eltemetett egyéni szabadságnak és becsületnek és éretlenségi bizonyítványát a vizsgálattal megbízott közegeknek. Sajátságos: a bűnvádi eljárás első stádiumában mindenki a kezét mossa. Az indítványt tevő ügyész elhárítja magáról a felelősséget azzal: hogy «a vizsgálóbíró majd kideríti a valót», és a vizsgálat befejeztével vádinditványt tesz, gyakran puszta bebizonyitatlanul maradt gyanuokok alapján, — részben szokásból, tévesen felfogott hivatásából folyólag és mert vitt van a vádtanács, mely hibáját jóvátehetb. A vádtanács viszont bízik az ügyész alapos tanulmányaiban, az iratokba be sem tekintve szépen lemásolja az indítványt és azt indokolásával együtt egész terjedelmében magáévá teszi. — «Hiszen majd kiderül a terhelt ártatlansága a végtárgyaláson » — ezen bölcs axiómát nem egyszer, de számtalanszor hallottuk, valahányszor a vizsgálóbíró, az ügyész és a vádtanács ajtainál kopogtunk valamely ártatlan terhelt érdekében. A jó uraknak fogalmuk sincs arról, hogy mily irtózatos kín az egy intelligens terheltre nézve : vád alatt állani, végtárgyalásra megidéztetni, a napi sajtóban meghurcolhatni, családjával együtt megszokott társaságából kizáratni és a Kain-jellel a homlokán, embertársai közt megfordulni. Szerezhet-e mindezekért elégtételt a jó késő végtárgyalás alkalmávali felmentés, melyről csak egy kis töredéke azoknak nyer tudomást, a kik a vizsgálat és vád alá helyezésről frissibe értesültek, melyet sokan kétkedve fogadnak, mert hát «nem hiába zörög a haraszt». És ezek még a szerencsések, a kik legalább a végtárgyalásnál kimenekülnek a lelket és testet, becsületet és szabadságot ölő Moloch kezéből. Hányan lesznek ártatlanul elitélve, örökre a tisztességes emberek társaságából kitaszítva, — nem annyira rosszaságból, mint inkább előítéleten vagy ellenszenven sőt gyakran idegességen alapuló slendriánból, vagy gyakrabban mint azt képzelik, a tárgyalást vezető tényezők gyenge jogászi képzettségénél fogva. Az uralkodó jellemvonás a vizsgálat és ép ugy a végtárgyalás során : a bizalmatlanság. Ez még a régi inquisitorius rendszernek egyik ki nem irtott maradványa. A terheltnek nem hisznek, minden szava kárba veszett, bizonyítani ő tartozik. Ezenfelül a végtárgyalás rendszerint egy csapáson halad a lefolyt vizsgálattal: a tárgyalást vezető biró már előzőleg a vallomási jegyzőkönyvek alapján képez magának Ítéletet és ezen jegyzőkönyvek nyomán halad a végtárgyalás alkalmával. A világért sem engedne meg a legkisebb eltérést ezektől. — addig a mig ezen vallomások fennállanak, biztos a talaj a lábai alatt — ellenben ingadozni kezd nyomban, mihelyt a tényállás módosul. Tehát görcsösen kell ragaszkodnia a vizsgálat adataihoz és ily irányban, — gyakran erőszakosan is, — vezeti a tárgyalást. Már pedig nincs könnyebben befolyásolható és megbizhatlanabb anyag a tanúnál — az ügyes elnök azt hozza ki belőle, a mit csak kedve tart. A gyászos eredményt látjuk aztán felsőbíróságaink annyiszor sújtó ítéleteiben és még kirívóbban látnók azt, ha itt is a közvetlenség és szóbeliség uralkodnék. Ezen birói anyaggal tehát bajosan lehet az uj törvénynek kedvező prognosist mondani. Már pedig észleleteink legnagyobb részt a budapesti büntető bíróságok ítélkezésén alapulnak, — milyenek lehetnek még csak a viszonyok a vidéken, a hol az ellenőrzés nem oly intensiv mint a fővárosban ? De azért kétségbeesésre nincs okunk. Ha a bíróság nagy része nem teljesiti is kellően a kötelezettségét, — ugy itt van a másik tényező : az ügyészség. Csak nemrég volt alkalmunk dicsérőleg nyilatkozni a közvád közegeiről, a kik lelkesen, ifjúi hévvel és tudományos készültséggel haladnak a modern jogtudomány által kijelölt uton, híven lobogtatva a Kozma Sándor 12 oldalra terjed.