A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 10. szám - A birák fizetése körüli anomáliák

A JOG 77 Ha pedig a kifejtettek szerint az alapperben pervesztes, azonban a perújításban pernyertes fél az alapperbeli költségek viselése alól nem mentesülhet, akkor kétségtelen, hogy még kevésbbé követelheti a végrehajtási és árverési költség és vélt kára megtérítését, mert ezek már vastag mulasztásának következményei; nevezetesen: neki tudnia kellett, hogy az alapperbeli ítélet végrehajtható (1868: L1V. t.-c. 323. §.), következőleg nem kellett volna bevárnia a végrehajtást és árverést, ha pedig ezt mégis tette, jogsérelemről panaszkodni nem jogoMilt. Miért nem fizetett végrehajtás nélkül!? Végül még egy lényeges érv van az általunk vitatott felfogás helyessége mellett, nevezetesen: A perújítás tisztán perjogorvoslat; perrendünk is ilyennek declarálja; sem nemrepositió, sem nem restitutio az; nem is irányul az döbbeni állapot helyreállítására, hisz oly állapot, a melyet restituálni kellene, nincs is, mert a perujitó fél sem az alapper előtti, sem az alapper utáni állapottal nincs megelégedve s azok egyikére sem vágyik, azok egyikét sem akarja visszaállítani, hanem igenis orvosolni akarja a rajta a peres eljárás során és folytán esett jogsérelmet. Ebből következik, hogy ha az alapperbeli költség (és az esetleges végrehajtási s árverési költség és állított kár) a perujitási petitio folytán megítéltetnék, akkor in integrum restitutióról, tehát egy uj és önálló jogviszonyról, nem pedig perújításról lehetne és volna szó, mely, miként előző cikkemben hangsúlyoztam, nem önnálló perjogi institutio, hanem perjogi remedium. II. A perköltség kérdését illetőleg általunk említett büntetőjogi alapból okszerűen folyományozik, hogy a bűnös még szigorúbb elbánásban részesítendő, minta mu 1 asztó. A bűnöző a bíróságot, a bírói hatalmat gonoszul tévesztette meg; bűnös módon hamisította meg a való tényállást és hamis bizonyítékot produkált. Ily bizonyítékon nyugvó Ítélet semmi részében sem tartható fenn. A hamisan bizonyító perfél, legyen a bizonyíték saját közvetlen (hamis fő- stb. eskü), vagy közvetett (hamis tanuzás. stb.) ténye, nem szolgálhat kárára az ellenfélnek. Ez a büntetőjog főelvével ellenkeznék. A bűnös sújtandó bűnvádi uton, és ezenkívül sújtandó magánjogilag a perújításban. A mulasztó pervesztes az alapperben, mert mulasztott ; a bűnöző ellenkezőleg pernyertes, mert bűntényt követett el, bűnös módon erőszakolta ki a győzelmet. Ha a mulasztó köteles azalapperbeli költségeket viselni, akkor még inkább köteles azokat a közvetlenül, vagy közvetve bűnös perfél viselni. A lényeges különbség az, hogy a mulasztó az alapperben fizet költséget, melynek megtérítését nem kívánhatja, a bűnöző ellenben kap költséget, a melyet megtéríteni tartozik. Azt hiszem eléggé kimeritettem az alapperbeli költség kérdését és végeredményül felállíthatom ezen két tételt : ad I. Ha a perújítás alapja a mulasztás : az alapperbeli Ítélet a perköltségre nézve érvényében fentartandó. ad II. Ha ellenben a perújítás a bűnösség megállapítása után indult meg: az alapperbeli Ítélet a perköltségre nézve is hatályon kivül helyezendő és a bűnös perfél az ellenfélnek alapperbeli költségeit is viseli. A birák fizetése körüli anomáliák. Irta: TRENCSÉNI CSÁK Trencsénben. A ^Budapesti Hirlap»-nak azt a cikkét, hogy az elsőfokú bíráktól az 1893. évi IV. t.-cikkben foglalt fizetésemelési törvény 6. §-a alapján 1896-tól kezdve elszedik az 1871. évi XXXI-iki alaptörvény 11-ik §-ában megállapított tized és ötödéves pótlékokat, csak rosszul értesültségnek vettem s azért nem is reflectáltam rá. Most azonban, a «J o g» 7-ik számában, a "Sérelem* cimü rovatban egy concret esetet olvasok arról, hogy a jelzett napilapban részletezett ministertanácsi elvi megállapodás tényleg megtörtént s alkalmazása már is nagyban előmozdítja a kincstár érdekeit, az ugy is nem a birói méltóságnak megfelelően dotált egyes érdekeltek rovására. Mikor azt a kacskaringós kacscsot, — melyet a Ház plénuma annak idején visszaküldött a bizottságba, azzal az utasítással, hogy • fordítsák le magyarra--, — a Házba való visszaérkezte után ismét elolvastam, — mindjárt gyanúperrel éltem, hogy azt talán szándékosan fogalmazták ugy a hogy van. Meglepett azonban a I láznak a -n em b á n om sá g a», hogy megelégedett a rossz §-nak jó magyarázatával is . . . íme! annak isszák most a bíróságok a keserű levét. Mert hiszen az a szerencsétlen szakasz csak az ő zsebüket érinti érzékenyen; mivel a tanárok és az egyetemi könyvtárőrök, (mindkettő fontosabb tényező a magyar birói karnál,) kivétetnek a sérelmes intézkedések alól. Ide irnám az egész 6-ik §-t; de nem teszem helykimélésből. Ismeri azt a «Jog -nak minden olvasója s az érdekeltek könyv nélkül is tudják; s bizonyára abban a véleményben vannak mindnyájan, hogy nagyszerű mnemotechnikai olvasmány volna a közép és felső iskolákban. Hogy azonban ebből az igazságügyministeriumnak 56 tagból álló számfejtő személyzete minden egyes esetben ki birja okoskodni: kinek mi jár a tized és ötödéves pótlékokkal immár csak atheoriában megáldott birák közül, az a legnehezebb feladatok közzé tartozhatik. Azt hiszem, hogy a f. évben a számvevőségi létszámban felvett jelentékeny személyszaporitásokat csupán ez a törvényszakasz tette szükségessé. És arról is meg vagyok győződve, hogy minden előforduló alkalommal, mielőtt a pótlék beolvasztása és a többlet kiutalványozása tárgyában döntenének, hangos felolvasások tartatnak ezen §-ból s aztán kérdezgetik egymástól a főszámtanácsos, 6 számtanácsos, 11 számvizsgáló, 19 számellenőr és 19 számtiszt, ugy mint a • Blitzweisz Kóbi» cimü bohózat detectivjei: •Megértették kérem ?* Nem is csodálom, ha a nehézségek legyőzése végett a számokhoz sokat, — de a törvénymagyarázathoz kevesebbet értő szám fejtőség vesződsége a ministertanácsot az ismeretes elvi megállapodásra ösztönözte. Én azonban a ministertanácsnak azt az elvi megállapodását, — hogy «csakazontisztviselőnekvanpótlékra igénye, a ki már a törvény életbelépte napján annak élvezetében volt, azon tul pedig a kiérdemelt pótlék a fokozatos előléptetéskor a nyert fizetési többlet ereje ig beolvad, — rendkívül sérelmesnek és tarthatatlannak tartom; mert képtelenségnek és a humánus felfogással összeférhetetlennek tűnik fel nekem a fizetésrendezési törvény olyatén magyarázata, hogy a biró fizetésemelés cimén, megfosztassék éppen attól a keservesen kiérdemelt s minden protectio nélkül elérhető fizetésjavulástól, melyet csakis hosszú és minden tekintetben kifogástalan szolgálatával, — mert a legjelentéktelenebb fegyelmi eljárás is megfoszthatja attól, — hozott érdembe s a melynek éppen azért jobban örül, mint akár . . . egy VII. osztályú kinevezésnek . . . Avagy lehet-e komolyan venni az olyan előléptetési okmányt, a milyen miatt K o z a k i e v i c Marian ur a «J o g» idézett számában igy jajdul fel: • Én az idén kaptam az igazságyügi ministeri u mtól egy előléptetési o kmán y t, m e ly 1 y el a9-ik fizetés i osztály 2-ik fizetési fokozatába 1,200 frt. fizetéssel előléptettem; de az 1893. évi szept. 13-tól járó tizedéves 100 frtnyi pótlékom beszüntetésemé 1j e 11.» Mit jelent ez r Azt, hogy az albiró ur százasát egyszerűen kicserélték, csakhogy a régi helyett hamis ujat adtak; mivel ez az uj 100 frt az első évben, a törvény erejénél fogva, — midőn ",(-ad tiszti levonás alá esik, — 33 frt 33 krajczárral kevesebbet ér a másiknál, a melytől ezt az adót rég megfizette. . . . Meglehet ugyan, hogy kegyelemből ezt a százast nem harmadolják meg a csereviszonyra való tekintettel; — de azért az előléptetés mégis marad egy nagy nesze semmi! fogd meg jól — a milyen előléptetéshez nem gratulálni, hanem condoleálni szokás De hát lehetséges az, hogy a nagy Szilágyi igy felült volna a nagy Wekerlének akkor, midőn a fizetésrendezési törvény annyi vajúdás után megalkottatott ? Ézt senki sem fogja lehetségesnek tartani, a ki tudja, hogy Szilágyi minden lehetőt elkövetett a birák érdekében. De nincs is az ugy . . . Szilágyi és Wekerle teremtette meg a törvényt. Ok tudják azt leghelyesebben magyarázni. Tehát csak az a magyarázat helyes, melyetők a törvény tárgyalásakor tettek, a melyet a kormány egészen a mult évig követett is, — hogy t. i. «a tisztviselőamagasabbfizetési fokozatba való előléptetése alkalmával a 6. §. értelmében apótlék ra valójo gosultságát el nem veszti. >És a nevetségesség határain kivül a különben finánc fifikával megfogalmazott törvényből is csak ezt lehet kiolvasni . . . Különbség van ugyanis atörvény életbelépte és a törvény joghatálya közt. Ez a törvény életbe lépett ugyanis 1893. évi ápril hó elsején; deteljes joghatályában csak 10 év mulvalesz, vagyis a 20-i k században. A mi már magában véve is szomorú dolog. Ez a törvény több helyen kifejezésre is juttatja a különbséget, midőn magában a 6-ik szakaszban is egy helyütt a törvény életbeléptéről, más helyütt annak joghatályáról szól A 6. §. első bekezdésének utolsó mondata pedig határozottan igy. rendelkezik: «A jelen törvény hatálybalépte után ekként igényelhető pótlékok a fizetés természetével biró személyi pótlékként f ol yó si t an d ók s magasabb fizetésbe való kinevezés, vagy előléptetés esetén a 2. §. szerint a fizetési többlet erejéig beszüntetendő k». • Megértették, kérem ?» .... Az idézett mondat magyarul azt fejezi ki, hogy a személyi (kor-) pótlékok beolvasztása nem a jelen törvény életbe1 é p t e, hanem csak ajelen törvény hatályba lépteután foghat helyet. Ez a joghatály pedig a törvény végrehajtására megállapi-