A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 9. szám - Uj belga törvény a házasságra vonatkozó némely rendelkezések módosítása tárgyában

A JOüf zik, hogy a felperes a megvizsgált árut a szállítottál azonosnak találta. Végül tekintve, hogy az áru azonosságát az alperes kérelmére kihallgatott R. Kornél tanú is megerősítette; a bírói szemle tárgyául szolgált lencseárut a felperestől szállítottál ugyanazonosnak megállapítani kellett. M ndezek előrebocsájtásával tehát most már csupán az a vitás kérdés döntendő el; megfelt-e a szállított áru a mustrának, vagy nem? illetve mennyiben bír alappal az alperes részéről az áru minősége ellen emelt kifogás? Erre vonatkozóan a szakértők véleménye oda irányul, hogy habár a megszemlélt áru lencseszemei minőség, szín és nagyság tekintetében a mustra lencseszemeivel megjegyeznek, az áru mégis sem középminőségünek nem tekinthető, sem a mustrának meg nem felelt azért, mert az abban kőrülbelől 1« „ mennyiségű zab és ezen kívül penészes szemek és lencsehüvelytörmelék is la'áltattak, holott mindez a mustrában elő nem fordul. Minthogy tehát a szállított áru a mustrával nem egyezik, minthogy akként az áru mustraszerünek nem tekinthető, minthogy továbbá azon állítást, hogy a bevett kereskedői szokás szerint az áru 5° o erejéig nem tiszta állapotban is küldhető, hogy tehát az alperesnek azért, mert a lencse közt l«/0 zab is találtatott az árut rendelkezésre bocsájtani joga nem volt, az alperesnek tagadásával szemben a felperes mivel sem bizonyította s minthogy ezek szerint az áru a kikötött kellékeknek meg nem felelvén, a keresk. törv. 348. §. élteimében a vevőnek jogában állott az ügylettől elállani, következően az áru vételárát tőle a felperes nem követelheti; minthogy továbbá az eladó a vevőnek a szerződés-ellenes áru bemutatásával okozott költségek, vagyis ebben az esetben a viszonkeresetben vett raktárdijat megtéríteni köteles és minthogy a raktárdíj mennyiségét a szakértők napi l»/8 krban megállapították; ennélfogva a felhozottak egybevetése alapján az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, a felperest alaptalan keresetével elutasítani, a viszonkeresetnek helyt adni s felperest az 1892. évi márc. hó 1-től, vagyis a beraktározástól az áru elviteléig naponként l'/j krjával számítandó raktárdíjban marasztalni és stb. megfizetésére kötelezni kellett. Az a kérdés pedig; való-e miként a felperes már a rendelkezésre bocsájtás után az áru visszavétele iránti készségét az alperessel közölte-e vagy sem? ennek a pernek az elbírálásánál figyelembe azért nem vétetett, mert a felperes keresetével a felhozottak alapján amúgy is elutasittatott. A magyar királyi Curiatl89ü. évi december hó 2-án 1,022. sz. a. i Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és ha felperes főesküt tesz arra, hogy a perhez 3 /. alatt csatolt lencsemustra nincs ugyanolyan állapotban mint a midőn akkor volt, midőn azt felperes alperesnek átadta, hanem megvan tisztítva, akkor alperes végrehajtás terhe alatt köteleztetik, hogy felperesnek 82 frt 40 kr. tőkét, ezek kamatait stbt 8 nip alatt fizessen, alperes pedig viszonkeresetével elutasittatik. Érdekében áll tehát felperesnek az eskü letételére való készségét ezen ítélet kézbesítésétől számított 3 nap alatt bejelenteni és az esküt le is tenni, mert ellenkező esetben keresetével elutasittatik és köteles alperesnek 1892. évi március hó első napjától az áru elviteléig terjedő időtartamra naponként 1 y, kr. raktárdijat stb. fizetni. — stb. — Indokok: Helyesen állapították meg az alsó bíróságok a per adatai nyomán azt, hogy a kérdésben forgó ügylet mustra szerinti vétel volt. Alperes tehát, ki az árut annak Miskolcra érkezése után, a másodbiróság ítéletének megfelelő helyes indokai szerint hatályosan kifogásolta, a kapott mustrát, a keresk. törv. 363. §-a értelmében felmutatni tartozott. A perhez 3 /. alatt csatolt mustrának azonosságát, illetőleg azt, hogy ezen mustra ugyanabban az állapotban volna, mint a minőben akkor volt, mikor azt alperes kapta, felperes tagadta, azt vitatván, hogy az általa alperesnek adott mustra zabot is tartalmazott, holott a 3 •/. alatt csatolt mustra meg van tisztítva. Tekintve, hogy az adott mustrának tagadott azonosságát mindenkor a vevő — aki a mustrának megőrzésére köteles, — tartozik bizonyítani, nem tévén különbséget az, hogy a mustra lepecsételt, avagy nyilt tartályban adatott-e át neki, tekintve, hogy az alperes részéről a mustra azonosságára nézve kinált főesküt lényegében felperes elfogadta: a per kimenetelét a perdöntő körülményre vonatkozólag szövegezett ezen főeskütől kellett függővé tenni, mert ha valónak bizonyul az, hogy a 3 • . alatti mustrának eredeti állapota, megtisztítás után változást szenvedett, akkor az, mint a vétel tárgyát képező áru minőségének megállapítására sem alkalmas, a felperestől kapott mustrával lényegileg nem tekinthető azonosnak és az áru, az idézett törvényhely rendelkezéséhez képest mustraszerünek vélelmezendő, illetőleg alperes annak vételárát stbit megfizetni tartozik. Ha azonban felperes az esküt nem teszi le, akkor a 3. /. alatti mustrának azonossága bizonyítva lévén, tekintettel arra, hogy alperes az árut törvényes módon kifogásolta és felperesnek rendelkezésére bocsájtotta, tekintettel továbbá arra is, hogy a személyesen meghallgatott felperesnek azzal a nyilatkozatával szemben, hogy az általa eladott lencse zabot is tartalmazott és hogy a 3. '. alatti mustra a szemek minősége tekintetében megfelel annak az árunak, melyet felperes alperesnek eladott; tekintettel végül arra, hogy a meghallgatott szakértők a zsákokban levő m i^szem1 élt áruban, melyet a 3 ". alatti mustrával a szemek nagysága, szine és faja szempontjából egyezőnek ismertek fel, zabot is találtak: felperes a megszemlélt árunak az általa eladottal való azonosságát sikerrel nem tagadhatta, hanem az ellenkezőt bizonyítani tartozott volna, amit nem tett: a szakértők egybehangzó véleménye szerint középminőségen aluli áru vételárát alperestől nem követelheti és ebben az esetben keresetével elutasítandó és alperesnek az áru megőrzése körül félmerült és a szakértők által naponként 11/2 krban megállapított raktárdíjnak stbnek megfizetésére kötelezendő volt stb. Bűnügyekben. Az igazságügyi orvosi tanácsnak kellő módon indokolt és teljes birói meggyőződést keltő felülvéleményéből nemcsak azt kell bizonyítottnak elfogadni, hogy vádlott a vádbeli cselekményt elmezavarban követte el, hanem azt is, hogy jelenleg köz- és önveszélyes elmebeteg, kivel tehát jogcselekmény fel nem vehető és igy vele szabályszerű végtárgyalás sem tartható meg. A gyulai kir. törvényszék (1896. okt. 17. 4.89-í. sz. a.) F János (64 éves) irányában a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűntettének a btk. 65. §-a szerinti kísérlete miatt a további büntető eljárást a btk. 70. §. alapján megszünteti stb. F. János terheltnek, jelen végzés jogerőre emelkedése után, tébolydában leendő elhelyezése iránt a legközelebbi közigazgatási hatóságot megkeresni rendeli. Indokok: F. János terhelt beismerte, hogy ő apósára Cs. Ferencre, a kivel 1896. év óta közös háztartásban élt, haragudott azért, mert azon hitben élt, hogy ez őt háta megett kisebbíti és gúnyolja, a mi miatt két izben öngyilkossági kísérletet is követett el. Ez az ellenszenv végre annyira elkeserítette terheltet, hogy 1896. évi július 27-én egy revolvert vásárolt azon 5 frton, melyet a feleségé azért adott neki, hogy azzal adót fizessen, és elhatározta, hogy azzal előbb az apósát, azután saját magát lövi agyon. A revolvert azután egész nap zsebében rejtegette s szándékát mindenki előtt titkolta. Este apósával és feleségével barátságosan beszélgetett s közöttük semmi szóváltás nem történt. Azután mindannyian lefeküdtek és pedig F. Jánosné a leányával egy szobában Cs. Ferenc és F. János terhelt külön-külön szobában. Éjjel két óra tájban terhelt felébredt s ekkor eszébe jutott szándéka, k 1 is öltözött és gyertyával kezében átment a szomszéd szobába, a hol Cs. Ferenc aludt. Itt Cs. Ferenc ágya elé állva, kétszer rálőtt, mely lövések közül az egyik Cs. Ferencnek a jobb felső karjába, a másik pedig a mellébe hatolt, de rajta életveszélyes sérüléseket nem ejtett. Ekkor Cs. Ferenc a szobából kifutott s a szomszéd szoba ajtaját magára zárta; F. János pedig maga ellen két lövést intézett, melyek közül az egyik a fejébe a másik pedig a mellébe hatolt. Ez után sértett a szomszéd szobában lakó S. Jánost a bezárt ajtón át felkérte, hogy menjen a rendőrséghez segítségért. Az előjött rendőrök F. Jánost a földön fekve eszméletlen állapotban találták s a kórházba beszállították. F. János vizsgálati fogságba helyeztetvén, orvosszakértői megfigyelése rendeltetett el. A törvényszéki orvosszakértők F. Jánost eskóru butaságban szenvedőnek jelentették ki. Az igazságyügyi orvosi tanács felülvéleményében constatálja, hogy terhelt évek óta hallási hallucinaliokkal és üldöztetési téveszmékkel járó elmezavarban szenved és hogy bűncselekményét, ezen kóros elmeállapotban és érzéki csalódásainak egyenes behatásai alatt vitte végbe. Nevezett terheltnek elmebaja chronicus lefolyásúnak jelentetik; gyógyulása a tünetek és az eddigi hosszas tartam után Ítélve nem nyújt kilátást, miért is terhelt ezen elmebajának constatált köz- és önveszélyessége miatt okvetlenül tébolydábi helyezendő. Ezek után tekintettel arra, hogy a szakértői véleményt a bíróságok feltétlenül elfogadni nem kötelesek ugyan, jelen esetben azonban nem forognak fenn oly ténykörülmények, melyek a kellőleg indokolt, huzamosabb ideig tartó orvosi megfigyelés folytán adott, kellőleg okadatolt, és lényegükben összehangzó szakértői vélemények el nem fogadására biztos alapot nyújthatnának. Miért is beigazoltnak volt veendő, hogy terhelt a terhére rótt bűncselekményt elmezavar és akaratának szabad elhatározási képességével nem birva, követte el és ekként a btk. 76. §-ának alkalmazása indokolt, stb. A nagyváradi kir. itélö tábla (1896. dec. 2. 3,865. sz. a.) az első bíróság végzését megváltoztatja, vádlottat a btk. 65. és 278. §§. szerint minősülő gyilkosság kísérletének büntette miatt vád alá helyezi s a kir. törvényszéket megfelelő további eljárásra utasítja. Indokok: Az első bíróság végzésében a vizsgálat eddigi eredményeinek megfelelően előadott adatokból megállapíthatónak mutatkozik a vádlott ellen a btk. 65. és 278. §§-aiba ütköző gyilkossági kísérlet bűntettének elkövetése, ha a cselekmény beszámítását a btk 76. §. értelmében ki nem zárja az a körülmény, hogy a vádlott elmetehetsége a cselekmény elkövetése idejében meg volt zavarva s a vádlott e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt.