A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 9. szám - A sommás visszahelyezési perekről

A J azon okból, mivel a fél sérelmezett jogköre vagy egyáltalában nem, vagy nem teljesen lett rehabilitálva. Ezért áll elő szüksége a perújítás perjogorvoslatának, s ez adja meg létét és jogosultságát ezen sajátszerű jogi remediumnak, mely immár el van ismerve minden jogállam perrendeiben. A perújítás alapja: a célszerűség és a merev jog enyhítésére irányuló méltányosság; nehogy a perfél érdeke sérelmet szenvedjen akkor, midőn a bírói határozat formális ugyan, de nem materialis igazságot tartalmaz. A perújítás feltételez: a perben fő vagy mellékszemélyekként szerepeltek részéről kisebb-nagyobb mérvű hanyagságot, mulasztást, kimerítő tárgyismerethiányt, vagy a mi már súlyosabb következményekkel is jár, bűnös cselekményt, — oly annyira, hogy ott, a hol ezen feltételezések fenn nem forognak, a perújítás a priori ki van zárva. Érvényben lévő perrendünk (1881 : LIX. tc. 69. §.) ily előfeltételek gyanánt felsorolja: a) az ügyvéd, mint a perfél képviselőjének hanyagságát, mulasztását; b) a perfélnek menthető vagy nem menthető mulasztását a tekintetben, hogy a már lefolytatott perben nem merítette ki összes bizonyítékait, hanem vagy szándékosan hagyott hátra és felhasználatlanul bizonyos lényeges bizonyítékokat (vétkes, nem menthető mulasztás); vagy pedig az ilyenek létezéséről csak utóbb, tehát már a per befejezése után oly időben nyert tudomást, hogy azokat fel nem használhatta (vétlen, menthető mulasztás); végül c) a perfélnek, vagy a perben szerepelt egyéb személyeknek (képviselő, tanú, szakértő, bíró) bűnös tehát megtorlást igénylő cselekményét (hamisan történt ténymegállapítás). A perújításnak egyik sajátszerűsége tehát abban fekszik, hogy abban a perfélnek, vagy egyéb szerepetJvivő személyeknek kisebb-nagyobb íoku hanyagsága, mulasztása avagy bűncselekménye fontos szerepet visz; mert ezek valamelyike a lefolytatott és befejezettperes eljárásban lényegesen közrehatott és a perrendi elveknek és szabályoknak akadályul szolgált a tekintetben, hogy a tényállás a valóságnak megfelelőleg kiderittessék, s ekként a birói cognitio teljes, ez által pedig az ügydöntő határozat a materiális igazságot megközelítő legyen. Egyik sajátszerűségnek nevezem a jelzett kritériumot azért, mert perjogi alapelv, hogy a hanyagság és mulasztás, főleg ha az szándékos és igy nem is menthető, a -Volenti non fit iniuria» elvénél fogva nem tehető alanyi jogok (jogosítványok) alapjává és igy nem szolgálhat jogos indokul uj peres eljárás megindítására azon célzattal, hogy a szabályszerűen befejezett pertényállapot (res iudicatai megváltoztattassák. A jogállam azonban, mely a jogrend integritására éber figyelemmmel őrködik és a mely nem akarja eltűrni, hogy az egyesek jogkörei mások jogtalan beavatkozásai által sérelmet szenvedjenek, magasabb érdekek, az összérdek által vezéreltetve, az egyesnek hanyagságát és mulasztását — hacsak abba nyíltan bele nem egyezik, — nem méltatja oly figyelemre, hogy azért a jogrendet feláldozná és annak épsége helyreállítását tiltaná; sőt ellenkezőleg a jogrend sértetlen épségben tartása, mint legfőbb elv követelményéből indulván ki, m e g e n g e d i a félnek a panaszolhatást, dacára, hogy mulasztott; ha pedig bűncselekmény fenforgásáról vesz tudomást, azt a saját hatalmánál fogva, minden panasz bevárása nélkül, tehát hivatalból is üldözi, csak azért, hogy a jogrend épségben tartassák s ekként a jogállam tekintélye csorbát ne szenvedjen. Ez teszi indokolttá magát a perújítást és kölcsönöz annak különleges jelleget, épen azáltal, hogy a jogállam s igy a perjog nemcsak megtűri, de előfeltételül megköveteli a jelzett hanyagságot, mulasztást, illetve bűncselekményt, oly annyira, hogy ezek valamelyikének fennforgása nélkül a perújításnak jogosultsága egyáltalán nincs és mig ama criteriumok semmiféle jogviszonyban nem eredményezhetnek jogosítványt, addig a perújításnak épen ezek kölcsönöznek jogosultságot és ez által speciális jelleget. A perújítás célja: a megsértett jogrend helyreállítása az által, hogy pótoltatik az elkövetett hanyagság, kiegészíttetik a mulasztás, kiderittetik az elkövetett bűntény; megállapíttatik ekként a való tényállás a maga teljességében és ez által a szerzett uj és kimerítő bírói cognitio alapján egészben vagy részben hatályon kivül helyeztetik, a perrendszerü ugyan, de a fél érdekeire sérelmes, nem igazságos birói határozat. Mindebből nyilvánvaló, hogy a perújításban egy befejezett perrel, u. n. alapperrel és egy ujbó! meginduló perrel, u. n. ujitott perrel találkozunk, mely utóbbi nem képez külön és önálló pert (L. 1868. L1V. t.-c. 320. §.), hanem az alapperrel együttvéve képez egy összegészet a materialis igazság diadalra jutása végett. E helyen célszerűnek iartom felemlíteni és hangsúlyozni, hogy a perújítás jogorvoslati természetéből okszerűen következik, hogy a perfelek perbeli állását az alapper adja és határozza meg; tehát az alapperbeli felperes ugyancsak felperesnek marad meg az ujitott per folyamán is és épen igy az alperes is. Ennek helyessége mellett nemcsak azon körülmény szól, hogy a perfelek perbeli állásának felcserélése végzetes tévedésekre, bonyodalmakra, nehézségekre vezethet, mert ha az alperes ujitja meg a pert és ő magát az ujitott perben felperesnek nevezné, ez által könnyen tévesztetnék össze a valódi, t. i. az alapperbeli felperessel, — már pedig ily minuciositásoktól a bíróságot kímélni kell; — hanem a perfelek alapperbeli állásának megtartását maga a perújítás természete és sajátsága követeli; ugyanis: a perújítás nem kezd és nem állapit meg a perfelek közt uj jogvisszonyt, az tehát nem uj per, hanem a régi pernek, az alappernek uj eljárással megkezdett folytatása, szóval: egy perjogi remedium; nincs tehát egyáltalában elfogadható indok arra, hogy miért cseréltessék fel a perfelek perbeli minősége és állása; hisz a többi perjogorvoslatoknál is, igy p. o. a felebbvitelnél, a perfelek perbeli állásukat folyton megtartják és mégsem változtathatják. A perújítás, miként fentebb kifejtettük, perjogi orvoslat, s ekként a többi perjogorvoslatokkal közös jellemvonásokkal bír; ennek dacára azonban a perjog rendszerében a perújítás sajátszerű helyzetet foglal el és oly speciális jellegzői vannak, a melyek a többi perjogorvoslatoktól lényegesen megkülönböztetik ; nevezetesen: Közösjellemvonása z, hogy valamennyi perjogorvoslat, tehát a perujtás is, azt célozza, hogy sérelmes határozat s illetve az elkövetett mulasztás, mely súlyos jogi következményekkel jár, helyeztessék hatályon kivül s illetve pótoltassék; azonban ezen közös kritérium mellett: — mig a felebbvitel (felebbezés, felülvizsgálat felfolyamodás) az ügyet, melyet az alsóbbfoku bíróság a saját hatáskörében végleg eldöntött, egy nagyobb tekintélyű, felsőbbfoku bíróság elbírálása alá viszi a végből, hogy a felsőbb biróság is nyilatkozzék a pervitából kirostált ügydöntő határozat tekintetében; mig továbbá: az igazolás nem vonatkozik közvetlenül a peres ügy érdemére, nem taglalja magát a peres vitát, hanem az eljárás során elkövetett és mindig menthető, oly vétlen mulasztás helyrehozására irányul, melynek különben jelentős befolyása van a vitás kérdés eldöntésére azért, mert ama mulasztás oly perjogi cselekményhez fűződik, a mely jogi sanctio mellett záros határidőhöz van kötve; ehhez hozzájárul még, hogy a mulasztásnak mindig menthetőnek, tehát inculposusnak kell lennie, mert ellenesetben az igazolás jogorvoslata a priori ki van zárva; végül mig a semmiségi per caracteristicumja abbban fekszik, hogy abban a döntő szerepet annak bizonyítása képezi, hogy a megtámadott s már befejezett eljárás után és alapján hozott véghatározat semmis azért, mert az eljárásban oly lényeges formaságok mellőztettek, a melyekhez a perjog a semmiséget, mint sanctiot, feltétlenül előírja. Mig tehát a többi perjogorvoslatok nem irányulnak egyenesen és közvetlenül arra, hogy a pervita az elsőfokú biróság előtt, uj keresettel és uj petitummal újból meginduljon azért, hogy a már befejezett pervita hiányossága kimutattassék s annak pótlása és a tényállás kiegészítése mellett az alaphatározat helyett egy uj ügydöntő véghatározat provokáltassék: addig a perújításnak különös ismertető vonása épen abban fekszik, hogy itt ugyanazon, már jogerősen befejezett per, (az alapper) uj keresettel és uj petitummal (az ujitott perrel összefüggőleg) újból indul meg és a perjog elvei szerint kezdettől végig újból folyik és újból döntetik el. Ez ama második sajátszerűsége a perújításnak, mely merevei különítő falat emel a perújítás és a többi perjogorvoslat közt. Ismervén ekként a perújításnak karakterisztikus vonásait és sajátszerűségét, még hátra van a perújításnak egy harmadik és essencialis sajátszerűsége, mely a perköltség kérdésének eldöntése körül merül fel. Ezzel azonban a hosszadalmasság elkerülése végett, nem akarván ezen becses lap t. olvasóit ezúttal tovább fárasztani, csak a legközelebbi cikkemben fogok foglalkozni. (Befejező cikk következik.) A sommás visszahelyezési perekről. Irta: UJFALUSSY BÉLA pancsovai kir. aljárásbiró. A pancsovai kir. törvényszék felebbviteli tanácsa, sommás visszahelyezési perekben megkívánja, hogy az első fokú biróság I) az elfoglalt s a per tárgyát képező terület értékét, II) a birtok foglalás illetve háboritás idejét állapítsa meg. Ezen rendelkezések indokaként felhozatik az, hogy az érték meghatározására azért van szükség, hogy megállapictassék az, miszerint az első fokú biróság Ítélete ellen felebbezésnek avagy felülvizsgálatnak van-e helye; a birtok háboritás idejének meghatározására pedig azért van szükség, hogy megállapittassék az, miszerint a birtok háboritástól a kereset indításáig letelt-e a rendeletileg megjelölt 30 nap, vagyis, hogy a peres kérdésben sommás visszahelyezésnek, vagy pedig birtokpernek van-e helye? Arra, hogy a kir. törvényszék a fent emiitett két rendelkezés megállapítását megkívánja, nem terjeszkedem ki, csupán ezen rendelkezések indokaira szándékozom néhány megjegyzést tenni azért, mert az uj sommás törvény e tekintetben nem intézkedik s a sommás visszahelyezési ügyekben követendő eljárási rendelet eddig még kibocsájtva nem lett. Ezen cikkem megírásához tehát feladatomul tűztem ki magamnak azt, hogy a sommás törvény alapján kimutassam, hogy sommás visszahelyezési perekben az esetleg igénybe veendő jogorvoslat miatt szükség van-e az érték megállapítására s illetve