A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 8. szám - Gondatlanság és bűnhalmazat. Döntvénykritika [2. r.]

A JOG 59 nyolc 400 fit, ötvenhat 200 frt pótlékkal = 14,000 forint; tizenegy ajtónálló 400 frt fiz., egy 120 frt, hét 70 frt, három 60 frt lakáspénz és 50 forint ruhailletmény = 5.740 forint ; tizenegy kapus 400 forint fizetés és 50 forint ruhailletmény = 4,950 frt; 64 szolga, négy 400 frt, huszonhárom 350 frt, harminchat 300 frt egy 250 frt fiz., tizennégy 120 frt, harmincegy 70 frt. nyolc 60 fit, egy 40 frt lakpénz pótlékkal és mindegyik 50 frt ruhailletmény = 28,279 irt; jutalmak és segélyek 4,000 frt. Mint már évekkel ezelőtt, ugy most is az igazságügyi kormányzat figyelmét a birósági szolgaszemélyzet rendkívül sanyarú helyzetére irányítjuk. Szükséges-e külön bizonyítanunk, hogy ott,ahol egy szobaés konyha áraa fővárosban átlag 18()frt,egy szolga családjával együtt 300—400 frtnyi fizetésével és 60 —120 frtnyi lakpénzével a szó-szoros értelmében éhen halálra van kárhoztatva? És a mellett ezen szolgákra lesznek a legnagyobb értéket képviselő akták minden ellenőrzés nélkül bizva! Csudálkozhatnék-e valaki, ha az ilyen szolga kötelességeiről megfeledkeznék ? Elég ezen kényes kérdést érinteni, megvagyunk győződve, hogy sociális kérdéseink közül legalább ezen annyira sötét oldalú kérdés legközelebb kedvezően lesz megoldva.— A kezdet ugyan nem igen biztató. Annak ellenértékéül, hogy a szolgák az uj igazságügyi palotában való beköltözés óta kétszer oly nagy távolságokra kénytelenek az aktákat elvinni, — jutalmul és serkentésül töltik az eddig élvezett csekély viteldíj is elvonatott. Lehetetlen, hogy erről a miniszternek tudomása legyen — de hát kit terheljünk akkor a felelősséggel ezen csodabogárért ? Dr. Révai Lajos. Gondatlanság és bűnhalmazat. Döntvénykritika. Irta dr.: H EIL FAUSTIN bpesti kir. tábla i biró. X' (Vése-) Nem képez tehát külön büntettet a rablás céljából elkövetett erőszak vagy fenyegetés, mert az a rablásnak tényálladéki — konstitutív — eleme; nem képez külön büntettet a lopás céljából elkövetett laksértés vagy vagyonrongálás, mert ez a lopásnak minősitó' körülménye. Megjegyzendő azonban, hogy az olasz btkv 77. §-ának megfelelő intézkedésnek hiánya a törvényben, nem jelenti az ellenkező elvnek szentesítését, nem jelenti azt, hogy az eszmei egység az anyagi halmazatot kizárja; ez az elv oly rendhagyó jogot képez, a dolog természetével annyira ellenkezik, hogy tételes jog érvényével csak ott bir, a hol a törvény kifejezetten így rendelkezik. A magyar btkv ily rendelkezést nem tartalmaz; a btkv 95. §-ára jelesül ez elv érdekében hivatkozni nem lehet, mert hogy ez a §. az eszmei egység esetére nem vonatkozik, azt a §. tartalma és szövege kétségtelenné teszi. Az eszmei egység feltétele a célközösség vagy célegység által összekapcsolt cselekménytöbbség; a 95. §. alkalmazásának feltétele cselekményegység. A 95. §-nak kezdő szavai ezek: «ha valamely cselekmény*. A cselekményegységre felállított szabály cselekménytöbbségre nem alkalmazható. Ehhez nem kell commentár. Az olasz btkv 77. §-ában kifejezett elv tehát a magyar btkv szerint is egész terjedelmében érvényes; egyszerűen azért, mert ellenkező törvényes szabály hiányában a dolog természete irányadó. Az olasz btkv 77. §-át csak azért helyeseljük, mert az elmélet mesterkélt konstrukcióinak a gyakorlatban érvényesülhetését kizárja s lehetetlenné teszi. A §. az abban kifejezett igazság törvényi szentesítése érdekében nem szükséges, hanem hasznos. Az olasz jav. a 77. §-nak megfelelő intézkedést nem tartalmazta, a képviselőház bizottsága is feleslegesnek tartotta, a mint ez a mi 95. §-unknak megfelelő 78. §-ra vonatkozó jelentéséből kitűnik, melyben az egységet (vagy eszmei halmazatot) az elhatározás egységébe helyezvén, az eszmei egységre vonatkozólag helyesen jegyzi meg, hogy: «több cselekmény akkor is, ha eszköz és cél (végcél) viszonyában állanak egymáshoz, a tettes mind megannyi külön céljainak képezik tárgyát, s több bűnös elhatározásnak képezik bizonyítékát.> A bűntett többség (mint anyagi halmazat) tehát az u. n. eszmei egység dacára kétségtelen. Lássuk most az eszmei halmazat másik ismérvét: a materialis egységet, a cselekménynek, a magatartásnak anyagi egységét. A megbeszélés tárgyát képező Ítélet ezzel áll közvetlen összefüggésben, mert a bűntett egységet a gondatlanság, tehát a cselekmény egységére alapítja. Hát igaz hogy voltak s talán ma is találkoznak, a kik azt vallják, hogy a cselekmény materialis egysége az anyagi halmazatot feltétlenül kizárja. Illo tempore, ez a felfogás judikaturánkban is, habár csak szórványosan, de még is érvényesült. A kir. Curiának '82: okt. 20. ítélete (BJT 5 k. 283 1) az anyagi bűnhalmazatot megállapító alsóbirósági ítéletek megváltoztatásával eszmei halmazatot állapított meg a vádlottak ellen, kik ugyanazzal az egy nyilatkozattal két egyént megsértettek, «mert — így szól az indokolás — vádlottak egy és ugyanazon nyilatkozattal két egyén ellen követtek el becsületsértést; jelen esetben tehát mindkét vádlott ellen a btkv 95. §-ában körülirt bűnhalmazat forog fenn.» Igaz hogy ellenkező ítéletek sem hiányoznak; mert 884:29. jan. (U. o. 8 k. 58 1.) helybenhagyta a kir. itélő táblának — két személy ellen egy nyilatkozattal elkövett becsületsértés esetében — anyagi halmazatot megállapító ítéletét. A tényállás szerint vádlott a községi birót és jegyzőt ^tolvajoknak nevezte «kik a községet lopják*. Ugyanígy 87: febr. 23. (U. o. 16 k. 336 \.) annak a vádlottnak ügyében, a ki V. J. és S. P. egyházi előjárókról az egyház gyűlésen azt állították, hogy ^mindketten az egyház vagyonából két mérő búzát loptak*. Ennek a felfogásnak tarthatlansága már a felhozott becsületsértési példából nyilvánvaló. A kl* e felfogásban rejlő elvi tévedést meg sem érti, talán nem is sejti, annak is feltűnik az oly nézetnek fogyatékossága, a mely mellett az anyagi bűnhalmazatnak s az azzal járó súlyosabb felelősségnek kikerülése egyenesen s kizárólag a bűnös önkényére van bizva. A ki együttlevő tíz ember mindegyikének azt mondja, hogy <gazember vagy» az tíz becsületsértésért felel, de csak egy becsületsértésért lehet őt büntetni, ha mind a tiznek egy mondatban ezt mondja: «Ti valamennyien gazemberek vagytok*. Mert amott tíz, emitt egy a hasznait kifejezéseknek, a cselekményeknek száma. Ha e felfogásnak hívei előtt azt állítanám, hogy száz darab egy frtos 100 frtot tesz ki, de egy darab százas bankó nem 100 frt, hanem csak egy frt, mert a papírdarab egy; —bizonyára ők volnának az elsők, a kik azt mondanák nekem, hogy menjek vissza az elemi iskolába — mathematikát tanulni. Pedig ez az állitásom nem más, mint az ő elméletüknek következetes alkalmazása. Ha isteni dolgokkal űzött illetlen tréfa nélkül lehetne azt állítani, hogy az örök gondviselés még arra is ráér, hogy az embereket a bűnhalmazat helyes elméletére megtanítsa, akkor valóban a gondviselésnek mutató ujját lehetne látni abban az esetben, mely 88. máj. 18-ki ítéletnek (U. o. 16. K. 227. 1.) képezte tárgyát. Nem képzelhető eset, mely a cselekmény materializásának közömbös voltát jobban kidomborítaná, ad oculos demonstrálná. Hát a dolog ugy történt, hogy a cigányok között hólyagos himlő tört ki. Az orvos a cigánynak a betegség terjedésének megakadályozására tiszta karbolsavat adott a kellő használati utasítással. A cigány a dolgot jobban akarta érteni mint az orvos, s a karbolsavat a nyert utasítás ellenére ugy használta, hogy három cigánygyereknek tiszta karbolsavat egy-egy kanálnyival beadott, a mitől a szegények — nem is csoda — meghaltak; a fenmaradt karbolsavval pedig egy csomó cigánygyereket leöntött, meglocsolt; kik közt hárman súlyos testi sértést szenvedtek. Az elsőbiróság három rendbeli emberölés vétségét és három rendbeli gondatlan ságból okozott súlyos testi sértés vétséget állapított meg, a mit a kir. Ítélőtábla is helybenhagyott. A m. kir. Curia ellenben a cselekmény materialitására helyezvén a súlyt, a halállal végződött három esetben szinte három rendbeli emberölés vétségét állapított meg; «mert a három gyermek mindegyikének halálát vádlottnak külön-külön, egymástól teljesen független cselekvése okozván, e szerint mindegyik gyermek halála vádlottnak külön-külön gondatlan cselekedetére, mint a többi eredmény okozásától független okozó tényezőre lévén visszavezethető; vádlott ellen három rendbeli, a btkv 290. § ába ütköző emberölés vétségének tényálladéka van megállapitva«; a leöntés, locsolás által három gyereken ejtett súlyos testi sértést csak egy rendbeli súlyos testi sértés vétségének vette, «mert tekintve, hogy a tanú szerint vádlott ugy locsolta az üveg tartalmát, mint a pap a szentelt vizet, nem lévén bizonyíték e tekintetben, hogy a súlyos tesi sértéseket szenvedett felek testi sértéseit vádlott külön önálló cselekményei okozták volna, ennélfogva vádlott ellen a három rendbeli súlyos testi sértésnek egy cselekmény által való okozása s ehhez képest a btkv 310. §-ába ütköző vétségnek tényálladéka veendő megállapítottnak*. Röviden összegezve a mint látjuk, különös gonddal kidolgozott ítéletet: a halállal végződött három esetben három vétség, anyagi halmazat forog fenn azért, mert vádlott a karbolsavat minden gyereknek külön adta be, (a mi mellesleg mondva, nem is lehetett másként, mert három embernek egyszerre valamit beadni nem lehet, csak egymásután); ellenben a súlyos testi sértéssel végződött esetekben csak egy vétség forog fenn azért, mert vádlott nem külön locsolta meg a gyermekek mindegyikét, hanem egy locsolásssal végig locsolta őket. A gyermekek közül 8-an könnyen megsérültek, megsérülhettek volna ezek is súlyosan. A310. §. büntetési tételének maximuma 3 havi fogház; anyagi halmazat esetében 15 hó a maximum. En nem a büntetésre helyezem a fősúlyt; bűnhalmazat és büntetés két különböző dolog. Ismerek ítéleteket, melyek anyagi bűnhalmazat megállapítása mellett enyhébb büntetést szabtak, mint a bűntett egységét megállapító ítéletek, és közelebb jártak az igazsághoz. De a mi ellen a jogérzület tiltakozik, a mit helyesnek elismerni semmi szin és feltétel alatt nem lehet, a mit kérlelhetlenül s kathegorice visszautasítani kell, az az, hogy a fölött vájjon a bűntett egységnek enyhébb vagy az anyagi halmazat súlyosabb büntetését lehet-e alkalmazni, az a körülmény döntsön, hogy a cigány a gyerekeket külön egyenkint meglocsolta, vagy egyszerre leöntötte-e ! A felfogás, mely a cselekmény materialis egységére helyezi a súlyt, először félreismeri a cselekmény fogalmát; másodszor félreismeri a büntetőjognak lényegét s egyik legfőbb alapelvét. Félreismeri a cselekménynek fogalmát: mert a cselekmény fogalmát az alanyi tevőleges vagy nemleges magatartás nem meríti ki. A cselekménynek az alanyi elemen kivül tárgyi eleme is van, s