A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 33. szám - A biró letételek kiutalványozása - A telekkönyvi rendelet 99. §-ához

130 A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltótörvényszék 3. §-ának 8. pontja szerint a váltón tényleges kellék a kiállitás helyének, évének, hónapjának és napjának kitüntetése. Mint a törvényszék ez a szabálya általános és nem különböztet akként, hogy a keletnek kitétele csak akkor legyen lényeges kelléknek tekintendő, ha a váltó lejárata vagy bemutatási ideje kelettől számítandó, a törvény szavainak értelmezésére vonatkozó szabályok értelmében a bírónak sem szabad az esetek alakulása szerint különböztetni s a törvény rendelkezését megszakítani. A kereseti váltó a kelet i8g4 febr. hó 29. napján kilévén tüntetve, minthogy ez az nap az 1894. évben nem létezett és a keletnek nem létező napra való kitüntetése olyba veendő, mintha a kelet a kérdéses okiraton teljesen hiányoznék, ezen okirat váltónak nem tekinthető, annak alapján a váltóbiróság a váltó perbeli eljárást meg nem indíthatja, hanem a keresetet hivatalból visszautasítani tartozik. A komáromi kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1895. évi november hó 6-án 6,814. sz. a.) Havasi Imre, illetve helyettese Soós Károly ügyvéd által képviselt «Esztergomi takarékpénztár* felperesnek dr. B u r i á n János ügyvéd által képviselt özv. Zs. Lászlóné szül. S. Mária és Zs. Mihály alperesek ellen 200 frt és jár. iránti váltóperében következő Ítéletet hozott: Ha alperes özv. Zs. Lászlóné arra, hogy a keresethez A) alatt csatolt Esztergomban 1891. évi február hó 29-én 250 frtról kiállított és Zs. László által elfogadott váltót, mint kibocsájtó és Zs. Mihály arra, hogy ugyanezt a váltót mint forgató alá nem irta, arra nevének aláírásával senkit meg nem bizott, fó'esküt tesz, akkor a kir. törvényszék alperesi kifogásoknak helyt ád és a Komáromban 1894. évi december hó 5-én 9,204. sz. alatt hozott sommás végzést ezen alperesekre nézve hatályon kivül helyezi és felperest keresetével elutasítja stb. Erdekében áll tehát alpereseknek az ekként megítélt fó'esküt az 1881. évi 2,851. sz. alatt a váltó eljárás tárgyában kiadott igazságügyministeri rendelet 27. §-ában foglalt rendelkezés szerinti határidőben (3 nap) jelentkezni és azt le is tenni, mert a mennyiben ezt az esküt le nem tennék, avagy azt csak az egyik tenné le, akkor azon alperes, ki az esküt le nem teszi, esetleg mindkettőt kifogásukkal elutasítja és a 9,204. számú sommás végzés hatályá- | nak fentartásával arra kötelezi, hogy az Esztergomban 1894. évi február hó 29. napján 250 frtról kiállított váltó alapján a 200 frt tőkét annak járulékait stb. fizessenek meg. Indokok: Alperesek a kereseti váltó ellen azon az alapon emeltek kifogást és ezt későbbi periratokban is fentartották, hogy ők azt sem mint kibocsájtó, sem mint forgató alá nem írták. Az így megtagadott alperesi váltó nyilatkozatok valódiságát az azokból jogokat érvényesíteni kivánó felperes tartozott bizonyítani. Ezen kötelezettségénél fogva annak bizonyítására, hogy a váltó elfogadó által kitöltetlenül ellátott kereseti vállon felperes intézetnél leszámitoltatott és hogy az a kifogásoló alperesek váltó nyilatkozatával ellátva lévén ők a váltó elhelyezéséről tudomással bírtak, hivatkozott K. István, B. Ferenc és R. István felperesi intézetnél alkalmazásban levő tanukra, annak igazolására, hogy a válton levő kifogásolt alperesi aláírások alperesek aláírására szakértői szemlét kért a kétségtelen aláírások összehasonlítására, végül ezen bizonyítékok nem sikerülte esetén alpereseket az aláírások valódiságára főesküvel kínálta meg. A tanubizonyitás azonban eredményre nem vezetett, mert ezek vallomásával felperes nem igazolta azt, hogy alperesek ha tudtak volna is azon körülményről, hogy a kereseti váltó az elfogadó által felperesnél elhelyeztetett, ők nem kifogásolták volna azon levő aláírásukat és ép ugy nem jön figyelembe az sem, hogy a váltó Zs. Mihály ingatlanaira előjegyezve lévén, ezen előjegyzésről midőn értesíttetett, az ellen semmiféle kifogást nem tett azért, mert ő a telekkönyvi hatóságnak a nem tőle származott aláírás valótlanságát és a váltó nyilatkozat érvénytelenségét | sikerrel esetleg jogorvoslat által nem is érvényesíthette volna. ] A foganatba vett szakértői szemle sem vezetett eredményre, I mert ezeknek véleményéhez a kir. törvényszék egyátalán, de külö- I nősen akkor, midőn felperes azoknak a tagadott aláírások valódi- [ ságára még más bizonyítékot fel nem hozott, kötve nincs, de mivel az Aj alatti váltón olvasható alperesi névaláírásokat, a meghatalmazást és a vétiven, Zs. Mihályra nézve pedig még a G., H, J., K, L. alattiakon látható alperesi kifogásolt névaláírásokkal az 1893. évi XVIII. t.-c. 21. §. rendelkezésével a váltóeljárásban is fentartott 78. utolsó bekezdése alapján gondosan összehasonlítván, minden kétséget kizárólag nem találta megállapítottnak, hogy a kifogásolt névaláírások egy és ugyanazon kéztől származnak. Ekként tehát a váltóeljárás tárgyában kiadott igazságügyministeri rendelet 26. §., illetve az 1893. évi XVIII. t.-c. 78. §. rendelkezése szerint a felperes által kinált és alperesek által elfogadott, de különben hivatalból is megítélhető főesküt alpereseknek az ezek által tagadásba vett aláírásokra nézve odaítélte és annak le vagy le nem tételétől a per kimenetelét függővé tenni. Alperes azon további kifogását, hogy a váltó 1894. évi február hó 29-én kelt, ilyen vagy pedig 1894. évben nem volt, ekként nem létező napon kiállított váltó, váltónak sőt okmánynak sem tekinthető, azért ennek alapján váltójogi kötelezettség sem származik, a kir. törvényszék nem vette figyelembe, mert igaz ugyan, hogy 1894. évi február havának nem 29., hanem 28. napja volt és az, hogy a kitöltetlenül átadott váltóban a keletet felperes tévedésből irta el, miután februárnak ezen évben 28 napja volt keletül ezen hó utolsó napja volt tekintendő stb. A győri kir. ítélőtábla (1896. évi február hó 4-én 41. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét és az azt megelőző eljárást hivatalból megsemmisíti, felperes váltókeresetét hivatalból visszautasítja stb. Indokok: A váltótörvény 3. §-ának 8. pontja szerint a váltón lényeges kellék a kiállitás helyének, évének, hónapjának és napjának kitüntetése. Minthogy a törvényszék ez a szabálya általános és nem különböztet akként, hogy a keletnek kitétele csak akkor legyen lényeges kelléknek tekintendő, ha a váltó lejárata vagy bemutatási ideje kelettől számítandó, a törvény szavainak értelmezésére vonatkozó szabályok értelmében a birónak sem szabad az esetek alakulása szerint különböztetni s a törvény rendelkezését megszorítani. Ugyané törvény 6. §-a szerint oly okiratból, melyben a váltói lényeges kellékek valamelyike hiányzik, váltói kötelezettség nem származik és az okiratok alapján támasztott keresetek a váltóbiróság által a váltóeljárási szabályok 4. §-a értelmében hivatalból visszautasitandók. A kereseti váltón a kelet 1894. évi február hó 29-ik napjá.i ki van ugyan tüntetve, minthogy azonban ez a nap 1894. évben nem létezett; minthogy továbbá a keletnek nem létező napja való váltó kitüntetése olyba veendő, mintha a kelet a kérdéses okiraton teljesen hiányoznék, a keresethez mellékelt okirat váltónak nem tekinthető, annak alapján a váltóbiróság a váltó perbeli eljárást meg nem indíthatta, hanem a keresetet hivatalból visszatartozott volna utasítani, az ennek dacára meghozott Ítéletet tehát valamint az ezt megelőző eljárás a váltóeljárást szabályozó ministeri rendelet 37. §-a alapján hivatalból meg volt semmisítendő stb. A m. kir. Curia (1896. évi május hó 22. napján 576. sz. a.) A másodbiróság végzése a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. A gabonacsarnokban alperes részéről felperes alkalmazottjának tett ajánlat azonnal és kötelezően el nem fogadtatván és a nyilatkozás felperesnek minden kötelezettsége nélkül későbbre tartatván fenn, felperesnek későbbi levél utjáni elfogadási nyilatkozata az eljáró bíróságnak hatáskörét az 1881. évi XL. t.-c. 94. §. a) pontja még nem állapítja. A budapesti áru és értéktőzsde választott bírósága (1896. évi február hó 14-én 2734. sz. a.) Dr. Virág Mór ügyvéd által képviselt A. Sándor felperesnek Garai Benő ügyvéd által képviselt R. Adalbert alperes ellen 1,450 frt tőke és jár. iránti kereskedelmi perében következőleg végzett: Ha felperes F. Sámuel alkalmazottja személyében leteszi a főesküt arra, hogy alperes 1895. évi december hó 7-ike körül neki a gabonacsarnok helyiségében limit-ajánlatot tett, 2 vaggon marosvásárhelyi babnak 7-25—7 3ü frtnyi áron való megvételére akként, hogy a limit ajánlathoz felperes értékesítéséig, kötve marad; a bíróság megállapítja illetékességét s alperest érdembeli védekezésre utasítja, stb. Indokok: Alperes védekezése szerint az ügylet nem a tőzsdén köttetett, mert 1895. évi december hó 7-én felperes alkalmazottjának tett ajánlata az ügylet létesítésére nem vezetett, hanem felperesnek mintegy két napra rá alpereshez intézett értesítése tehát uj ajánlat alapján jött létre, addig felperes szerint ezen babvétel alperes limit-ajánlata folytán már a tőzsdén létesült, csak a véglegesítés lett felperes értesítése bekövetkeztéig elhalasztva. Minthogy pedig az esetre, ha alperes ajánlata ugy adatott, mint felperes védekezésében előterjesztette, természetes, hogy az ügylet maga a tőzsdén kötöttnek, a véglegesitésrőli értesítés pedig csak felfüggesztő feltételnek tekintendő és ez esetben az illetékesség alperes részéről joghatályosan meg nem támadható, a bíróság az illetékesség megállapítását egyébb alkalmas bizonyíték hiányában a végzésben foglalt eskü letételétől találta eldöntendőnek, stb. Felperes a részére megítélt esküt F. Sámuel személyében letévén, a következő ítélet hozatott: Alperes végrehajtás terhe mellett köteles felperesnek 1,450 frt tőkét stb. megfizetni. Kártérítés iránti viszonkeresetével alperes külön perre utasittatik stb. Indokok: Alperes a kereseti követelés ellen csak azt a kifogást érvényesiti, hogy arra már 400 frt részletfizetést teljesített. Minthogy azonban maga is beismeri, hogy egy korábbi ügyletből folyólag is tartozott felperesnek, utóbbi jogosítva volt ezen fizetést a korábbi, tehát terhesebb követelés törlesztésére fordítani. Ennek következtében alperes ezen kifogását figyelembe venni nem lehetett, mihez képest őt a kereset terhében marasztalni kellett. A kendermag-vételi ügyből folyólag felperes ellen támasztott viszonkeresetével alperes külön perutra volt utasítandó, mert ezen viszonkereset a kereseti követeléssel összefüggésben nem áll és mert ellentétben a felperesi keresettel, végeldöntésre még nem alkalmas s így ennek elbírálása a tárgyalás elhalasztását tette volna szükségessé stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi márczius hó 10-én. 533. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróságnak a bírói hatáskör kérdésében hozott végzését megváltoztatja, a keresetet az első-