A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 7. szám - A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője

A JOG melyre nézve különben az is vitás, hogy a szerződés megkötése előtt állíttatott ki, csak a Lloyd's Shipping Register szerinti osztályzatról, nem pedig arról van szó, hogy a hajó a javítások folytán az emiitett hajólajstromban közzétett osztályzattól eltérő magasabb osztályzatot nyert volna, [. r. alperes cégvezetője, I.. Gusztáv pedig, ki a biztosítást alperesek nevében önmaga kötötte meg, a perrendtartás 162. £-ának ai pontja értelmében erre nézve tanúnak el nem fogadható. Ha pedig Sch. Ágoston a biztosítási ügylet megkötése után a fenti nyilatkozatot tette volna is, a mi ugyan szintén bizonyitatlan, mert I-. vallomása az imént előadott okokból bizonyítékként el nem fogadható, a felperesnek Sch. Ágoston személyében kinált föeskü pedig arra való tekintettel, hogy Sch. Ágoston, mint tanú alperesek ellenkérdéseire a neki tulajdonított ezt a nyilatkozatot már eskü alatt valótlannak jelentette ki. a mi az eskütétellel egyenlő hatályú, meg nem Ítélhető, ez az utólagos nyilatkozat jelentőséggel és felperesre kötelező hatálylyal nem birna; és pedig azért, mert akár közvetítő ügynökként, akár felperes meghatalmazottjaként járt el Sch. Ágoston a szerződés megkötésénél, megbízatása mindegyik esetben véget ért a biztosítási szerződés megkötésével, illetve a biztosítási kötvénynek alperesek által történt kiszolgáltatásával, hogy pedig ő felperesnek oly általános meghatalmazottja volna, kinek tényei felperest külön megbízás nélkül is kötelezik, az állítva nincs, alpereseknek tehát, ha a már megkötött biztosítás érvényben tartását a biztosítottnak valamely ujabb nyilatkozatától kívánták függővé tenni, e végett felpereshez magához, nem pedig Sch. Ágostonhoz kellett volna fordulniok. Másrészt azért, mert ha alperesek annak tudatában, hogy a hajó az önmaguk által is hitelesnek elfogadott Lloyd's Shipping Registerben 80. A. I. osztályzattal fordul elő, ezzel szemben mégis megnyugodtak S. Ágostonnak azon utólagos s a meghallgatott szakértők többségének véleménye szerint már magában is hihetetlen puszta állításában, hogy a hajó tényleg 90. A. I. osztályzattal bír, a nélkül, hogy felpereshez magához ez iránt csak kérdést is intéztek, sőt a magasabb osztályzatot igazoló okmányok bemutatására felhívták volna, ezzel éppen azt mutatták ki, hogy annak a körülménynek, vájjon a hajó tényleg 90. A. I. vagy 80. A. L osztályzatu-e, a fenforgó esetben komoly jelentőséget nem tulajdonítottak. Ami alpereseknek azt a további kifogását illeti, hogy a hajó nem tengeri baleset által ment volna tönkre, azt azon beismerésük, hogy a hajó Kiéiből elindulva. Ouessant közelében a nyilt tengeren elsülyedt, megcáfolja, mert alperesek az önmaguk által 14 •/. alatt becsatolt hamburgi biztosi tási feltételek <>9. $-a értelmében a biztosítást, a hajót érhető minden veszély és az 1. pont szerint kifejezetten a vizbehatolás és elsülyedés veszélye ellen is elvállalták s mert a 70. §-ban meghatározott azon kivételes esetek valamelyikének fenforgását, melyek kártérítési kötelezettségüket megszüntetik s igy különösen azt. hogy a hajó elsülyedését annak rozzant micht seetüchtigi állapota okozta, felperes tagadásával szemben alperesek tartoztak bizonyítani, de bizonyítani meg sem kisérlették. Alperesek saját 14 . alatti csatolmánya szerint ugyanis a hamburgi biztosítási feltételek 70. §. 1. pontjának eredeti szövege változást szenvedett oly irányban, hogy a mennyiben a hajó léket kap. a biztosított nincs többé kötelezve annak bizonyítására, hogy azt rendkívüli esemény vagy egyéb különös baleset folytán kapta, minthogy pedig az Ai alatti kötvényben emiitett «hamburgi feltételek alatt a kötvény kelte idejében gyakorlatban volt hamburgi tengeri biztosítási feltételek értendők, a fenforgó esetben a 70. 1 • pontjának nem a 30. lapon olvasható eredeti régi-, hanem a 76. lapon olvasható módosított (uj) szövege az irányadó. Álpereseknek az az állítása pedig, mintha a kárt a kapitány vétkes mulasztása okozta volna, eltekintve attól, hogy ez sincs bizonyítva semmivel, figyelembe annál kevésbbé vehető, mert a 69. §. 6. pontjának világos rendelkezése szerint a biztosítás arra a kárra is kiterjed, mely a biztosított tárgyban a hajószemélyzet valamely tagjának mulasztása által okozhatott. A mi végül a kár mennyiségét illeti, erre nézve első sorban megjegyzendő, hogy az Ai alatti kötvény a biztosítási feltételek S-ának megfelelő taksált kötvény. Ebben a kérdésben ugyanis nem az a döntő, vájjon alperesek a biztosítandó hajó értékéről a biztosítás megkötése előtt tényleg meggyőződtek-e, vagy további vizsgálat nélkül a felperes által bemondott értéket fogadták-e el, hanem döntő csak az, hogy a szerződő felek a biztosított tárgy értéke tekintetében megállapodtak-e r Már pedig, hogy az A1 alatti kötvényben kitett 40,000 trt érték a biztosított hajó s a rajta volt gépek és a felszerelés kölcsönösen elfogadott és megállapított értékéül tekintendő, az nemcsak a kötvény irott részének ezen szavaiból capprezzato il tutto per assiene f. 40,000 , az egészet összesen 40,000 frtra értékelve i taksálva; és nemcsak alperesek saját 7, ./• illetve 16 ./' alatti okiratának '-apprezzamento Tace kifejezéseiből tűnik ki. hanem határozott kifejezést talált az Ai alatti kötvényben foglalt nyomtatott feltételekben is. melyek a mennyiben a kötvény irott tartalmával s az ott kikötött hamburgi feltételekkel nem ellenkeznek, tehát különösen annyiban is, a mennyiben a kötvény irott részében foglalt fenti kifejezések magyarázatára szolgálnak, a jelen perben is irányadók s a melyek a kötvényben kitett értéket mindenütt, mint közösen megállapított értéket emiitik. (Art I. <apprezamento convento> Art III. «apprezamento convento d'accordo s a záradékban valutazione data di comune accodo coll assicuratrico > E szerint nem felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a hajó a rajta volt gépekkel és felszereléssel 40,000 frtot megért, J hanem alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy kevesebbet I ért; alperesek pedig ennek bizonyítását meg sem kisérlették. De ha a kötvény nem tekintetnék is taksált kötvénynek, j akkor sem szorul a benne kitett 4 ',000 frtnyi érték további bizonyításra, mert alperesek elleniratukban tagadták ugyan, hogy a I hajó teljesen, azaz annyira tönkre ment, hogy abból semmit sem I lehetett megmenteni és tagadták, hogy felperes 30,000 frtnyi, vagy ezt csak megközelítő kárt szenvedett, de a keresetben határozottan ! állította azt a tényt, hogy a hajó 40,000 frt értéket képviselt, j elleniratukban nem tagadták, tehát a prtr. 195. §-ához képest beismerték; e körülményeknek a viszonválaszban való elkésett tagadása i pedig hatálytalan. Minthogy pedig a dunkerquei osztrák-magyar consulatus előtt a hatályban levő tengeri, hajózási szabályrendelet (Editto politico di navigazione mercantilei 45. íj-ának megfelelően telvett és felperes által D) alatt hiteles alakban bemutatott tengeri jelentés (prova di fortuna) által igazolva van, hogy a biztosított hajó nyilt tengeren mindenestül elsülyedt, tehát teljes kárt szenvedett; Minthogy a 14.) alatti biztosítási feltételek 142. §-a értelmében teljes kár esetén az ezt igazoló okmányok előterjesztése elegendő, részletes kár felszámításra (Dispache) pedig, melyre a 44—146. tjg-ok vonatkoznak, az esetben szükség nincs; Minthogy a 142. ij-ban emiitett és teljes kár esetében is külön igazolandó költségek alatt nem a hajó építési vagy beszerzési költségek, hanem a mentéssel és kár megállapítással járó s a 69.. 84. és 92. §§-ok értelmében a biztositót a biztosítási összegen I felül terhelő költségek értetnek, melyek igazolása a jelen esetben, j midőn felperes ily összegeket alperesek ellen fel nem számit, szükségtelen; Minthogy végül a biztosító a feltételek 113. §-a értelmében | teljes kár esetében a biztosított tárgy megállapított értékét, illetve a mennyiben ez a biztosítási összeget meghaladja, a 15. £-hoz képest az utóbbit tartozik megtéríteni: az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával alperesek mindegyikét az általa elvállalt kockázat határáig a felmerült 40,000 frtnyi kár megtérítésére kötelezni s ehhez képest mindegyik alperest az ő ellene érvényesített kereseti tőkének stbnek megfizetésében külön-külön kellett elmarasztalni stb. A m. kir. Curia il896. évi január hó 8-án és 9-én 1,368. sz. a. i A kir. ítélőtáblának ítélete, a biztosított hajó értékének alperesek részéről való beismerésére vonatkozó indok mellőzésével, a benne foglalt egyéb indokainál fogva hagya.ik helyben stb. A magkereskedő, a ki nem termöképes vetőmagot adott el, a termés meghiúsulta folytán előállott kárt és vesztett nyereségét a gazdálkodónak megteríteni tartozik. IA m. kir. Curia 1895. dec. 18-án 1,367/894. sz.) A fuvarozás végett feladott szállítmány után fuvardíj fejében tartozatlanul fizetett többletet a feladó csak attól a vaspálya társaságtól kérheti, hol a fuvardijat fizette. iA m. kir. Curia 1895. oktb. 11-én 1,038. sz.i A társas viszony alapjával ellenkezik az, hogy az egyik társ a társaság elleni állítólagos igényét a társas cég nevében a maga javára elfogadott váltó utján érvényesiti és ezen körülmény egymagában megállapítja a kereskedelmi törvénv ioo. 4. pontjának a közkereseti társaság feloszlásának kérelmezésére jogosító esetét. A feloszlást kimondó itélet nem köteles a társaknak a feloszlás utáni egymáshoz való viszonyát megállapítani, mert a kereskedelmi törvény 108. £-ának rendelkezése szerint a feloszlás után felszámolásnak van helye és felszámolási eljárás csak J a társaság feloszlatásának jogerejü kimondása után következhetik be. A kötbér büntetés természetével birván, kamat utána a kereset beadásától sem ítélhető meg. (A m. kir. Curia 1895 dec. 10. 1,557. sz. a.) Temetkezési egyletek is kötelesek 100,000 frtnyi biztosítéki alapot kimutatni, mert ók magukat valamely személy élettartamától függőleg ellenérték kikötése mellett fizetésre kötelezik s igy életbizt. ügyleteket kötnek es az a körülmény, hogy az egylet nem pénzben fizet, hanem a biztosított összegnek megfelelő temetkezést természetben teljesiti, a jogügylet miségét meg nem változtatja.* iM. kir. Curia 1895 november 5. 1,526. sz. a.) Bűnügyekben. A tanitó azon cselekménye, hogy az iskolásgyermekeket j a Lukácsiu-féle -<daná»-ra betanítván, ezt azokkal énekeltette, valamint a lelkésznek, mint iskolaigazgatónak azon cselekménye. I hogy ezt nemcsak hogy eltűrte, de a gyermekeket e dalból kér* A Curia ugyanezen elvet mondta ki 938/891. sz. határozatával, ! szász jutalékok biztosítására vonatkozó egyleteknél.