A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 7. szám - A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője

26 A JOG bői Trieszt vagy Fiúméig terjedő útjára közönséges kockázatra elvállalták. Minthogy pedig az \i alatti biztosítási szerződés I. cikke szerint a közönséges kockázatra elvállalt biztositásnál a hajótörés a biztosító intézet veszélyét képezi. Minthogy ugyanezen kötvény II. cikke szerint a közönséges veszélyezésre elvállalt biztositásnál a biztosító kártérítési kötelezettsége csak akkor szűnik meg, ha a biztosítás tárgyát képező hajóért kár annak hibájából vagy hiányos állapotából származott. Minthogy alperesek azt, hogy a kérdéses hajó a nyilt tengeren elsülyedt. s hogy így hajótörést szenvedett, beismerték: azon körülményt, hogy a hajó elsülyedése annak hibája vagy hiányos állapota miatt állott elő és hogy igy a kár megtérítése iránti kötelezettségük megszűnt, nekik kellett volna bizonyítani; minthogy alperesek ennek bizonyítását meg sem kisérlették, ez irányban emelt kifogásuk nem volt figyelembe vehető. De nem lehetett figyelembe venni alpereseknek azt az állítását sem, hogy a biztositási szerződés a hamburgi feltételek 29. és következő $§-ai alapján érvénytelenné vált, mert felperes a biztosítás elvállalására és a biztositási dij meghatározására befolyással biró azt a körülményt, hogy a kérdéses hajó 90. A) I. osztályzattal bir, valótlanul adta elő, mert a hamburgi feltételek 29. és következő §§-ai szerint a biztositási szerződés csak oly valótlan körülmények bemondása esetén válik érvénytelenné, a mely körülmények fontosságukhál fogva a biztosító által viselendő veszély megbirálására és ennélfogva a biztosító elhatározására vagy általán, vagy arra, hogy a biztosításra mily feltételek alatt vállalkozzék, befolyást gyakorolnak. Már pedig az a körülmény, hogy felperes megbízottja Augusto Sch. a biztositási szerződés megkötésekor azt állította, hogy a biztosított hajó 90. A) I. osztályzattal bírt, holott az a «Lloyd Shipping Register* szerint — de tényleg is — csak 80. Ai I. osztályú volt, ily fontos körülménynek nem tekinthető, mert az e tekintetben meghallgatott szakértők gróf B. Tivadar és F. Lajos véleménye szerint a Lloyds Shipping Registerben 90. A. I-el vagy 80. A. I-el osztályozott hajók mind első osztályúak és egyenlő ellentállási képességgel bírók és biztosításra a Lloyds Shipping Registerbe felvett hajók tekintet nélkül azok osztályozására — egyáltalán elvállaltatnak. Minthogy pedig a szakértőknek a véleményét a bíróság elfogadja, beigazoltnak tekintendő az, hogy ez az osztályzat sem a biztosítás elvállalására sem a biztositási dij meghatározására befolyást nem gyakorolhatott. Dacára ennek felperest keresetével mégis el kellett utasítani, mert felperes beismeri, hogy a biztositási összeg megállapítása az ő egyoldalú bemondása, nem pedig a szerződő felek egyetértő akaratával állapíttatott meg, s igy ez a biztositási összeg a biztosított tárgy szerződésszerüleg megállapított értékének, maga a kötvény pedig a hamburgi feltételek 16. tj-ában meghatározott talált kötvénynek nem tekinthető; ez esetben pedig alperesek tagadása folytán a hamburgi feltételek 18., l i k, 146. és 147. ££-ai értelmében a biztosított tárgy értékének bizonyítása a biztosítottat, jelen esetben felperest terhelte. Igaz ugyan, hogy felperes a biztosított tárgy értékének igazolására a fő és becslü esküjét ajánlotta fel, ámde a biróság az eskü általi bizonyítás alkalmazását megengedhetőnek nem találta, mert eltekintve attól, hogy a hamburgi feltételek 142. £-a is a kárnak illetve a kár összegének okmányszerü bizonyítását irja elő, az e helyütt alkalmazandó 1868. év LIX. t.-c. 221. S-a értelmében eskü általi bizonyításnak csak akkor van helye, ha a bizonyítás más módon nem eszközölhető, már pedig felperes maga sem állítja, hogy a hajó megvételére és kijavítására vonatkozó számlák, illetve okiratoki-al vagy a hajó értékére vonatkozó más esetleg a vétel körülményeiről s a vételár nagyságáról s igy közvetve a hajó értékéről tudomással biró tanukkal nem rendelkezhet. Ily körülmények között pedig esküvel való bizonyításnak helye nincs. Minthogy ezek szerint a kár összege bizonyítva nincs: felperest keresetével elutasítani stb. kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894. évi május hó 17-én 4,678. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s alpereseket kötelezi, hogy felperesnek a kereseti összeget és pedig a «Fonciere pesti biztosító intézet» 10,000 írt tőkét stb. a «La Baloise baseli szállitmánybiztositö társaság trieszti képviselősége 5,000 frt tőkét stbt, a «Le Federale» zürichi szállitmánybiztositö társaság trieszti képviselősége 5,000 frt tőkét stbt. végül a «La Francé Maritime - marseillei szállitmánybiztositö társaság trieszti képviselősége 10,000 frt tőkét stb. fizessék meg. stb. Okok: Alperesek, kik felperesnek «Budapest» nevü gőzhajólát a Kiéitől Triesztig, vagy Fiúméig megteendő tengeri útra a Triesztben 1890. évi november hó 17-én kelt Ai alatti biztositási feltételek szerint összesen 30,000 ezer frt erejég és pedig I. r. alperes 10,000 frt, II. r. alperes 5,000 frt. III. r. alperes 5,000 frt és IV. r. alperes 10,000 frt erejéig, a tengeri ut veszélyei ellen biztosították, a 14 /. alatt csatolt hamburgi tengeri biztositási feltételek 29. és 31. §§-aira való hivatkozással a biztositási ügylet érvényét azon az alapon támadják meg, mert felperes meghatalmazottja Sch. Ágost a szerződés megkötésekor azt állította, hogy a biztosítandó hajó a Lloyds Shipping Register szerint 90. A. I. osztályzattal bir, holott tényleg ennél alacsonyabb, tudniillik 80. A. I. osztályzattal birr. Ez a kifogás alaposnak el nem fogadható. Az idézett feltételek 29. §-a értelmében ugyanis a biztosított I vagy annak meghatalmazottja csak azokat az adatokat tartozik a ! biztositóval közölni, melyek a viselendő kockázat megítélésére való i fontosságuknál fogva arra nézve, vájjon a biztosítást egyáltalán vagy ugyanazon feltételek alatt megkösse-e, befolyással bírhatnak; a 31.és 32. §§-ok értelmében pedig a 29. ij-ban meghatározott közlés kötelesség elmulasztása, illetve a fontos körülmény valótlan előadása csak abban az esetben szünteti meg a biztositóra nézve a szerződéi kötelező erejét, ha a biztosító az elhallgatott vagy valótlanul elő| adott körülményről egyébb volt köztudomású. Minthogy pedig a biztositási feltételek 35- 58. §§-aiból, melyek a biztosított által közlendő körülményeket s a közlés elmulasztásával vagy helytelenségével járó következményeket részletesen meghatározzák, okszerűen következtethető, hogy a biztositóra nézve rendszerint csak az ott és különösen a 35. és 36. í<i<-okban meghatározott körülmények közlése bir fontossággal, ezek között pedig a hajónak a Lloyd's Shipping Register szerinti osztályozása elő nem fordul; Minthogy a meghallgatott szakértők egyhangú nyilatkozata szerint a Lloyd's Shipping Register annyira közhasználatban van, hogy a benne foglalt adatok a tengeri biztositással foglalkozó biz! tositó társaságokra nézve köztudomásuaknak tekintendők; oly i adatok pedig, melyeknek a biztosító előtt foglalkozásánál fogva ismereteseknek kell lenniük, illetve melyek a közkézen forgó Lloyd's Shipping Register utján különben is rendelkezésére állanak, a biztosítottnak közlési kötelezettségét a dolog természete s a biztosítási feltételek fent idézett szakaszai szerint kiterjeszteni nem lehet ; Minthogy az Ai alatti kötvény tanúságaként a hajónak előbbi neve, mely alatt ma Lloyd's Shipping Registerben előfordul (Norgei alperesekkel közölve volt s igy alpereseknek alkalmuk volt a bejelentett osztályzat helyességét az emiitett hajólajstrom betekintése által ellenőrizni, viszonválaszbeli előadásukból pedig és különösen abból, hogy a főesküt csak arra fogadják el, hogy a «biztositási szerződésnek sem megkötése, sem hatályba lépése idejében nem tudták azt, hogy a hajó a gyökeres kijavítás dacára csak 80. A. I. jelzésűnek találtatott» kitűnik, hogy alpereseknek arról, hogy a hajó a Lloyd's Shipping Registerben 80. A. I. osztályzattal fordul elő, tényleg tudomásuk volt; Minthogy végül a meghallgatott szakértők egyhangú véleménye szerint a Lloyd's Shipping Registerl>en előforduló 90. A. I. és 80. A. I. osztályzatú hajók egyaránt első osztályzatú hajók és a szakértők többségének véleménye szerint az alosztályzatra való tekintet nélkül biztosításra elvállaltatnak: A fenforgó esetekben Sch. Ágoston fentidézett helytelen bevallása nem szolgálhat jogos indokul arra, hogy alperesek a biztositási ügylet érvényességét megtámadják. De ha a helytelen bevallásban a közlési kötelezettségnek a biztositási feltételek 29. §-ál>a ütköző s a 31., illetve 32. §§-ok jogkövetkezményét maga után vonó megsértése ismertetnék is fel, akkor sincsenek alperesek most már jogosítva arra, hogy a szerződés érvényét ez alapon megtámadják, mert ha a szerződés megkötésekor nem bírtak volna is tudomással a bevallás helytelenségéről, saját előadásukból kitűnik, hogy arról tudomást szereztek még mielőtt a biztosítás hatályba lépett, illetve mielőtt a biztosított hajó a kiéli kikötőt elhagyta. Előadásuk szerint ugyanis I rendű alperes, ki az ügyben II—IV. r. alpereseket is képviselte, illetve ennek budapesti igazgatósága, már néhány nappal a biztositási kötvény kiállítása után levél utján figyelmeztette trieszti képviselőségét, hogy a biztosított hajó a Lloyd's Shipping Registerben nem a 90. A. I. hanem 80. A. I. osztályzattal fordul elő. E levél I. r. alperes cégvezetőjének az alperesek kérelmére tanuként kihallgatott L. Gusztávnak vallomása szerint, mely a tanúnak alpereshez való viszonyánál fogva alperesek ellen beismerés hatályával bir, 1890. év november hó 20-án érkezett I. r. alperes trieszti képviselőségéhez. Másfelöl alperesek beismerték, hogy a biztosítás csak 1890. év december hó 4-én, mint azon a napon a mikor a «Budapest» a kiéli kikötőből elindult, volt hatályba lépendő. Ha tehát alperesek az előttük már 1890. év november hó 20-án tudva levő helytelen bevallás okából a biztosítást érvénvtelennek tartották, akkor a kereskedői hűség s a jóhiszeműség azt követelte, hogy erről felperest még a hajó elindulása előtt, vagyis oly időben értesítsék, a mikor felperesnek még módjában állott hajóját másutt biztositatni s magát a kártól megóvni. Minthogy pedig alperesek, habár erre elegendő idejük volt ezt nem tették, hanem felperest meghagyták abban a hitben, hogy a hajója biztosítva van, a biztositási szerződés érvényessége ellen a fent emiitett alapon tehető kifogásuktól elállottaknak tekintendők. Állítják ugyan alperesek, hogy Sch. Ágost, mind a szerződés megkötése előtt, mind pedig utóbb, midőn L. Gusztáv őt az I. r. alperes igazgatóságának fent emiitett levele folytan ez iránt kérdőre vonta, azt állította, hogy a hajó a Kiéiben eszközölt gyökeres javítás folytán az előbbinél magasabb és pedig tényleg 90. A. I. osztályzatot nyert. Azonban alperesek azt, hogy Sch. Ágoston a biztositási szerződés megkötése, illetve a kötvény kiállítása előtt tett volna ilyen nyilatkozatot, nem bizonyították, mert mivel a kötvényben magában, mind az alperesek által 7 •/. alatt illetve 16 < alatt bemutatott és állítólag Sch. Ágoston által kitöltött kérdőívben