A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 7. szám - A bérbeadó zálogjoga. Magyarázat a fővárosi lakbérleti szabályok 27. §-ához - Az örökösödési eljárási törvény alkalmazásának egyöntetüsége

A JOG 51 utáni öröklésből kizárvák, nem sorozható > 1. a már id. 2,494 874. sz. ítéletet.). 2. Apja és az apa rokonai után a törvénytelen gyermeknek nincs törvényes öröklési joga (Curia 1,926/883. M. Ig. Dt. I. 53.1.). Gyakorlatunk ez a tétele méltányos, ha meggondoljuk, hogy bíróságaink az apasági keresetnek bő mértékben és többnyire a megszorító szabályok alkalmazása nélkül szoktak helyt adni.4! Mindaddig, míg az apaság keresése türvényhozásilag szabályozva és a törvénytelen gyermeknek apja általi elismerésének intézménye behozva nem lesz. bírói gyakorlatunk sem fog a törvénytelen gyermek javára apja után öröklési jogot biztosithatni.5) 3. A törvénytelen gyermek anyai rokonai után sem bir törvényes öröklési joggal. Ezt tanúsítja Curia 6,000/891: A törvénykezés állandó gyakorlata szerint a törvénytelen gyermek öröklési joga ki nem terjed anyja családtagjának olyan vagyonára, mely az anyára annak életében nem szállott- (M á r k u s gyűjteménye II. 2,361. sz., hasonlóan Curia 556/891. P. T. XXIII. 34. 1.). A törvénytelen gyermek tehát anyai rokonai hagyatékában anyját nem képviseli inem lép anyja helyébe); miután azonban a törvényes leszármazók, szülőjüket s igy törvénytelen származású szülőjüket is képviselik, a viszony következőleg alakul: a) Annának törvénytelen fia Péter, törvényes gyermeket nemz, Pált; Péter elhunyván, Pál nagyanyja Anna után örököl; bi Annának törvényes gyermeke Piroska, törvénytelen gyermeket nemz, Pált; Piroska elhunyván, Pál nem örököl Anna után; c) Annának törvénytelen gyermeke Piroska, törvénytelen gyermeket nemz, Pált; Pál nem örököl Anna után.6> Hazai jogunknak a rómaiak emberiesb jogával ellentétes szabályát, hogy a törvénytelen gyermek törvényes testvérei és anyjának többi rokonai után nem örököl, következetesnek ismerjük el, ha az anya hagyatékában a törvényes gyermeknek előnyt adunk a törvénytelen gyermek előtt. De ha ez az utóbbi tétel, a mint kimutatni véltük, nem áll. akkor birói gyakorlatunk a törvénytelen gyermek és anyai rokonai köicsönös öröklési jogának megállapításától sem fog elzárkózhatni.'^ Mert ha a törvénytelen gyermeknek, anyjával való vérségi összeköttetése kölcsönös öröklésük tekintetében ugsanazzal a hatálylyal bir, mint a törvényes gyermeké, akkor az azonosnak elismert vérköteléket a törvénytelen gyermek és az anya törvényes gyermekei s többi rokonai közti kölcsönös öröklés alapjául is el kell fogadnunk. Szembeötlik ez különösen, ha megfontoljuk, hogy a törvényes és a törvénytelen gyermekek anyjuk hagyatékában osztozkodván, egyik osztozkodó testvérnek végintézkedés és mag nélküli elhunyta eseten nem méltányos az anyai öröklött vagyonból a többi osztozkodó testvéreket kizárni. Hozzájárul az is, hogy birói gyakorlatunk szerint az anya korábbi elhunyta esetén annak törvénytelen gyermekei egymás közt kölcsönös törvényes öröklési joggal bírnak >Curia a 7. jegyzet alatt említett esetekben); már pedig, ha a törvénytelen gyermek törvénytelen testvérei hagyatékában lép korábban elhunyt anyjuk helyébe, akkor nincs ok, miért ne képviselje azt annak törvényes gyermekei és következetesen többi rokonai hagyatékában is. 4. Birói gyakorlatunk ezen szabályai szerint az anyja után, végintézkedés nélkül elhunyt törvénytelen gyermek hagyatéka, ha leszármazója, hitvestársa, vagy törvénytelen testvére nincs, a szent koronára száll.8! XA bérbeadó zálogjoga*) ^"Magyarázat a fővárosi lakbérleti szabályok 27. §-ához. írták dr. BERÉNYI SÁNDOR és dr. GRABER KÁROLY bpesti ügyvédek A bérbeadó törvényes zálogjogának hatályát a végrehajtási törvény (1881. évi LX. t.-c. 1 72. §-a szabályozza. E zálogjoggal kapcsolatos a zálogtárgyból való és a más hitelezőket megelőző kielégítés kérdése, melyet a lakbérleti szabályok 29. §-ánál, valamint az alaki részben fogjuk tárgyalni. E helyütt csupán azon esetet érintjük, midőn a bérbeadó bér nem fizetés okából a bérlemény területén levő ingóságok el*) Rádai: Apasági kereset (Sz.-Fehérvár 1885.) 102. 1. 5) L. ezen kérdésről az 1871. évi jogászgyülés tárgyalásait (Évkönyv II.; ; az Örökj. Értekezleten lefolyt vitát Jkvek 71—78. II. ; a magyar örökl. javaslat indokolását 37—39. II.; és Sipos Árpád: "A törvénytelen gyermek és az ör. jog» Jogt. Közi. 1895. évi 4(1., 41. és 42. sz. "J V. ö. Pfaff és Hofmann: Commentar II. 727. I. 7) Egy esetről, melyben a Curia (3,716/885. sz. a.) a törvénytelen gyermek után öröklési jogot adott az anya elhunyta folytán azoknak, a kik az anyát mint leszármazói képviselik, említést tesz Schuster Rudolf: "Házasságon kiv. gyerm. utáni törv. ör.» a <>J o g» 1893. évi 12. számában (az itélet szövegét 1. P. T. XIII. 95. 1). A Curia 6,271/892. sz. a. is kimondta, hogy «a törvénytelen gyermeknek anyjától származott vagyona abban az esetben, ha a törvénytelen gyerm. leszármazók és végr. nélkül halt el, törv. öröklés alapján az anyára és ennek életbe nem léte esetén a tőle leszármazókra szálb (P. T. XXVII. 51. 1.). De az itt felhozott mindkét esetben az anya egyik törvénytelen gyermeke után a másik törvénytelen gyermek igényelt öröklést. 8; Hasonlóan P. A. cikke: "Törvénytelen születésű örökhagyó után, ha hitvestárs, leszármazók és végr. nélkül hal el és anyja életben már nincs, kit illet az ör. jogr» a Jogtud. Közlöny 1888. évi 52. sz. 430. 1. *) Szerzőknek legközelebb megjelenő «Lakbérleti jog és eljárás.) cimü munkájukból. szállítását megakadályozza. Első sorban ki kell emelnünk, hogy a bérbeadó bármily kis összegű bérköveteléssel bírna is, az összes ingóságokat kivétel nélkül visszatarthatja és nem csupán annyit, a minek értéke a hátralékos bérköveteléssel arányban áll. Vitás továbbá, vájjon azon ingóságok titokban való elszállítása, melyekre a bérbeadó zálogjoggal bir, képez-e büntetendő cselekményt? Itt azonban szükséges, hogy legelőbb is disztingváljunk. Ha a bérlő már esedékes tartozását kifizette, kétségtelen, hogy minden ingósága fölött szabadon rendelkezik s az elszállítás azon címen, hogy a még le nem járt, de legközelebb esedékessé válandó bérösszeg fedezetlenül marad, semmikép meg nem akadályozható, a mi fölött tehát nyíltan is rendelkezhetik a bérlő, annak titokban való megtétele sem tilalmas. Ha azonban a bérlő késedelemben van, a törvényes zálogjogban rejlő virtuális erő hatályossá lesz és szorosan vett büntetőjogi tilalommal ütközik össze a bérlő, ki a zálogot a jogosított hatalma alól elvonja és a zálogjog gyakorlását megsemmisíti. Elméletileg a legvilágosabban ráillik ezen esetre a büntető törvény (1878. évi V. t.-c.) 368. §-a, mely szerint: • vétséget követ el (a jogtalan elsajátítás vétségét) és hat hónapig terjedhető fogházzál, valamint ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: a ki saját . . . ingó dolgait a . . zálogbirtokostól vagy attól, a ki a dologra nézve használati vagy megtartási joggal bir, jogtalanul elveszi.» A kérdés csak az, hogy a bérbeadó, a ki fizikailag nem zálogbirtokos, ilyennek tekinthető-e, avagy csak a kézi zálog, esetleg kifejezetten szerződéses zálog (átadás nélkül) vonható ezen törvényszakasz keretébe ? Ismételjük, elméletileg alkalmazhatónak látszik a törvény, de gyakorlatban nem igy van és pedig két okból: először, mert a törvény csak az egyedileg meghatározott dolgokat védi, miként ezt felső bíróságaink többször kimondották; másodszor, mert a tulajdonosnak minimális rendelkezési jogát is sújtaná a törvényes zálogjog előtérbe nyomulása. Példákkal legjobban világitható meg e kérdés: A bérlő egyetlen ingóságát sem vitethetné el hazulról tisztítás vagy javítás céljából; bútorait még ujakkal sem cserélhetné föl, mert behoznia csak szabad, de kivinni a bérlemény területéről semmit; valaki ideiglenesen elhelyez a bérlőnél egy csekély tárgyat, hogy harmadnap elvigye stb. S minthogy a bérlő cselekvési szabadságának határa pontosan meg nem jelölhető, büntetőjogi szempontot a törvényes zálogjoggal terhelt ingóságok titkos eltávolításában megállapítani nem lehet. Az elszállítás megakadályozásának joga tehát tisztán magánjogi természetű és a fentiek szerint csak ugy értelmezhető, hogy a bérlő összes ingóságait el nem szállíthatja, mig a bért meg nem fizette, de az, hogy egyes tárgyakat a visszahozás hallgatólagos föltételezése mellett el ne vihessen, meg nem akadályozható. Másként alakul a kérdés, ha a bérbeadó törvényes zálogjoga mellé a birói zálogot is megszerzi bérkövetelésére nézve. Ez esetben ugyanis az ingóságait titokban elszállító bérlő cselekménye s a büntető törvény 355. §-ában meghatározott sikkasztás ismertető jeleit tünteti fel, mert «ha a bíróság, vagy más hatóság által zár alá vett dolog tulajdonosa a nála hagyott vagy reá bizott ezen dologra nézve a 359. §-ban megjelölt cselekmények valamelyikét elköveti», ez sikkasztásnak tekintendő. A 355. §. pedig a jogtalan eltulajdonítás vagy elzálogosítás cselekményeit jelöli meg és kétségtelen, hogy az, a ki ingóságait egy más bérbeadó törvényes zálogjoga alá helyezi, az a korábbi bérbeadóval szemben ingóságait elzálogosította. Tekintve azonban, hogy a büntető törvény szigorító magyarázatot nem tür, mivel továbbá a gyakorlat e tekintetben, hogy a bérbeadó elsőségét akkor is érvényesítheti, ha a bérlő ingóságai a bérlemény területéről eltávolitvák, szintén ingadozó, nézetünk szerint nem forog fenn sikkasztás, ha a bérlő a bérbeadó javára lefoglalt ingóságokat egy más bérlemény területére viszi át; ellenben föltétlenül fennforog a btk. 368. §-ában körülirt jogtalan elsajátítás vétsége, mert a birói foglalás által a zálog tárgyai egyedileg is meg vannak határozva. Az örökösödési eljárási törvény alkalmazásának egyöntetűsége*) Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. t.-c. alkalmazásának egyöntetűsége érdekében a pécsi kir. közjegyzői kamara területén működő kir. közjegyzők 1895. évi december hó 8-án tartott értekezletükön a kamara által is helyeselt következő eljárási szabályzatban állapodtak meg. 2. Ila a megidézettek közül ?>alamelyik nem jelent mi\ . A hagyatéktárgyalásra megidézett, de meg nem jelent érdekeltnek az elmaradása a hagyatéki eljárás befejezését nem gátolhatja. A közjegyző a megjelent érdekeltek közbenjöttével megállapíthatja a leltárt, továbbá az örökösöket és azoknak a jogcímét, csak az osztály kérdésére nem terjeszkedik ki, mert ehhez valamennyi érdekeltnek az egyértelmű megállapodása szükséges. A leltár, az örökösök és ezek jogcímének a megállapítása után a közjegyző a tárgyalást befejezi s a jegyzőkönyvet a megjelent érdekeltekkel aláírja. Azután az ügynek a befejezésére egy ujabb tárgyalást tüz ki, melyre az első tárgyaláson megjelenteket, a mennyiben ezek az uj tárgyaláson való megjelenésre magukat az első tárgyalás alkalmával már nem kötelezték volna, valamint az elmaradt örököst újra megidézi. Még pedig ez utóbbit az első tárgyalás eredményéhez képest különböző joghatály mellett. Nevezetesen: *j Előző cikkek 4. és 5. sz.