A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 6. szám - A büntető törvénykönyv 277. §-ához - A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» (5. számához. Budapest, 1896 február hó 9-én. Köztörvényi ügyekben. Eredeti érvénytelenség okán az úrbéri birtokrendezés előtti tulajdonjog helyreállításának s a tulajdonjog le- és átjegyzese törlésének s az eredeti állapot helyreállításával ezen szétdarabolt ingatlanoknak újbóli egyesítésének s azokra a tulajdonjog bekebelezésének helye van. A debreceni kir. törvényszék, mint birtokbiroság 1894. évi február hó 20-án - 1,441. P. 94. szám alatt Vadon Sándor debreceni ügyvéd által képviselt B. K. felperesnek Sinka Ferenc ügyvéd által képviselt B. L.-né és B. Gy.-né alperesek ellen a sámoni 200. sz. tjkvben 6. r. 1,920., 1,721., 1,734 1,736. hrsz. a. foglalt ingatlanokra vonatkozólag a sámsoni 200., 1,590. ós 1,591. sz. tjkvben foganatosított le- és átjegyzéseknek eredeti érvénytelenség okán törlése, s az eredeti állapot helyreállításával ezen szétdarabolt ingatlanoknak újból egyesítése, s azokra tulajdonjogának a sámsoni 707. számú tjkvben foglalt nemesi birtoka erejéig bekebelezése és jár. iránt 1890. évi december 16-án 14,007. P. 890. sz. keresettel folyamatba tett s már egy ízben 16,491. P 92. sz. a. elsöbirósági Ítélettel ellátott rendes perében a debreceni kir. Ítélőtábla 2,627. P. 93. sz. feloldó Ítéletében elrendelt pótlások toganatositása után —- következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Egyúttal alperesek fel jogosíttatnak, hogy ezen Ítélet jogerőre emelkedése után a sámsoni 200. sz. tjkvben B—3. tétel alatt a sámsoni 1,590. és 1,591. sz. tjkvekben pedig B—2. tétel alatti feljegyzések telekkönyvi törlése iránt a debreceni kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóságnál kérelmezzenek. Indokolás: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperesek jogelőde B. G. a sámsoni tagosításkor felperes távollétét "elhasználva, felperesnek a sámsoni 767. sz. tjkvben 1—8. hrsz. a. felvett 13 hold és 870 • öl területű nemesi birtokát a sámsoni 200. sz. tjkvben A. I. 6. r. 1,920., 1,721., 1,734., 1,736. hrsz. alatt az ö neje L. C.-val közösen felvett tagbirtokába állítólag minden jogos alap és jogcím nélkül beolvasztotta és noha Biharvármegye telekkönyvi törvényszéke 1870 március 12-én kelt 5,949 863. sz. végzésében kimondotta, hogy <B. K. a sámsoni 200. sz. tjkvben B. G. és nejével a sötét erdőnél III. sz. alatt kiadott tagbii tokánál a sámsoni 767. sz. tjkvben bejegyzett birtoka erejéig mint közös tulajdonos felvétetni rendeltetik*, ennek dacára a telekkönyvi iroda B. G. befolyásának engedve, a telekkönyvi hatóság fenti végzése dacára felperesnek nem közös tulajdonjoga bekebelezését, hanem B. 3 alatt ezen tulajdoni korlátozást vezette be a sámsoni 200. sz. tjkvbe, mely szerint: -azon körülmény, hogy B. K.-nak 767. sz. tjkvben a régi feltétel szerinti \ 1-8. rendszám alatt foglalt birtoka az 1858. évben az általa felvett kölcsön kamatai fejében L. Gy.-nek, általa pedig később B. G.-nak engedtetvén át, — ez utóbb nevezett azon birtokot a tagosítás alkalmával azi 1,720,1,721., 1,724—1,736.) hrsz. a 348 hold, 1,262 • ölet tevő tagbirtokába olvasztotta a nélkül, hogy annak fekvése és mennyisége meghatározható volna, nevezett B. K. joga megóvása tekintetéből kitüntetletik». Előadja továbbá felperes, hogy később K. G.-né elhalálozván, a D. alatti hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv alapján az E. alatti hagyaték átadó végzéssel felperesnek a sámsoni 767. sz. tjkvben foglalt, utóbb a 200. sz. tjkvbe 6. sorsz. alatt átvitt nemesi birtoka, a hagyatéki bíróság által alpereseknek adatván át és a sámsoni 1,590., 1,591. sz. tjkvbe átvitetvén, alperesek nevére íratott a nélkül, hogy egyidejűleg a sámsoni 200. sz. tjkvben B. 3. rsz. alatt tulajdonjog korlátozás álvitetetl volna, és midőn felperes a tkvi hatóságnál e miatt és egyúttal a hibás bejegyzések törlése és tulajdonjogának bekebelezése végett kérvényezett, — ugy a debreceni kir. tvszék telekkönyvi hatósága, valamint a budapesti kir. Ítélőtábla H. és I. alatt csatolt végzésével csak a 200. sz. tjkvben B.3 alatti tulajdonjog korlátozásnak az 1,590. és 1,591. sz. tjkvben való pótfeljegyzését rendelte el, noha egyébként felperesnek igazat adván, a kir. Ítélőtábla felperest oda utasította: «hogy tulajdonjogi igényéi B. L.-né és B. Gy.-né, mint B. G. és neje nyilvánkönyvi jogutódai ellen csak rendes per utján érvényesítheti*. Ezen rendes per utján azonban, felperesnek a kereseti birtokhoz vitatott tulajdonjoga megállapítható nem volt, a következő okokból. Kétségtelen ugyan, hogy felperesnek a sámsoni 767. sz. tjkvben A 1—8. rsz. alatt foglalt nemesi birtoka tagosítás alkalmával néhai B. G. és neje néhai L. C.-nak a sámsoni 200. sz. ktjvben A 6. sorsz. 1.920., 1,721., 1,734—1,736. hrsz. foglalt 348 hold 1,262 • öl területű tagbirtokába beolvasztatott, de felpereseknek egyáltalán nincs igazolva ezen állítása, mintha ezen beolvasztás minden jogos alap és jogcim nélkül eszközöltetett volna. Alperesek ugyanis ezen per során azt vitatták, hogy a kérdéses földeket felperes még a tagosítás előtt L. Gy.-nek eladta, L. Gy.-től pedig alperesnek jogelőde néhai B. G. megvette és miután tulajdonjogát a tagositó bíróság előtt igazolta; a kérdéses föld jogszerűen jutott B. G. birtokába és mint jogos tulajdona, ez alapon olvasztatott be a B. G. és nejének a sámsoni 200. sz. tjkvben 6. hrszám alatt irt tagbirtokába. Tekintetbe véve, hogy a tagosítás éveken át folyt, és az kellő módon nyilvánosan eszközöltetett, — ennélfogva felperesnek azon állítása, hogy a beolvasztás az ő távollétében tudta és meghallgatása nélkül történt volna, annál kevésbé vehető birói figyelembe, mert a telekkönyveknek birtokrendezési munkálat alapján való kiigazítása tárgyában Sámsonban 1863. augusztus 16-án és következő napján felvett és hivatalból csatolt jegyzőkönyv mint hiteles közokmány 30-ik pontjában már az foglaltatik, hogy a mennyiben a rendezési telekkönyvben B. K.-nak birtoka sehol elő nem fordul, «erre nézve B. K. kihallgattatván, azt adja elő, hogy ő ezen földeket 1858-ban L. Gy.-nek zálogba adta, az pedig B. G.-nak bocsájtotta birtokába, kinek is a tagosítás alkalmával kezei között lévén a kérdéses földek, tagjába beleolvasztottak, mindazon által ő ezen földekhezi igényét fentartani kivánja . Tekintve, hogy felperes ezen per során ugy a birtoknak el-, mint zálogba adását határozottan tagadja, holott a fentirtak szerint 1863-ban már annyit maga ismert be, hogy L. Gy.-nek a birtokot zálogba adta és az imént B. G.-nak bocsátotta birtokába; Tekintve, hogy alperesek felperesnek már 1863-ban tett fenti bismerése mellett tulajdonjoguk igazolására az időközben elhalt L. Gy.-nek a 2. sz. a. nyilatkozatára, továbbá ennek kiegészítéséül több tanúnak írásban kivett nyilatkozatára és tanúvallomására hivatkoznak. Tekintve, hogy L. Gy.-nek 24 alatti nyilatkozatára vonatkozólag kihallgatott Z. K., K, J. és M. P. tanuk vallomása szerint, a nyilatkozat előtte felolvastatván, s általa, mint valóságnak megfelelő aláíratván, ezen a p. prts. 167. és 168. §§-ainak mindenben megfelelő nyilatkozatban 1.. Gy. azt adja elő, hogy az 1857. vagy 1858-ik évben B. K. sámsoni kisbirtokos, miután Sámsonból Debrecenbe kívánta lakását áttenni, mintegy 14 holdat tevő több darabokból álló kis birtokának eladását a községben dobszó utján közhírré tétette és eladásra neki, t. i. L. Gy.-nek is kínálta, a földet I.. Gy. 730 bankó forintokban kialkudott árban megvette és gazdája B. G. utasítása és közbenjárására a B. L.-tól kölcsönvett 300 pengő forintból a vételárt B. K.-nak hiány nélkül ki is fizette, rövid idő múlva pedig ugyanazon földet B. G.-nak a megvásárolt árban eladta és birtokába bocsátotta. Egyúttal L. Gy. azt is állitja, hogy B. K.-tól az adásvételről írásbeli szerződést is kapott, a mit szintén B. G.-nak adott át és határozottan valótlannak mondja, mintha ő a B. K. földjét «csak pénze interjében használta volna*. Tekintve továbbá, hogy L. Gy. fenti nyilatkozatát, illetve az alperesek előadásának valódiságát B. L.-né, L. M., G. L. és L. G. tanuk hit alatti vallomása is megerősíti, a mennyiben ezen tanuk a 3., 4. és 5. sz. a. becsatolt nyilatkozatokat valónak ismervén el: 1- ször L. M. tanú azt vallotta, hogy testvérétől L. Gy-től hallotta, hogy ő B. K. földjét megvette és tagosításkor B. G.-nak előadta, ettől a vételárt meg is kapta. 2- szor. B. L.-né tanú vallotta, hogy L. (iy. csakugyan kért és kapott tőlük 300 pengőforintot, hogy a B. K. földjét megvehesse és hogy midőn szemrehányást tett neki a miatt, hogy a földet nem nekik, hanem B. G.-nak adta el, L. Gy. azzal védekezett, hogy hiszen ő B. G.-nak utódja volt. 3- szor. G. L. tanú vallomásában már azt is igazolja, hogy B. K. az ingatlant még a tagosítás előtt árulta és hogy a mint L. Gy.-től hallotta: B. K. e földet L. Gy.-nek csakugyan eladta, ez pedig B. G.-nak tovább adta. Végre 4-szer. L. G. tanú hasonlóan hit alatt vallotta, hogy B. K. a sámsoni határban volt földjét 1857 vagy 1858-ban áruba bocsátotta, azt a tanú testvére is próbálta alkudni B. K.-tól, sőt tanút is biztatta, hogy vegye meg, de akkor a föld nagyon olcsó volt és tanú sajnálta tinóit elvesztegetni, azért nem vette meg; azután B. K.-tól magától is hallotta tanú, hogy «L. Gy. 700 bankó forintot adott a földért, de azt nem tudja, hogy azért használatra vagy örök tulajdoni joggal adta-e el». Mindezen körülmények, illetve bizonyítékok a midőn felperes kereseti állításait megcáfolják, ugyanakkor alpereseknek azon ellenirati állításait igazolják, hogy B. K. a kereseti ingatlanokat L. Gy.-nek már a tagosítás előtt eladta, ez pedig az ingat-