A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 6. szám - A büntető törvénykönyv 277. §-ához - A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője

22 lanokat mint tulajdonát B. G.-nak tovább adta, ki is tulajdonjogát a tagosításkor kellően igazolván: ezért lett a birtok B. G. tagbirtokába beolvasztva és a megszűnt 767. sz. tjkvbó'l a sámsoni 200. sz. tjkvben B. G. és neje L. Cz. tulajdonát képező ingatlanok közé A I—6. sorszám alatt bevezetve. Mindezek alapján és még azért is, mert felperes évtizedeken át tulajdonjogát per utján nem érvényesítette és alpereseket, illetve jogelődeiket éveken át békés birtokban hagyta, s ezen pert is csak B. G. és L. Gy. halála után tette folyamatba, mely körülmények szintén alperesek jóhiszeműségét bizonyítják: Felperest alaptalan keresetével elutasítani és annak folyó- i mányaként alperesek kérelmére 200. sz. tjkvben. B 3. t. alatt, to- I vábbá a sámsoni 1591. és 159. sz. tjkvekben B 2. t. a. feljegyzé- I seket töröltetni, végre felperest, mint pervesztest az 1868. LIV. t.-cikk 251. §-a alapján az okozott perköltségekben marasztalni kel'ett stb. A debreceni kir. ítélőtábla (2,095/P. 94. 1894. ápril 30. i Az j elsőfokú bíróság ítélete megváltoztattatok, alperesek arra köteleztetnek, hogy jelen ítéletnek 15 nap elteltével leendő jogerőre emelkedése után eltűrjék, mikép a sámsoni 1,590. sz. tjkben 1,920. hrsz. a. foglalt ingatlanból az 1893. évi aug. 21 felvett jkvnél B. a. fekvő vázrajzon 1,920/b. hrszámmal jelölt 6 hold 1,23ö• ölnyi terület továbbá a sámsoni 1,591. sz. tjkvben (1,721., 1,734., 1,736. i hrsz. a. foglalt ingatlanból az ugyanazon vázrajzon 1,734/1. hrszámmal jelölt, azonban a tjkvnek megfelelően hivatalból 1,721. 1,734—1,736/b. hrszámra helyesbítendő 6 hold 1,235D öl terület egy újonnan nyitandó tjkvbe bejegyeztessék, s azokra a kizárólagos tulajdonjog a B. K. nevére bekebeleztessék, egyszersmind elrendeltetik, hogy a sámsoni 1,590. és 1,591. sz. tjkvben B. 2. sorszám alatt B. K. javára bejegyzett tulajdoni korlátozás a jelzett tjkvből a jelen ítélet alapján a B. K. javára foganatosított bejegyzéssel egyidejűleg a visszamaradó jutalékról töröltessék. A perköltség peres felek között kölcsönösen megszüntettetik. Felperes ügyvéd felebbezési munkadíjjá és kiadása megbízója irányában 20 frt 65 krban állapittatik meg. Indokok: A sámsoni úrbéri birtokrendezés folytán szükségessé vált telekkönyvi átalakításra vonatkozó, s jelen perhez beszerzett iratokból, nevezetesen az 1863. évi aug. hó 16-án és következő napjain felvett általános tárgyalási jkvnek 30-ik pontjából kitűnik, mikép a birtokrendezést megelőzően a sámsoni 767. sz. tjkvben foglalt s felperes B. K. tulajdonát képezett 8 db mintegy 13 hold kiterjedésű ingatlanság a rendezés utáni tjkvben előbbeni tulajdonosa nevén elő nem fordul, az 1870. évi márc. hó 12. 6,949'1863 sz. a. hozott végzés 20-ik pontiában pedig elrendeltetett, hogy miután B. K.-nak a sámsoni 767. sz. tjkvben foglalt nemesi birtoka a B. G. és neje tagbirtokába olvasztatott, a nevezettek átalakított 200 sz. tjkvbe B. K. és a sötét erdőnél 111 alatt J kiadott tagbirtokra nézve a 767. sz. tjkvbe bejegyzett birtok erejéig mint közös birtokos felvétessék, mely rendelkezés folytán a sámsoni 200 sz. tjkv B 3. sorszáma alatt a B. K. joga megóvása céljából megfelelő bejegyzés foganatosíttatott, s a 200 sz. tjkvből alakult 1,590. és 1,591. sz. tjkvbe is B 2. sorszáma, hasonló tartalmi bevezetések vitettek át, a miként ezt a keresethez B. F. és G. alatt csatolt hiteles tkvi kivonatok igazolják. Alperesek nem tagadják, hogy a birtokrendezés előtt a sámsoni 797. sz. tjkvben a felperes tulajdonául felvett 13 hold 870 • öl területű ingatlanság a birtokrendezés folyamán az alperesek elődeinek B. G.-nak és nejének tagbirtokába olvasztatott, s jelenben az alperesek talajdonát képező sámsoni 1,590. és 1,591. sz. tjkvben foglalt ingatlanság területén van, csupán azt tagadták, hogy a 767. sz. tjkvben foglalt ingatlanság, ugyanannyi becsterülettel olvasztatott volna az alperesek jogelődeinek birtokába, mint a mennyi katasztrális területtel az a 767. sz. tkjkben ki volt tüntetve; azonban az 1893. dec. 18-án felvett jkvhöz csatolt szakértői vélemény szerint a tagositási adatok alapján megállapítható, hogy a tagosítás előtti 767. sz. tjkvben foglalt ingatlanság különböző becsterületeinek közép mértéke szerint az alperesek jogelődeinek tagos birtokába a 767. sz. tjkvben foglalt ingatlanok terü.ete gyanánt 1,600 • öl holdakkal számítva valóban 13 hold 870 • ölnyi területtel olvasztatott be. Minthogy felperes keresete lényegében oda irányul, hogy az a tkvi joga, mely a sámsoni úrbéri birtok rendezés előtt fennállott, s a mely jog a lefolytatott birtokszabályozás által el nem enyészhetett, előbbeni hatályába visszaállittassék, s minthogy a birtokrendezés előtt a felperes tulajdonát képezett 767. sz. tjkvben 13 hold 870 • öl terület volt bejegyezve s ez a terület jelenben az alperesek nevén álló sámsoni 1,590. és 1,591. sz. tjkvben ioglalt 1,920. és (1,721., 1,734—1,736.) hrsz. tagos birtokba van beolvadva s minthogy eme részletekből a felperes illetménye az 1893. aug. 21-én felvett jkvhöz NB. alatt csatolt vázrajzban kitüntetett területtel és felvéttel s az itélet rendelkező részében foglalt helyesbítéssel az 1893. évi dec. hó 10-én felvett jkvhöz becsatolt szakértői vélemény szerint bejegyezhető, felperesnek a sámsoni úrbéri birtokrendezés előtti 767. sz. tjkvében foglalt tulajdonjoga helyreállításául a kereseti 13 hold 870 • öl területnek a felperes kizárólagos tulajdona gyanánt leendő bejegyzését elrendelni, s alpereseket a bejegyzés eltűrésére kötelezni kellett. Minthogy pedig felperes javára a jelen ítéletben foglaltakhoz képest eszközlendő bejegyzés után a sámsoni 1,590. és 1,591. sz. tjkvben B) 2. sorszám alatt előforduló bevezetések szükségessége többé fenn nem áll, egyszersmind azt is el kellett rendelni, hogy a tulajdonjognak a felperes javára teljesítendő bejegyzésével egyidejűleg az 1,590. és 1,591. sz. tjkvekben Bi szórsz, a. foglalt bejegyzések törültessenek. Nem volt figyelembe vehető alpereseknek az a kifogása, hogy a kereseti ingatlan tulajdona a felperest annál fogva, mivel ő azt L. Gy.-re átruházta, ettől pedig az alperesek jogelőde megszerezte, meg nem illetné, mert a 2., 3., 4., 5. alatt csatolt nyilatkozatok, s a kihallgatott tanuk vallomásai a felperes és L. Gy. között kötött adásvételi jogügyletnek valóban megtörtént létrejöttére alkalmas bizonyítékot nem szolgáltatnak, a mennyiben ugyanis sem a nyilatkozók, sem a tanuk az állítólagos adásvételi jogügylet alkalmával jelen nem voltak. A 2 •/. alatti nyilatkozat pedig valódisága esetén sem szolgáltat perrendszerü bizonyítékot. A perköltség a peresfelek között kölcsönösen megszüntetendő volt, a per körülményeire, s főkép arra való tekintettel, hogy felperes az által, mikép az 1870. évi március hó 10-én 5,949/1863 sz. a. hozott végzés ellen jogorvoslattal nem élt, mulasztásával ő maga okozta azt, hogy jogának érvényesítése végett a jelen költségesebb peres eljárás vált szükségessé. A magyar királyi Curia (1895. évi december hó 11-én 7,464 P. 94. sz. a.) A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik indokaiból s azért, mert a sámsoni telekjegyzőkönyveknek a birtokrendezési munkálat alapján kiigazítása tárgyában 1892. évi augusztus hó 16-ik s következő napjain felvett tárgyalási jegyzőkönyvet B. G. alperesnek e jegyzőkönyv 30. pontjában tett nyilatkozatát, illetőleg abban foglalt állításának valóságát kétségbe vonta volna, miből valamint abból, hogy Bihar vármegye fenállott telekkönyvi törvényszékének 1870 március 12-én 5,949/863. sz. a. kelt abban a végzésében, melylyel felperes a sámsoni 200 sz. telekjegyzőkönyvben, az ottani 767. telekkönyvben bejegyzett birtoka erejéig miut közös tulajdonos felvétetni ren de/tetett, megnyugodott, — következik, hogy telperesnek a sámsoni 767. sz. telekjegyzőkönyvben felvéve volt ingatlanait maga B. G. is zálog cimén tekintette birtokában levőknek, és minthogy, abban az időben, 11857, vagy 1858-ban) mikor a sámsoni 767 sz. telckjegyzőkönyvben felvett ingatlanok eredetileg ti. Gy. birtokába jutottak, a zálogügylet tilos volt: ennek alapján sem L. Gy, sem ennek jogán B. G. az emiitett ingatlanoknak birtokát, annál kevésbbé tulajdonát, érvényesen meg nem szerezte. De nem szerezte azt még B. G. s ennek jogán alperesek elbirtoklás utján sem, mert minden egyébtől eltekintve, az 1863 augusztus 16-án és következő napjain felvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatával felperes az elévülést félbeszakította, 1863. augusztus 16-tól a kereset megindításáig pedig az elbirtoklásra megkívánt 32 év még nem telt el. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a biztosítási szerződés több évi időtartamra lett megkötve és a biztosító intézet erre való tekintettel bizonyos rabattot engedett az évi dijból. ugy abban az esetben, ha a kikötött idő előtt a biztosított a szerződést megszünteti, a biztosító intézet jogosítva van a keresk. törv. 486. $-a alapján a rabatt egy részét visszakövetelni A szombathelyi kir. törvényszék: A kir. törvényszék felperest vagylagosan előterjesztett kereseti kérelmének ama részével, hogy e perben álló felek közt 1884. márc. 7-én az A) alatti kötvénynyel megkötött biztosítási ügylet joghatályában fennállónak kimondassák s ehhez képest alperesek a B) alatti dijkötvény alapján 752 frt 62 kr. tőke, ennek 1892. márc. 1-től járó 6% kamatai megfizetésre köteleztessenek, elutasítja. Ellenben felperes kereseti kérelme másodsorban előterjesztett részének helyt ád és alpereseket arra kötelezi, hogy felperesnek a kártérítés cimén keresetbe vett 1,559 frt 52 krból 779 frt. 76 kr. tőkét s 59 frt 40 krban megállapított perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett egyetemlegesen fizessenek. Ellenben 779 frt 76 kr. tőke és a megítélt kártérítési tőke kamatára vonatkozólag felperes keresetével elutasittatik. Indokok. Perben álló felek megegyező előadása szerint alperesek mint társbérlők az 1884. márc. 7-én kelt A) a. szerint felperes társulattal tűzkár biztosítási ügyletet kötöttek, mely szerint az A ) alatti kötvényben körülirt 171,000 frt értékű ingókat 15 évre, vagyis 1884 márc. 1-től 1899 márc. l-ig terjedő 15 évre évi 791 frt 65 kr. dij ellenében tűzkár ellen biztosítottak be, beismerik alperesek felperes azon kereseti állítását is, hogy alperesek ezen szerződést csak 8 éven át teljesítették s az 1892 márc. 1-én lejárt B) alatti dijkötvényt be nem váltván, megtagadták, mivel az 1892 febr. 28-án kelt s felperesi társaság soproni főügynökségéhez intézett levelükben a felperessel kötött tüzkárbiztositási ügyletet megszűntnek nyilvánítják. Az előadottakból következik, hogy alperesek a visszatérő időszakokban fizetendő és 1892 márc. 1-én lejáró dijat a lejáratkor ki nem fizették s hogy ennek következtében az A) alatti biztosítási szerződés az 1875. évi 37. t.-c. 485. §. 4. pontja szerint hatályát vesztette s ehhez képest felperes vagylagosan előterjesztett kereseti kérelmének első részével, mely ezen biztosítási szerződés hatályában létének megállapítása s ebből kifolyólag az 1892.évben lejárt díjrészletnek megítélésére irányul,elutasitandó volt. De másrészről kétségtelen, hogy a biztosítási szerződés megszűntét alperesek, vagyis a biztosítottak okozták s hogy e miatt