A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 52. szám - Büntetés és fogházügy Angolországban az utolsó évtizedben

A JOG 381 készek is kötelességeik teljesítésére. Nem ajánlható eléggé ezen a «szabad Angliá»-ban hozott törvényeknek olvasása azon németeknek, a kik a nemzetközi büntetőjogi egyesület németországi csoportjának az elhagyott gyermekek tekintetében előterjesztett javaslatainál a szülői jogokba való illetéktelen beavatkozásról beszélnek.* A szerző további fejtegetései szerint Angliában mindinkább ritkul a szabadságvesztés-büntetésnek a gyermekek ellen való kiszabása és e helyett mindinkább terjed az ilyeneknek nevelő- és javitó-intézetekbe való küldése. Ezenkívül a botbüntetés foko zódó mérvben alkalmaztatik. így a 1864—1893-ig terjedő 30 évnek ötéves cyclusaiban 966, 1,921, 2,234-, 3,328, 5,095 illetve 6,737 16 éven aluli egyén lett nevelőintézetre ítélve; körülbelül hasonló fokozatossággal lett ugyanazon időben a botbüntetés kiszabva és pedig: (585, 839, 1,225, 2,723, 3,152, 3,208;) de fordított arányban áll'evvel akiszabott szabadságvesztés-büntetések száma. (íme: 8,285, 8,266, 6,155, 4,557, 3,659, 2,698.) Nyilt kérdések és feleletek. Tévedés az árverezett tárgy tekintetében. Az alábbi különös jogesetben bátor vagyok a t. jogászközönség véleményét kikérni. A magy. kir. államkincstárnak egy Mézes József nevü gazda ellen immár végrehajtásilag bekeblezett illetékkövetelése lévén, a megterhelt összes ingatlanokra az árverést kérte; az árverési kérvényhez csatolt adóbizonyitványban, az elárverezendő ingatlanok egyike, a felső-győrödi 99. sz. tjkvben I. 1. sorszám alatti, megfejthetlen okból ugy volt feltüntetve «a rajta levő házzab, vagyis, mintha ezen birtokrészletre ház épült volna. Az árverési kérvény referense, noha a tkvi szemle, helyes lévén, semmiféle ház vagy egyéb épület létezéséről tanúságot nem tett, elég helytelenül, az adóbizonyitvány után indulva, az árverési hirdetményt ugyanígy bocsájtotta ki, vagyis a felső-győrödi 99. sz. tjkvben I. 1. sorsz. alatti ingatlan «a rajta levő házzal*, minek folytán, az árverés foganatosítására kiküldött bír. végrehajtó ki szintén elég helytelenül tkvi szemle nélkül jelent meg az árverésnél, egyebek között, a kérdéses parcellát a rajta levő házzal bocsájtotta árverés alá, sőt egyes kétkedőknek határozottan kijelentette, hogy a kérdéses parcellán vagy van ház, vagy legalább is kellett annak lennie. Az árverezők tudva azt, hogy végrehajtást szenvedettnek egy időben a községben volt háza és ezen feltevésből kiindulva, hogy a kir. kincstár még tulajdonos változásánál is nyer zálogjogot, bizton azt hitték, hogy az árverés alá bocsájtott ingatlant végrehajtást szenvedettnek korábbi tulajdonát képezett háza képezi és ezen hiszemben tettek is ígéretet, de különösen árverezett a ház jelenlegi tulajdonosa, hogy valahogy ki ne dobják saját házából; legtöbbet ígérő, 560 frt vételárban, a ház jelenlegi tulajdonosa maradt, ki egy földhöz ragadt szegény ember és kinek a ház eddigi egész szerzeményét képezi. Miután én jártam közbe annak idejében, a házvétel tkvi átíratásánál, első utja hozzám volt, házát újra megvenni. A kivett informátió után tisztában voltam, hogy itt valami tévedés forog fenn és a telekkönyvbe való betekintés után láttam a nagy hibát, melyet elsősorban a közjegyző, másodsorban a tkvi előadó és harmadsorban a bir. kiküldött elkövetett. Perorvoslattal kellett élni, és miután előterjesztésnek— lévén a végrehajtó eljárása alakilag helyes --- helyét nem láttam, felfolyamodással éltem és az eljárás tarthatatlanságát bőven indokoltam. A kir. tábla azonban, hivatkozva arra, hogy az árverési vevő sem előterjesztéssel sem felfolyamodással nem élhet, a feltolyamodással elutasított. Most már quid juris? Vevő egy házat vélt venni és kapott 560 frtért, egy maximum 15 irtot érő legelőt. Mikép lehetne a szegény emberen segíteni, hogy a vételárt megfizetni ne kénytelenittessék ? A tkvi előadó szavatosságát figyelmen kívül kérem hagyni. Dr. Groszmann Henrik. ügyvéd Verebélyen. Sérelem. Nyilt kérés az igazságügyi miniszter úrhoz. CA békési kir. járásbíróság.) Hiába kérünk, hiába panaszkodunk, ügyvédek, bírák: a békési járásbíróság dolgán senki sem akar segíteni! Ennek feléje sem néz senki. A járásbiró hiába esdekel csak egy dijnokért is: nem kap! Segítsen rajtunk Kegyelmes Ur! A tkvi ügyek 8—11—szóval n y o 1 c -t i ze n e g y hónap múlva expediáltatnak, az elnöki rendeletnél fogva 3 nap alatt kiadmányzandó kölcsönügyi bekebelezések 3—4 hét múlva; tkvi másolatokat 2—3 hóra kapunk. Itt egyetlen irnok az igtató, expeditor, leiró és minden, no van még egy diák, a ki ingyen ir, közadakozásból fizettetik! A polg. osztálynál ez idő szerint 1 mond egy díjnok van, ez igtat és mindent csinálna, ha ráérne és tudna, 3 bíró és 1 aljegyző után, az utóbbinak különben jkönyveket kell vezetni. Az ügyvédeknek maguknak kell leíratni darabjaikat, ha ugyan van a ki azokat oda tudja adni. A minap meg az ügyvédek lettek megpumpolva, adakozásra felszólítva — egy dijnok tartására. Sokat tudnánk irni. A törvényszéki elnök ur (féltékenyen őrizve irodai általányát) nem bánja akármi történik, a táblai elnök ur meg talán nem tudja, mi történik, illetve mi nem történik a békési kir. járásbíróságnál Segítsen ezen ministcr ur, nagy hálára kötelezendi azzal a kincstárt, ez is veszít sokat az expediálatlan átírások százalékának kamatjainál, de meg a bélyegeknél; hogy a jogkereső közönség mit vészit: azt ma már ugy sem szokás figyelembevenni. Jó volna valakit onnan felülről kiküldeni, a békési jbiróság ügymenet ének megvizsgálására. Egy békési ügyvéd. Irodalom. A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok magyarázata IrtaLasitz Pál főtanácsosa pénzügyministeriumban. Szerző fenti cimü kézikönyvének IH-ik kiadásáról ezen lapok 27-ik számában egy rövidebb ajánló közlemény jelent meg. Azóta az említett kiadással gyakorlat során közelebbről megismerkedve kollegiális szívességet vélek teljesíteni azáltal, ha az említett s az uj viszonyokkal teljesen számotvető, az átmenetnek úgyszólván minden nehézségeit elhárító nagy szakavatottság és előrelátással szerkesztett ezen kiadást azoknak is figyelmébe ajánlom, akik az illetékügyek terén e páratlanul álló kézikönyvet közelebbről még nem ismernék. Az uj sommás eljárásról kapcsolatban létesített s az erre valamint részben a rendes és községi bíróság előtti — és végrehajtási eljárásra is vonatkozó 1894. évi XXVI. t.-c. bonyolult intézkedései között ezen segédeszköz nélkül kellő alapossággal úgyszólván alig lehetne eligazodnunk. Különös érdeme a munkának az, hogy ugy a most említett mint a többi nagymérvű újításokat és változásokat előidézett törvényeket és szabályrendeleteket oly módon tudta az illetékszabályoknak hatályonkivül esett intézkedései helyére beosztani, hogy a mai nap érvényben álló rendelkezések és az iránt, hogy melyik hol nyerhet alkalmazást első tekintetre tájékozódva lehetünk, e mellett ugy a régi mint az uj rendelkezések íntentiói iránt teljesen tájékozott szerző magyarázatai által már előre elejét veszi minden felmerülhető kételynek. Különösen kiemelendők e tekintetben a váltóbélyegek lerovásáról, az anyakönyvek vezetése körül beállott változásokról, az uj örökösödési eljárásról, a per tárgyának értékeléséről, a községi bíróság előtti perek jelenlegi bélyegilletékéről, a perbeli egyezségekről, a felebbvitelekről s itt főkép az 1894. évi XXVI. t.-c. II. vagy IV. pontja alá eső felebbezések megkülönböztetéséről, a végrehajtási fizetési meghagyás és lakbérfelmondás iránti eljárásokról szóló magyarázatai, melyek mindegyike, valamint az itt részletesen fel nem sorolható egyéb értelmezései mélyreható alapos tanulmányozásról tesznek tanúságot, de a melyek aztán az ezer felé elfoglalt bíró, ügyvéd vagy közjegyzőnek munkáját a bélyeg és illetékekre vonatkozó kérdésekben fölöttébb megkönnyítik, s a kézikönyvet nélkülözhetlen segédeszközévé teszik. A korona értékben való kötelező számítás várható elrendezése sem találja szerző jelen kiadását készületlenül, mert abban az illetékek alapjául szolgáló értékek és az illetékek zárjelek között koronák és fillérekben is fel vannak tüntetve s a mellett az illetékfokozatok és illetékszázaléki táblázatok korona értékre is át vannak számítva. Végül megemlitendőnek találom, hogy a 600 sürün nyomott oldalra terjedő Ill-ik kiadás előfizetési ára 3 frt 50 kr, díszes vászonkötésben 4 frt, s megrendelhető a szerzőnél is. Egy gyakorló ügyvéd. Magyar házassági jog (1 894. XXXI. t.-c.) Irta: dr. H e r c e g h Mihály budapesti egyetemi tanár. Bpest Pallas nyomda. Ára 2 frt 40 kr. Az uj házassági törvény szerzőnek ezen munkájában egy igen hasznavehető magyarázatot nyert, mert szerző nagy szorgalommal nemcsak a hazai jogforrásokat, törvényjavaslatok indokolásait és országgyűlési előmunkálatokat használta fel lelkiismeretesen, hanem a hol ez az intézmény vagy törvényintézkedés jobb megértésére szükségesnek mutatkozott, a külföldi forrásokat és irodalmat is felhasználta. Igazságügyi rendeletek rendszeres gyűjteménye. A magy, kir. igazságügyminister megbízásából szerkeszti dr. Marschalkó János igazságügymin. fogaim. II. köt. Ezen kötet tartalmazza a polgári perrendtartás-, a keres k. és csődeljárás-, a végrehajtás és telekkvi eljárásra vonatkozó összes igazságügymin. rendeleteket igen áttei-inthető rendszeres alakban. A munka ezen folytatása teljesen megfelel ép ugy rendeltetésének, mint az első kötet és ha elkészül az egész gyűjtemény, csakugyan nélkülözhetlen segédkönyv lesz a gyakorlat emberei előtt. Vegyesek. j- Zombori Bogisich Lajos a bpesti kir. törvényszék elnöke f. hó 20-án elhalálozott. Benne a magyar birói kar egyik kiváló tagját veszíti, a mennyiben különösen az igazságügyi adminisztratio terén kiváló tulajdonokkal birt és azokat érvényesíteni tudta. Rendkívüli pontosság, ugy buzgóság jellemezte minden állisában, és igazságszeretete általán ismert volt. Bogisich 1828-ban született. 1861-ben törvényszéki jegyző lett, a provizórium idejében pedig — lemondva állásáról, ügyvédi prakszist folytatott. Mikor