A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 51. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére

71 foganatosítása válik szükségessé, abir óság a hiány 1 pótlására a 76. §-ban foglaltaknak megfelelölegj záros határidőt tüz és ha a fél képviselőjét ezen záros határidő alatt be nem jelentené, részére ügygondnok rendelendő. Egyéb esetekben a tervezet j 452. §-ban szabályozott eljárás nyer alkalmazást. Nem lenne egyébként az sem felesleges, miután az ügygondnok dijait az eljárás folytatását kérő fél tartozik előlegezni, ha az uj perrendtartás megadná ezen félnek ama jogot, hogy az ügygondnoki dijak fedezésére biztosítékot küv etelhes- , sen ily esetekben, s ha ez letétbe nem helyeztetnék a bíró- | ság által meghatározandó összeg erejéig biztosítást vehessen. 99.—101, Az ügyvédi dijak megítélése iránt indított perekben a meg- I bízó felek igen gyakran megtagadják a meghatalmazás valódisá- ] gát. Hogy pedig ezt lehetőleg meg kell akadályozni, azt nemcsak az igazságszolgáltatás, de az ügyvédi kar érdeke is kívánja, és azért az 1893: XVIII. t.-c. 7. §-ában foglalt ama rendelkezés, hogy az írásbeli meghatalmazás az 1868. évi L1V. t.-c. 167. és 168. §§-ban megszabott kellékeknek megfelelőleg állitassék ki s az ezen kellékeket nélkülöző meghatalmazás a bíróság által a hiány pótlása végett visszaadassék, hatályon kivül nem helyezhető. Az írásbeli meghatalmazásnak a hivatkozott törvényszakasz rendelkezéseinek megfelelőleg leendő kiállítása nem üres formaság, miként ez a javaslat indokolásában felhozalik, hanem elsőrangú perjogi érdek követelménye, ha az írásbeli meghatalmazás alaki kellékeinek meghatározásánál nem csak a képviselet igazolása, de az annak alapján a megbízó ellen esetleg támasztandó igényekre is figyelemmel vagyunk. Nemakarezbizalmatlanságlenniaz ügyvédi kar irányában, ellenkezőleg az ügyvédi kar tekintélye is megköveteli és ezért a törvénynek e tekintetben imperativ intézkedést kell tartalmaznia, hogy a meghatalmazás valódiságát, tagadás esetén ne az ügyvéd, hanem az okiratot kiállító fél tartozzék bizonyítani. De sót meg kellene követelni azt is, hogy ha a meghatalmazást a felek nem az ügyvéd vagy helyettesének jelenlétében, vagy annak irodájában állítják ki, az esetben a meghatalmazás a községi elöljáróság valamelyik írástudó tagja által előttemeztessék, mert különben a per sok esetben, a mint azt a gyakorlati jogi életben tapasztaljuk, nincs biztos alapra fektetve. Ugyenezen okok arra is utalnak, hogy ha a személyesen megjelent fél szóval ad meghatalmazást,az a tárgyalási jegyzőkönyvben f e 1 v é t e t v é n, a fél által aláírandó legyen, és pedig egyrészt már azon okból is, hogy a megbízást adó fél személyazonossága ez által némi részben ellenőriztessék. Nem ok nélkül rendeli ezt igy a bírói ügyviteli szabályok 308. §-a és azért a 99—101. §§. ekkénti módosítását mellőzhetetlennek tartjuk. 104. §. Az 1881. évi 60. t.-c. 95. §-a értelmében az igénykereset tárgyalására a végrehajtatok a végrehajtásnál közbenjárt képviselőjük által is megidézhetők. A törvény ez által bizonyára csak kivételt akart statuálni, — a bíróságnak belátására bizván annak elbírálását, mikor találja célszerűnek ennek alkalmazásba vételét. A bíróságok azonban a törvény ezen rendelkezését nem mint kivételt, hanem mint szabályt vették gyakorlatba s az igénykeresetet akkor is a képviselőnek kézbesítették, ha a végrehajtó kezére történt kézbesítés számbavehető késedelemmel nem járt volna. Hogy ez a praxisban többször visszaélésre nyújt alkalmat, az csak természetes. Az igényperek ugyan sokszor oly csekély értéket képviselő tárgyak iránt tétetnek folyamatba, hogy számtalan esetben — ha a keresetnek tárgyalásához a végrehajtató fél személyesen idéztetnék meg, az vagy meg nem jelenne, — vagy pedig az igényelt tárgyaknak a bírói zár alól leendő feloldását nem ellenezné, mig ellenben a képviselő ügyvédek egy bizonyos része a pert lehetőség szerint minden fórumon keresztül vezetni törekszik és azután pervesztesség esetén, — vagy ha a megítélt perköltségek az igénylőtől be nem hajthatók, a megbízó fél terhére utólagosan oly mérvű költségeket számítanak fel, a melynek bekövetelhetéséről — de talán magáról az igényperről sem bírt a fél előzetesen tudomással, mert ha erről előzetesen és kellőkép felvílágosittatik, az igény tárgyalásába talán nem is bocsájtkozik. Igaz, hogy az igényperek és különösen azok, a melyek halasztó hatálylyal birnak, minél gyorsabb befejezést igényelnek. De miután a mai közlekedési viszonyok mellett alig tehet j számbavehető időbeli különbséget az, ha a végrehajtató fél akkor is személyesen idéztetik az igénykereset tárgyalására, ha nem lakik az illetékes bíróság területén, és ez oknál fogva a fennt kiemelt legis ratio már rendszerint meg nem állhat, és miután a törvény hatásköre és feladatához tartozik az is, hogy a megbízó felek érdekeit a meghatalmazottakkal szemben is kellően megóvja és pedig ez esetben annál is inkább, mert az igényper különben is teljesen különálló per lenne, a per vitelére adott meghatalmazás hatálya az anyagi jogszabályok szerint — hacsak ennek világosan kifejezés nem adatik magában a meghatalmazásban, erre ki nem terjeszthető: a végrehajtási törvény fent hivatkozott szakaszának hatályon kivül helyezésével a tervezet ezen szakaszát módositandónak véljük olyképen: hogy a pervitelé re adott meghatalmazás az igényperben leendő képviseletre csakis azon esetben terjed ki, ha a megbízó fél külföldön, vagy nem a jelen törvény hatályosságának területén lakik állandóan. 106. §. A meghatalmazás megszűnésére vonatkozólag sem érthetünk egyet a tervezet azon rendelkezésével, mely a meghatalmazás hatályát a megbízó elhalálozása esetén is minden kivétel nélkül fenntartandónak javasolja. A gyakorlati életben nagyon sokszor előfordul, hogy az örökösök az Örökhagyó által támasztott vagy ellene indított pernek folyamatban lételéről tudomással nem birnak. Nem lehet tehát minden esetben azt vélelmezni, hogy a jogutódok — kivált ha kiskorúak is vannak — hallgatag a megbízás fentartását kívánják, e nélkül pedig nem lehet sem méltányos, sem igazságos, hogy az örökhagyó által adott megbízás alapján a megbízott a pert —amennyiben a meghatalmazás az örökösök nevére nem szól, — ezek meghallgatása, vagy ujabb megbízása nélkül, tovább vihetné, s annak sorsáról kénye-kedve szerint intézkedhetnék. Mert nem áll meg feltétlenül azon indokolás sem, hogy az örökösök rendszerint hátrányt szenvednének, ha a megbízott megbízása a megbízó fél elhalálozásával megszűnnék és a szükséges perbeli cselekményeket abban hagyná, mert ezt törvény utján olykép lehet szabályozni, mint szabályozta ezt az ügyvédi rendtrts 43. §-a is, akkor, a midőn megszabta, hogy az örökösök további rendelkezéséig az ügyvéd köteles mindazon rendelkezéseket megtenni, melyek joghátrányok elkerülésére és a megbízó örökösei érdekeinek fentartására szükségesek. De különben is nem a pernek azonnali abbanhagyásáról, hanem arról van szó, hogy a megbízás hatálya az ismert örökösök érdekeivel összhangzásba hozassák, arról, hogy a peres eljárásnak rövid időn át való szünetelésével és az 1874. XXXIV. t.-c. fennt hivatkozott 43. §. erre vonatkozó helyes intézkedéseinek' fentartásával az ismert örökösök a per sorsára nézve rendszerint meghallgattassanak, illetve nekik erre nézve a biróság által a kellő alkalom megadassák, legalább is oly módon, hogy a mennyiben a megbízást zárós határidő alatt vissza nem vonnák, a képviseletbe és ezzel a per tovább vitelébe beleegyezőknek tekintendők. Egymagában véve azon dispositio, hogy ha a meghatalmazott a jogutódok nevében kíván fellépni, azok meghatalmazását tartozik felmutatni: elégséges garantiának nem tekinthető a részben, hogy az ismert örökösöknek a per továbbvitelére "vonatkozó jogai kellőkép megvédettnek; mert a contemplált eljárási szabály szerint a meghatalmazott a jogutódok beavatkozhatása és a nélkül, hogy nevükben fellépni tartoznék, a pert lefolytathatja, élhet jogorvoslattal tetszése szerint, vezethet végrehajtásokat, — és csakis akkor volna kénytelen a jogutódok ellen fordulni, ha már csak a felszaporodott költségek megtérítése éskifizetéseforogszóban. Az újítást ezek szerint számbavehető perjogi előnynyel indokolni nem lehet, különösen akkor nem, ha a törvényben arról is történik intézkedés, hogy ily esetekben felperes nem köteles az ismeretlen örökösöket ügygondnok által perbe vonni és hogy azon esetekben, a midőn a megbízó ismert örökösei a szorosan vett Magyarország területén kivül laknak, azok felszólítása nem szükséges. A szakasz ennek megfelőleg módosítandó. Egyéb és erre vonatkozó észrevételeinket a 474—484. §§-oknál adjuk elő. 107. §. A meghatalmazásnak, visszavonása vagy felmondása folytán megszűnése esetében a tervezet azt rendeli, hogy az ellenféllel szemben oly ügyekben, melyekben az ügyvédi képviselet kötelező, csak egy más ügyvéd rendelésének közlésével válik hatályossá. Ezen újítás helyességét a tervezet alkotója sem indokolja mással, mint azzal, hogy a tervezet e tekintetben egyezik a német bírod, prrdts. 83. §. és a code de proc. civ. 75. szakaszával. Ez azonban nem elég meggyőző indok és már a 97. §-ra tett észrevételeinkben utaltunk arra, hogy a tervezet ezen intézkedése nem tökéletes: mert mi történjék akkor, ha a meghatalmazó fél nem akar, nem rendel más ügyvédet? Váljon kötelezhető-e az ügyvéd arra, hogy valamely ügyet — kivévén ha ügygondnoknak lesz kirendelve, — akarata ellenére is tovább védelmezzen? Az ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-c. 41. §-a értelmében jogosítva van a képviseletet felmondani, de mi értelme lenne a törvény ezen intézkedésének, ha a fél ezt megakadályozhatná, az által, hogy felmondás esetén a képviseletről nem gondoskodik ? A ki a törvénykezés terén gyakorlatilag működik és annak szövevényes alakzatait megfigyeli, az már számtalan esetben tapasztalhatta rendes pereknél, a hol az ügyvédi képviselet kötelező, hogy az ügyvédi képviselet felmondása esetén, a fél az