A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 50. szám - Csemegi Károly a holtkézről

A JOG 199 misültnek és váltójogok érvényesítésére alkalmatlannak jelentkezik, az elsőfokú bíróság helyesen utasította el felperest keresetével és kötelezte perköltség viselésére, miért is ítéletét az itt felhozott indokokból helybenhagyni és felperest a perköltséggel egy tekintet alá esö sikerre vezetett felebbezés költségeinek megfizetésére kötelezni kellett. A kereseti váltón az intézvényezettől különböző személy lévén telepesként megnevezve, felperes a vt. 44. §-a szerint, váltókereseti jogának fentartására csak abban az esetben nem tartozott óvást felvétetni, ha a telepes a váltó lejáratakor, illetőleg az óvás felvételére rendelt időben (vt. 41- §.) a váltónak birtokosa volt, mert az óvásra rendelt határidőn belül történt átruházás ép oly önálló váltójogot ad, mint a lejárat előtti forgatmány. Az tehát, a ki a váltó birtokába a telepes forgatmánya utján az óvásra rendelt határidőn belül jutott, jogainak fentartására, a váitót a telepesnél bemutatni és óvatoltatni tartozik. A szegedi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1895. február 25-én 506. sz. a.) Dr. Pollák Lajos ügyvéd által képviselt H. és G. cég felperesnek dr. R ó s a Izsó ügyvéd által képviselt S. Jakab alperes ellen 560 frt töke és járulékai iránti perében a következőleg itélt: Az 1891. szeptember 28-án 21,308. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Szegeden 1894. május 26-án 560 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 560 frt váltóösszeget, ennek 1894. szeptember 26. napjától járó 6° 0 kamatjait és összesen 34 frt 45 krban megállapított perköltséget felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni stb. Indokok: Alperes kifogásaiban eló'adja, hogy felperes a sommás végzést jogtalanul eszközölte ki, mert az annak alapját képező váltó fedezeti váltó volt, melynek értékét 1894. augusztusban részben ő, részben a kibocsátó fizetett ki az által, hogy felperesnek 600 frt értékű búzát szállítottak és felperes cég a különbözetet nekik ki is fizette. Előadja még, hogy miután a kereseti váltó telepitett váltó s a telepesnél kellő időben nem óvatoltatott, a váltójogi érvényét és a váltótörvény 43. §-a értelmében felperes az elfogadó elleni váltókeresetét is elvesztette; miért is a sommás végzést hatályon kívül helyezni s felperes költségeinek megfizetésére kötelezni kéri. Felperes tagadja, hogy a váltó fedezeti váltó lett volna s hogy alperes annak értékét buzaszállitással kiegyenlítette volna; az óvás hiányából emelt kifogást elvettetni kéri, mert telepes a váltóra vezetett nyugtatvány szerint a lejáratkor váltóbirtokos lévén, a váltótörvény 45. §-a értelmében az elfogadó elleni kereset fentartására óvás felvétele nem szükséges. Alperes ragaszkodik kifogásaihoz s azok igazolására tanút kér kihallgatni; tagadja, hogy a nyugtatványból kitűnnék, hogy a váltó a lejáratkor a telepes birtokában lett volna. Habár a beperesitett váltó telepitett váltó, mégis, minthogy annak értéke épen a telepes szeged-csongrádi takarékpénztár javára nyugtatványoztatott, nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a váltó a lejáratkor a telepes birtokában volt és miután alperes ennek ellenkezőjét nem bizonyította, az óvás hiányából emelt kifogásnak helyt adni nem lehetett. De nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt a kifogását sem, hogy a váltó értékét buzaszállitás által kiegyenlítette, mert alperes az e tekintetben felhívott tanuját a 26,680/94. sz. végzésben foglalt figyelmeztetés dacára elő nem állította, más bizonyítékot pedig fel nem hozott stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1895. ápril 17-én 2,075. sz. a.) Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A -váltótörvény 44. §-ának ama rendelkezése ellenében, hogy az elfogadó ellen a váltókereset fentarthatására óvás felvétele nem szükséges, ha a felperes egyszersmind a váltó birtokosa, alperes tartozott a kifogás alapjául felhozott azt a tényt bizonyítani, hogy a váltó lejáratakor a telepes nem volt a váltó birtokában. Alperes azonban az iránt, hogy felperes a váltót a telepesként megjelölt utolsó váltóbirtokostól, a szeged-csongrádi takarékpénztártól még a váltó lejárata, illetőleg az óvás felvételére rendelt határidő alatt váltotta be, bizonyítékot nem szolgáltatott. Az elsőbiróság ítélete azért az abban felhozott indokok alapján hagyatott helyben. A magy. kir. Curia (1896. szeptember 23-án 1,057. sz. a.) Mindkét alsófoku bíróság ítélete megváltoztatik, a 21,308. sz. sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik és végrehajtás terhe alatt köteleztetik, hogy alperesnek 297 frt 80 kr. perbeli, valamint kétszeri felebbezésért 81 frt 20 kr. költséget 3 nap alatt fizessen. Indokok: A kereseti váltón az intézvényezettől különböző személy lévén telepesként megnevezve, felperes a váltótörvény 44. §-a szerint, váltókereseti jogának fentartására csak abban az esetben nem tartozott óvást felvétetni, ha a telepes szeged-csongádi takarékpénztár a váltó lejáratakor, illetőleg az óvás felvételére rendelt időben (vt. 41. §-a) a váltónak birtokosa volt, mert az óvásra rendelt határidőn belül történt átruházás ép oly önálló váltójogot ad, mint a lejárat előtti forgatmány; az tehát, a ki a váltó birtokába a telepes forgatmánya utján az óvásra rendelt határidőn belül jutott, jogainak fentartására a váltót a telepesnél bemutatni és óvatoltatni tartozik. Hogy a fenforgó esetben a telepes az óvás felvételére törvényileg megszabott határidőben nem lehetett a váltó birtokában, azt kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy az 1894. szeptember 26- án lejárt és a telepesnek kelet nélküli nyugtatványával ellátott kereseti váltót felperes már a következő napon, vagyis szeptember 27- én beperesitette, holott az óvás felvételére engedett határidő csak szeptember 28-ával járt le. Ennélfogva, tekintve, hogy felperes a váltót nem óvatolta s így váltókereseti jogát a vt. idézett intézkedése értelmében elvesztette: alperes kifogása folytán s az alsófoku bírósági Ítéletek megváltoztatásával a sommás végzést hatályon kivül helyezni, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján a per és a sikerre vezetett felebbezések költségében marasztalni kellett. Bűnügyekben. A btkv 36i. §-ának az a kivételes megállapítása, hogy a hűtlen kezelésnek benne meghatározott vétsége csak a sértett fél indítványára üldözendő, a hűtlen kezelés bűntettének a btkv 363. § ában meghatározott esetére nem alkalmazható. A budapesti kir. törvényszék: Szabadlábon levő elsőrendű vádlott E. M., büntetlen előéletű, hadmentes, cipész, társaskocsi főellenőr; szabadon levő R. H. kocsivezető; szabadon levő D. L. társaskocsi vezető; szabadon levő A. S. kocsivezető; szabadon levő P. A kocsivezető; szabadon levő G. M. kocsivezető; az ellenök a btkv 361. §-a alá eső, a 363. §. szeriot minősülő hűtlen kezelés büntette miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetnek. F. M. Vl.-r. vádlott ellen a további bűnvádi eljárás megszüntettetik és körözése mellőztetik. Indokok: A kir. törvényszék felmentő ítéletét azon körülmény alapítja, hogy a sértett felek a tettesek megbüntetésére irányuló indítványukat a btkv 116. §-ban meghatározott időn belül visszavonták; a btkv 361. §-a ugyanis általános szabály gyanánt felállítja, hogy a hűtlen kezelés a sértett fél indítványára üldözendő; ezen szabály alól kivételt állit fel a btkv 362. §-a; ezen kivétel a 363. §-ban újra nem említtetik és igy tehát azon általános szabálynál fogva, hogy kivételes intézkedés tüzetesen meghatározandó és különösen említendő, a 362. §-ban emiitett rendelkezés a 363. §-ra ki nem terjeszthető. Ezen felfogás mellett szól a törvény rációja is; azon indokok, melyek a törvényhozót arra birták, hogy a bűnvádi eljárás hivatalból indíttassák meg, a btkv. 362. §-ban meghatározott esetekben, egyáltalán nem hozható fel azon érvelés mellett, mely a 363. §. esetében is az eljárást hivatalból meginditandónak és folytatandónak mondja. Azon körülmény, hogy a hűtlen kezelés büntette nem nyomban a hűtlen kezelés vétsége, hanem csak a hivatalból üldözendő esetek felsorolása után említtetik a törvényben, azután technikai okból magyarázható és arra vezethető vissza, hogy a hivatalból ép ugy. mint a sértett fél indítványára üldözendő hűtlen kezelés jogtalan nyerészkedési célzatból követhető el és akkor mindkét faja bűntetté minősül. Miután ezek szerint hivatalbóli eljárásnak helye nincs, a meg nem jelent F. M. vádlott ellen, köröztetésének mellőzésével, az eljárást megszüntetni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. tábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja s E. M., R. H., D. L., A. S., P. A. és G. M. vádlottakat a btkv 361. §-ába ütköző és a 363. §-a szerint minősülő s ugyanezen §. szerint büntetendő hűtlen kezelés bűntettében bűnösöknek mondja ki s ezért E. M. vádlottat az ítélet foganatba vétele napjától számítandó egy évi börtönre, R. M., D. L., A. S., P. A. és G. M. vádlottakat pedig egyenkint kilenc havi böntönre, valamint a btkv 354. és 57. §-ai alapján a büntetés kiállása napjától számítandó négy évi időtartamú hivatalvesztésre ítéli s kötelezi vádlottakat a bűnügyi költségek megfizetéséré is melyeket azonban az 1890: XLIII. t.-c. 4. §-a alapján egyelőre behajthatlanoknak nyilvánít. Végre F. M. vádlottra nézve uj végtárgyalás kitűzését rendelte el. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy a btkv. nem azt mondja: a hűtlen kezelés indítványra üldözendő, a mely alapon a 361. §-ban meghatározott cselekménynyel szemben azután érvelhető volna is, hogy e szabály alól — cselekvő alanyai tekintetéből — a nyilt kijelentésnél fogva csak a 362. §. esete képez kivételt, hanem a 361. §-ban meghatározván a hűtlen kezelés vétségének tényálladékát, erre nyilvánítja ki: «a bűnvádi eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg». Ám a btkv rendszeréhez képest az eljárás büntetendő cselekmények miatt szabály szerint hivatalból és közvádra indítandó meg. Tekintve, hogy ennek következtében a szabály alóli kivétel, ha a törvény valamely büntetendő cselekményt csak indítványra, (felhatalmazásra, kívánatra, illetve 189. §. feljelentésre) üldözhetőnek nyilvánít; tekintve, hogy a kivétel szorosan magyarázandó s hogy a kivétel magát a szabályt a tüzetesen ki nem vett esetekre nézve — minden további kijelentés nélkül is — érvényben hagyja, sőt megerősíti; mindezeknél fogva a btkv 361.§-ának azt a rendelkezését, hogy az ebben a szakaszban meghatározott cselekmény miatt az eljárás csupán a sértett fél indítványára indítható meg, más tényálladékilag tőle különböző cselekményekre ki nem terjesztheti. Minthogy pedig a btkv 361. §-ban meghatározott cselekmény a 363. §-abelitől nemcsak, mint a 362. §-ban említettől alanyára nézve, hanem intencionális elemére nézve is különbözik; minthogy továbbá éppen ezen elemnek releváns voltánál fogva nyilvánítja a törvény — megkülönböztetően — a hűtlen kezelésnek a 361.