A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 50. szám - Csemegi Károly a holtkézről

198 A JOG tására kötelezni kellett, még pedig a végr. törvény 222. §-a értelmében követelhető végrehajtás, illetve az esetről-esetre kiszabható aránylagos pénzbüntetés terhe alatt, mert, habár felperes alperest nem a tikkönyvi állapot rendezésére, hanem okirat kiállítására, kérte köteleztetni, a kereset indításának és felperes kérelmének lényege az, hogy a felperes a tulajdonjog megszerzésének lehetőségét alperes késedelme ellenében bírói uton kieszközölje, az ítélet rendelkezése pedig ennek megtelel. A felmerült és a készkiadásnak és munkadíjnak megfeleló'en felemelt perköltségnek megfizetésére alperes, mint pervesztes volt kötelezendő stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereseti váltón több rendbeli nagyobb mérvű szakitások észlelhetők lévén, ezek külsőleg nem mutatkoztak olyanoknak, hogy külalakjuk a véletlen elszakitásra engedne következtetni, sőt ellenkezőleg azt a vélelmet erősiti meg, hogy a váltónak több darabra összetépése által a váltó megsemmisítése céloztatott. A több darabra széttépés nem esik az alá az elbánás alá, a midőn a váltónak közkézen forgása következtében a váltó a használat folytán véletlenül megsérült és ekként a kereseti váltón észlelhető több rendbeli darabokra széttépés az ellenkezőnek bizonyításáig szándékosnak vélelmezendő. A budapesti keresk. és váltótvszék (1895. július 5-én 53,003 sz. a.) Dr. Földes Árpád ügyvéd által képviselt S. István felperesnek, dr. D e u t s c h Izidor ügyvéd által képviselt S. Félix alperes ellen 10,500 frt tőke és járulékai iránti perében a következőleg itélt: Az 1894. június 18-án 47,089. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kívül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 145 frt 50 kr perköltséget 3 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen és a kiszabandó ítéleti illetéket viselje. Indokok: Felperes a per folyama alatt beösmerte, hogy jogelődje a kereseti váltó alapján 1894 január 16-án 3,805. sz. a. keresetet indított és sommás végzést eszközölt ki, miből önként következik, hogy a kereseti váltónak jelenlegi felperesre történt forgatatása, a kereseti váltó lejárata után történt, minek következménye az,hogy alperes mindazon kifogásait érvényesítheti jelenlegi felperes ellen, mint a melyeket felperes jogelődje L. János ellen érvényesíthetett. A kereseti váltó megtekintéséből, de másrészről felperes beismerése folytán kiderül, hogy a váltó több darabra széttépetett és újra összeillesztetett. Alperes állítása szerint a széttépés szándékosan és azon célzattal történt, hogy felek a váltóügylet érvényét megsemmisítsék. A váltótörvény 6. §-ának hasonlatosságánál fogva a váltó széttépése az ellenkezőnek bebizonyításáig szándékosnak vélelmeztetik és ennek folytán felperesnek állott volna köteleségében azt igazolni, hogy a váltó széttépése véletlenül történt; minthogy pedig felperes e részben mi bizonyítékot sem hozott fel, alperes kifogásának helyt adni, állítását valónak venni, ennek folytán a sommás végzést hatályon kívül helyezni, felperest keresetével elutasítani és őt, mint pervesztest az okozott perköltség fizetésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1895. november 14-én 2,684. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az 1894. évi 47,089. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett, alperest, mint a Budapesten 1893. október 9-én 10,500 frtról kiállított kereseti váltónak elfogadóját kötelezi, hogy a követelt 10,500 frt tőkét és ezután 1893. december 1-től számított 6°/o kamatot, továbbá 147 frt 70 kr. perbeli és 40 frt 65 kr. felebbezési költséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek fizesse meg stb. Indokok: A saját rendeletre szóló kereseti váltó az annak hátlapjára vezetett forgatmány szerint a rendelvényes által felperesre forgattatott, ezáltal a lorgatmány által pedig a váltóból eredő összes jog a váltótörvény 9. §-a értelmében felperesre, mint forgatmányosra átruháztatott, miből önként következik, hogy ebben az összes jogban, a perelhetés joga is benfoglaltatik; az a körülmény tehát, hogy felperes előzője a kereseti váltó alapján 1894. január 16-án, vagyis a kereseti váltó lejárta után keresetet indított és sommás végzést eszközölt ki, nem azt a következményt vonja maga után, hogy íelperes, a ki a jogok érvényesithetésének előfeltételét és eszközét t. i. a váltó birtokát megszerezte, függetlenül perelhetőségi joggal nem bir, hanem csak azt, hogy felperes, a kire a kereseti váltó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatott, a váltótörvény 14. §-a értelmében a forgató jogaiba lépett és igy felperes irányában, a ki csak előzője jogán perelhet, mindazok a kifogások érvényesíthetők, melyek a forgató előző ellen fennállanak. Ezek szerint az alperes által érvényesített perfüggőségi, illetve perelhetőségi kifogás törvényes alappal nem bir. De nem bir törvényes alappal a kereseti váltón olvasható névírásnak valódiságát beismerő alperesnek az a kifogása sem, hogy ő váltójogi kötelezettséget nem vállalt, mert az alperesnek ez az előadása a váltótörvény 92. §-a értelmében érvényesíthető kifogást nem képez. Nem volt figyelembe vehető alperesnek az a további kifogása sem, hogy ő a kereseti váltóra értéket nem kapott és hogy felperes nem létezik: mert alperes nem bizonyította, hogy a váltóügylet kikötött eltételét valamely érték leszámolása képezte és mert egymagában az a körülmény, hogy a felperesnek az a lakása, a mely a keresetben ki van tüntetve, a fővárosi bejelentési hivatalnál bejelentve soha sem volt, felperesnek létezését ki nem zárja. Hasonlóképen figyelmen kívül kellett hagyni alperesnek S. Sámuellel való viszonyából merített és a 29. alatti kérdőpontokra kihallgattatni kért tanukkal bizonyítani kivánt kifogását is, mert ha bebizonyíttatnék is az a különben is jogkérdést képező állitás, hogy S. Sámuel az alperestől több üres blanketát és ezek között egy 15,000 frtról szólót is elsikkasztott, ez a körülmény a felperes jogaira még a feltett esetben sem birna befolyással, mivel a kereseti váltó nem 15,000 frt, hanem 10,500 frtról van kiállítva, ez tehát sikkasztás tárgyát alperes előadása szerint sem képezte; és mert az a körülmény, hogy felperes előzője L. János tudta azt, hogy S. Sámuelnek a kereseti váltó kitöltése meg volt tiltva, csak abban az esetben képezhetné bizonyítás tárgyát, ha alperes azokat a tényeket, a melyek alapján a tudomás megállapítható volna, közelebbről megjelölte volna; alperes azonban ezt nem tévén, a tudomásra általánosságban elrendeltetni kért .tanubizonyitás helyt nem foghat; alperesnek az előző L. János tudására alapított kifogása tehát bizonyitatlan maradt. Végül nem volt figyelembe vehető alperesnek a kereseti váltó elszakitásából és összeragasztásából merített kifogása sem, mert a váltó elszakitásának ténye egymagában a váltó megsemmisítését maga után nem vonja. Minthogy pedig a kereseti, bár elszakított, de összeragasztott váltó egy összefüggő egészet képez és ebben az alakjában is a váltónak minden lényeges kellékével bir, alperes váltójogi kötelezettségének elbírálásánál e tekintetben döntőnek csak az a kérdés tartható, hogy az elfogadási nyilatkozat megtörténte után, az elszakítás a felperes jogelőde hozzájárulásával történt-e vagy sem? mert a váltónak elszakítása csakis akkor állapithat meg vélelmet a váltó érvényének és igy magának a váltójogi kötelezettségnek megszüntetésére, ha az elszakítás az arra jogosított által szándékosan eszközöltetett. Viszonválaszában állította ugyan alperes, hogy a váltót felperes jogelőde L. János önként és pedig azért szakította szét, hogy abból senkinek se haszna se kára ne legyen; de a felperes által tagadott ennek az állitásnak bizonyítását alperes meg sem kísérelte, el kell tehát fogadni felperesnek azt az állítását, hogy a kereseti váltót az azon kötelezettként nem is szereplő M. Vladimír véletlenül és a nélkül szakította el, hogy ahhoz L. János akkori váltóbirtokos és igy mint jogosított váltóhitelező hozzájárult volna; az elszakítás és összeragasztás ténye tehát alperes váltójogi kötelezettségét annál kevésbé szüntette meg, mert alperes egyáltalában nem szolgáltatott bizonyítékot oly ténykörülményekre, a melyekből az lenne következtethető, hogy a váltó a felperesnek hozzájárulásával a végből szakittatott el, hogy ezáltal alperesnek váltójogi kötelezettsége megszűnjék. A kifejtetteknél fogva tehát az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni, alperest a sommás végzésben kitett összegben és mint pervesztest és ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségben marasztalni és büntetésre méltó cselekmény jelenségeinek hiányában az iratoknak a büntetőbírósághoz áttételét megtagadni kellett. A m. kir. Curia (1896. szeptember hó 29-én 156. sz. a.) A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben azzal, hogy az elsőbiróság által megítélt perköltségen felül köteles lesz felperes alperesnek 50 frt 65 kr. felebbezési költséget is 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni stb. Indokok: Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság felperes perelhetőségi jogát és vetette el a perfüggőség tárgyában felhozott alperesi kifogást az ezekre vonatkozólag felhozott indokoknál fogva. Mindazonáltal a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróságnak felperest keresetével elutasító és alperes részére perköltség fizetésére kötelezőitélete volt helybenhagyandó azért, mert alperesnek a váltó szándékos megsemmisítésére alapított kifogása alaposnak jelentkezik. Ugyanis a kereseti váltó megszemléléséből első tekintetre kitűnik, hogy a váltó több darabra széttépetett, sőt a váltójogi kötelezettségek megállapítására szolgáló kibocsátói és elfogadói aláírások is összeszakitottaknak jelentkeznek. Minthogy pedig ezek a több rendbeli nagyobb mérvű szakitások külsőleg nem mutatkoznak olyannak, hogy külalakjuk a véletlen elszakitásra engedne következtetést, sőt ellenkezőleg azt a vélelmet erősiti meg, hogy a váltónak több darabra összetépése által a váltó megsemmisítése céloztatott; minthogy továbbá a több darabra széttépés nem esik az alá az elbánás alá, a midőn a váltónak közkézen forgása következtében a váltó a használat folytán véletlenül megsérült s ekként a kereseti váltón észlelhető több rendbeli darabokra széttépés az ellenkezőnek bizonyításáig szándékosnak vélelmezendő: felperes ezzel szemben azt tartozott volna bizonyítani, hogy a széttépés véletlenül és a nélkül történt, hogy ez által a váltó megsemmisítése céloztatott volna. Tekintve azonban, hogy felperes ezt a körülményt bizonyítani meg sem kísérletté, sőt a válaszban felhozott azzal a védekezésével, hogy a váltó M. Vladimír által tépetett szét, a megsemmisítés tényét maga beismerte; tekintve, hogy ezzel a beismeréssel szemben az a védekezése és érvelése, hogy a széttépés tévedésből jogellenesen történt, bizonyítás hiányában figyelembe nem vehető; tekintve végül, hogy a váltón a váltónyilatkozatoknak : széttépése folytán a kereseti váltó lényeges kellékeiben mégsem-