A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 49. szám - Unicum a modern világ jogszolgáltatásában

196 A JOG A szaruhártya elhomályosodása és a gyermekkorban kiállott muló vakság nem tekinthető oly körülménynek, mely az élet tartamára befolyással bírván, az elvállalt kockázatot növelné és igy biztosítás elvállalását befolyásolhatná. (A m. kir. Curia 1896. szept. 24. 1.131 sz.) Habár a bizományi dij (provisió) szó szerint értelme szerint a beszerzéssel járó fáradság jutalmát jelenti, e kifejezésből magában véve a kötött ügylet bizományi minőségére következtetés még sem vonható, mert gyakran a saját számlára kötött szállítási ügyleteknél is oly módon határoztatik meg a vételár, hogy a vételár összegéhez pótlék gyanánt néhány százalék, mintegy a kereskedelmi üzletben rejlő tevékenység jutalmául számíttatik, ez azonban a vételár egyik elemét képezvén, magában véve a bizományi viszonyt nem bizonyítja. Valamely köztörvényi kötelem létesüléséhez érvényes kötelezettségi alap kívántatik meg s ennélfogva az elismerés vagy elszámolás magában véve önálló kötelmet nem alapítván meg, a törvény oltalma alól kizárt ügyletek puszta elismerés vagy elszámolás által sem válhatnak érvényesekké s a kötelezett fél azoknak érvényét az elszámolásnak alapját tevő jogviszony természetéből merített kifogásokkal megtámadhatja. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1896. okt. 13-án 1. G. 204. sz. A tőzsde rendes tagja kereskedelmi ügyletekkel már e minőségénél fogva a saját nevében és iparszerüen foglalkozónak tekintendő. (A budapesti kir. Ítélőtábla 1896. évi szeptember 10-én 2,566. sz.) A tőzsdebiróság illetékessége a mellékkötelezettség elbírálására is kiterjed, tehát a nemkereskedő kezesre is, ki kereskedelmi ügylet iránt vállalt kezességet. (A budapesti kir. Ítélőtábla 1896. évi márc. 17-én 603/396. sz.) Mustra szerinti vétel esetében is az eladó tartozik az árunak szerződésszerű minőségét bizonyítani. A vevő a mustrát megőrizni és — ha az áru minősége vitássá válik— összehasonlítás céljából felmutatni tartozik, mert különben az vélelmezendő, hogy az áru mustraszerü. Ha az eladó a vevő birtokában volt mustra azonosságát tagadja, ugy a vevő tartozik az azonosságot bizonyítani. Bizonyitéki és jellegmustra közti különbség. Tözsdeszokványokra való hivatkozás mint általános kereskedelmi szokásokra. Bor elnevezés alatt a kereskedelmi forgalomban csak szőlőből szűrt és tisztán lefejtett olyan ital értetik, a mely ugy az anyagra, mint a származási helyre nézve valódi. A vizzel telitett bor nem természetes, hanem mesterséges, tehát hibás bor. A kereskedelmi forgalomban az, a ki hibás árut ad el, még mustraszerinti eladás esetében is, tartozik a fenforgó hibát az ügylet megkötése előtt a vevővel világosan és határozottan közölni, mert különben egészséges árut tartozik szállítani, minthogy a kereskedelmi forgalom rendszerinti tárgyát forgalomra képes áruk, a minőknek a hibás áruk nem tekinthetők, képezik ; következően mustraszerinti eladás esetében is a fenforgó hiba határozott tudatása nélkül eladott árut a vevő, még ha az a mustrának meg is felel, átvenni nem tartozik. (Kir. Curia 1896 április 28. 591. sz. a.) Bűnügyekben. Vádlottnak az a bizonyított cselekménye, hogy midőn a végrehajtás foganatosítása céljából nála megjelent végrehajtó a lefoglalandó tárgyat kezébe vette, vádlott a végrehajtó kezét megfogta és kijelentette, hogy addig ki nem megy, mig azt vissza nem adja: a kiküldött végrehajtó személye ellen alkalmazott és a btkv. 165. §-ában meghatározott hatóság elleni erőszak tényálladékát megállapítja. Az erőszaknak csekélyebb mérve nem a tényálladékot zárja ki, hanem csak a büntetés kimérésénél figyelembe vehető körülményt képez. Nem zárja ki a tényálladékot az sem, hogy az erőszak és a végrehajtás foganatosításának akadályozása könnyen el lett volna hárítható és hogy a végrehajtó az ellentállást meg sem kísérelte; mert sem a hatósági cselekménynek tényleges megakadályozása, sem a hatósági közegnek az erőszak ellen kifejtett ellentállása a btk. 165. §-ában meghatározott tényálladékhoz nem tartozik. A budapesti kir. törvényszék (1894 december 20-án 67,969. sz. a.) hatóság elleni erőszak büntette miatt vádolt H. Miksa elleni bűnügyben a következőleg itélt: H. Miksa felsó'-koronyai lakos, 36 éves, nős, izraelita, büntetlen kereskedő segéd, vádlott a btk. 165. §-ban meghatározott, hatóság elleni erőszak bűntettének vádja alól fementetik. Indokok: A bizonyítási eljárás anyaga szerint 1893 augusztus hó 8-án G. Ferenc végrehajtó H. Miksánál végrehajtást foganatosított, mely alkalommal egy zsebórát vett a kezébe a végből, hogy azt lefoglalja. Ezt meglátva vádlott, megfogta a végrehajtó kezét és kijelentette, hogy addig ki nem megy a szobából, mig az órát vissza nem adja. A kir. ügyészség ez alapon hatóság elleni erőszak bűntettével vádolja H. Miksát. Vádlott cselekménye azonban nem minősithető olyan erőszaknak, mely panaszos által a legcsekélyebb ellenállás által is nem lett volna elhárítható. Panaszos végrehajtó az ellenállást meg sem kísérletté s igy vádlott részéről erőszak kifejtéséről szó sem lehet. De a btk. 167. §-ában hivatkozott veszélyes fenyegetésről sem lehet szó a jelen esetben. Ez alatt a btk. értelmében oly fenyegetés értendő mely alkalmas közvetlen veszély iránt alapos félelmet kelteni az illetőben,kivel szemben a fenyegetés alkalmaztatik. Vádlottnak azonban sem módjában, sem erejében nem állott fenyegető kijelentését a három férfiúval szemben realizálni s az komoly fenyegetésnek nem is tekinthető. Igy tehát olyan fenyegetés sem forog fenn, mely a btk. 165. §-ának megállapításához szükséges. Miután ekként jelen esetben sem erőszak, sem fenyegetés, sem tettleges bántalmazás nem állapitható meg, a törvényszék vádlottat felmentette a vád alól. A kihirdetett ítélet ellen közvádló ügyész által bejelentett felebbezés elfogadtatik, vádlott megnyugvása tudomásul vétetik s a felebbezési indokok beadására szánt 3 napi nyilvántartás után az összes iratok a kir. itélő táblához felterjesztetni rendeltetnek stb. A budapesti kir. itélő tábla (1895. május 28-án 1,995. sz. a.) A kir tvszék Ítéletét megváltoztatja, H. Miksa vádlottat a btk. 165. §. alapján, a btk. 92. és 20. §-ainak értelmében hatóság elleni erőszak vétségében mondja ki bűnösnek s ezért őt a btk. 165. §-a alapján, a 92. §-nak alkalmazásával 8 (nyolc) napi fogházra itéli s a bűnügyi költségek viselésére kötelezi. Indokok: vádlottnak az a bizonyított cselekménye, hogy midőn a végrehajtás foganatosítása céljából nála megjelent végrehajtó a lefoglalandó zsebórát kezébe vette, vádlott a végrehajtó kezét megfogta s kijelentette, hogy addig ki nem megy, mig az órát vissza nem adja: a kiküldött végrehajtó személye ellen alkalmazott erőszak fogalma alá esvén, miután az erőszaknak az volt a célja, hogy a végrehajtót az órának a végrehajtási törvény 73. §-ában előirt magához vételében akadályozza, a btk. 165. §-ában meghatározott hatóság elleni erőszak tényálladékát megállapítja. Az erőszaknak csekélyebb mérve nem a tényálladékot zárja ki, hanem csak a büntetés kimérésénél figyelembe vehető körülményt képez. Nem zárja ki a tényálladékot az sem, hogy az erőszak s a végrehajtás foganatosításának akadályozása könnyen el lett volna hárítható s hogy a végrehajtó az ellenállást meg sem kísérletté; mert sem a hatósági cselekmények tényleges megakadályozása, sem a hatósági közegnek az erőszak ellen kifejtett ellentállása a btk. 165. §-ában meghatározott tényálladékhoz nem tartozik. A büntetés kimérésénél azonban,-tekintettel az erőszak csekélyebb voltára, vádlott büntetlen előéletére, mint enyhítő körülményekre és súlyosító körülmények hiányára, a btk. 92. §-a alkalmazása indokoltnak találtatott, stb. A m. kir. Curia (1896. október 30-án 9,395. sz. a.). A kir. Ítélőtábla Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik azzal a kiegészítéssel, hogy az alsóbiróságok Ítéleteiben megállapított tényállás, G. Ferenc, K. István és B. Béla tanuk vallomásaival és vádlottnak a vizsgálat során tett teljes és a végtárgyalás alkalmával részben való beismerésével nyert bizonyítást, stb. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Az anyakönyvezetlen születés vagy haláleset idejének egészen pontosan meg nem állapithatása nem gátolja az utóanyakönyvelést. (A m. kir. belügyminister 1896. évi szeptember hó 18-án 80,083. szám alatt kelt határozata.) A vízjogi törvény 38. §-a csakis a viznek használat céljából való kivételére vonatkozik s igy annak hatálya a viznek part-átvágás által mások érdekeit károsan érintő elvezetésére ki nem terjed. (Pöldmivelési m. kir. minister 42,011/95.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Weisz R. és társa e. Galgóc, nyitrai tszék, bej. 1897. jan. 7. félsz. febr. 8. csb. Névery Ignác, tmg. Terstyánszky Geza. — Fodor István e. Pancsova. pancsovai tszék. bej. 1897. jan. 23. félsz, feb. 23. csb. Scholmáschi Adolf, tmg. Christian Antal. — Briger Jakab e. Gagy-vendég, kassai tszék, bej. 1897. évi jan. 31. félsz. febr. 18. csb. dr. Hornyay Ódon. tmg. Karányi Károly. — Molnár Mihály e. Pécs, pécsi tszék, bej. dec. 14. félsz. dec. 21. csb. Bogyay Pongrácz, tmg. Stern Károly. — Grünwald Ödön e. Budapest, budapesti keresk. és váltótvszék, bej. dec. 30. félsz. 1897. jan. 28. csb. dr. Imre Manó. tmg. Brichta Bódog. — Kohn Fülöp e. budapest, budapesti tszék, bej. 1897. jan. 20. félsz. febr. 19. csb. Lauffer Gyula, tmg. dr. Henszelmann Kálmán. Pályázatok : A zsolnai jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. dec. 10. — Az erzsébetvárosi tszéknél aljegyzői áll. dec. 10. A beregszászi tszéknél aljegyzői áll. dec. 11. — A kaposvári tszéknél jegyzői áll. dec. 11. — A titeli jbiróságnál aljegyzői áll. dec. 12. — A puji jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. dec. 12. — A bogsáni jbiróságnál aljegyzői áll, dec 12. — A csíkszeredai tszéknél aljegyzői áll. dec. 13. fH.\M RÉ8ZVÉNYTÁR6A&ÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN