A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 49. szám - A kereskedő és segédje

A JOG hozási korlátozásának tárgyalása alkalmából volt élénk a küzdelem. S bár ott a szociális követelések iránt az érzék erős, a szóban forgó szerződések felett turpis causa okából tabula rasat nem teremtettek, hanem idomulva a gyakorlati szükséghez, annak jogérvényességét elismerték s csupán túlzásba menő kinövéseit igyekszenek lenyesni. A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Gesetz zur Bekampfung des unlauteren Wettbewerbes, 1896. május 27.) a «Konkurrenz-KlauseN-ről nem intézkedik. 9. és 10. §-ában csupán az üzleti titkot védi az alkalmazott s mások ellenében. Azon szerződésekről, melyek a munkaadó és alkalmazott között, utóbbi önállósitási vagy cselekvési szabadságának bizonyos helyi és időbeli korlátozása iránt köttetnek, a Németbirodalomban nincs ez időszerint rendelkező törvény. De a gyakorlati szükség sarkal ilyennek a megalkotására. S hogy ott minő felfogás nyilvánul a jelzett irányban, erre nézve idézzük a birodalmi munkás-statisztika bizottságnak véleményét.*) Javaslata következő: A főnök és segéd oly értelmű megállapodásának jogérvényessíge, hogy utóbbinak megtiltatik a szolgálati viszony felbontása után mis üzletbe lépni, ilyet önállóan alapítani (u. n. Konkurrenz Klausel) alábbi feltételektől van függővé téve: 1. a tilalom az üzletből való kilépést követő egy évre terjedhet. 2. A tilalom csak hasonló szakmáju (Branche) üzletre terjedhet s önálló üzlet csak egy km. távolságra létesíthető. 3. A conventionalis birság a segéd évi fizetésének kétszeresét nem haladhatja meg. S végül, ha a munkaadó szolgáltat okot a szolgálati viszony felbontására, a megállapodások alapján igényeit nem érvényesítheti. A németkereskedelmi törvény uj tervezete, ha nem is tette magáévá mindezen pontozatokat és bár célszerűnek találta az érvényességi feltételek taxativ felsorolásának mellőzését, nem zárkózott el a gyakorlati viszonyok és helyzet előtt. Az uj tervezet*) 67. §-ának eddig szabályozva nem levő kérdésre is határozmányokat vesz fel, kimondván, hogy a szóban forgó korlátozásnak idő-, hely- s tárgybelileg nem szabad olyannak lenni, mely a segéd boldogulásának iFortkommen) méltánytalan (unbillige) megnehezítését képezi, de ez is kimondja, hogy a szerződésbeli igények nem érvényesíthetők, ha a szolgálati viszony felbontására a főnök szolgáltatott alkalmat. De eltekintve a külföldön érvényre jutó felfogástól, a »J o g» által közölt esetben nem látjuk a turpis causát fennforogni. A Keresk. Törvény 55. §-a a szabad egyezkedésnek tartja fenn a szolgálati viszony és feltételek megállapítását. S nincs abban nyoma sem a turpis causának, ha a főnök üzlete érdekében oly szerződést köt a segédjével, hogy bizonyos időig szolgálatában marad s másnak üzletében alkalmazást nem vállalhat. Ipartörvényünk is (88. §.) hason intézkedést tartalmaz mint a Keresk. Törvény. S ha ez intézkedések sok irányban nem is felelnek meg a modern szociális követelményeknek s nem számolnak a változott helyzettel s viszonyokkal s nem különösen azzal, hogy az u. n. munkaszerződési szabadság gyakorlatilag nincs meg a munkás, a munkakereső javára s hogy utóbbit a kiaknázástól védeni kell és ez irányban a mi Keresk. Törvényünk, valamint más törvényeink hézagosak vagy idevágó törvényes határozmányaink egyáltalán nincsenek: oly természetű szerződések, melyek által az alkalmazott munkaszabadsága a konkrét helyzethez képest méltánytalanul nem korlátoztatnak, jogérvényeseknek tekintendők s szerfelett távol esnek a turpis causa szinte bélyegző ismérveitől. S igy nagyon óhajtandó, hogy a munkásviszonyok körüli igen fogyatékos judicaturánk a mindennapi élet gyakorlati viszonyaihoz simuljon, különösen s főként addig, mig e viszonyok törvényhozási uton nem rendeztetnek s igy annak mesgyéjét a birói gyakorlat esetei jelezik. Ausztria és külföld. Az osztrák bűnügyi statisztika legújabb eredményei. Az osztrák statisztika tanulságai nemcsak azért érdekesek, m^rt hozzánk közel eső, velünk sokféle kapcsolatban álló társadalom életviszonyaival ismertetnek meg bennünket. Ezek a körülmények csak magyar szempontból teszik tanulságosakká az osztrák statisztikai kiadványokat. De általános és elmondhatjuk, különös tudományos érdeket kölcsönöz azoknak az a tény, hogy Ausztria igen különböző fejlettségi fokokon álló részekből összetett állam. Mint valami mikrokosmosban, egy tükörben egymás mellett tűnnek fel ott a kelet és nyugat távolálló társadalmai. Ritka és az oknyomozó statisztikus előtt megbecsülhetetlen alkalom, hogy a kultúra hatását, a gazdasági viszonyok befolyását, ethnikai jellemvonásokat együtt szemlélheti és elemezheti. Mert a társadalmi statisztika sok ágában csak egy állam határán belül lehet szó szorosan vett összehasonlíthatóságról. Ez ágak közé tartozik a bűnügyi statisztika. Az igazságszolgáltatás elé került tényeket csak ott lehet egybevetni és összehasonlítás által elemezni, a hol egy törvénykönyv és egy eljárás van érvényben. S mert Ausztriában ez előfeltétel adva van, azért lesz ez az annyira vegyes állam a kriminalstatisztikus előtt elsőrendű érdeklődés tárgya. *) Bericht über die Erhebung betreffend die Arbeitszeit, Kündigungsfristen und die Lehrlingsverháltnisse im Handelsgewerbe. Drucksachen Nr. 8. ("Bericht.) *) Entwurf eines Handelsgesetzbuches etc. aufgestellt im ReichsJustizamt. Berlin 1896. 21. és 235 oldal. Jelen szemlében, mely a hivatalos osztrák bűnügyi statisztikai közlemények legújabb füzetét1) veszi alapul, csak a legfőbb eredmények vázolásáról lehet szó. Különben is az osztrák hivatalos statisztika ez ága ép ugy, mint a hazai, meglehetősen meddő ép a finomabb erkölcsstatisztikai problémák szempontjából. Az adatgyűjtés módja, melyet annak idején hazánk is átvett, a terjedelmes lajstromok rendszerével nem elég rugalmas s a feldolgozásnál nem gondoltak arra, hogy a bűnösségnek területi alakulását, a bűncselekmények földrajzát adják. Már pedig e nélkül a bűntettre való hajlam s a társadalom legkülönbözőbb viszonyai közt létező összefüggést tanulmányozni nem lehet. Az adatgyűjtés módja legújabban, az 1896. év elejétől kezdve gyökeres változáson ment át, a mennyiben a már egyre jobban terjedő laprendszert életbeléptették, megelőzve ismét egy ugrással hazai rég vajúdó reformunkat. Ez átalakulással kapcsolatban kétségtelenül^ át fog alakulni a feldolgozás is és végre valahára fel fognak tárulni a jelenlegi rendszer által eldugott tanulságok. Az elvesztett időt azonban már nem lesz mód pótolni. Az osztrák kiadvány 167 4° lapra rugó táblázatai előtt 44 hasonló nagyságú lapon irja le összefoglaló bevezetésben a büntető igazságszolgáltatás számbavett jelenségeit. Szól az eljárásról is, mely részét azonban térszüke miatt mellőzzük. A tulajdonképi kriminológiai részre szorítkozva, adjuk mindenek előtt azt a visszatekintő táblázatát, a mely az összes elitéltek számát tünteti fel az osztrák büntetőjog által fentartott hármas osztályozás szerint. Volt ugyanis az 1883 —92. évtizedben az elitéltek száma: Év Büntettek Vétségek Kihágások Összesen 1883 30,3.)9 4,173 488,461 522,993 1884 30,592 5,311 506,528 542.431 1885 30.865 5,745 538,947 575,557 1886 29,706 5,400 558,453 593.559 1887 28,745 4,989 556.298 590.032 1888 28,112 4,830 536,740 569 682 1889 28,516 4,936 5^2.714 576,166 1890 29,090 5,512 536.301 570,903 1891 28,433 6,127 550,271 684.831 1892 30.867 5.624 541,742 578,233 Ez évtized alatt a büntető törvényhozás nem változott s igy a számok egymással egybevethetők, — az egy-két évvel előbb az állat-egészségügy ellen vétők büntetése tekintetében beállott változások itt már nem zavarják az összehasonlítást. A mi a legfontosabb rovatot, a bűntettesekét illeti, az egészben csökkenő irányt mutat. Igaz ugyan, hogy az absolut számok 1888 óta, a mikor minimumot mutatnak, egy kissé ismét emelkedtek, de a kis emelkedés épen nem tart lépést a népesség egyidejű emelkedésével. Csak az utolsó évben van némi rosszabbodás, mit részben a dalmát törvényszékek hátralékainak gyorsított feldolgozása hozott magával. Különben az 1892. évi elitéltek száma igy sem magasabb, mint az 1885. évi szám, mely a nyolcvanas évek maximuma volt: időközben azonban a népesség legalább 50°/0-kal gyarapodván, tulajdonkép legalább 50°'o javulást jelentenek az eredmények. Hogy egyébiránt a súlyos bűncselekmények apadóban vannak, arra bár nem oly szigorúsággal, de kisebb időközökre egészen megbizhatólag következtethetünk a büntetések statisztikájából. Ez azt bizonyítja, hogy a legjobban jelzett 1^88. év óta a rosszabbodás nem a legsúlyosabb bűntetteknél állott elő. Volt ugyanis az 5 évnél hosszabb börtönre és halálra Ítéltek összes száma 1888-ban 532, 1889-ben 500,1890ben 523,1891-ben 507,1892-ben 527.Tehát azl892. év még valamivel jobb volt az 1888. évnél. Még kedvezőbbnek látjuk a fejlődést akkor, ha a hároméves börtöntől kezdjük a számítást, lévén az ennél súlyosabb büntetésekre elitéltek teljesszáma 1888-ban 1,017, 1890-ben 990, 1892-ben 966. Ha csak tehát a bíróságok felfogásában valami jelentékenyebb puhulást, lanyhulást nem feltételezünk, a súlyos büntettek érezhető apadásáról kell beszélnünk. Ez annyival feltűnőbb, mert ép az utolsó években hazánk bűnügyi statisztikájában is ezzel a fejlődéssel találkozunk. Kétségtelenül egyike volna napjaink Iegörvendetesebb jelenségeinek, ha a súlyos bűncselekmények e fogyása állandó maradna és a kultúrának sokszor kétségbevont szelídítő hatását immár kétségtelen számadatokkal igazolhatnánk. Az elkövetett bűncselekmények részletes kimutatásából, mely, mint sajnálattal emiitettük, területileg részletezve nincs, csak a következő nagy vonásokat emeljük ki. Az utolsó tíz év alatt erős emelkedésben van a bűncselekmények az a nagy csoportja, melyet az állam elleni cselekmények neve alatt szokás egybefoglalni, a melynek súlypontja azonban a hatóság elleni erőszak és ellenszegülés cselekményeire esik. Az osztrák büntetőjog terminológiája szerint e csoportból a büntettek közé tartozó hatóság elleni erőszak 1883-tól 1892-re másfélezerről közel kétezerre emelkedett s a kihágások megfelelő csoportjában (kihágások nyilvános intézetek és a közbiztonság érdekében tett intézkedések ellen) is határozott emelkedést látunk: 1883-ban 24,653, 1892-ben 28,669 elitélttel. A személy elleni cselekmények közül a legsúlyosabbak: gyilkosság, emberölés, gyermekgyilkosság, a mennyire a kis számokkal összefüggő erős hullámzásból kivehető, inkább apadnak, semmint ') Oesterreichische Statistik. Herausgegeben von der k. k. statistischen Central-Commission. XLIII. B. 3- H. «Die Ergebnisse der Strafrechtspflege in den im Reichsrathe vertretenen Königreichen und Lándern im Jahre 1892.» Wien. 1895.