A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 4. szám - Az örökösödési eljárási törvény alkalmazásának egyöntetűsége

A JOG 29 sorolva, írásban voltak, kitanítsa s nem egy eset fordult elő, hogy a tanuk szinte szórói-szóra bemagolták vallomásukat. Annál inkább lehetséges volt az, mert némelyik bíróság annyira ment ezen bizonyítandó tények megjelölésében, hogy formulázott kérdéseket iktatott a végzésbe. Pl. Ismeri-e a peres feleket? Jelen volt-e a szóbeli szerződés kötésekor? Látta-e mikor X. leszámlálta a vételárat s kijelentette-e akkor Y., hogy összes követelésére nézve ki van elégítve? Ezekre a kérdésekre azután még jobban be lehetett tanítani a tanukat, a kik alig várták a kérdést, a melyet előre tudtak szórói-szóra, hogy a jól megtanult feleletet rá eldarálhassák. És hogy a bíróság még jobban tetézze hibáját, ezekhez a kérdésekhez görcsösen ragaszkodott s megelégedett azzal, ha rájuk feleletet adott a tanú s keresztkérdésekkel nem igyekezett kideríteni, vájjon milyen értéke is van a tanuk vallomásának s mennyiben vehetők azok birói figyelembe? Sőt a 68. §. intézkedéseit se vette figyelembe s a bizonyítás kiegészítését egyszerűen mellőzte, holott az ellenfél ezt határozottan kérte. így lesz azután a szabad bizonyítási rendszer csak frázis s a birói cognitio üres szó, a mely a törvényben comtemplálva van ugyan, de a helytelen gyakorlat nem engedi érvényre emelni. A bizonyítás felvételét elrendelő végzésbe tehát legjobb volna fel sem venni a bizonyítandó tényeket, vagy ha birói gyakorlatunk nem tudná egyhamar a törvény ezen rendelkezését hatályon kivül helyezni, — csak főbb vonásokban kell azokat jelezni, azt pedig határozottan kerülni kell, hogy formulázott kérdések legyenek a végzésben, a melyeket azután a tanukhoz intézne a biró. Azok a felek, akik az első tárgyaláson résztvettek, úgyis rögtön látják, mi a döntő perükben s arra keresnek bizonyítékot; a bíróság pedig megtudhatja ítélni, vájjon milyen bizonyítás szükséges s mely tényeket kell igazolniok a feleknek, a nélkül, hogy azokat írásba tenné? A jegyzőkönyv egyszeri átfutásából úgyis meglátja a biró az uj tárgyaláson: mire idézte be a tanukat, mit akar bizonyittatni a felmutatandó okirattal, mire óhajtja kihallgatni a feleket2 Nagyon gyenge alap is az a végzés arra, hogy belőle a felek és a biró az ügy addigi állásáról az uj tárgyaláson tájékozást nyerjenek s mintegy buzdítja a birót, hogy felszínes legyen, ne mélyedjen bele az ügybe, ne tanulmányozza azt minden tárgyalás előtt, hiszen a végzésben ugy is megjelölte már, mit kell még bizonyítani? Azt hiszem, ez is fontos szempont s kívánatossá teszi, hogy a 67. §-sal szemben más gyakorlatot vegyen bíróságunk s óvakodjék attól, hogy a bizonyítás felvételét elrendelő végzésbe tüzetesen (elvegye a bizonyítandó tényeket, annál kevésbbé pedig a tanukhoz intézendő kérdéseket. Az örökösödési eljárási törvény alkalmazásának egyöntetűsége. Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. t.-c. alkalmazásának egyöntetűsége érdekében a pécsi kir. közjegyzői kamara területén működő kir. közjegyzők 1895. évi december hó 8-án tartott értekezletükön a kamara által is helyeselt következő eljárási szabályzatban állapodtak meg. I. Az idézések körül : Megjelenési és nyilatkozási kötelezettség a hagyatéktárgyalás során csak az örökösöket, az utóörökösöket, a kötelesrészre jogosítottakat, az örökhagyó özvegyét, a végrendeleti végrehajtót és az ingatlan hagyományost terheli. Miért is a hagyatéktárgyalásra csupán ezek idézendők meg (53. §); mert a meg nem jelenés csak is ezekre nézve bir jogkövetkezményekkel (62—65. §§.). A többi hagyományos, a hitelezők és a tulajdoni igénynyel birok a hagyatéktárgyalásnak a határnapjáról csupán értesitendők; mert ezeknek a meg nem jelenése reájok semmiféle joghátrányt nem ró, a hagyatéki eljárás lefolyását nem akadályozza, s igényeiket az örökös ellenében meg nem jelenésük esetében is érvényesíthetik (53. §). A gyámhatóságot az idézések körül az a kötelezettség terheli, hogy az érdekelt kiskorú, gondnokság alatt álló, vagy gondnokság alá helyezendő személy, méhmagzat vagy még csak ezután születendő személynek a szabályszerű képviseletéről gondoskodjék, s a képviselők nevét és lakhelyét a tárgyalással megbízott közjegyzővel, a hagyatékbiróságtól vett értesítés után, sürgősen közölje (50. §). Ez okból a kir. közjegyző a hagyatéktárgyalást mindaddig ki nem tűzheti, a mig a gyámhatóság ebbeli értesítését kézhez nem vette. Ha e részben késedelmet tapasztal, a közjegyző a szükséges intézkedések megtétele végett, közvetlenül a gyámhatósághoz is fordulhat, lépésének eredménytelensége esetében pedig az összes iratok visszaküldése mellett a hagyatékbíróságnak tesz jelentést, mely azután megkeresés u'ján hivja fel a gyámhatóságot ebbel kötelességének a teljesítésére. Az örökösök közül a köteles részre nem jogosított törvényes örökösök, ha az örökhagyó végrendelete a törvényszabta alaki kellékekkel el van látva és egész hagyatékáról intézkedik, a hagyatéktárgyalásra, a mennyiben a végrendeletben örökösökként vagy utóörökösökként nem emlitvék, rendszerint nem idézendők. Ha azonban a végrendelet nyilvánvalóan szabálytalan vagy nem az egész hagyatékról intézkedik, vagy ha a törvényes örökösök vannak az örökség birtokában, avagy végre, ha igényöket a bíróságnak vagy a tárgyalással megbízott közjegyzőnek bejelentették: a tárgyalásra a végrendeletben nem emiitett törvényes örökösök is megidézendők (53. §). Nem idézendők továbbá az olyan örökösök, a kik örökségüket vagy egész örökrészüket közokiratban vagy hitelesített magán okiratban másra átruházták. Ha azonban az átruházási okirat nem felel meg ezeknek a kellékeknek, a tárgyalásra az ilyen örökösök is beidézendők (53. §). Mellőzhető a megidézése olyan örökös, utóörökös, hagyományos, utóhagyományos, kötelesrészre jogosított avagy örökhagyó özvegyének is, a ki közokiratban vagy hitelesített magánokiratban kielégittetését jelenti ki, illetőleg igényeiről lemond (66 §.);— föltéve, hogy az ezt tartalmazó okiratról a közjegyzőnek az idézések kibocsátása előtt tudomása van, — avagy, ha az emiitett érdeklettek a hagyatéki bírósághoz vagy az előljáró közjegyzőhöz beadványt vagy írásbeli nyilatkozatot intéztek, — melyen az aláírásoknak hitelesítve vagy a nyilatkozatnak közokiratba foglalva kell lennie — s a melyben lemondásukat, kielégittetésüket vagy azt jelentik be, hogy a tárgyalásban részt venni nem kívánnak, de a mi a hagyatékból nekik jut, elfogadják (66. §.); — itt is föltéve, hogy ez a beadvány vagy nyilatkozat az eljáró közjegyző kezeihez az idézések kibocsátása előtt jut. II. Az értesitések körül : A hagyatéktárgyalás célja az örökösök, utóörökösök vagy köteles részre jogosítottak öröklési igényének és jogcímüknek a kipuhatolása (55. §. 2. p.), ugy közöttük az egyezségnek vagy az osztálynak a megkísérlése, ennek a sikertelensége esetében pedig a vitás kérdéseknek a fölvétele lévén (55. §. 5., 6. p.): olyan érdekeltek, a kik öröklési igénynyel nem birnak, a hagyatéktárgyalásra meg sem idézhetők. Ilyenek a csak ingókban részesített hagyományosok, az örökhagyónak a hitelezői és a tulajdoni igénynyel birók, kik a tárgyalás határnapjáról csupán értesitendők (53. §.). Értesitendők továbbá a tárgyalás határnapjáról a gyámhatóság, a mennyiben mint örökös, kötelesrészre jogosított, utóörökös, hagyományos, vagy utóhagyományos, kiskorú, gondnokság alatt álló, gondnokság alá helyezendő vagy még születendő személy avagy méhmagzat van érdekelve (53. §.); valamint, ha valamely már létező vagy az örökhagyó által rendelt alapítvány van részesítve: az alapítvány felügyeletére hivatott hatóság (53. §.). III. A hirdetményi idézések körül: A távollevő örökösök érdekei a hagyatéktárgyalás során hivatalból jővén figyelembe, a közjegyző a távollevő örököst, ha tartózkodási helye ismeretlen, hirdetmény utján három hónapi határidőre azzal a megjegyzéssel köteles beidézni, hogy abban az esetben, ha a később (a hirdetményi határidő letelte után) kitűzendő határnapon, személyesen vagy meghatalmazott által meg nem jelennék: a gyámhatóság által részére kinevezendő gondnokkal fog a tárgyalás megtartatni (54. §.). Ha a külföldön távollévő örökösnek a tartózkodási helye ismeretes ugyan, de az idéző végzés a külföldi hatóság utján kézbesíthető nem volt, vagy a kézbesítés megtörténtének a tanúsítása a tárgyalás napjáig meg nem érkezett: a külföldön távollévő örökös a közjegyző által ugyanolyan hirdetmény utján idézendő, mint az ismeretlen helyen távollévő örökös, mégis azzal a különbséggel, hogy a hirdetmény egy példánya ennek az örökösnek is, külföldi ismert tartózkodási helyére címezve, postán ajánlva elküldendő (54. §.). Mindezen esetekben a hirdetmény kifüggesztendő a hagyatékbiróságnál, szabályszerű hirdetés végett pedig megküldendő azon belföldi községek elöljáróságainak, a hol az örökhagyó utolsó rendes lakása volt és a hol a hagyatéki vagyon fekszik, ha pedig a távollévő örököst illető hagyatéki vagyonnak a leltári értéke 1,000 koronát meghalad: egyszer közlendő a Hivatalos Lapban is (54. §.). Távollévő örökösnek hirdetményi megidéztetése esetében a közjegyző a hirdetmény egy példányát, annak a kibocsátásával egyidejűleg a gyámhatósághoz oly megkereséssel köteles átküldeni, hogy az a távollévő képviseletére gondnokot rendeljen (54. §.) s erről őt a gondnoknak tárgyalásra leendő megidézhetése végett értesítse. IV. A hagyaték tárgyalása körül: 1) ha a megidézettek valamennyien megjelentek. A királyi közjegyző a hagyatéktárgyalásnak a vezetésével lévén megbízva (51.§.), gondoskodni tartozik arról, hogy az egyes kérdések azon sorrendben kerüljenek tárgyalás alá, mint azt a törvény előírja. így először is megállapítja a közjegyző az érdekeltek közbejöttével a leltárt, vagyis a hagyatéknak a vagyon állagát s a cselekvő éi szenvedő állapot főösszegeit a jegyzőkönyvben feltünteti (55. §. 1. pont). A hagyatéki vagyont a leltározás alkalmával a leltározó közeg és egy vagy több szakértő megbecslik (42. §.), hacsak a felek a becslést nem kívánnák. Az ingatlanok megbecslésénél a becslők figyelemmel lenni tartoznak az 1881: LX. t.-c. 148. §-ában megállapított törvényes becsértékre, melynél a becslés értékösszege csekélyebb nem lehet. Ha a leltárba felvett becsérték ezt a törvényes becsértéket nem ütné meg, a kir. közjegyző a hagyaték tárgyalása alkalmával, a leltár végleges megállapításáról azt erre felemelheti.