A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 4. szám - A bünvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában

30 A JOG Ha vita forog fönn a hagyaték vagyonállaga körül, a közjegyző erre nézve a felek között megkisérli az egyeztetést. Megegyezés hiányában a feleket figyelmezteti, hogy a vitás kérdések érintetlenül hagyásával is köthetnek osztály egyességet (59. §.). szabadságukban állván vitás jogaikat a törvény rendes utján érvényesíteni (73. §.). IJgy a leltárra vonatkozó észrevételeket (55. §. 1. pont), valamint az érintetlenül hagyott vitás kérdéseket pedig köteles a közjegyző röviden jegyzőkönyvbe foglalni (59. §.), Ha a leltár pótlásának vagy kiegészítésének a szüksége merül föl, ezt a mennyiben a tárgyalás helyén foganatosítandó, avagy a felek által előterjesztett adatok alapján helyszíni fölvétel nélkül is eszközölhető, a tárgyaló közjegyző teljesiti, ellen esetben e végből a hagyatéki bíróság területén az illetékes községi vagy városi közeghez fordul, a hagyatéki bíróság területén kívül foganatosítandó eljárás végett pedig az illetékes kir. járásbíróságot közvetlenül keresi meg (44. §.). (Folytatása következik). Belföld. /^"A bűnvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága K r a j t s i k Ferenc helyettes elnök elnöklésével tartott dec. 17-iki ülésében folytatta a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatnak és pedig a terheltnek hatóság elé rendeléséről és kihallgatásáról szóló tizedik fejezetnek tárgyalását. A 132. §. második bekezdését aként szövegezték, hogy ha a terhelt kifejezetten kéri, vagy ha a kir. ügyészség, vagy ha a nyomozást teljesítő rendőri hatóság tagja, illetőleg a vizsgálóbíró szükségesnek találja, a kihallgatás két birói tanú jelenlétében teljesítendő. — 138. §. ama rendelkezéséből, mely szerint «egyidejüleg rendszerint csak két terhelt, illetőleg csak a terhelt és egy tanú szembesithetők» a «rendszerint» szót törölték. A 140. §. változatlan elfogadása után áttért a bizottság az előzetes letartóztatásról és vizsgálati fogságról rendelkező tizenegyedik fejezet tárgyalására. Hosszabb vita fejlődött ki a 141. §-nál, a mely azokat az eseteket irja körül, a melyekben előzetes letartóztatás rendelhető el. A §. első pontjából, mely szerint előzetes letartóztatás rendelhető el «tettenkapás esetében, ha a tettenkapott kiléte azonn d meg nem állapitható, vagy ha megszökése valószinü» — törölték a «vagy ha megszökése valószinü» szavakat. A §. negyedik pontját, mely szerint előzetes letartóztatás rendelhető el, «ha a terhelt nem tartózkodik állandóan az országban és alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetében a hatóság ujabb idézésére nem fog megjelenni», csak a nem magyar honosokra szoritották. A §. ötödik pontjának azt a részét, mely szerint előzetes letartóztatás rendelhető el, ha nyomatékos jelenség ad okot arra az aggodalomra, hogy a terhelt a megkisérlett, vagy azt a büntettet vagy vétséget, melynek végrehajtásával fenyegetett, végre akarja hajtani, vagy hogy ujabb büntettet, vagy vétséget fog elkövetni, módositandónak határozta a bizottság oly értelemben, hogy előzetes letartóztatás rendelhető el, ha be van bizonyítva, hogy a terhelt a megkisérlett bűncselekmény végrehajtásával vagy ujabb bűntett elkövetésével tényleg fenyegetődzött. A §. utolsó pontját, mely szerint, «ha nagyszámú egyén által elkövetett bűncselekmény esetén a tetteseket nem lehetett azonnal kipuhatolni, mindazok, a kik az illető bűncselekménynél jelen voltak és a részvétel gyanújától nem teljesen mentek, egyelőre letartóztathatók» törölte a bizottság. A 142. §-ból szintén törölte azt a pontot, mely szerint a tettenkapás esetei közé tartozik az is, «ha valaki a tettesnél vagy részesnél közvetetlenül a bűncselekmény elkövetése után olyan tárgyat, vagy eszközt talált, mely a bűncselekmény elkövetésére szolgált, vagy belőle eredt, vagy benne való részvételre mutat.» A §-nak azt a pontját, mely szerint «a tetten kapottat, ha kiléte azonnal meg nem állapitható, bárki letartóztathatja)) aként módosította a bizottság, hogy «a tetten kapottat bárki elfoghatja.)) A 143—144. §§-ok érdemleges módositás nélkül való elfogadása után a tárgyalás véget ért. A képviselőházi gazságügyi bizottsága T e 1 e s z k y István elnöklete alatt december 18 án tartott ülésében folytatta a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatnak és pedig az előleges letartóztatásról és vizsgálati fogságról szóló tizenegyedik fejezetnek részletes tárgyalását. A 147. §-t több módositás elfogadásával következőleg állapította meg a bizottság: «Az előzetes letartóztatás rendszerint csak a nyomozás befejezéséig és legfeljebb 15 napig tarthat, mindazonáltal a vádtanács azt a kir. ügyészségnek indokolt előterjesztésére, ha szükséges, a felek meghallgatása után — egy izben további tizenöt napra meghosszabbithatja. A letartóztatott, ha ellene vádirat beadva, vagy a közvetlen idézés indítványozva nincs s ennek folytán a vádtanács az előzetes letartóztatást meg nem hosszabbította vagy a vizsgálati fogság el nem rendeltetett, a fentebb megjelölt végső határidők leteltével azonnal szabadlábra helyezendő.)) A 149. §-ba felvette a bizottság azt a rendelkezést, hogy oly vétségek esetében, melyek csak felhatalmazásra vagy kívánatra üldözendők, a felhatalmazás vagy kívánat megadása előtt előzetes letartóztatásnak csak akkor van helye, ha a terhelt nem magyar honos, nem tartózkodik állandóan az országban s alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetében a hatóság ujabb idézésére nem fog megjelenni. A többi szakaszt kisebb módosításokkal fogadta el a bizottság. A képviselőház igazságügyi bizottsága dec. 20-án tartott ülésében folytatta a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatnak és pedig a lefoglalásról szóló tizenkettedik fejezetnek tárgyalását. A 169., 171., 172., 176.. 178., 180. szakaszokon a bizottság módosításokat tett, aztán áttért a tanukról szóló harmadik fejezet tárgyalására. Itt a 199. szakaszt a mentelmi jogra vonatkozó, függőben maradt szakaszok elintézéséig szintén függőben hagyta a bizottság, a 219. szakaszt pedig módosította A fejezet további (220—224.) szakaszait érdemleges módositás nélkül elfogadván, a bizottság ülése véget ért. Nyilt kérdések és feleletek. Bekebelezési illeték. (Válasz). A «Jog» f. évi 3. számában felvetett kérdésekre következőleg felelek: . A kielégítési végrehajtás iránti kérvények akkor sem minősíthetők telekkönyvi beadványoknak, ha abban a végrehajtási zálogjognak az ingatlanokra leendő bekebelezése kérelmeztetik is, mert az ily kérvények elintézése a polgári bíróság illetékességi körébe tartozik, s épen ezért ezek a végrehajtási kérvények az illetéki díjjegyzék 13. tétele IV. g. pontjának jegyzete szerint csak az idézett tétel I. pontjában az értékhez képest megállapított 20 illetve 50 kros beadványi bélyegilleték alá tartoznak. A végrehajtási zálogjog bekebelezése a végrehajtást elrendelő polgári bíróságnak a telekkönyvi hatósághoz intézett hivatalos megkeresésére, a megkeresés tartalmához képest foganatosittatik; s azért a végrehajtás utján a polgári bíróság megkeresése értelmében történt zálogjogi bekebelezés után a jogot nyerő fél az illeték kiszabása végett hivatalból közölt végzés alapján kivetett egyszeres bekebelezési illetéket az összeg csekélységére vagy nagyságára való tekintet nélkül közvetlenül vagyis fizetési meghagyásra készpénzben tartozik befizetni. Lasitz Pál pénzügym. titkár. A telekkönyvi rangsorozat. (Felelet.) Köszönöm, hogy a «J o g» f. évi első számában közzétett tkvi rangsorozati kérdésre válaszolni szívesek voltak, és egyúttal bocsánatot kell kérnem, hogy a feltett kérdés második bekezdésében — tévedésből, vagy inkább szórakozottságból — a Takarékpénztár említtetik jelzálogos hitelezőként, holott X. közönséges magánhitelező. Csakis ezen fogalomzavaró körülménynek tulajdonítom, hogy a feltett kérdés a 947/1. M. 888. számú rendelettel szabályozott conversióval hozatott általában kapcsolatba. Az igy helyesbített kérdés tekintetében — azt hiszem alig lehet kétség, hogy az X. javára bekebelezett 4,000 frtos jelzálogi követelés tulajdonát és rangsorozatát az árvaszék, mint uj hitelező csak szabályszerű engedményezés utján szerezheti meg s ezen cél el nem érhető, ha X. pusztán tkvi rangsort enged, de magát a követelést nem engedményezi, és ezen nem segít az <Y» által az engedményes árvaszék javára kiállított kötelezvény sem, mert ez egy uj követelés volna, melyet X. követelésének rangsorozására helyezni nem lehet, vagyis jelzálogilag biztosított magánkövetelésnek zálogjogi rangsorozatát a követelés tulajdonjogának szabályszerű átruházása, illetve engedményezése nélkül megszerezni nem lehet az X. után következő jelzálogos hitelezők sérelme nélkül. D ebitor. Sérelem. A vidéki járásbiróságok miseriái. Hitte-e volna valaki, hogy midőn 1891. év végén a nemzet szabadelvű és roformokért lelkesülő közönségének örömriadalmai között a kir. bíróságok szerveztettek, hogy eljön majd az idő, mikor a kir. bíróságok bizonyos irigységgel tekintenek a közigazgatási tisztviselőkre, s a közigazgatás érdekében történő megyei és kormányi intézkedésekre, mert arról győződnek meg, hogy a közigazgatás érdekeiért ugy a törvényhatóságok, mint a belügyminister minden lehetőt megtesznek, mig a kir. bíróságok, különösen a vidéki kir. járásbiróságok egyes törvényszékek területén egészen elhanyagolva vannak. A napi lapok hozzák a hirt, hogy a belügyminister, dacára hogy az 1896. évi budget nincs letárgyalva, mégis a jóváhagyás reményében a törvényhatóságok dotatioját felemeli, hogy a közigazgatás érdekeit ugy személyi, mint dologi téren előmozdítsa. Ezzel szemben mi vidéki kir. járásbiróságok mit tapasztalunk?! Életbe lett léptetve az uj sommás eljárás, a fizetési meghagyások, szaporodtak a járásbiróságok teendői az állami anyakönyvezetés körül felmerülő egyes teendőkkel, s 1896. újév napján életbelépett az örökösödési eljárás, s mégis egyes törvényszékek területén levő kir. járásbíróságoknál nem csak a birói létszám nem lett szaporítva, hanem ha egyik vagy másik biró huzamosabb idő óta munkaképtelen, helyettesítéséről sincsen gondoskodva, s az emelkedő kezelési teendők, a jegyzőkönyvek vezetésénél szükséges jegyzőkönyvvezetési teendők szaporodása dacára a kir. járásbirók minden érdekelt felterjesztései dacára egyetlen egy díjnok szaporítást se eszközölhetnek ki. Igazságos akarok lenni, azért én ezen elszomorító, sőt fel háborító jelenségekért nem az igazságügyministert okozom, hanem azon törvényszéki elnököket, a kik ez irányban nem teszik meg azt, a mi állásukból kifolyó kötelességük volna. Az ilyenek méltánytalanak a járásbiróságok iránt egyrészről mert bizonyos szivtelenség kell ahhoz, hogy hagyják vergődni a birákat és a kezelő személyzetet tulhalmozott munka között, más-